Háy János tárcái
|
Friss Bárka
|
„Az első közös hajnalunkon lőn világosság, egybegyűltek a vizek, / és mi ott feküdtünk, ahol a Sorok a Rábába érkezik. / Bokáig engedtük bele magunkat a lúdbőröző patakba, / a csont felett, a hús felett a bőrt.” Magyar Dániel versei a Bárkából.
„A Mont Blanc nyitott katedrálisában / fölzeng a Feltámadás himnusza. / Dob pereg, mint kavics, felsóhajt egy tuba - / súrlókefe a szikla oldalában.” Tompa Gábor versei.
„A főhős nélküli regény még a teremtés és az írás aktusait is összeköti, a maga áradó, ugyanakkor mozaikos és fragmentált történeteivel problémák sokaságát érinti, és egyszerre ironikus, lendületes és lényeglátó.” Háy János regényéről Kolozsi Orsolya kritikája.
„Oravecz radikalitása, költői »könyörtelensége« leginkább azt jelenti, hogy semmit sem próbál eltakarni, nem stilizál »felfelé«, nem szépít, hanem a rá jellemző konoksággal meg akar érteni valamit. Betegség, halál, személyes veszteségek, a fia betegségével való szembenézés és a már emlegetett, kései szerelem adják az Alkonynapló ívét.” Győrffy Ákos kritikája.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„Ványai Fehér József könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a kommunista diktatúra időszaka – vagy azért, mert maguk is megélték, és érdekli őket, hogy a szerző miként mutatja be, vagy, mert később látták meg a napvilágot, és kíváncsiak szüleik, nagyszüleik korára.” Molnár Lajos könyvismertetője.
„A szent és a profán horizontális egymásba játszása mellett egy vertikális irányú mozgás is érzékelhető: a szent szöveg lehúzásával ellentétes a profán szöveg megemelése, a Ferencváros felmagasztalása.” Mindák Dániel debütkötetét Somi Éva ajánlja az Olvasónaplóban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Értünk, emberekért egészen közel léptél hozzánk, beléptél a testembe, húsomba, vérkörömbe, gondolataimba, minden nap minden percébe, és boldog az az ember, aki így eltelhet veled, ahogyan én iszom magamba édességedet.” Lackfi János novellája a Bárkából.
„Próbálok nem gondolni J.-re, így akarok megszabadulni tőle. Olyan ez, mintha azt hinném, hogy megfiatalodom, ha nem foglalkozom az öregséggel.” Oravecz Imre Alkonynapló-jegyzetei.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
„Mert hiába az összes kozmetikai és kirurgus praktika, a mai nő is pont úgy öregszik, veszti el vonzerejét, és szörnyed el önmagán, mint a középkor asszonyai. És nemcsak testben, lélekben is öregszünk, ezért lehet erről a témáról kötetet írni. Mert az öregedés nemcsak ráncokat jelent, a látásmód változását, a világhoz való hozzáállás változását is.” Kiss Judit Ágnest Kiss László kérdezte.
„Az oszmán kori Magyarországon ugyanakkor minden keleti pompa mellett elég puskaporos volt a levegő, a démonok ily módon bekívánkoztak a sztoriba. Az pedig szándékos volt, hogy az Aranyalma nem egy bizonyos esemény idején játszódik, hanem belesűrítettem a 150 éves hódoltság számos történését, hogy minél átfogóbb legyen a tabló.” Benedek Szabolcsot Kiss László kérdezte.
2025. január 25-én vette át Nagy Koppány Zsolt a Bárka-díjat a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. Az ünnepség előtt kameránk előtt is beszélt röviden legújabb könyvéről, A remegő kezű órásmesterről.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
„Mert hiába az összes kozmetikai és kirurgus praktika, a mai nő is pont úgy öregszik, veszti el vonzerejét, és szörnyed el önmagán, mint a középkor asszonyai. És nemcsak testben, lélekben is öregszünk, ezért lehet erről a témáról kötetet írni. Mert az öregedés nemcsak ráncokat jelent, a látásmód változását, a világhoz való hozzáállás változását is.” Kiss Judit Ágnest Kiss László kérdezte.