Életmű-konferenciával emlékeztek pályatársai, tisztelői Oláh János József Attila-díjas magyar költőre, íróra és szerkesztőre a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A rendezvényen részt vett Ványai Fehér József, aki össze is foglalta a rendezvény főbb pillanatait.

„Korunk egyik legnagyobb prózaírója” – vezette be Elek Tibor a Darvasi Lászlóval folytatott beszélgetését. 2019. november 11-én Békéscsabán, a Művész kávéházban a teltház érdeklődve hallgatta, a vendég pedig tartózkodó szerénységgel fogadta a magasztaló szavakat. - Dávid Péter tudósítása.

„Egyszerre szólaltatja meg a költőien emelkedettet és a pincemélyi sötétet (…) ahonnan például Pepin bácsi vétetett, és amelynek a működésével valamennyire mindannyian tisztában vagyunk.” Kiss László Bödőcs Tibor új könyvéről.

Úgy történelmi napló, hogy nem csúszik bele a múlt faggatásának aprólékos részleteibe. Politikus, de csak szőrmentén. Családtörténet, de nem lineárisan felgöngyölített többgenerációs mese. Krusovszky Dénes regényéről Kustár György írt.

„Ezek nem megtörtént próbák, mégis színházi helyzetek. Nincsenek ilyen rendezések, nincs ilyen Hamlet, nincs ilyen Haramiák, nincs Káli holtak, ez az egész nincs, csak a Saul fia van, de az meg tabu, nem?…” Térey Jánossal Elek Tibor beszélgetett. 

„Az, hogy a Shakespeare-szonettek, egyes mondatok és kifejezések ennyire inspirálnak, személyes asszociáció-sorokat hoznak fel belőlem, azt jelzi, hogy ez a versvilág nagyon mélyen átjárta az én mai beszédmódomat is.” Az idei Shakespeare Fesztivál íróvendége Kodolányi Gyula volt, akivel Elek Tibor irodalomtörténész beszélgetett.

„Bár mostanában elsősorban prózákat írok, de én is érzem, hogy képekben gondolkozom inkább, nem történetekben. Nagyon fontos számomra a ritmus, a zeneiség, nem tudok, és nem is szeretnék róluk lemondani.” Mirtse Zsuzsával most megjelenő könyvéről, a mesék hasznáról, öngyógyításról és különféle királylányokról, királyfiakról Szepesi Dóra beszélgetett. 

„egy novellát is körmöltem, amelyet neki ajánlottam. Arról szólt, hogy egy maratoni futó nem szakítja át győztesként a célszalagot, mert a futás a fontos, nem a diadal. Mert talán ez az egész ottliki életmű titka.” Kelecsényi Lászlót Szepesi Dóra kérdezte. 

„Engem legjobban a szem és a látás erotikája érdekel Shakespeare-ből. Később jöttem rá, hogy voltaképpen ez mennyire hasonló ahhoz, amit sok szonettben is, drámában is láthatunk: az érinthetőség, az értelem, az érthetőség játékai.” Szabó T. Annával nyáron leginkább Shakespeare-ről beszélgetett Farkas Wellmann Éva. Nemsokára egyebekről is fognak Békéscsabán.