|
Zsille Gábor tárcái
|
Ásító – á la Miklya Gábor
|
|
|
„Apu minden karácsonyra Munkácsy-festményt vett ajándékba…” – A Latabár-gyűjtemény Munkácsy-remekei
|
|
|
Lehet, hogy az enyém – Mátyus Melinda: Inkább az enyém
|
„megadva magad a halálnak, / nyugalommal csüng bele kezed / abba a fáradtrózsaszín / másvilágba, / milyen jól áll neked ez az / árnyalat, lefogadom, anyám, / hogy Isten színe előtt jó / színben fogsz megjelenni.” Filip-Kégl Ildikó versei.
„Száz színes szalag a nyár. / Száz szalag a ledöntött / májusfa hajában, / száz szín a fölszalagozott / lányok és vak lovak / sörényén, álomi lakodalom: / fölszalagozott menet a nyár.” Pintér Lajos versei a Bárkából.
„A testiség legtöbb esetben tiltással, szégyennel párosul a könyvben. Nem meglepő, hiszen a halál és a szexualitás mindmáig feloldatlan tabuk társadalmunkban. Szégyen a flört, a vágy, a szépség, a nőiesség határozottabb megnyilvánulása.” Mátyus Melinda Inkább az enyém című könyvéről Kopriva Nikolett kritikája.
„ahogy korábban oly sokszor, most is alámerült a múltban, valóságos történeteit némi fikcióval vegyítve megmutatta nemcsak történelmi múltunk két fontos időszakát, hanem azt is, hogy az igazság mennyire szubjektív és személyes dolog.” Závada Pál Pernye és fű című regényéről Kolozsi Orsolya kritikája.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„a tét, a történet ugyanaz: megragadni a pillanatot a peremen, kísérni a végességgel való szembesüléstől a halálig vezető úton: nagycsütörtöktől nagypéntekig." V. Técsy Edit Farkas Gábor új kötetéről írt az Olvasónaplóba.
„…egyre magasabb fákra mászni, érezni az élet áramlását a fatörzsekben, a „Semminek Ágán” Batmanként csüngve elmélkedni.” Sirokai Mátyás kötetét Debreceni Balázs ajánlja az Olvasónaplóban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Minden hónapban a fizetésből (oltári nagy összeg!) levonják a nekik járó forintocskákat, érdemi munkát azonban nem végeznek, mert a Fogakat Uraló Megnevezhetetlen Főméltóság (egy asszonyság, aki szereti a rizsfelfújtat) és holdudvara (például a Három Grácia) minden bértárgyalást lesöpör az asztalról, sőt a Fogak Szakszervezetének elnökasszonyát is sakkban tartja.” Bencsik Orsolya novellája.
„Kossuth apánk szavára természetesen a szolnokiak szép számban beálltak a honvédseregbe. De ők abban a csatában még nem vehettek részt, amikor néhány nappal az itteni beszédet követően a mieink a Lajtáig kergették a császári udvar által feltüzelt Jellasicsot meg a horvátokat. Apád később sűrűn emlegette, hogy akkor nem kellett volna megállni.” Benedek Szabolcs regényrészlete.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
2025. január 25-én vette át Nagy Koppány Zsolt a Bárka-díjat a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. Az ünnepség előtt kameránk előtt is beszélt röviden legújabb könyvéről, A remegő kezű órásmesterről.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
