„A tanárt kihívták óra közben. A zenekar nem vett tudomást a távozásáról. A magnó és a karmester változatlan ritmusban tette a dolgát. Jó tíz perc múlva jött vissza. Halkan csukta be az ajtót, majd szó nélkül visszament a tanári asztalhoz, és elfoglalta a helyét. Nem nézett a gyerekekre.” Légrádi Gergely novellái.
„S míg tanácstalanul nézett a távolodó Zsiguli után, leült a betonpadka peremére. Bámult egy darabig a semmibe, majd kezét imára kulcsolva Istenhez fordult. Egy-két percnyi fohász után felállt, és tekintete ismét a távolba meredt.” Vári Fábián László új tárcája Ütőér rovatunkban.
„Ki hiszi el, hogy Konok Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész 90 éves? Nem lehet elhinni. Ha beszélgetünk vele, ami mindig élmény, halljuk nyilatkozni, részt veszünk kiállításán, ha nézzük, és nem csak nézzük, de látjuk is friss műveit, az örök kísérletező nyitottságát, erre nem gondolunk.” Abafáy-Deák Csillag tanulmánya.
A július 4-i előadás után másnap Fazekas Sándor irodalomtörténész „faggatta” Dicső Dániel rendezőt, Pikli Natáliát és Almási Zsoltot, a Magyar Shakespeare Bizottság elnökét és ügyvezető titkárát. A Tévedések vígjátéka közönségtalálkozóján járt Dávid Péter.
„Megítélés kérdése, hogy a kötet szókészletének tágasságában előnyt látunk-e, vagy inkább tehertételt.” Zemlényi Attila kötetéről Nyilas Atilla írt kritikát.
„A tanárt kihívták óra közben. A zenekar nem vett tudomást a távozásáról. A magnó és a karmester változatlan ritmusban tette a dolgát. Jó tíz perc múlva jött vissza. Halkan csukta be az ajtót, majd szó nélkül visszament a tanári asztalhoz, és elfoglalta a helyét. Nem nézett a gyerekekre.” Légrádi Gergely novellái.
„hópihénél többre mért is / vágysz, semmi ostoba fétis / nincs, mi mássá tenne téged; / előzd meg a veszteséget – / kékleni az égi kékben: / talán így kell halni szépen” – Tatár Sándor két verse a Bárkából.
„S míg tanácstalanul nézett a távolodó Zsiguli után, leült a betonpadka peremére. Bámult egy darabig a semmibe, majd kezét imára kulcsolva Istenhez fordult. Egy-két percnyi fohász után felállt, és tekintete ismét a távolba meredt.” Vári Fábián László új tárcája Ütőér rovatunkban.
A július 4-i előadás után másnap Fazekas Sándor irodalomtörténész „faggatta” Dicső Dániel rendezőt, Pikli Natáliát és Almási Zsoltot, a Magyar Shakespeare Bizottság elnökét és ügyvezető titkárát. A Tévedések vígjátéka közönségtalálkozóján járt Dávid Péter.
A gyulai vár előtti Rondella teraszán találkozhattunk élőben Acsai Roland íróval, Formanek Csaba rendezővel, Kása Tímea és Bodor Géza színészekkel. Kiss László író és Tóth G. Ildikó szerkesztő-műsorvezető beszélgettek velük. Fodor György tudósítása.
A „kétnyelvű” Bánk bán átsegíti az olvasót a darab minden (nyelvi és nem nyelvi) nehézségén. Nádasdy Ádám fordításáról Timár Krisztina írt az Olvasónaplónak.
„Benne van az a tehetetlenségből táplálkozó düh, amely áthatja nagyon sok fekete szerző szövegét, benne van az az értékválság, morális vákuum, amelyet számos fehér szerző is vizsgál..." - Limpár Ildikó ír az Olvasónaplóban egy ismét aktuálissá váló regényről.
„Az az ajtó ott van a távolban, ha behunyom a szemem, akkor is ott van, hát akkor mért tegyek úgy, mintha nem volna ott? Sok más költő is nagyon szépen nézett szembe azzal idős korában, hogy az élet véges.” Nádasdy Ádámmal Szil Ágnes beszélgetett.
„Arról is sokat lehet tanulni Shakespeare-től, hogy nem a történet a lényeg, mert a történet egyáltalán nem kell hogy eredeti legyen. Nagyon élvezem például, ahogy ő lop, csal és hazudik, ugyanakkor mégis a lényeget és az igazat mondja.” Szabó T. Annával William Shakespeare-hez való viszonyáról Farkas Wellmann Éva beszélgetett.
„Sorozatok közül A viszonyt ajánlanám. Nem csak azért, mert egy író az egyik főszereplő. Filmek közül, mivel én – mérsékelt – finnugor nacionalista vagyok, a November című észt remeklést említeném elsőnek.” Csabai Lászlót kérdeztük.
„A karantén ideje alatt sikerült leadnom a Papírváros-ciklus negyedik könyvét, a Szétszaggatva regényfejezetet. Nagy dolog ez, hiszen az előző rész hét évvel ezelőtt jelent meg!” Zalán Tibort kérdeztük.
„Egy kertben mindig rengeteg a teendő, ha csak a kerttel foglalkozna az ember, semmi mással, akkor sem lenne rá elég ideje. Defoe műve egyébként meglepően friss, emberi tapasztalatai nem sokban térnek el saját tapasztalatainktól. Pontosabban arra gondolok, hogy határhelyzetekben elképesztő, hogy mennyire hamar nyilvánul meg az emberek zsigeri működése.” Molnár Krisztina Ritát kérdeztük.
Kárpát-medencei magyar prózagálát tartottunk Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban február 24-én. A rendezvényen Magyarországot Sarusi Mihály, Erdélyt Sántha Attila, Vajdaságot Sándor Zoltán, Felvidéket Tóth László, Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Videokameránknak a szerzők Jókaihoz és a prózához fűződő viszonyukról meséltek.
