Prózák

Prózák
Molnár Lajos: Jó Karesznek
„Sanyi zöld overálja felső zsebéből kiveszi a telefont, 3 óra 57. Még bő két óra van hátra a műszakból. Utálja az éjszakázást, mert nappal nem tud mélyen aludni, ha elszunnyad, félóra múlva felébred....
Kötter Tamás: Fair játék
„Az iskola nagy méretű üvegablakai be voltak törve, a falakat golyónyomok pettyezték; a bejárati ajtót mintha egy óriás ökle törte volna be, az ajtókeret megfeketedett a tűztől. A honvédek az...
Légrádi Gergely novellái
„A feleségem csendes, magának való teremtés volt. Annyira magának való, hogy az együttlétünk során kiderült, még a méhe sem fogadott be új életet. Imádott olvasni, aludni és szerette, ha nem kellett...
Döme Barbara: Angyal a pincéből
„Már megint a töpörtyűt falja a sarkig tárt hűtőben. A szárnytollai meg összeragadtak a tegnapi nutellás palacsintától. Úgy eszik, mint egy disznó, a héten is legalább két kilót hízott. Attól tartok,...
Oláh András: Mulasztásaink
„Valami buliban jöttek össze. Ezt már a nagyanyám mesélte. Persze ő se szerette aput. »Annak a mocsoknak csak addig kellett, míg felcsinálta anyádat!« De legalább igazságos volt: anyut is lehülyézte,...
Egressy Zoltán: És a te kis szobád
„Körbenézett. Elsétált az ablakhoz, konstatálta, hogy egyre erősebben fúj a szél, és látott két villámot is, mielőtt visszatért a fotelben nyugodtan üldögélő, megbilincselt Pálhoz.” Egressy Zoltán...
Fehér Csenge: Éhezik a test
„Állj meg, gyerek, húzzuk le a zsákot, szedj bele gombát, amíg ások, nem lehet eltemetni, nem lehet eltemetni.” Fehér Csenge prózái a Bárkából. 
Farkas Arnold Levente: Anyaként
„Karinthy Gábor Karinthy Frigyes és Judik Etel gyermeke. Ezerkilencszáztizennégy december tizenhetedikén született. Ezerkilencszázhetvennégy november tizenharmadikán halt meg. A két mondat között...
Nagy-Laczkó Balázs: Kékszínkör
„Nem sok időt fecséreltem életemből a debreceni lányokra: alig fél évet töltöttem a városban, amit éppen úgy hívhatunk a kálvinista Rómának, mint amilyen gyakran emlegetjük a katolikusok...
Murányi Sándor Olivér: Halak között
„A növényt és állatot együtt mutató szobai szelence számomra a nyugodt, biztos házasélet szimbóluma, amely elhagy, ha hányódni kezdek újra az utakon. Vajon a mostani végleges? Ki tudja?” Murányi...
< >
Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Múltbéli járványokrólErdész Ádám: Oly távol vagy, hazám…
A múzeumok új barátja (III.)A múzeumok új barátja (II.)
Drávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: RollertimeSzilágyi András: Zászlósszék – Gubis Mihály képzőművész emlékére
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA