|
|
Kontra Ferenc: A leandervirág illata
|
|
|
Krasznahorkai Bach-mondata
|
„Némaság tölti be / hajódat / orgonád hangjai tartják még / a falakat: / beköltözött oszlopaidba / az örökkévalóság” – Vörös Viktória verse.
„ehhez nem kell semmi különöset tennem, / csak feléd fordulnom, / és arcod ragyogásában fürödnöm, / nyugodtan bontsam ki azt a tiritarka / ejtőernyőt is, beteríti a boltíveket, / és vetődjek le / elhagyatottságom magasából / szerelmed mélységébe.” Lackfi János verse a Bárkából.
„az egész elbeszélés – ha a mottót nem számítom – egyetlen hömpölygő mondat. A mondatzáró írásjel elhagyása ahhoz hasonló, mint amikor az ember szünet nélkül hallgatja végig a három órás Máté-passiót, amelyben csupán a lélegzetvételnél is rövidebb elhalkulások vannak a tételek és áriák között.” Krasznahorkai László regényéről Vass Edit kritikája.
„A női test biztonsága című debütkötet már a címválasztásával sokat vállal, hiszen a benne szereplő fogalmak olyan társadalmi és tudományos rétegzettséget idéznek, melyek uralják a kortárs diskurzusformákat, emellett meglehetősen problematizáltak is.” Bánkövi Dorottya könyvéről Pál-Lukács Zsófia kritikája.
A Magyar Kultúra című új, havi megjelenésű folyóirat első lapszámát ünnepélyes keretek között mutatták be június 23-án a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarában. Pál-Lukács Zsófia tudósítása.
Szvoren Edina újabb köteteit különös figyelem övezi, így volt ez a Margó Fesztivál vasárnap esti teltházas programján is. A Mondatok a csodálkozásról című prózakötet bemutatóján Kiss Tibor Noé beszélgetett a szerzővel, szövegeiből Pelsőczy Réka olvasott fel.
Bartis szavai nem általában az ölésről, a halálról vagy betegségről beszélnek, hanem gyilkosságról, kétségbeesett gyászról és a saját útkereséséről, szorongásairól, szégyenéről és gyengeségéről. Az eltűnt idő nyomában című kötetről Kustár György jegyzett az Olvasónaplóba.
„Megíródni, fikcióvá válni, majd újra beleírni a megírtba, kívülről beleszólni egy már meglévő, ráadásul kanonizált szövegbe." Bíró-Balogh Tamás Hakni című novelláskötetéről Kustár György írt az Olvasónaplóba.
„Ködbe vész a kötél vége, ki tudja, kibírom-e… Csak úgy tudok a végére járni a nagy lélegzetű prózának, ha nem hagyom abba, mint eddig már többször: a prózaköteteimben időhiány és megbicsakló lendület okán sajnos felhasználtam több regénykezdeményt is, fájdalmas tapasztalat volt.” Szabó T. Annával Szepesi Dóra beszélgetett.
„Az, hogy ma kisebbségi magyar irodalmakról kell beszélnünk, egyértelműen Trianon egyik halmazati büntetése. Ez a geopolitikai földrengés a társadalom és a gazdaság mellett a kultúrát is szétszabdalta. Ahány nemzetrész, annyi kultúra, annyi önálló életre kényszerített irodalom.” Vári Fábián Lászlóval Farkas Wellmann Éva beszélgetett.
„Mindegyik a tengerpartról származik, mert csak ezek az illatos fajták. Meglehetősen igénytelenek, a bőrönd alján néhány lenyesett ágacska mindig túléli az utazást, hogy aztán néhány hét alatt gyökeret eresszen otthon, egy befőttesüvegben, és egy év alatt akár méteresre nőjön. Csak télre nehéz a pincébe cipelni őket, mert egyre nagyobb dézsát követelnek maguknak az évek múlásával.” Kontra Ferenc novellája.
„Itt ülünk, ebben a kicsi előszobában, és bambulok, és megkérdezi a nagyapja, hogy bámulod az öreg marhát, mi? Nem tudok mit válaszolni erre, hallgatok. Elszúrtam, de nem tudom helyrehozni.” Oláh Péter novellái a Bárkából: négyzetméternyi bélés, törékeny.
„Életem során kevés barátommal, köztük Miklóssal olyan magától értetődő és félszavakból értő kapcsolat alakult ki, amit egyszer csak barátságként kellett megnevezni. Na, és Miklóssal árnyalták a képet és a viszonyt a feleségek.” Szávai Gézával Az életed, Polcz Alaine című könyve megjelenése alkalmából Pál-Lukács Zsófia beszélgetett.
„Itt az ideje, hogy az irodalomtudósok ne módszertani megfontolásaikat illusztrálják a művekkel, hanem az értékes műveket faggassák, és ahhoz találják meg az alkalmas fogalomkészletet.” Falusi Mártont, az új lexikon szerkesztőbizottságának egyik vezetőjét Pál-Lukács Zsófia kérdezte.
„A színház és általában véve a közös alkotás aktusa a fájdalmat fájdalommal csillapítja, mert nem a felejtés médiuma, hanem a megtisztító fölemelkedésé.” Visky Andrást Fekete-Sipos Márti kérdezte.
Videó-összeállításunk 2021. február 18-án, a Magyar Széppróza Napja alkalmából készült. Résztvevők: Banner Zoltán, Balássy Fanni, Kiss László, Kiss Ottó, Molnár Lajos és Szil Ágnes. Kérdezett: Elek Tibor és Farkas Wellmann Éva.
„Életem során kevés barátommal, köztük Miklóssal olyan magától értetődő és félszavakból értő kapcsolat alakult ki, amit egyszer csak barátságként kellett megnevezni. Na, és Miklóssal árnyalták a képet és a viszonyt a feleségek.” Szávai Gézával Az életed, Polcz Alaine című könyve megjelenése alkalmából Pál-Lukács Zsófia beszélgetett.
„Itt az ideje, hogy az irodalomtudósok ne módszertani megfontolásaikat illusztrálják a művekkel, hanem az értékes műveket faggassák, és ahhoz találják meg az alkalmas fogalomkészletet.” Falusi Mártont, az új lexikon szerkesztőbizottságának egyik vezetőjét Pál-Lukács Zsófia kérdezte.
