Prózák

Prózák
Döme Barbara: Angyal a pincéből
„Már megint a töpörtyűt falja a sarkig tárt hűtőben. A szárnytollai meg összeragadtak a tegnapi nutellás palacsintától. Úgy eszik, mint egy disznó, a héten is legalább két kilót hízott. Attól tartok,...
Oláh András: Mulasztásaink
„Valami buliban jöttek össze. Ezt már a nagyanyám mesélte. Persze ő se szerette aput. »Annak a mocsoknak csak addig kellett, míg felcsinálta anyádat!« De legalább igazságos volt: anyut is lehülyézte,...
Egressy Zoltán: És a te kis szobád
„Körbenézett. Elsétált az ablakhoz, konstatálta, hogy egyre erősebben fúj a szél, és látott két villámot is, mielőtt visszatért a fotelben nyugodtan üldögélő, megbilincselt Pálhoz.” Egressy Zoltán...
Fehér Csenge: Éhezik a test
„Állj meg, gyerek, húzzuk le a zsákot, szedj bele gombát, amíg ások, nem lehet eltemetni, nem lehet eltemetni.” Fehér Csenge prózái a Bárkából. 
Farkas Arnold Levente: Anyaként
„Karinthy Gábor Karinthy Frigyes és Judik Etel gyermeke. Ezerkilencszáztizennégy december tizenhetedikén született. Ezerkilencszázhetvennégy november tizenharmadikán halt meg. A két mondat között...
Nagy-Laczkó Balázs: Kékszínkör
„Nem sok időt fecséreltem életemből a debreceni lányokra: alig fél évet töltöttem a városban, amit éppen úgy hívhatunk a kálvinista Rómának, mint amilyen gyakran emlegetjük a katolikusok...
Murányi Sándor Olivér: Halak között
„A növényt és állatot együtt mutató szobai szelence számomra a nyugodt, biztos házasélet szimbóluma, amely elhagy, ha hányódni kezdek újra az utakon. Vajon a mostani végleges? Ki tudja?” Murányi...
Bene Zoltán: Isten, ítélet
„A tüdejét teletöltötte a levegő régi ízével, amit annyi év elteltével is pontosan megismert. Ahogy közeledett a helyhez, ahol nevelkedett, egyre jobban hajszolta a lovát. Az állat sörényére borult,...
Márton László: Hű
„Veruska szenvedélye a továbbképzés. Sokat tud, ám szeretne még többet és még annál is többet tudni a fogakról, az ínyről, az állkapocsról, a szájpadlásról. Esténként az ágyban friss szakirodalmat...
Kovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonal
„Hanem mikor a nagy vakarózásban az utolsó szoknyát is levetette magáról, és ott volt neki a lába között az égő csipkebokor, az egész húsa tüzesre belobbanva, és azon még a sok piros pötty mint a...
< >
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Bodon Gergely Dávid: Részlet az Út és Erény könyvéből (21)Ternyila Pál: 21Farkas Arnold Levente: latin betűkBíró József versei
Döme Barbara: Angyal a pincébőlOláh András: MulasztásainkEgressy Zoltán: És a te kis szobádFehér Csenge: Éhezik a test
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA