Márton László

Nibelungok

Ötödik felvonás

Első jelenet

Országút a Wasgeni-erdő szélén. Jön Siegfried, Günther és Hagen, számos hadrakelt vitézzel.

GÜNTHER

A seggüket rugdosva kergetjük vissza őket Szászországba és Dániába!

HAGEN

Belökdössük őket a tengerbe. Hadd fürödjenek egy kicsikét!

GÜNTHER

Milyen tenger van arrafelé? Északi-tenger? Balti-tenger? Mindegy. Lényeg, hogy Siegfried velünk van.

SIEGFRIED

Igaz is: miért nincs velünk a két fiatalabb király, Gernold és Giselher, mint a múltkor?

GÜNTHER

Mert most itt vagyok én!

HAGEN

Az a szomorú helyzet, hogy Giselhernek folyik az orra. Gernoldnak pedig azért kellett otthon maradnia, mert hasmenése van.

GÜNTHER

Nekem is hasmenésem van, pedig én vagyok a fővezér. A Legfőbb Hadúr. Erről jut eszembe: álljunk meg egy pillanatra. Van egy futásom a bokrok közé. Mindjárt jövök.

(El.)

HAGEN

Te, Siegfried! Húzódjunk már egy kicsit félre. Nem kell az egész udvarnak hallania, amit beszélünk.

SIEGFRIED

Mit akarsz mondani?

HAGEN

Mi a véleményed Günther királyról?

SIEGFRIED

Ő a legjobb barátom.

HAGEN

Bizony, szép dolog a barátság. Mégis, mit gondolsz: vajon ő a legalkalmasabb arra, hogy Burgundia fő-fő királya legyen?

SIEGFRIED

Miért? Ki más lehetne?

HAGEN

Fogalmam sincs, ki lehetne Burgundia fő-fő királya. Ezt neked kellene tudnod.

SIEGFRIED

Nem értem, miről beszélsz.

HAGEN

Mit van ezen nem megérteni? A húga már úgyis a feleséged. Te meg legyőzhetetlen harcos vagy. Tiéd a Nibelungok kincse. Abban az esetben, ha Günthert véletlenül – amitől az én istenem, Hercules óvja meg! – valami szerencsétlenség érné...

SIEGFRIED

Ezt az alattomos célzást meg sem hallottam. Günther a legjobb barátom, és én hűséges vagyok hozzá, amíg csak élek!

(Jön Günther, továbbá Werbel és Swemmel.)

GÜNTHER

Ide süssetek, szeretett híveim: kikkel találkoztam Germánia legöregebb tölgyfája tövében! Igen, ők azok. A múltkori követek! – Na, csak mondjátok, fiúcskák, a mondanivalótokat, amit nekem elmondókáztatok már!

WERBEL

Az én gazdám, a digidagi dán király...

SWEMMEL

Az én gazdám, a sziszifuszi szász király...

KETTEN EGYÜTT

Azt üzenik, hogy mégsem lesz háború!

WERBEL

Az én gazdám már egyáltalán nem haragszik rátok.

SWEMMEL

Az én gazdám jószomszédságban akar élni veletek. Noha nem is vagyunk a szomszédaitok.

WERBEL

Az én gazdám azt álmodta, hogy egy nőalak lépked felé, pálmalevéllel a kezében. Ebből aztán megértette, hogy a béke mindennél fontosabb.

SWEMMEL

Az enyém pedig hangyákról álmodott, akik búzaszemeket gyűjtögettek. Ebből aztán megértette, hogy a szorgalom előbbrevaló a háborúskodásnál.

WERBEL

Amikor gazdáink megtudták, hogy Günther király húgát, Kriemhildet feleségül vette Siegfried, a legyőzhetetlen hős, úgy megijedtek...

SWEMMEL

De úgy...

WERBEL

...hogy elment a kedvük a támadó hadjárattól.

SWEMMEL

Azt javasolják, az a legalázatosabb könyörgésük és legerélyesebb követelésük, hogy menjetek szépen haza. És akkor szent a béke, amíg csak élünk.

WERBEL

Meg még azután is. Amíg világ a világ!

GÜNTHER

Ha így áll a dolog, szeretett híveim, forduljunk vissza. Ebédre még éppen hazaérünk.

SIEGFRIED

Micsoda? Visszafordulni dolgunk végezetlenül? Amikor már elindultunk a hadjáratba? Amikor kiköszörülve csillognak jó vitéz fegyvereink? – Ide hallgassatok, ti gyalázatosak és veszedelmesek! Ha már könnyelműen megszegtétek a békét, akkor ennek viseljétek gyászos következményeit!

GÜNTHER

Ugyan már, Siegfried! Ne vitézkedj, ha nincs rá szükség! Vár a feleséged. Vár az ebédlőasztalod. Vár a hitvesi ágy.

SIEGFRIED

Márpedig én harcolni akarok! És fogok is, amíg csak élek. Ellenség mindig lesz.

HAGEN

Felséges királyom, Siegfriednek tulajdonképpen igaza van. Ha már egyszer elindultunk, végezzünk is valamit. Ha már egyszer úgysem lesz háború, és ha már egyszer itt vagyunk a Wasgeni-erdőnél, akkor... akkor menjünk vadászni!

GÜNTHER

Biztos, hogy ez jó ötlet?

HAGEN

Mindenünk megvan hozzá. Vadak vannak. Lándzsáink, nyilaink vannak. Sőt, kürt is van velünk. Mi kell még?

(Elővesz egy kürtöt, belefúj.)

UDVARONCOK (Dankwart, Ortwin, Volker, Hunold stb.)

Vadásszunk! Vadásszunk!

GÜNTHER

Azért egy-két jó vadászkutya nem ártana. Anélkül nem az igazi.

(Ugatás.)

HAGEN

Ha jól hallom, véletlenül éppen erre jár a királyi fővadászmester, egy falkára való kopóval. Felséges uram, bocsásd el ezt a két követet, hadd menjenek a dolgukra Isten hírével, aztán halligalli!

GÜNTHER (jutalmat ad a követeknek)

Ez a tiéd a jó hírért. Ez meg a tiéd.

WERBEL

Köszönjük!

SWEMMEL

Ha máskor is lesznek jó híreink, azokat is elhozzuk nektek!

(Werbel és Swemmel távozik.)

HAGEN

Akkor hát nézzük azokat a kopókat és vérebeket! – Siegfried, ha van kedved, te is tarts velünk. Persze, ha inkább a feleségedet akarod minél hamarabb viszontlátni, azt is megértéssel fogadjuk.

SIEGFRIED

Együtt indultunk el, hazatérni is együtt fogunk. Megyek veletek vadászni.

Második jelenet

Az erdő belseje. Jön Günther, Volker és Hunold. Kürtszó és csaholás a messzeségből.

VOLKER

Ezt a királyi vadászatot egy részletekbe menő, hosszú költeményben fogom megörökíteni.

GÜNTHER

Nagyon helyes. Hadd tudja meg az utókor, hogyan vadásztak, mit vadásztak az én hűséges alattvalóim.

HUNOLD

Ez egy vadakban szerfölött gazdag erdő, felséges királyom. Állítólag bölény is előfordul. Bár én még nem láttam. De attól még lehet, hogy tényleg előfordul.

GÜNTHER

Nicsak, ott jön Ortwin. – Hé, Ortwin, hallod-e? Mit lőttél?

ORTWIN (jön egy vadászkutyával)

Én? Egy nyulat.

HUNOLD

Ott is jön valaki. – Dankwart, hé, te vagy az? Mit lőttél, Dankwart?

DANKWART (jön két vadászkutyával)

Én? Egy fácánt.

VOLKER

Odanézzetek! Csapjon belém a tüzes mennykő, ha az a férfi, aki amott közeledik felénk, nem Trójai Hagen! Hozzád intézem szavamat, Trója szülötte Hagen: áruld el, mit lőttél!

HAGEN (jön három vadászkutyával)

Én... én egyelőre még nem lőttem semmit, mégis úgy sejtem, hogy a mai nap folyamán én fogom elejteni a legnemesebb vadat, a legfőbb zsákmányt. – És te mit lőttél, felséges uram, Günther király?

GÜNTHER

Én Burgundia fő-fő királya vagyok. Én csak nézem, hogyan vadásznak, mit vadásznak az én kis alattvalóim. Egyébként úgy érzem, ebédidő van. Elővehetnénk az úti elemózsiát.

RUMOLD (ő a fővadászmester; jön tíz-tizenöt vadászkutyával)

Nem győzöm fogni a fejemet! Negyven éve királyi fővadászmester vagyok, de én még ilyet nem láttam.

GÜNTHER

Mitől vagy ilyen izgatott?

RUMOLD

Hát attól, ahogyan Siegfried vadászik. Valóságos hullahegy van az elejtett vadakból. Még ott sincs a leshelyén, amikor kiront a bozótból és rátámad egy rozsomák. Rosszul teszi, mert Siegfried puszta kézzel megküzd vele: magasba emeli, és addig szorítja a nyakát, mígnem örök időkig benne reked a szusz. Utána a kopók felriasztanak két ordas farkast, egy hímet és egy nőstényt, azok pedig Siegfried felé rohannak. Több se kell Siegfriednek! Elállja az útjukat, megragadja a nőstényt a hátsó lábainál fogva, és akkorákat sújt vele a hímre, hogy rövidesen mindketten élettelenül hevernek.

GÜNTHER

Ez bizony színháznak sem volna rossz.

HAGEN

Kár, hogy nem kaptunk rá jegyet.

VOLKER (jegyzetel)

Írom az elejtett vadakat. Volt egy rozsomákunk és két farkasunk. A rozsomákra még rímet is könnyen találok.

ORTWIN

Te, Dankwart! Mi az, hogy rozsomák?

DANKWART

Mit tudom én! Ilyen állat nincs is.

(A csatlósok, akik az események hatására átvedlettek hajtókká, hozzák az elejtett vadakat, és halomba rakják őket a színpadon.)

RUMOLD

A szarvasokról és őzekről nem érdemes külön-külön beszámolnom, őket nyíllal ejti el, tízet vagy tizenkettőt. Aztán találkozik egy óriási vadkannal. Az dühbe gurul, amiért megzavartuk a nyugalmát, és nekiront Siegfriednek. Nem kellett volna, mert Siegfried felveszi vele a harcot. Kihúzza hüvelyéből varázserejű kardját, a Balmungot. Félreugrik az őrjöngő fenevad elől, és a kardját beledöfi az oldalába, a vadkan pedig véres tajtékot fújtatva, kimúlik.

ORTWIN

Karddal, vaddisznó ellen? Elég fura. Mert ha a vaddisznónak is volna kardja, akkor még érteném.

DANKWART

Vagy ha Siegfried szájából is kilógnának a másfél arasznyi hosszú, borotvaéles agyarak. A bőre már úgyis olyan vastag, mint egy disznóé, ha igaz a híresztelés.

ORTWIN

Én még nem tapogattam meg. Te már tapogattad?

RUMOLD

De ez még mind semmi! Siegfried meglát egy bölényt. Egy öreg bikát. A bölénybika megrohanja. Siegfried behúzódik egy tölgyfa mögé, a bölény meg fejjel a fának. Az egyik szarva beleszalad a tölgyfa odvába, odaszorul. A bölény hiába rázogatja a fejét, hiába próbálja magát kiszabadítani, nem jár sikerrel. Siegfried, a kínálkozó alkalom láttán, megmarkolja csillogóra köszörült hegyű lándzsáját, és a bölény szügyébe meríti.

HUNOLD

Ha így folytatja, akkor kipusztul a vadállomány, és néptelenné válik az erdő!

RUMOLD

Na várjatok csak! Tovább is van.

DANKWART

Inkább ne legyen tovább. Nekem már így is tele van a tököm Siegfrieddel meg a hőstetteivel.

VOLKER

Én viszont rettentően, borzasztóan és irtóztatóan kíváncsi vagyok, úgyhogy mesélj csak.

RUMOLD

Na szóval. Az én derék, hűséges kopóim felhajtanak egy hím oroszlánt...

ORTWIN

Oroszlán a Wasgeni-erdőben? Én ezt valahogy nem hiszem el. Nálunk, Trója környékén tényleg voltak oroszlánok, de a görögök azóta már ott is kiirtották őket.

HUNOLD

Nem inkább hiúz volt? Vagy esetleg egy jól megtermett vadmacska?

RUMOLD

Ha én azt mondom, hogy oroszlán, akkor az egy oroszlán volt. Egy sörényes hím oroszlán, akkora, hogy kitelik belőle három kisebb tigris. Siegfried kilő rá egy nyílvesszőt, mindjárt elsőre szíven találja. Az oroszlán hármat ugrik, megpördül a levegőben, aztán holtan összerogy. Tessék, itt hozzák.

(Négy csatlós hozza az oroszlán tetemét.)

ORTWIN

Jé. Ez tényleg oroszlán. Egyszer láttam egy ehhez nagyon hasonlót, amikor az Ida-hegy alatti szent ligetben Priamos és Hekabé megrendezte a Nagy Istenanya ünnepét...

DANKWART

Szerintem ez egy cirkuszi oroszlán. Tavaly ősszel turnézott errefelé egy vándorcirkusz, tőlük szökhetett meg.

HAGEN

Ti csak ne csodálkozzatok. A csávó egyszer már lebirkózott egy sárkányt is. Ahhoz képest egy ilyen oroszlán kutyafüle.

RUMOLD

Még egy pillanat türelmet kérek. Most jön a legjava. Szólok Siegfriednek, hogy hagyja már abba a vadállomány pusztítását, mert úgy látom, hogy ebédidő van, és Günther király bizonyára megéhezett.

GÜNTHER

Ezt nagyon jól látod. Most már tényleg előszedhetnénk azt az úti elemózsiát!

RUMOLD

Mindjárt előszedem. Itt van nálam az úti puttonyban. De azért azt az egyet még elmondom, hogy Siegfried, amikor elindul errefelé, ahol most vagyunk... egyszerre csak felugrik előtte egy nagy, barna medve!

ORTWIN

Hűha. Rosszat sejtek.

DANKWART

Nem szeretnék a medve bőrében lenni.

HUNOLD

Brumma, brumma, brummadza.

RUMOLD

„Na”, gondolja Siegfried, „ezt a medvét nem ölöm meg, hanem élve foglyul ejtem, és elviszem Günther királynak. Hadd mulasson, hadd szórakozzon!” A medve menekülni próbál, Siegfried rohan utána. Egy sziklás részen utoléri. Leteperi, pányvával összekötözi, de még a száját is úgy beköti, hogy az állat nem tud harapni. És most itt hozza!

(Jön Siegfried. Maga után vonszol egy medvét.)

ORTWIN

Trója isteneire mondom, ez tényleg idehozott egy medvét a nyakunkra!

SIEGFRIED (kioldozza a medve kötelékeit)

Nincs vadászat jó vicc nélkül! Hoztam nektek ezt a buksi mackót. Ő a legnagyobb nevettető.

(Az udvar hanyatt-homlok menekül. Egyesek felkapaszkodnak fára, sziklára, mások üregekben próbálnak elbújni.)

GÜNTHER

Segítség! Segítség!

ORTWIN

Nem vicces! Állatira nem vicces!

DANKWART

Árulás! Államellenes összeesküvés!

SIEGFRIED

Ugyan már! Ez csak egy férfias vadásztréfa!

MEDVE (tör-zúz)

Brumma, brumma, brummadza.

(Körberohangászik a színen, aztán kiszalad.)

SIEGFRIED

És most jön a tréfa csattanója. Egy pillanat! Mindjárt jövök.

(Kimegy a medve után.)

GÜNTHER

Nem mondom, megijedtem egy kicsit.

HAGEN

Hát igen, ettől az embertől félni kell. Veszélyesebb, mint a szász és a dán király együttvéve.

RUMOLD

Még szerencse, hogy melletted vagyunk.

DANKWART

Valamiképpen gátat kellene vetnünk a garázdálkodásának. Vagy így, vagy úgy.

SIEGFRIED (jön, hozza az elejtett medve tetemét)

Tessék, itt van. Ez sem brummog többé. Ez is csak zsákmány. De tényleg nektek hoztam!

Harmadik jelenet

Erdei tisztás. Nyársakon sül, bográcsokban rotyog az ebéd. Jelen van Siegfried és a wormsi udvar.

GÜNTHER

Jó étvágyat, kedves alattvalóim.

SIEGFRIED

Én előbb innék egy korty bort. Kiszáradt a torkom. Szájpadlásomhoz tapad a nyelvem.

GÜNTHER

Igazad van. Egy kupa bort én is szívesen felhörpintenék. Vagy esetleg egy korsó sört. Hagen, légy szíves, tölts egy kupa bort a mai vadászat fölényes győztesének, Siegfriednek.

HAGEN

Hűha, felséges királyom. Baj van. Nincs bor.

RUMOLD

Baj, az van, bor, az nincs.

GÜNTHER

Annyi baj legyen. Akkor igyunk sört!

HAGEN

Végtelenül sajnálom, de sör sincs.

SIEGFRIED

Hát ez meg hogy lehet? Én magam, a saját költségemre küldtem ide a Wasgeni-erdőbe harminc tömlő bort és kilenc hordó sört! Az itt kell, hogy legyen!

HAGEN

Végtelenül sajnálom, de nem tud itt lenni, mert átirányítottam a bort is meg a sört is a spessarti fogadóba, tudniillik azt hittem, hogy a Spessarti-erdőben lesz a vadászat. Ha most ott volnánk, akkor most ihatnánk, de most nem ott vagyunk.

SIEGFRIED

Átkozott legyen az a gazember, aki miatt szomjazunk!

HAGEN

Ez rám vonatkozik? Rólam beszélsz?

SIEGFRIED

Igen, rólad. Ha tudni akarod.

HAGEN

Még egyszer mondom: végtelenül sajnálom. Igyekszem jóvátenni. Tudok itt a közelben egy forrást. Látjátok azt a hársfát? Annak a tövében buggyan fel a földből. Menjünk oda, oltsuk szomjunkat. Aztán előbb-utóbb előkerül a söröcske is, meg a borocska is. Igaz-e, Rumold?

RUMOLD

Igyekezni fogok, uram.

SIEGFRIED

Hát jó, menjünk oda a forráshoz. Siessünk, mert szomjan halok.

HAGEN

Azt mondod, siessünk? Tudod mit: fussunk versenyt! Azt hallottam, hogy Siegfried nemcsak harcban és vadászatban, hanem versenyfutásban is legyőzhetetlen. Szeretnék megbizonyosodni róla!

GÜNTHER

Ha már versenyfutásra kerül sor, abba én is beszállok. Irány a hársfa! Úgy hallottam: ez az a hely, ahol a római császár légióit halomra öldösték a harcban egyesülő germán törzsek. Legalább tízezer holttest hevert itt egy kupacban. Már csak ezért is érdemes volna szemügyre vennünk azt a hársfát. Fussunk versenyt, gyerünk!

SIEGFRIED

Barátom, Günther! Veled versenyt futni? Hát ez nagy megtiszteltetés rám nézve. Adok nektek annyi előnyt, hogy ti ledobhatjátok a vadászruhátokat, én pedig magamon hagyom köpönyegemet, sőt még a kardomat és a lándzsámat is magammal viszem.

GÜNTHER (leveti köpönyegét)

Elfogadom az előnyt.

HAGEN (leveti köpönyegét)

Attól tartok, Siegfried így is gyorsabb lesz nálunk. Indítsd a versenyfutást, Rumold!

RUMOLD

Ahogy parancsolod, uram. Vigyázz... kész... rajt!

GÜNTHER

Hulululu!

(Helyben fut.)

HAGEN

Salalala!

(Helyben fut.)

SIEGFRIED

Én azért még háromig számolok, annyi plusz előnyt adok nektek. Egy... kettő... három... És most jövök én!

(Kirohan.)

HAGEN (helyben fut)

Felséges királyom! Láttad-e Siegfried köpönyegén azt a keresztet?

GÜNTHER (helyben fut)

Igen, láttam. Furcsálltam is egy kicsit. Mintha Siegfried keresztes háborút vívna az erdei vadak ellen.

HAGEN (helyben fut)

Kriemhild varrta rá. Ez a kereszt jelöli Siegfried egyetlen sebezhető pontját.

GÜNTHER (helyben fut)

Gyerünk!

(Günther és Hagen kirohan Siegfried után.)

RUMOLD

Szerencsétlen flótás! Győzni fog. És ez lesz a veszte.

Negyedik jelenet

A hársfa és a forrás. Jön Siegfried. Lándzsáját a hársfához támasztja. Lecsatolja kardját, azt is nekitámasztja a hársfa törzsének. Odalép a forráshoz, lehajol, aztán meggondolja magát, és hátrál egy lépést. Jön Günther.

GÜNTHER

Nocsak! Miért nem iszol, Siegfried? Mégsem vagy szomjas?

SIEGFRIED

Megvártalak, barátom, Günther. Te vagy az ország fő-fő királya, te igyál elsőként.

GÜNTHER

Ez a figyelmesség jólesik nekem. Egyébként szívből gratulálok: te győztél a versenyfutásban is. Sokkal gyorsabb voltál nálam. Hagenről nem is beszélve. Ő még ide sem ért.

SIEGFRIED

Őt már nem muszáj megvárnunk.

GÜNTHER

Igazad van. Essünk túl az első kortyintáson.

(Lehajol, tenyerét a vízbe meríti, iszik. Siegfried odahajol mellé, sóváran figyeli. Belopódzik Hagen, fogja Siegfried lándzsáját, és észrevétlenül kiviszi.)

GÜNTHER

Ez jólesett. Jóízű, friss, hideg, tiszta víz. Igyál te is, pajtikám!

(Oldalra húzódik. Siegfried lehajol, iszik. Ismét belopódzik Hagen, felragadja Siegfried kardját, a Balmungot.)

HAGEN

A víz mellé kapsz vasat is!

(Hátulról ledöfi Siegfriedet. A kard kiáll a sebből.)

SIEGFRIED (kínjában körbeforog)

Jaj nekem! Irtóztató sebet kaptam! Hátulról mérte rám orgyilkos kéz! Hol a kardom?

HAGEN

Aki kardot ránt, kard által vész el.

SIEGFRIED (elkapja Hagen nyakát, fojtogatja)

Hol a kardom?

HAGEN (kiszabadítja magát)

Ha rövid a kardod, hosszabbítsd meg egy lépéssel.

SIEGFRIED (belenyomja Hagen fejét a forrás vizébe)

Hol a kardom?

HAGEN (kiszabadítja magát, vizet köpköd)

Két kard nem fér el egy hüvelyben.

SIEGFRIED (összerogy)

Gazember vagy, Hagen. Gazember!

HAGEN

Valaki gazember is kell, hogy legyen. Te, Siegfried túlságosan kiváló voltál, semhogy gazember lehettél volna. Ezért én vagyok a gazember helyetted is. Te nagy ember voltál, Siegfried, és kiváló voltál, csakhogy az emberi nagyság és kiválóság a vesztedet okozta. Legyőzhetetlen voltál, Siegfried, csakhogy, Siegfried, halhatatlan, az nem voltál.

SIEGFRIED (próbál, de nem tud felállni)

Günther király, te is itt vagy? Nem ezt érdemeltem tőled, nem bizony! Nekem köszönheted az országodat, az életedet, sőt még a feleségedet is – és ez a hála?

GÜNTHER

Őszintén sajnálom. Kényszerhelyzetbe kerültem. Nem volt más választásom. Hidd el, ezek számomra is nehéz pillanatok.

SIEGFRIED

Ha így beszélsz, akkor már csak egyetlen kérésem van hozzád, Günther király: viseld gondját az özvegyemnek! Hiszen Kriemhild az egyetlen húgod. Vedd a védelmedbe, ne tűrd, hogy bántódása essék. Ha engem gyűlöltök is, ő erről nem tehet. Engedjétek meg neki, hogy megadja nekem a végtisztességet, és hogy szívből elsirasson. Úgyis ő az egyetlen, akinek fájdalmat okoz a halálom.

GÜNTHER

Ezt könnyű szívvel megígérem. Én is pont így gondoltam.

SIEGFRIED

Végem van. Jó éjszakát, világ, magadra hagylak.

(Meghal.)

HAGEN

Gyertek ide mindahányan! Szörnyűség történt! Siegfriedet útonállók, haramiák, utolsó gazemberek meggyilkolták! Rakjátok Siegfried holttestét az elejtett vadak mellé a szekérre!

Ötödik jelenet

A palota nagyterme. Siegfried holtteste felravatalozva. Jelen van Kriemhild, Günther, Hagen és az udvar.

HAGEN

Most mondom harmadszor, hogy rablók ölték meg. Hiába figyelmeztettük, hogy maradjon velünk, ne távolodjon el: ő egy medvét üldözött, vagy mi a csudát, és mire meghallottuk a segélykiáltásait, ő már rég halott volt.

KRIEMHILD

Hazudsz! Holmi rablók nem ölhették volna meg Siegfriedet. A hátán van a seb. Orgyilkos végzett vele. Olyasvalaki, akinek tudomása volt róla, hogy ott van a testén az egyetlen sebezhető hely. Én tudok egy ilyen embert.

HAGEN

Miért nincs itt Brünhild?

GÜNTHER

Őszintén sajnálja, de rosszul érzi magát. Nem tud felkelni. Azt üzeni, hogy majd máskor vesz búcsút Siegfriedtől.

KRIEMHILD

Ne tereld el a szót Brünhildre, Hagen! Mit keres az a kard, ott, az oldaladon? Azelőtt soha nem viseltél kardot!

HAGEN

Jól veszed észre: ez itt a Balmung. A férjed kardja volt. A férjed nekem ajándékozta, még a halála előtt.

KRIEMHILD

Hazudsz! Siegfried nem ajándékozhatta neked a varázserejű kardját. Te azt loptad vagy raboltad. Hullarabló vagy, Hagen!

GÜNTHER

Hagyjátok már abba ezt a méltatlan civakodást! Búcsúzzunk el Siegfriedtől, mielőtt a testét koporsóba tesszük.

KRIEMHILD

Mint özvegynek az a kívánságom: fordítsátok a hasára, hogy ne kelljen a szemébe néznetek. Viszont nézzétek meg jól a hátába szúrt sebet! Menjetek oda hozzá egyenként!

(Szolgák levetkőztetik és arccal lefelé fordítják a holttestet.)

GISELHER (a ravatalhoz lép)

Búcsúzom tőled, Siegfried. Nagyon szerettelek. Nagyon fáj az elvesztésed.

GERNOLD (a ravatalhoz lép)

Búcsúzom tőled, Siegfried. Nem voltam az ellenséged. Igaz, nem voltam a barátod sem.

KRIEMHILD

Titeket nem gyanúsítlak. Ti ott sem voltatok a vadászaton.

HAGEN (a ravatalhoz lép)

Búcsúzom tőled, Siegfried. Nem tehetek róla, hogy halandónak születtél.

(Elszörnyedés moraja.)

KRIEMHILD

Odanézzetek! Ömlik a sebből a vér. Hagen, te ölted őt meg. Ne is tagadd!

HAGEN

Hát jó. Nem tagadom. Siegfriednek meg kellett halnia. Sok vadat elejtett a Wasgeni-erdőben, de végül ő maga is terítékre került. Az állam érdekében cselekedtem.

KRIEMHILD

Ezért meglakolsz, gazember. Te senkiházi jövevény! Tüzes fogókkal téplek cafatokra.

HAGEN

Ezt nem fogod megtenni, asszonyom. Jövevény vagyok, senkiházi vagyok, ezzel szemben Günther király bizalmát és támogatását élvezem.

GÜNTHER

Szolgálatai elismerése gyanánt ezennel kitüntetem Trójai Hagent a Burgundia Hőse érdemrenddel. A külföldiek közül eddig egyetlen személy kapta meg ezt a becses kitüntetést, és az, mint köztudott, Siegfried volt. De hát Siegfried, mint köztudott, sajnos nincs az élők sorában. – Édes húgom! Értem és megértem, hogy egész lényedet átitatja a fájdalom. De azért túlzásokra ne ragadtasd magadat. Értem és megértem, hogy teljes súlyával nehezedik rád a friss gyász. De azért ne aggódj: előbb-utóbb megvigasztalunk.

GERNOLD

Az idő úgyis begyógyítja a sebeket. Mármint a lelkieket.

GISELHER

Elhozzuk neked Siegfried hagyatékából a Nibelungok kincsét. Sok-sok arany és drágakő! Abban örömödet fogod lelni.

HAGEN

Hát, ami engem illet, én leszarom Kriemhildet az örömeivel és a fájdalmával együtt. Siegfried hulla, és kész. Aki nem tud Siegfried nélkül élni, akassza fel magát.

Hatodik jelenet

Térség a palota előtt. Günther, Gernold és Giselher.

GÜNTHER

Muszáj volt kijönni a szabad levegőre. Széthasad a fejem ettől az állandó sírás-rívástól, jajveszékeléstől.

GERNOLD

Még itt is hallatszik egy kicsit.

GISELHER

Már egy év eltelt, és még mindig őt siratja. Egy álló esztendeje könyörgök neki: „Édes nővérkém, hagyd már abba ezt az örökös jajgatást! Siegfriedet úgysem támaszthatod fel!” És mit mond erre? Semmit. Ti is tudjátok: válaszra sem méltat.

GERNOLD

Pedig te vagy az egyetlen, akivel időnként még szóbaáll.

GISELHER

Tudod, Günther, időnként arra gondolok, hogy talán mégsem kellett volna megölnötök Siegfriedet. Vagy ha már megöltétek, Hagen és te...

GÜNTHER

Csak Hagen volt! Én nem tehetek róla!

GISELHER

Ha már Hagen megölte, nem kellett volna bevallania. De ő még büszke is rá!

GÜNTHER

Hej, ha most Hagen itt volna! Ő aztán útbaigazítana, mitévők legyünk!

GERNOLD

Te küldted őt el a Nibelungok földjére, hogy szállítsa ide Siegfried kincsét. Pedig én előre látom, hogy az a kincs bajt fog hozni ránk!

(Jön Ute, két udvarhölggyel.)

UTE

Búcsúzom tőletek, fiaim. Többé nem látjuk egymást.

GÜNTHER

Hová készülsz, édesanyánk?

UTE

Beköltözöm a bingeni apácazárdába. Laikus nővér leszek. Itt nem bírom tovább. Megőrülök ettől az állandó zokogástól, sikoltozástól. És minden éjszaka megjelenik álmomban Siegfried véres árnya. Abban bízom, hogy a kolostorban végre megszabadulok tőle. Az anyakirálynői pénztárat magammal viszem. Azt már odaígértem a bingeni klarisszáknak.

GÜNTHER

Magunkra hagysz? Ebben a szörnyű helyzetben? A gyász és a kétségbeesés közepette?

UTE

Sajnálom, kisfiam. Edd meg, amit főztél. Én azt már nem szeretném látni. Itt mindent megfertőz a gyilkosság és a hazudozás levegője.

(Udvarhölgyekkel együtt el.)

GERNOLD

Látjátok, gyerekek, így kell egy édesanyát elveszíteni.

GÜNTHER

Jaj, bárcsak itt lenne már az a Hagen! Ő legalább megmondaná, mi a fészkes fenét csináljak.

(Jön Brünhild, hat-nyolc izlandi öltözékű udvarhölggyel.)

BRÜNHILD

Áldjon meg téged a keresztények istene, Günther király!

GÜNTHER

Mit akarsz ezzel mondani, édes feleségem?

BRÜNHILD

Azt, hogy már nem vagyok a feleséged. Itthagylak. Hazamegyek Izlandra, ahol ismét elfoglalom őseim trónját.

GÜNTHER

De hát miért?

BRÜNHILD

Még kérdezed? Ez jellemző rád, Günther király. Tudd meg: eddig is torkig voltam a wormsi udvaroncok hülyeségeivel, és most még ráadásul a fülembe sivalkodik az a hülye picsa. Hát nem. Köszönöm, ebből nem kérek. Ne is szaporítsuk tovább a szót. Elmegyek. Csá.

GÜNTHER

Nem mész sehová. Itt maradsz a fenekeden.

BRÜNHILD

Nekem te nem parancsolsz, Günther király. Ahhoz te kevés vagy. Egyetlen férfi volt, aki visszatarthatott volna, de ő már – tudjuk, miért – nincs köztünk. Neked pedig nem adatott annyi erő és bátorság, hogy visszatarthass. Vagy meg akarsz vívni velem? (Kardot ránt. Günther hátrahőköl.) Na látod. Tudd meg, Günther király, hogy mindig is Siegfriedet szerettem, téged pedig egy pillanatig sem.

(Udvarhölgyekkel együtt el.)

GÜNTHER

Testvéreim, úgy veszem észre: a baj nem jár egyedül. Ott vagyunk, ahol a part szakad.

GERNOLD

Igazad van, menjünk a Rajna-partra! Nekem már a fülemet hasogatja Kriemhild siratóéneke.

KRIEMHILD HANGJA (a palotából)

Jaj, édes, drága Siegfried, egyetlen Siegfried, mindenkinél drágább Siegfried! Jaj, miért nem vigyáztam rád jobban! Jaj, miért árultam el a titkodat! Jaj, miért engedtem, hogy a vesztedbe rohanj! Jaj, ki fog engem szeretni most már? Jaj, ki fogja a gondomat viselni, ki fog engem az ellenségeimtől megvédeni? Jaj, jaj, ezerszer is jaj!

GÜNTHER

Én ezt nem hallgatom tovább. Gyerünk!

(Jön Ortwin és Dankwart.)

ORTWIN

Uram, jó hírt hozunk. Jutalmazz meg minket bőkezűen!

DANKWART

Visszaérkeztünk a Nibelungok országából, és meghoztuk Siegfried kincsét.

ORTWIN

Vagyis a Nibelungok kincsét. Nagy különbség, de ma már nem sokat számít.

DANKWART

Ott van az egész kincs a hajó fedélzetén. És ott van a hajón udvarod legfőbb kincse: Trójai Hagen!

GÜNTHER

Ezért a gyönyörű pillanatért érdemes volt megszületni. Ha itt van a Nibelungok kincse, akkor mostantól mi vagyunk a Nibelungok is! Egyszerre vagyunk burgundok és Nibelungok! Gyertek, testvéreim!

Hetedik jelenet

Hajó a Rajnán. A fedélzeten Hagen.

HAGEN

Mi lesz már?

ORTWIN (feljön a hajófenékből)

Ezek meg vannak részegedve. Fejükbe szállt a kincs. Giselher cirógatja a drágaköveket. Gernold hempereg az aranyban. Günther meg csak nyalogatja a szája szélét, és cuppog.

DANKWART (feljön a hajófenékből)

Nem lesz egy így jó. Le sem lehet vakarni őket arról a kincsről.

Mit csináljunk vele? Mármint a kinccsel.

ORTWIN

Muszáj lesz odaadni Kriemhildnek. Ő a jogos tulajdonosa.

HAGEN

Hogyisne. Osztogatni fogja az aranyat fűnek-fának, boldognak-boldogtalannak, maga mellé állítja a burgundi lovagok színe-javát, mi pedig menekülhetünk. És még az lesz a jó, ha el tudunk menekülni.

DANKWART

Akkor bízzuk talán Güntherre. Nála jó kezekben lesz.

HAGEN

Hogyisne. Günther, amilyen gyáva puhány, és amennyire mardossa a rossz lelkiismeret, előbb-utóbb odaadná Kriemhildnek az egészet.

ORTWIN

Akkor mit csináljunk? Nem vehetjük el tőlük.

HAGEN

Dehogynem. Igenis elvesszük. Elsüllyesztjük. Elátkozott kincs, bajt hozó kincs: megy a Rajna fenekére. Vagy szerintetek mire jó ez a kötélhágcsó? Amíg azok az idióták a Nibelungok kincsét babusgatják, én léket vágok a hajó oldalába.

(Leereszkedik a hágcsón, és a Balmunggal vési a hajódeszkákat.)

DANKWART

Kip-kopp, reccs-ropp. Ég veled, Nibelungok kincse.

ORTWIN

Én azért zsebre tettem egy marékkal. Vagy inkább kettővel-hárommal.

DANKWART

Dobd a vízbe, de gyorsan, mert mindjárt úszni kell, és nem volna jó, ha lehúznának a zsebeid.

GÜNTHER (feljön a hajófenékből)

Még most sem vagyok képes felfogni: ölünkbe hullott a Nibelungok kincse. Mostantól mi vagyunk a Nibelungok! Miénk a végtelen gazdagság és az örök fiatalság! Ezért a csodálatos pillanatért érdemes volt megszületnem! – Hé, te! Mit művelsz odalent, Hagen? Mi ez a kopácsolás?

HAGEN (lentről)

Semmi különös. Egy vízisellő garázdálkodik a habokban. Léket akar vágni a hajó oldalába, én pedig kardlappal ütöm a fejét. – Nesze! Nesze!

(A hajó megbillen.)

GERNOLD (felrohan a hajófenékből)

Ömlik a hajófenékbe a víz!

GISELHER (felrohan a hajófenékből)

Segítség! Süllyedünk!

HAGEN (felkapaszkodik a kötélhágcsón)

Semmi gond. Ugye tudtok úszni?

GÜNTHER

Úszni? Én? Ugyan már!

GERNOLD

Nekem víziszonyom van!

GISELHER

Én úgy félek a víztől, mint a tűztől!

GÜNTHER

Hol a mentőcsónak?

HAGEN

Otthagytuk a Nibelungok földjén, a parton, hogy több hely maradjon a kincsnek. De semmi gond, kiúszunk. Te, Günther király, kapaszkodj belém, ti ketten pedig a rokonaimba.

(A hajó elsüllyed. Hagen és Günther, Dankwart és Gernold, Ortwin és Giselher a part felé evickél.)

DANKWART (Gernoldhoz)

Kapaszkodj erősen, nehogy magával rántson a sodrás!

GISELHER (Ortwinhoz)

Hogyhogy Hagent nem húzza le a kardja?

ORTWIN

Ez egy varázserejű kard. Siegfriedé volt. Egyik csodálatos tulajdonsága, hogy fennmarad a vízen.

GÜNTHER (Hagenhez)

Most, hogy a hideg víztől kijózanodtam egy kicsit, úgy látom, nem is olyan nagy baj, hogy elsüllyedt az a kincs. Sokféle súlyos bonyodalom támadt volna belőle. Jó helyen van a Rajna fenekén!

HAGEN

Én is így gondolom, de azért jegyezzétek meg a helyet. Még jól jöhet!