|
A légtornász leesik, majd visszaszerzi egyensúlyát – Szabó Lőrinc: Föld, erdő, isten
|
Egressy Zoltán tárcái
|
|
|
Kiválasztották a Mastercard Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét
|
|
|
Kiégett középkorúak klubja – Nagy Koppány Zsolt: Lórúgás gyomorszájra
|
|
|
A légtornász leesik, majd visszaszerzi egyensúlyát – Szabó Lőrinc: Föld, erdő, isten
|
„Újra és újra betör a templomba, / tisztára nyalja az áldozati kelyhet, / beleiszik a szenteltvizes medencébe, / mígnem ő is a ceremónia részévé válik.” Závada Péter verse.
„nyílnak és csukódnak / a sínek összefont ujjai, / majd mikor a vonat / nyugodt gyorsaságot ér el, / szétfoszlunk a messzeségben.” Péter Erika versei.
„Nagy Koppány Zsolt novelláskötetét talán közelebb érezzük a reális világhoz, mint a fikcióhoz, de ez adódhat abból, hogy felvállalja és következetesen bebizonyítja történeteivel: »vannak mesék, és igen, vannak életek is, szép számmal, amelyek egyszerűen rosszul végződnek«.” Nagy Koppány Zsolt Lórúgás gyomorszájra című könyvéről Baráth Tibor kritikája.
„Hogy a beleérzés mennyire nehéz az ilyen szövegek esetében, szubjektív, olvasója válogatja. Azonban a versek nehézségük ellenére is egyértelműen univerzálisak maradnak. Jóllehet itt egy »másfajta« univerzálisságról beszélhetünk.” Závada Péter verseskötetéről Papp Attila írt kritikát.
„Felrázni, megpaskolni, eligazítani, egymás mellé tenni. Nem jó. Egymásra dobni. Lazaság. Spontaneitás a rendben. Rend a spontaneitásban. Órára nézni. Már negyven perc.” Lakatos-Fleisz Katalin rövidprózája a Hajóhíd rovatban.
„Az alapítvány Nagy Gáspár életműve kapcsán az erkölcsi-szellemi képességeket, a tehetséget, hűséget, a bölcsességet kívánja felmutatni, mellyel a magyar szellemiség magasabb rendű céljaiért küzdött, s amely útmutató mindazok számára, akik a közösség érdekében kifejtett alkotómunkát tekintik hivatásuknak.” Petrik Béla tudósítása.
„Egyetemes módon fogalmazott meg gondolatokat; nem romokat hagyott maga után, hanem egy olyan világot, amelyből tovább lehet építkezni.” Pál-Lukács Zsófia a Tamási-album bemutatójáról.
A fiatal szerző első kötete a történetmesélő próza hagyományain járva a szegedi Alsóvároshoz fűződő anekdoták, meseszerű történetek gyűjteménye. H. Balogh Gyula első kötetéről Vass Edit írt az Olvasónaplóba.
Ezek a mesék a furfangosságról szólnak, elsősorban a többet ésszel, mint erővel elvet hirdetve. A találékonyságot rendszerint a kényszer szüli: a gyengébb, a hátrányos helyzetű pozíciójába került szereplő az, aki kivágja magát egy veszélyes vagy számára valami miatt kellemetlen szituációból. Zalka Csenge Virág kópékról szóló könyvét Limpár Ildikó ajánlja a Bárkaonline olvasóinak.
„A közvetlen hatásra akarok utalni, mert ezzel nem lehet betelni, hogy az ember a saját szavai súlyának az élményét ott és akkor le tudja mérni.” Elek Tibor beszélgetése Győrei Zsolttal és Schlachtovszky Csabával.
„A fordításból adódó tanulság, többlettudás sohasem tematikus. Most látszólag ellentmondok önmagamnak, mert például sohasem írtam volna meg a Nibelung-drámát, ha nem előzi meg a fordítói munka.” Major László beszélgetése Márton Lászlóval.
„B. Lajos igen elégedett volt. Tetszett a szobaszám is, épp feleannyi, mint amennyi idős, ez bizony jót jelent. Talán sikerülni fog festeni is végre valamit, igaz, nem ezért jött, de sosem árt a fedősztori, önmaga előtt sem.” Nagy Koppány Zsolt új novellája a Bárkából.
„A Béla papa sose mondta, hogy meghal. Én mondtam, de most már nem mondom én se. Igen sokszor hallották tűlem, de többet nem mondom. Nem beszélek róla. Lesz, ahogy lesz.” Egressy Zoltán novellája.
„A művészeti tevékenység többek között kritikai gondolkodásra is tanít, a művészet minden körülmények között szabad kell hogy legyen, különben nem töltheti be alapvető funkcióját a társadalomban.” Sipos Sándort, a Montreálban élő képzőművészt, Abafáy-Deák Csillag kérdezte.
„Minden olyan írásnak helye van a kötetben, amelynek lelke van: átütő erejű, saját világot közvetít, eredeti hangú, azaz élvezetes, olvasmányos – akár szórakoztató is –, drámai erővel bír, és lelkiséget képvisel.” Az év novellái antológiáról Szepesi Dóra kérdezte Bíró Gergelyt, a kötet egyik szerkesztőjét.
„Hatalom és ember természetéről, még inkább viszonyáról, a láthatáron túli világ kiismerhetetlen és elérhetetlen horizontjáról lehet-e ennél meghatóbban, visszafojtott érzésekkel beszélni?” Márkus Bélát Szilágyi István műveiről Elek Tibor kérdezte.
Április 25-én Grecsó Krisztián új kötetét, a Valami népit mutattuk be Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A szerzőt Kiss László kérdezte népiségről és népiességről, vidékről és Alföldről, együttérzésről és kirekesztésről, származásról, gyökerekről, elszakadásról, családról. A felvétel az est előtt készült.
„A művészeti tevékenység többek között kritikai gondolkodásra is tanít, a művészet minden körülmények között szabad kell hogy legyen, különben nem töltheti be alapvető funkcióját a társadalomban.” Sipos Sándort, a Montreálban élő képzőművészt, Abafáy-Deák Csillag kérdezte.
„Minden olyan írásnak helye van a kötetben, amelynek lelke van: átütő erejű, saját világot közvetít, eredeti hangú, azaz élvezetes, olvasmányos – akár szórakoztató is –, drámai erővel bír, és lelkiséget képvisel.” Az év novellái antológiáról Szepesi Dóra kérdezte Bíró Gergelyt, a kötet egyik szerkesztőjét.
