Prózák
Prózák
„A doxiciklin hatni kezdett. A fogaim nem kocogtak többé, és az izmaim sem görcsöltek tovább a takaró alatt. Sokáig bámultam a moszkitóhálót, mire kitisztult a fejem. Végül felálltam az ágyról, az...
„Értünk, emberekért egészen közel léptél hozzánk, beléptél a testembe, húsomba, vérkörömbe, gondolataimba, minden nap minden percébe, és boldog az az ember, aki így eltelhet veled, ahogyan én iszom...
„Próbálok nem gondolni J.-re, így akarok megszabadulni tőle. Olyan ez, mintha azt hinném, hogy megfiatalodom, ha nem foglalkozom az öregséggel.” Oravecz Imre Alkonynapló-jegyzetei.
„Levette bukósisakját, csöpögött róla a víz, a lépcsőkorlát végére akasztotta. A kesztyűjét nem vette le, megnyomta a csengőt. Bentről zene hallatszott. Rögtön felismerte: Beethoven. Még egyszer...
„Igyekezett kedves lenni, dicsérni, de látta a költőn, többet várt, ezek a versek ennél többet érdemelnek. Erik büszke volt magára, hogy ebben a szorult helyzetben eszébe jutott a Békési Gyűjtemény....
„Aztán egyszer leszálltam a vonatról, és életem harmadik városában, Szatmár és Kolozsvár után, Csabán az Ő őre lettem a világ egyetlen Munkácsy Múzeumában. (...) Aztán nemrég odaálltam bronzszobra...
„Mielőtt hazaindulnánk, teszünk egy sétát a Tisza-parton. Virágoznak a fűzfák. Ahogy átbújunk az ágaik alatt, a finom sárga por megtapad a vállunkon. Serken a fű, néhol százszorszépfejek pettyezik....
„Pál figyelmét mégsem a vázolt figurák, a kép kiemelt szereplői kötik le. Hanem a háttérben ücsörgő bajszos alak, aki a sötétített ablak alól figyeli a mulatozó truppot. Különös sejtelme támad....
„Mi kell, kérdezem Cécile-től mogorván, hátra se nézve. Egy szalonkép, válaszolja. Pálmaház? Zeneszoba? – kérdezem lemondó kézmozdulattal. Mindegy, mondja a feleségem, és egy árnyalatnyival színesebb...
„Folyamatosan kell dolgozni, és jegyzetelve, tanulmányokat és esszéket írni, tanítványokat fogadni és elengedni, kéziratokat olvasni és véleményezni, ütni, dolgoztatni a billentyűket, szüntelen.” Kiss...
