|
|
Márton László: Nibelungok, I. felvonás
|
„Huszonegy gramm a lélek súlya / egy púpos evőkanál liszt / amit isten belegyúr / a testbe” – Károly Dorka nonettje.
„Egyszer majd azt veszed észre, hogy haragszol, / megérted a sós ízt, a szándék zaját. / Könnyű hozzászokni, hogy eleget alszol. / Könnyű lesz belakni a saját szobát.” Alexandrov Anna verse.
„Az eltávolítás eszközeként a narrátori és szereplői szólamot egy harmadik történetszál, egyfajta kitekintés keretezi, a narrátor egy-egy év jelentősebb eseményei kapcsán bontja ki a szerelem alakulástörténetét.” Szilasi László regényéről Pál-Lukács Zsófia kritikája.
„a bölcsesség fénye mellett vezérli az olvasót, néha bevilágít a világ sötét sarkaiba is egy olyan szövegben, mely emlékirat, krimi, lélektani és történelmi regény, fejlődéstörténet, vallomás és esszéregény egyszerre, s mely nemcsak műfaji sokszínűsége, de rendkívüli sűrítettsége miatt is elmélyült olvasást, akár többszöri újraolvasást kíván.” Szilágyi István regényéről Kolozsi Orsolya kritikája.
„A sejtelmesség mindenképp az író erényei közé sorolható, már csak azért is, mert a többi narrátorról tűpontos karakterábrázolást ad." Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről Vass Edit írt az Olvasónaplóba.
Jászberényi Sándor harmadik kötetének novellái komor színekkel megfestett magyar tájon játszódnak, és bővelkednek a fenyegető fordulatokban. A varjúkirály című novelláskötetről Viola Beáta írt az Olvasónaplónak.
„Az, hogy ma kisebbségi magyar irodalmakról kell beszélnünk, egyértelműen Trianon egyik halmazati büntetése. Ez a geopolitikai földrengés a társadalom és a gazdaság mellett a kultúrát is szétszabdalta. Ahány nemzetrész, annyi kultúra, annyi önálló életre kényszerített irodalom.” Vári Fábián Lászlóval Farkas Wellmann Éva beszélgetett.
„Az az ajtó ott van a távolban, ha behunyom a szemem, akkor is ott van, hát akkor mért tegyek úgy, mintha nem volna ott? Sok más költő is nagyon szépen nézett szembe azzal idős korában, hogy az élet véges.” Nádasdy Ádámmal Szil Ágnes beszélgetett.
Hét év után újra találkozhatott a békéscsabai közönség Barnás Ferenccel, aki legújabb regényét, az Életünk végéiget hozta el a Vigadóba október 7-én este. Farkas Wellmann Éva tudósítása.
Az Ünnepi Könyvhét kereteiben, a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár őszbe boruló kertjében, szeptember 17-én az intézmény igazgatója, Dézsi János faggatta a József Attila-díjas költőt az elmúlt időszak kihívásairól, az újonnan megjelent könyvekről és a jövőbeli tervekről.
„Az iskola nagy méretű üvegablakai be voltak törve, a falakat golyónyomok pettyezték; a bejárati ajtót mintha egy óriás ökle törte volna be, az ajtókeret megfeketedett a tűztől. A honvédek az ablakoknál tolongtak, és a nyakukat nyújtogatták befelé; a tömeg halkan morajlott, a kitört ablaküvegek csikorogtak a lábuk alatt.” Kötter Tamás novellája.
„A feleségem csendes, magának való teremtés volt. Annyira magának való, hogy az együttlétünk során kiderült, még a méhe sem fogadott be új életet. Imádott olvasni, aludni és szerette, ha nem kellett döntenie.” Légrádi Gergely novellái.
„Mind átéljük ezt a sok szempontból kínos, mégis nagyon szép időszakát az életnek, és az akkor megtapasztalt élmények, gondolatok, szorongások valamennyire univerzálisak. Mindannyian éreztük már magunkat elveszettnek, szerelmesnek vagy épp cikinek.” Balássy Fannit Izer Janka kérdezte.
„Ezek kipróbált gondolatok, nem légből kapott elmélkedések, vagy nagy bölcsességek, hanem Csaba testvér életével szorosan összefüggő kis történetek. Ő éli, amit mond, és nála minden az evangéliumon alapszik.” Csender Leventével Szepesi Dóra beszélgetett.
A természet és az ember, a külső és a belső összeolvadása; a hiány, az elidegenedés, a belső csend ötvözete Kopriva Nikolett Amire csak a fák emlékeznek című verseskötete. A költőnőt Izer Janka kérdezte.
Videó-összeállításunk 2021. február 18-án, a Magyar Széppróza Napja alkalmából készült. Résztvevők: Banner Zoltán, Balássy Fanni, Kiss László, Kiss Ottó, Molnár Lajos és Szil Ágnes. Kérdezett: Elek Tibor és Farkas Wellmann Éva.
„Mind átéljük ezt a sok szempontból kínos, mégis nagyon szép időszakát az életnek, és az akkor megtapasztalt élmények, gondolatok, szorongások valamennyire univerzálisak. Mindannyian éreztük már magunkat elveszettnek, szerelmesnek vagy épp cikinek.” Balássy Fannit Izer Janka kérdezte.
„Ezek kipróbált gondolatok, nem légből kapott elmélkedések, vagy nagy bölcsességek, hanem Csaba testvér életével szorosan összefüggő kis történetek. Ő éli, amit mond, és nála minden az evangéliumon alapszik.” Csender Leventével Szepesi Dóra beszélgetett.
