Tündérkert

 

 Ferdinandy_meret.jpg

 

Ferdinandy György

 

A művészet a sérülteké

 

A művészet a sérülteké – állította mesterem, Füst Milán. Az én indulásomat is azokban az időkben kellene keresnem, amikor elszenvedtem az első, termékeny sérüléseket. A kezdeteket tehát valószínűleg a kisgyermekkor úgynevezett paradicsoma rejtegeti.

Az elhatározás, hogy írni fogok, mi több: hogy az írásra teszem fel az életemet, később született, és két, egymástól többé-kevésbé független indítéka van.

Az első praktikus: Galliába érve meg akartam magyarázni a franciáknak, hogy mi is történt 56 őszén Budapesten. Megírtam tehát, hogy miért tört ki, és mit akart a forradalom.

A második akkor lett, amikor a menekültekről kezdtem gyűjteni az adatokat. A száműzetésről, a hontalanság hétköznapjairól. Menet közben megtanultam, hogy a szép az igaznak az a formája, ami az igazságot keresők előtt többnyire rejtve marad. És hogy a magas erkölcsiségből legfeljebb próféciák születnek, nem szépirodalom. Más szóval, Füst Milánt követve a múlt hű ábrázolását egyre inkább az alkotómunka követelményeinek rendeltem alá.

Futószalagon című 1965-ös, első magyar kötetemben a Gyerek (majdnem) realista prózáját minden átmenet nélkül a Boldog Újévet! fantáziája követi.

Félévszázados emlékeket felidézni nehéz. Még az is megfordul a fejemben, hogy mindez talán csak belemagyarázás. És hogy első gáláns verseimmel, tízéves koromban kezdődött volna az én írói pályám.

„Kiss Irén!

Ki sir?

Én!”

A hálás utókor számára ideírom hát egyik legeslegelső szerelmes versemet.


Főoldal

2016. május 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA