Üzenet a palackban

 

WWordsworth

 

Farkas Wellmann Éva

 

Tűzliliomok – nárciszok

 

William Wordsworth méltán elhíresült verséről kellene írnom, a Daffodils-ról. És éppen itt az első és legfontosabb probléma, hogy máris egy angol szót kellett csempésznem tapogatózó versismertetőmbe. Mert hogyan is utalhatnék erre a versre a magyar olvasónak? Csakis egyféleképpen: Szabó Lőrinc szintén joggal elhíresült Táncoló tűzliliomokját megidézve, ugye? Szó, ami szó, szívesen felidézem ezt a verset – szeretem Szabó Lőrinc költészetét. Csakhogy ezt a költeményt is akképp szeretem: a költő – éspedig Szabó Lőrinc – verseként, mely talán William Wordsworth költészetéből ihletődött. És hosszú időre elhallgattatta remek művével a Daffodils-ról szóló magyar lírai diskurzust. (Az újabb fordítások  Szilágyi Domokosé, Kántás Balázsé  még mindig nem érték el az első magyar változat népszerűségét.)

Na de: mi a baj akkor a tűzliliomokkal? Tulajdonképpen az égvilágon semmi. Szépek. Ilyenek:

 

fire-lily

 

 

Wordsworth verse azonban nem róluk szól, ezt nyilván sokan észrevették már. A daffodil a nárciszt jelenti ugyanis, annak sokféle változatos alfajával. A Lake District (északnyugat-angliai tóvidék, Wordsworth szülő- és kedvenc kirándulóhelye) jellemző látványát, amint sok más társával együtt, szépen elterülve, egységes sárga nárciszmezőt alkot. Ilyent:

 

daffodils

 

És akkor még mindig nem beszéltem Wordsworth növényének mitológiai vonatkozásairól, az önmagába (magányába?) szerelmes Narcissus alakjáról, az angol vers nyilvánvaló áthallásairól, a vadon termő és tengernyi sokaságban előforduló nárcisz ténylegesen létező és eufórikus látványáról, a vizualizációnak a kortárs pszichológiában is elfogadott módszeréről, hogy most fel se emlegessük írójuk romantikus költészetét és életútját párhuzamul. De nem is szeretnék most egy angol vers magyar nyelvű magyarázgatásába kezdeni. Mert miről is beszélnék az angolul nem beszélő olvasó számára?

Álljon itt inkább egy fordítás-kísérlet, melyet az angol romantika nagy alakja előtt tisztelegve, meg sem próbálva megközelíteni Szabó Lőrinc versének nagyságát, elkövettem:

 

William Wordsworth

 

Nárciszok

 

Mint felhő kóboroltam én,
lebegve völgy és hegy felett,
kit a pillanat boltja mér,
s meglát egy boldog végletet:
ezer aranyló nárcisz int
felé, tengerként ringva mind.

Csillag, mint drágakő, csiszolt
Tejút ábráját adva ki,
nyújtózkodtak a nárciszok,
mint tó öblének habjai,
szempillantásom tízezer
büszke fej táncát csípte el.

Ringott a tó is persze ott,
de jókedvük az égig ért,
egy költő kedve, verse volt,
hogy pillantása vélük élt:
bámultam akkor – ingyen én,
és minden kincsük most enyém.

S díványomon ha nyughatom,
gondtalanul, gondterhesen,
magányos boldogságomon
felvillantja belső szemem:
szívem mámorként éli ezt,
s örvénylő nárcisz-táncba kezd.

 


 Főoldal 

2014. május 26.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png