Prózák

„Így tehát megismerkedésünkkor ötvenhét-ötvennyolc éves lehetett, és még mindig csinos volt. Egy rendezvény szünetében szólított meg. Hibátlanul, de erős akcentussal beszélt magyarul. Bemutatkozott,...

„Tóth bevallotta az utolsó előtti pártitkárnak, akit Nagybécinek hívtak, hogy soha nem tudott igazán helyesen írni, a kommunistát is rendre komonistának írja, neki valahogy így jön a nyelvére, azaz a...

„A fák alatt nem marad más, csak a tar föld, felszántva, szétfagyásra készen várva a telet. A világ rendje helyreállt, a sejthártya két oldalán hasonló összetételű immár az oldat: a kinti levéltöbblet...

„A sós, vibráló levegőben ott rezgett a pályaudvar mellett az öböl, a híres sétány a pálmasorral és a kikötő. Még csak most érkeztünk, de már tudjuk, hogy amikor újra itt leszünk, már visszafelé, majd...

„Szóval kicsit azonosulunk azzal, hogy, mivel is? Na, mi legyen a szerepem? Ez az első versszak, és nem döntöttem még el. Ez egy hibás szereplíra, helyesebben egy rendkívül modern szereplíra, amiben...

„B. Lajos igen elégedett volt. Tetszett a szobaszám is, épp feleannyi, mint amennyi idős, ez bizony jót jelent. Talán sikerülni fog festeni is végre valamit, igaz, nem ezért jött, de sosem árt a...

„A Béla papa sose mondta, hogy meghal. Én mondtam, de most már nem mondom én se. Igen sokszor hallották tűlem, de többet nem mondom. Nem beszélek róla. Lesz, ahogy lesz.” Egressy Zoltán novellája. 

„Egy szép csütörtöki délelőtt a Kossuth utcai óvoda diákjai azt vették észre, hogy nincs egyetlen felnőtt látótávolságon belül. A fiúk eleinte élvezték, mert senki nem szólt rájuk, amikor sárga folyót...

„Mérnököcskénk, jól túl a harmincon, egyre gyakrabban töprengett el azon, hogy vajon az életét minden eszközzel irányítani, de legalábbis befolyásolni akarók miért látnak benne meg olyan sok hozzá...

„Amikor meglátta anyámat, odament hozzá, kicsit összecsattintotta a bokáját, és azt mondta neki, hogy szervusz. Mi már egyszer aludtunk együtt, drága. Anyám állítólag nem vágta pofon, de kikérte...