|
„valami mégiscsak” – Elment a békési szonettkirály, Nagy Mihály Tibor
|
Vöröskéry Dóra tárcái
|
|
|
„valami mégiscsak” – Elment a békési szonettkirály, Nagy Mihály Tibor
|
|
|
Margetin István: A suliban majd ne így meséld
|
|
|
Valami sajátosan emberi – Nádas Péter: Rémtörténetek
|
|
|
Vöröskéry Dóra tárcái
|
„Tudom, milyen együtt élni ezzel. / A lommal, ami csak a helyet fogja, / a felesleggel, a sokkal és a többel, / amikor nem kapok levegőt, / mert a tárgyaknak, emlékeknek tér kell, / betolakodnak, belaknak, nincs hely, / nekem pedig nincs maradásom.” Csobánka Zsuzsa Emese verse a Bárkából.
„de szeretnék de szeretnék / színes papírsárkány-álom / felszállni a tágas égbe / s visszahúznál ha hiányzom” – Birtalan Andrea versei a Bárkából.
„A néhány napot átfogó cselekmény, a »ráérősen felépített elbeszélés« összefüggő narratív struktúrában olyan történeteket mutat be, amelyek allegorikus olvasata valóban visszavezethet a szerzői életrajzhoz, de nem biztos, hogy ezen az úton kell elindulnunk.” Nádas Péter könyvéről Pál-Lukács Zsófia kritikája.
„ezek a novellák vagy egy fordulópont felé közelítik az életművet, vagy egyszerűen a Magamról többet verseinek közelsége hatott rájuk így. Ez abból a szempontból lényegében nem számít, hogy örülök annak, nem a megszokottat adta a Valami népi, hanem új tónusokkal gazdagította az életművet.” Grecsó Krisztián legutóbbi könyvéről Baráth Tibor kritikája.
„Mi van a zsebében, kérdezték. Kézifúró, vontam meg a vállam, sehova se megyek nélküle. Két ujjal előhúztam, letettem a földre. Fölemeltem a kezem, igazgató úr, elnézést, nem akartunk semmi rosszat. Csak körül akartunk nézni." Margetin István novellájában egy betörés történetét olvashatják a Hajóhídon.
Nagy sikerű karácsonyi felolvasóesttel zárta a Körös Irodalmi Társaság az idei évet a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. 14 szerző olvasott fel, a szakmai zsűri és a közönség is díjazott. Íme, az eredmények, képekkel:
Fodor Ákos írásaiból nemrégiben egy hangoskönyvet jelentetett meg a Fekete Sas Kiadó, amelyet az Írók boltjában és a Jókai Anna Szalonban mutattak be. Szepesi Dóra tudósítása.
„Gáspár Ferencet eddig történelmi, leginkább ifjúsági regényeiről ismertük, új kötetében új oldaláról mutatkozik meg, ám mesélő kedvében és a tények, a fikció meg az abszurd iránti hajlandóságában most sem csalódunk." Az Összhangot Szepesi Dóra olvasta.
„Kiss Ottó válogatáskötetének novellái a Kádár-korszak és a rendszerváltás utáni Magyarország lelki-szociografikus feltérképezésével a vidéki társadalom létállapot-rajzai." A Kék Oroszlán bezár című novelláskötetről Vörös Viktória írt az Olvasónaplóba.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Számomra csak harmónia van Perlrott festészetében. Amit a kortársak esetleg diszharmóniának éreztek, az valójában egy újfajta, másfajta harmónia volt.” Gyarmati Gabriella interjúja Perlrott Csaba Vilmosról Szarvas Péterrel és Basics Beatrixszal.
„Valami változott, felkapta rá a fejét: a mozgás tűnt fel neki. Az úton lassan látótávolságba ért a kamion. Araszolt a híd felé. A tanár szemöldöke felívelt. Vajon ki jöhet ilyenkor, amikor már alkonyodik. De miért éppen hozzá jönne valaki, amikor vasárnap van, és nincs tanítás. Persze, biztosan itt kanyarodik el a város felé.” Kontra Ferenc novellája a Bárkából.
„Minden köteles tisztelet mellett vegyünk egy átlagos családi sírt. Papa, akinek örök emléke szívünkben él. Mamika, akit keblükre ölelnek az angyalok. Nem nevetséges mindenkinek, aki arra jár, és akinek Papához meg Mamikához semmi köze nem volt? De bizony röhejes. Lehetne szervezni temetői kacagótúrákat. Nem közhelyes és ízléstelen többnyire mindez? Azt kell mondanunk, sajnos, de.” Lackfi János novellája.
„A gyökerek közösek voltak családom többi festőjével: hasonló értékrend, hasonló konyha, ugyanaz a szülőföld, mégis az életutunk és az azt kanyarító tapasztalatok másképp alakultak. Nem festhetünk egyformán. Abból a vízből merítünk, amit a bennünk lévő kútban találunk.” Mayer Hella képzőművészt Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos kérdezték.
„Sok hétköznapi téma helyet kapott a könyvben, például a betegség, ami persze sokakat elborzaszt, nem akarnak róla hallani-beszélni, holott mindennapos, elég csak az elmúlt néhány évünkre gondolni. És van olyan, hogy egyszerűen muszáj foglalkozni vele, különben felemészt.” Szöllősi Mátyást Szepesi Dóra kérdezte.
„Úgyszólván a szemem előtt ment végbe egy fokozatosan lefelé tartó, elképesztő fogyási folyamat, ahogyan előbb a szavaikból, a nyelvből kihátrálnak, majd a tudatuk is cserbenhagyja őket, az értelem legutolsó szikrája is kihuny belőlük. Alámerülni az ő életükbe, plusz ebbe a bomló tudatba, és felhozni onnan a legutolsó tükörcserepeket is.” Fekete Vincét új könyvéről, a Halálgyakorlatokról Szepesi Dóra kérdezte.
Visky Andrást és Kitelepítés című regényét láttuk vendégül Békéscsabán január 30-án. A helyszín a Munkácsy Mihály Múzeum gyönyörű Munkácsy-terme volt. Még a rendezvény előtt kérdeztük a szerzőt, hogy hogyan látja a könyv utóéletét.
„A gyökerek közösek voltak családom többi festőjével: hasonló értékrend, hasonló konyha, ugyanaz a szülőföld, mégis az életutunk és az azt kanyarító tapasztalatok másképp alakultak. Nem festhetünk egyformán. Abból a vízből merítünk, amit a bennünk lévő kútban találunk.” Mayer Hella képzőművészt Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos kérdezték.
„Sok hétköznapi téma helyet kapott a könyvben, például a betegség, ami persze sokakat elborzaszt, nem akarnak róla hallani-beszélni, holott mindennapos, elég csak az elmúlt néhány évünkre gondolni. És van olyan, hogy egyszerűen muszáj foglalkozni vele, különben felemészt.” Szöllősi Mátyást Szepesi Dóra kérdezte.
