Versek

„Húsz év körüli, / örök kamasz, / zöld levélharangok / hatalmas koronáján. // A törzsét korlátozó / autógumitól rekedt / meg a fejlődése. // Apró diója / éretlenül csüng / hajladozó ágairól.” Orcsik...

„Ha nem felelek, elkezdi unalmában / szólongatni a bennem lévő anyákat, / az összes héjat, levedlett, régi testet, / és hajnalig sorolja a nevüket.” Tóth Krisztina verse. 

„Az első közös hajnalunkon lőn világosság, egybegyűltek a vizek, / és mi ott feküdtünk, ahol a Sorok a Rábába érkezik. / Bokáig engedtük bele magunkat a lúdbőröző patakba, / a csont felett, a hús...

„A galéria zöld volt még, noha kezdték eldobálni leveleik a fagyot kicselező fák hálóvá ritkuló rácsalakzatai. Frissen áthúrozott gitáron ingott, a nyár maradék hője hajnaltól éjszakáig kúszott,...

„Eltelt egy év. Én gyászollak tovább, / mindvégig, amíg el nem küldesz értem, / türelmedet már egyre jobban értem, / csak minden múló perccel mostohább // s esetlenebb lesz hátralevő éltem...

„Jó volt Kodállyal egy országban élni. / Hogy másnap fölkel, mindennap remélni. // Emma asszony kitartón evezett. / Nem kavarta föl szélvész a vizet. // Nem volt gyűlölség a kertek alatt, / nem húzott...

„A polilingvizmusod reggel, ébredés / után percekig tartó  habozás a mos- / dóban, a konyhában,  könyveid kö- / zött,  autóbuszon:  milyen  nyelven / szólj  a szappanhoz,  a  kávédaráló- / hoz, ...

„odafent égboltra fűzött felhők    idelent az ember    egy élet erejéig” – Rumpler György versei a Bárkából. 

„Titokban, amikor félrenézett, meg- / csörgettem, felhívtam őt telefonon. / Felvette, rám nézett, s bölcsen így szólt, ez / a Károly fiam, ő hív fel legtöbbször, // nem tudom, miért csörgetett meg,...