Országos Színházi Találkozó 2025
Szolnoki Szigligeti Színház
A harmadik nap krónikája
2015. június 12-ére, azaz az OSZT harmadik napjára a szolnoki teátrum rendezte fesztiválon már igazi fesztiválhangulat uralkodott: azon túl, hogy a színház nézőtéri büféjében Seres Gerda vezetésével minden nap délelőtt az előző délután és este megtekintett előadásokról szakmai beszélgetések várják az érdeklődőket, a Tisza-parton, DOKK Terasz Programok néven minden este 19 órától a könnyűzene világában is meg lehet merítkezni. Nem csupán „hagyományos” koncerteket hallgatva lehet ezt megtenni, hanem a határon túli színtársulatok zenekaraival, például a sepsiszentgyörgyi, a székelyudvarhelyi vagy a szatmárnémeti színészekből álló „banda” tagjaival is lehet találkozni. A napközben zajló Családi programok pedig – báb- és meseelőadásokkal a fókuszban – a kikapcsolódni és igényesen szórakozni vágyó családokat célozzák meg.
A július 12-ei előadások után a DOKK Teraszon nagyon is volt mit – jó értelemben véve – levezetni. Két produkció várta ezen a napon a nagyérdeműt és a szakmát egyaránt: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Keresztes Attila rendezte Yerma című előadása témáját tekintve kiválóan rímelt az egy nappal ezelőtti, június 11-ei darabokra: a család, a válás, az újrakezdés szüzséje után Frederico García Lorca művének adaptációja egy megrekedt házasság, két összekényszerített, de egymással kezdeni mit sem tudó ember kálváriájának látlelete, amelyben a várt gyermek sem jöhet össze… Szabó Nikolett Yermáját és Illyés Ákos Juanját ráadásul – akiknek a hihetetlenül erős színpadi jelenléte elkápráztatta a közönséget –, köti, pontosabban kötné a lakóhelyük, a faluközösség szokásrendszere, hiedelemvilága is, és ez csöppet sem könnyíti meg az egymással vívott csatározásukat…
Yerma
(fotó: Csutkai Csaba, forrás: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza)
A kompakt, rendkívül koherens világképet tükröző előadást követően pedig 18 órai kezdettel a Kolozsvári Állami Magyar Színház azzal az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Janovics című darabbal érkezett az OSZT-ra, amely már átvezette a nézőt a családi és magánéleti problémákat felvonultató előadások után a társadalmi-politikai síkon mozgó produkciókra is. Ilyen lesz majd június 13-án A Bábjátékos is, ám mielőtt beharangoznám a következő nap eseményeit, maradjunk még a Janovicsnál. Mert bizony érdemes.
A kolozsvári színház meghatározó, színészből direktorrá avanzsált alakjának, Janovics Jenőnek az élettörténetét ugyanis ifj. Vidnyánszky Attila ebben az előadásban olyan különleges, film a színházban módszerrel tárja elénk, amely épp a kamerahasználat miatt egyfajta unikális „rátekintést” biztosít a néző számára. Mintegy távolságot tartva mutatja meg és be azokat az éveket – benne főleg az 1918-19-es, Erdély román megszállásának a kolozsvári színház életére is tragikus hatással bíró korszakát –, amely Janovics Jenő magán- és szakmai életén messze túlmutatva, a két nemzet egyik legfeszültebb korszakáról is tudósít. Teszi mindezt rengeteg – iróniától és humortól sem mentes – rendezői ötlettől övezve, amely nem működhetne a kiváló színészi játék nélkül: a főszerepet játszó Bács Miklóson, Bíró Józsefen, Kardos M. Róberten és Albert Csillán kívül az összes többi szereplő is – beleértve a filmforgatás utolsó „statisztáját” – olyan mértékben azonosul a Janoviccsal és a Janovics körül történtekkel, hogy azonnal elhisszük: az életrajz itt messze túlmutat önmagán. Egy nemzet sorsa múlik rajta.
Janovics
(forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Ehhez képest érkezik az OSZT negyedik napján A Bábjátékos Debrecenből, benne a holokauszt magánéleti hatásaival, valamint Miskolcról az életközepi válságával maga körül mindent borító és mindenkit kiborító Ivanov…
A második nap krónikája
Hosszú, de művészi színvonal tekintetében talán minden várakozást felülmúló napot zárt az OSZT 2025. június 11-én, szerdán, azaz a biennálé 2. napján.
Miután a délelőtti órákban Seres Gerda vezetésével és a színházi szakmában járatos hozzászólókkal a szolnoki teátrum nézőtéri büféjében lezajlott az első nap két versenyelőadásának, a Mély levegőnek és a Ház a blokkok között című darabnak az értékelése, a délután és este folyamán három előadást is meg lehetett tekinteni.
Őszi álom
(forrás: Kaposvári Csiky Gergely Színház)
A szervezők kiváló művészi érzékének hála három olyan produkció került egy és ugyanazon napon időben és térben egymás mögé, amelyeknek, ha mai, divatos kifejezéssel kívánok élni, a mozaikcsalád problematikája állt a középpontjában. A két délutáni előadás, a 14 órakor kezdődő, a kaposvári Csiky Gergely Színház hozta, Bérczes László rendezte Őszi álom, valamint a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Dicső Dániel színre vitte A fiú esetében nyugodt szívvel használom ezt a kifejezést, hisz mindkettő kortárs szerző: a nálunk is népszerű Jon Fosse, illetve Florian Zeller művét dolgozza fel. A harmadik produkció, a Győri Nemzeti színház Ilja Bocsarnikovsz rendezte Szentivánéji álma kapcsán inkább az istenek – és a magukat istennek képzelő apák – akarata ellenére történő párválasztásról beszélhetünk. Ám mindennek a következménye – hisz valahol minden modern, a szerelmi bonyodalmakat feldolgozó alkotás Shakespeare színházára megy vissza – az a fent említett két kortárs darabban tapasztalható magánéleti „katyvasz”, amelynek nem csupán a házasságából egy új szerelem miatt kilépő nő vagy férfi, hanem az összes családtag is az „áldozata”.
A fiú
(forrás: Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház)
A friss Nobel-díjas Jon Fosse művéből készített, lírai hangvételű előadásban az a nő, (Mészáros Sára), aki „elszereti” a feleséggel és gyermekkel rendelkező férfit (Fándly Csaba), a férfi anyja (Udvaros Dorottya) szerint maga a halál: halált hoz konkrét és átvitt értelemben egyaránt az addig megszokott és beváltnak gondolt kapcsolati dinamikára. Az épp emiatt végig egy gyönyörűen stilizált temetői közegben játszódó történet előrevetítette a második OSZT-nap második előadásának, a Florian Zeller műből készített adaptációnak a tragédiáját: azt, amikor az új családot alapító, feleségét, Anne-t (Györgyi Anna) és kamasz fiát, Nicolast (Csiby Gergely) épp emiatt faképnél hagyó apa, Pierre (Marton Róbert) tette a kamasz srác súlyos viselkedési zavarába, majd pedig öngyilkosságába torkollik.
S miközben első ránézésre a harmadik előadás, Shakespeare Szentivánéji álma a ma mozaikcsaládnak mondott jelenség tragikumát némi álomlátással, varázserejű növények bevetésével, majd a minden jó, ha jó a vége megoldással oldhatná, Bocsarnikovsz rendezésében ez sem ennyire egyértelmű: a Racine feldolgozta Phaedra-történetet is bevonva a szövegkönyvbe és az eredeti Shakespeare-szüzsébe, a „szívzűrök” következtében összegubancolódó szerelmi szálak kibogozásának, és ebből következően a „beleszerettem valaki másba” kiigazításának sem örülhetünk felhőtlenül.
Szentivánéji álom
(forrás: Győri Nemzeti Színház)
A szemle következő, harmadik napján, június 12-én két produkció várja a szakmát és a szélesebb közönséget egyaránt: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Yerma, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház Janovics című alkotása.
Az első nap krónikája
Miután 2024 májusában ReOSZT néven a kaposvári Csiky Gergely Színházban „újjáéledt” az egykori POSZT, a vándorfesztivál idei eseményének megrendezését, azaz a II. Országos Színházi Találkozó lebonyolítását a szolnoki Szigligeti Színház vállalta magára.
Ahogyan az a tavalyi biennálén is történt, a találkozó repertoárjának létrejöttét – amely az elmúlt egy év legigényesebb hazai és határon túli, nagyszínpadi és kamarelőadásait foglalja magába –, egy ötfős válogató bizottság több hónapnyi szakmai munkája előzte meg.
Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője, a Gyulai Várszínház igazgatója; Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, rendező, az Esztergomi Várszínház igazgatója; L. Simon László József Attila-díjas író, költő, kultúrpolitikus; Papp Tímea, a Kultúra.hu újságírója, a Színházi Kritikusok Céhének elnökségi tagja; valamint Peremartoni Krisztina Jászai Mari-díjas színművész, a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti vezetője vállalta, hogy 79 társulat 125 előadásából összeállítja azt a tizennégyet, amelyet 2025. június 10-e és 16-a között láthat a szakma és a szélesebb nézőközönség egyaránt.
A június 10-én 13 órakor tartott hivatalos és ünnepélyes megnyitó után az idei zsűri tagjai, Szabó K. István rendező, Molnár László Jászai Mari-díjas színművész, Lőkös Ildikó dramaturg, Antal Csaba jelmez- és díszlettervező és Bazsányi Sándor irodalomtörténész is munkához látott, amikor 16, illetve 18 órai kezdettel a közönséggel együtt megtekintett egy kamaraszínpadi produkciót és egy nagyszínpadi előadást.
A Pálos Hanna rendezte és előadta, az Orlai-Füge Produkciós Iroda Mély levegő című előadása, valamint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Radu Afrim rendezte Ház a blokkok között című darabja – bár első ránézésre, formai megoldásait tekintve a biennálé sokszínűségét tükrözte, hiszen egy monodrámáról, illetve egy számos színész összejátékát felvonultató előadásról beszélhetünk –, a témáját tekintve nem is állt olyan távol egymástól.
Mély levegő
(forrás: orlaiprodukcio.hu)
A Halász Rita 2021-ben nagy sikert aratott, a színdarabbal azonos című regénye ihlette adaptáció egy válófélben lévő, kétgyermekes anya „jajkiáltása”: Pálos Hanna megrázó előadásában egy bántalmazó kapcsolatból kilépett nő, Vera túlélési stratégiáit követhetjük nyomon. S miközben ő – aktív úszóként – konkrétan és átvitt értelemben is próbál a víz felszínén maradni, a színművész csodálatos előadásában – minden egyes személyt más-más hangon megszólaltatva – megtapasztalhattuk, hogy mindez, az ő érzelmi hullámvasútja hogyan hat szélesebb körben. Hogyan befolyásolja a családja tagjait: a két kisgyermeke, Vera szülei, valamint a barátai hozzáállását.
A Ház a blokkok között című marosvásárhelyi produkció pedig mintha épp ellentétes utat járna be: azt mutatja be, hogy több ember sorsa végül hogyan hathat egyetlen személyre. De csak mintha, mert ez is női történetekkel indul: a Both család tagjai – az amatőr festő testvérpár (Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet), és a száz év körüli, maga a megtestesült történelem édesanyjuk (László Csaba) lakása – kezdetben ezeknek a nőknek az így vagy úgy, de félresikerült életét tükrözi. Ám a hozzájuk megérkező férfiakkal, a nők férfiakhoz fűződő viszonyának egyes szegmensei feltárásával a teljes történet egyetlen személy – a lakásban történtekről és az ott élőkről regényt író – Misi (Rózsa László) „személyazonosságához” vezet. Az ő sorsára és származására derül fény ebben a saga műfajával is felérő, a humort és a tragikumot csodálatos módon ötvöző, monumentális, több mint négyórás előadásban.
Ház a blokkok között: László Csaba, Bartha László Zsolt
(fotó: Bereczky Sándor, forrás: nemzetiszinhaz.ro)
Június 11-én az OSZT három újabb produkciót kínál: a kaposvári Csiky Gergely Színház Őszi álom, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház A fiú, illetve a Győri Nemzeti Színház Szentivánéji álom című darabját.
