|
Éltető József tárcái
|
Friss Bárka
|
|
|
Éltető József tárcái
|
„Nézem és nézem / a leveleit. Menjen el, haljon meg, / a lábamra hínár tekeredik, / kívánni kezdem a megfulladást.” Nádasdy Ádám versei a friss Bárkából.
„A leengedett medence szélén vízkő, / leülünk a kékcsempés partra. Hajnalban / fagyni fog. Úgy maradtunk ott, fejével / a vállamon, akár a télire letakart kerti szobrok.” Drávucz Zsolt versei.
„Nem tudom eléggé értékelni ezeknek a szövegeknek a látható gonddal kimunkált, elegáns, többnyire kimondottan szemérmes stílusát. Ennek még az időnként váratlanul jelentkező vulgaritás sem árt, ellenkezőleg.” Timár Krisztina kritikája.
„De, persze, az is lehet, hogy a 22 éves hölgy döntött úgy, hogy a férfival marad. Csak a vele töltött idő citromarcúvá változtatta. Van tehát mód alternatív olvasatokra bőven.” Fazekas Sándor kritikája Zalán Tibor regényfolyamának negyedik részéről.
„Alekszijevics interjúkötete rámutat arra, hogy van egy háborús világ, amelyet a férfiak vagy nem ismernek, vagy valamilyen okból elhallgatnak." A Nők a tűzvonalban című kötetről Limpár Ildikó számol be az Olvasónaplóban.
„Olyan dallamos prózanyelvet sajátított el az évek folyamán, amelynek „hallása” még prózaíró szívem is megdobogtatja." Jenei Gyula Légszomj című kötetéről Novák Zsüliet írt az Olvasónaplóba.
„Az, hogy ma kisebbségi magyar irodalmakról kell beszélnünk, egyértelműen Trianon egyik halmazati büntetése. Ez a geopolitikai földrengés a társadalom és a gazdaság mellett a kultúrát is szétszabdalta. Ahány nemzetrész, annyi kultúra, annyi önálló életre kényszerített irodalom.” Vári Fábián Lászlóval Farkas Wellmann Éva beszélgetett.
„Az az ajtó ott van a távolban, ha behunyom a szemem, akkor is ott van, hát akkor mért tegyek úgy, mintha nem volna ott? Sok más költő is nagyon szépen nézett szembe azzal idős korában, hogy az élet véges.” Nádasdy Ádámmal Szil Ágnes beszélgetett.
Hét év után újra találkozhatott a békéscsabai közönség Barnás Ferenccel, aki legújabb regényét, az Életünk végéiget hozta el a Vigadóba október 7-én este. Farkas Wellmann Éva tudósítása.
Az Ünnepi Könyvhét kereteiben, a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár őszbe boruló kertjében, szeptember 17-én az intézmény igazgatója, Dézsi János faggatta a József Attila-díjas költőt az elmúlt időszak kihívásairól, az újonnan megjelent könyvekről és a jövőbeli tervekről.
„Sanyi zöld overálja felső zsebéből kiveszi a telefont, 3 óra 57. Még bő két óra van hátra a műszakból. Utálja az éjszakázást, mert nappal nem tud mélyen aludni, ha elszunnyad, félóra múlva felébred. Na és ez a szag! Szinte szúr. A vegyszerek bűze közül a klóré a legerősebben.” Molnár Lajos novellája.
„Az iskola nagy méretű üvegablakai be voltak törve, a falakat golyónyomok pettyezték; a bejárati ajtót mintha egy óriás ökle törte volna be, az ajtókeret megfeketedett a tűztől. A honvédek az ablakoknál tolongtak, és a nyakukat nyújtogatták befelé; a tömeg halkan morajlott, a kitört ablaküvegek csikorogtak a lábuk alatt.” Kötter Tamás novellája.
„egyszer azt a kérdést szegezték nekem, hogy elfogadnám-e a cserét, hogy akármi lehetek ezen a világon, de soha egy sort le nem írhatok. Akkor nemet mondtam, és azt hiszem, most is nemet mondanék.” Muszka Sándorral Pál-Lukács Zsófia beszélgetett.
„A forma pontossága valamelyest emlékeztet a Teremtés tökéletes rendjére, a keletkezés meg az újjászületés meg nem szűnő folyamatára; a vers mint gyónás pedig olykor elhiteti velem, hogy bűnbánatomban egy pillanatra közelebb kerültem Istenhez.” Tompa Gábort Szil Ágnes kérdezte.
„Most is úgy gondolom, ha az írás cselekvés, ha a vers tett, akkor a világ emberibbé, emberségesebbé tételének lehetősége a költészet lényegétől elválaszthatatlan.” Meliorisz Bélát Pál-Lukács Zsófia kérdezte.
Videó-összeállításunk 2021. február 18-án, a Magyar Széppróza Napja alkalmából készült. Résztvevők: Banner Zoltán, Balássy Fanni, Kiss László, Kiss Ottó, Molnár Lajos és Szil Ágnes. Kérdezett: Elek Tibor és Farkas Wellmann Éva.
„egyszer azt a kérdést szegezték nekem, hogy elfogadnám-e a cserét, hogy akármi lehetek ezen a világon, de soha egy sort le nem írhatok. Akkor nemet mondtam, és azt hiszem, most is nemet mondanék.” Muszka Sándorral Pál-Lukács Zsófia beszélgetett.
„A forma pontossága valamelyest emlékeztet a Teremtés tökéletes rendjére, a keletkezés meg az újjászületés meg nem szűnő folyamatára; a vers mint gyónás pedig olykor elhiteti velem, hogy bűnbánatomban egy pillanatra közelebb kerültem Istenhez.” Tompa Gábort Szil Ágnes kérdezte.
