Prózák
Prózák
„A kohómérnök egy hetvenes figura volt. A gépezés hozta hozzánk, még a feleségét is eljátszotta, bevágták egy furgonba a nőt, és már vitték is. Úgy döntött, hogy elhúz Szegedről, mert volt még valami...
„Föltétlen a szándékomba áll, hogy őtet legalább megszabott időre kihozzam, írta a papírra az öreg, majd még egyszer átolvasta az egészet, aztán a félkész levelet a tűzre dobta. Minek irkáljon többet,...
„Tudod, milyen nagy dolog a legkisebbnek lenni? Az embert rögtön ellátják oxigénnel, csak legyen hozzá tüdeje. Észre sem vettem, mekkora veszély fenyeget, úgy elmerültem a dimenziók felcsatolásában....
„A doxiciklin hatni kezdett. A fogaim nem kocogtak többé, és az izmaim sem görcsöltek tovább a takaró alatt. Sokáig bámultam a moszkitóhálót, mire kitisztult a fejem. Végül felálltam az ágyról, az...
„Értünk, emberekért egészen közel léptél hozzánk, beléptél a testembe, húsomba, vérkörömbe, gondolataimba, minden nap minden percébe, és boldog az az ember, aki így eltelhet veled, ahogyan én iszom...
„Próbálok nem gondolni J.-re, így akarok megszabadulni tőle. Olyan ez, mintha azt hinném, hogy megfiatalodom, ha nem foglalkozom az öregséggel.” Oravecz Imre Alkonynapló-jegyzetei.
„Levette bukósisakját, csöpögött róla a víz, a lépcsőkorlát végére akasztotta. A kesztyűjét nem vette le, megnyomta a csengőt. Bentről zene hallatszott. Rögtön felismerte: Beethoven. Még egyszer...
„Igyekezett kedves lenni, dicsérni, de látta a költőn, többet várt, ezek a versek ennél többet érdemelnek. Erik büszke volt magára, hogy ebben a szorult helyzetben eszébe jutott a Békési Gyűjtemény....
„Aztán egyszer leszálltam a vonatról, és életem harmadik városában, Szatmár és Kolozsvár után, Csabán az Ő őre lettem a világ egyetlen Munkácsy Múzeumában. (...) Aztán nemrég odaálltam bronzszobra...
„Mielőtt hazaindulnánk, teszünk egy sétát a Tisza-parton. Virágoznak a fűzfák. Ahogy átbújunk az ágaik alatt, a finom sárga por megtapad a vállunkon. Serken a fű, néhol százszorszépfejek pettyezik....
