Nem kötelező

 

Karinthy Frigyes Tanar ur kerem

 

Mikó Edit

 

Kötelezően? – Ajánlott!

 

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

 

 

A diák nem szereti a kötelező olvasmányt. Mondhatnánk, hogy a mai diák, ám akkor nem mondanánk igazat. Valljuk be, mi sem szerettük. Miért? Talán azért, mert a kifejezés már önmagában paradox: köteleznek valamire, amit az ember egyébként önszántából tesz, csupán azért, mert jólesik. Ugyanakkor gondoljunk csak a pad alatt megbújó vaskos könyvekre, amelyek olykor – mikor a tanár épp nem figyel – előkerülnek egy pillanatra, és tulajdonosuk lopva egy-egy pillantást vet a lapokra. Na, az aztán a dupla izgalom! Bosszankodhatnánk rajta, hogy nebulónk valamelyik nagy klasszikus helyett (akit mi épp kézzel-lábbal próbálunk megszerettetni) érdekesebbnek találja Harry Pottert vagy Rentai Renátát, de ha belegondolunk, mi is szívesebben viszonyulunk ahhoz, ami ismerős. Az iskola ugyanis, akár tetszik, akár nem, életünk egyik legmeghatározóbb helye. Olyan hely, amelyre soha nem tekintünk semlegesen. Olyan, amely érzelmeket vált ki. És ezért könnyű a Tanár úr kéremet megszerettetni.

Karinthy 1912-ben robbant be az irodalomba az Így írtok ti paródiáival. Hogy ott is maradjon, abban többek között a Tanár úr kérem segített. Persze, hiszen az olvasó Bauer szemén keresztül önmagát láthatja meg kívülről ebben a tizenhat rövid történetben, mely egy-egy jellegzetes diák- és tanártípust, egy-egy mindennapos iskolai szituációt mutat be. A különböző monográfiák gyakran említik, hogy Karinthy saját diákéveiből merített, amikor a 16 éves Bauer szerepébe helyezkedve visszaült az iskolapadba. Valójában azonban mindannyiunk élete benne van. Hiszen ki ne ismerné Frőhlichet, a rettegett matektanárt, akinek az óráján mindenki – köztünk mi is – imádkozik, hogy csak ezúttal megússza a felelést, megígéri, hogy a következő órán készülni fog. Az érzést, amikor felszólít, és mi azt sem tudjuk, fiúk vagyunk-e vagy lányok, nemhogy azt, mi a másodfokú egyenlet megoldásának képlete.

Aztán ott vannak a telefirkált könyvek. Hogy bosszankodik a tanerő (igen, mi is), amikor a padok között elhaladva Adyt új fogsorral, szemüveggel, netalán egyedi hajkölteményekkel látjuk meg. Körülötte szívek, dalszövegek, „termések, állatok, kis izék”… Aztán elővesszük a saját középiskolás könyvünket, és elmosolyodunk, mert az első oldalon egy Tankcsapda-idézet. S elkezdünk nosztalgiázni.

Például arról, amikor jobb híján elszórakoztattuk magunkat. A diák ugyanis rendkívül kreatív, ha szórakozásra vágyik. Ilyenkor olyan dolgok esnek meg, amiket még felnőtt fejjel is folyton mesél az ember: mi voltunk azok, akik folyton szívattak és/vagy akiket folyton szívattak; akik kifigurázták a tanárukat – nevezzük Kökörcsinnek –, miközben éppen belépett a terembe; és mi voltunk azok is, akik hatalmasakat tudtunk nevetni, miután az óra eleje óta tartó elfojtott kuncogás végre szabad utat kapott. A Kökörcsinek, Auerek és Wlachok (az örök mókamesterek) pedig ma is ott vannak az iskolában.

Aztán ott vannak a meg nem értett tehetségek, a rossz feleletek és még rosszabb dolgozatok, a puskázások, a lógások, az örökös késők, értetlenkedők és magyarázkodók, velük szemben pedig az örök mindentudók, a Steinmannok…megannyi ismerős arc és szituáció.

A Tanár úr kérem két korosztálynak ajánlható: a diáknak és a felnőttnek. A diáknak azért, mert felismerheti benne saját mindennapjait. A felnőttnek pedig azért, mert jó visszatekinteni egy olyan világra, amikor a legnagyobb gondunk a rossz jegy kimagyarázása, a házi megírása (szerencsésebb esetben másolása), a napi ruha- és hajviselet eldöntése volt, vagy annak, hogy kinek a neve kerüljön a már régen üresen szomorkodó szív közepébe. Mert ilyen „a középiskolai tanuló élete: […] napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.” És pontosan ez a szép benne.

 


 

Főoldal

 

2013. június 20.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
„Arany 200 busz” – A Petőfi Irodalmi Múzeum mozgókiállításaA Tilos az Á támogatja a József Attila KörtREvolúció ’56 – A forradalom olvasataiNemzetközi Esterházy-konferencia Szegeden
Versek
Szőcs Géza verseiHáy János verseiBotyánszki Ági verseiKerényi Kata versei
Prózák
Beck Tamás prózái Vági János: ViszonyVajda Albert ismét csütörtököt mondAz úr operaénekes lesz
Kritikák
„Csak” a szövegA tétovaságtól az elragadtatásig - Simai Mihály kötetérőlRendezni végre…„mint akit eltakar egy szó” – Darvasi László: Taligás
Esszék, tanulmányok
Legális drogot árulunkKosztolányi Dezső ismeretlen köteteTűnődések az idei Kossuth-díjak egyikérőlA bűvös kulacs – avagy A szegény kisgyermek kifogyhatatlan panaszai
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA