|
Fiú – a háttérben – Kontra Ferenc: A fiú (Elszánt történetek)
|
Kopriva Nikolett tárcái
|
|
|
Egressy Zoltán: A Cholnoky-kód
|
|
|
A Margitszigeten rendezik meg a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivált
|
|
|
Fiú – a háttérben – Kontra Ferenc: A fiú (Elszánt történetek)
|
|
|
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
|
„A Nap lágyan mellkasomra tapos, / levelet hagy rajtam az ősz / égeti az apró, finom billogot, / a szeleket visszaszívják, mint / meggondolatlan, csúnya mondatot.” Ajlik Csenge versei.
„Van itt, az égben egy veterán lélek, fiam, / ő az én hasonmásom, vagy ha neked így jobban / tetszik: én vagyok az ő hasonmása – 2 tudom, / hogy érzékeny vagy az elsőbbségre, fiam, ha / tehetnéd, mindenkit magad elé tessékelnél, / márpedig ennek a veterán léleknek lassan / kétezer éves régisége van itt, az égben” – Részletek egy készülő kötetből, Lövétei Lázár Lászlótól.
„A különböző történetek összetartozását több tényező biztosítja. Ezek közül érdemes kiemelni az egységes irodalmi megfogalmazásmódot, a szerzőre jellemző, a narrációban és a párbeszédekben egyaránt kifejezésre jutó kifinomult stílust, igényes beszédmódot. Időnként jellegzetes prózaritmus hatja át a novellákat.” Kontra Ferenc könyvéről Beke Ottó kritikája a Bárka legújabb számából.
„Nagyon régi és nagyon új korok találkoznak, feltétlen és tévedező hitek szembesülnek, egymástól eltérő versformák kerülnek egymás mellé, valamint irodalmi és vallási kultúrák lépnek a verseskötet magatartásformáinak nyelvbe átültetésekor komplementer viszonyba.” Fried István tanulmánya Lövétei Lázár László Zákeus fügefája című kötetéről.
„Az egy-egy baba az éjjeliszekrényeinken volt: egy lámpa, egy baba, egy könyv. Ennyi volt a vagyonunk.” Csabay-Tóth Bálint novellája a Hajóhídon.
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
Az elismeréseket ünnepélyes rendezvény keretében adták át a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata IX. évfolyama 6. számának irodalmi estjén. Szepesi Dóra tudósítása.
„A közösségi alkotásnak része volt, hogy a lakosság által gyűjtött történeteket, legendáriumokat beépítették a „regény” szövegtörzsébe, ezzel egyfajta széles tudásbázist, azonos és koherens világot létrehozva, amelyben a fent említett karakterek vissza tudtak térni, és a történetek összefonódhattak.” A Budapest Nagyregényről Ragályi-Szabó Dávid írt.
A kéziratos kántorkönyvek, énekeskönyvek sok mindent megőriztek a helyi anyanyelvi vallásos hagyományból, a népénekekből, azok változataiból. Ezek új gyűjteményes kötetéről Balázs Géza írt ajánlót a Bárkaonline-ra.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Számomra csak harmónia van Perlrott festészetében. Amit a kortársak esetleg diszharmóniának éreztek, az valójában egy újfajta, másfajta harmónia volt.” Gyarmati Gabriella interjúja Perlrott Csaba Vilmosról Szarvas Péterrel és Basics Beatrixszal.
„Az idős asszony azért magánál volt, és pontosan tudta, hogy egy gyerek előtt fekszik anyaszült meztelenül. Várakozott magatehetetlenül, mint egy borostyánba zárt bogár. Kócos ősz haját az arcába túrta a kezével, hogy a szemét eltakarja. Ő nem bírta látni azt, hogy én nézem őt.” Kontra Ferenc novellája.
„Eluralkodott rajta a pánik. Felugrott és menekült, vissza a felszínre, kettesével véve a fokokat az álló mozgólépcsőn. Már a legtetején járt, amikor egy unott hang, amelyik jól hallhatóan evett közben, magához vette a szót.” Ecsédi Orsolya két novellája a Bárkából.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
„Az önmagunkból fakadó konfliktusok megoldása rajtunk áll, de mi van akkor, amikor nem fogadnak be? Amikor a helyszínek ellenünk dolgoznak, amikor kitör egy háború. Nyilván más témák is feljönnek, de leginkább a tehetetlenség miatt érzem súlyosabbnak ezt a kötetet.” Kopriva Nikolettet Szabados Attila kérdezte új kötetéről.
Idén a költészet napja alkalmából szervezett líragálán a Körös Irodalmi Társaság tagjai Munkácsy Mihály alakja előtt is tisztelegtek. Kilenc új vers született, melyek közül a szakmai zsűri döntése alapján első díjat nyert Farkas Wellmann Éva, másodikat Kiss Ottó, harmadikat Dávid Péter alkotása. A versek meghallgathatóak itt, a szerzők felolvasásában.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
