A szerző fotóját Árvai András készítette.
Maros András
Melózni másnaposan
Gelléri Andor Endre: A szállítóknál
„Egy átmulatott éjszaka (pia, nők) utáni forró nyári napon a hatfős szállítómunkás-csapat épp próbálja összekapni magát, amikor egy azonnali megbízással érik utol őket: egy húszmázsás páncélszekrényt kell felvinni a másodikra. Hatan nem bírnak el vele, felvesznek két segédet, ám velük nem úgy sül el a dolog, ahogy azt eltervezték…” Ez nem egy új Tarantino-filmet hirdető szöveg a műsorújságból, hanem Gelléri Andor Endre 1930-ban (a Nyugatban) megjelent elbeszélésének „trailere”. A novella ugyan nem bővelkedik olyan izgalmas fordulatokban, ahogy azt a fönti sorok ígérik, de Gelléri Andor Endre írásai nem is a vad cselekményeik miatt fontosak. Hanem mert az antihősökből – munkanélküliekből, alkalmi munkákból élőkből, csavargókból – csinál hősöket. Az ő történeteiket közli, az ő életükből mutat képeket, úgy, hogy prózai mondatai költői képekké válnak, figurái néhány vonással megelevenednek. Gelléri hitelességét szavatolja, hogy ő maga is a szereplői között élt, érdemes tehát műveinek a társadalomkritikai élét is komolyan venni. A költőisége miatt a nyers realizmusba beszüremlik valami – első látásra oda nem illő – optimizmus, amit Kosztolányi Dezső „tündéri realizmusnak” nevezett el: „Költő ez a fiatalember, és művész is. Ha valaki naturalistának nevezi, nyíltan szemébe nevethet. Nála a valóság csak ugródeszka. Képzeletéből alkot. Ahhoz, hogy egy szállítómunkást megformáljon, több képzelet kell, mint bármi holdbeli ábránd kimódolásához. Tündéri realizmusa fölött könnyűség és fényesség lebeg.” Kosztolányin kívül több fontos méltatója, pártfogója, segítője volt: jeles kritikusok mellett elsősorban Füst Milán és Móricz Zsigmond egyengette a fiatal író útját – Móricznak épp A szállítóknál történetével kapcsolatban panaszkodott Gelléri, azt mondta, szerinte kevés és „kicsinyes”, hogy „szállítómunkások visznek egy kasszát, és az majdnem visszacsúszik, de aztán mégsem csúszik vissza, ennyi az egész”.
Gelléri Andor Endre elbeszéléseinek tágabb értelmezési tartományt ad a – két munkaszolgálat közti szabadsága alatt írt – Egy önérzet története című önéletrajzi könyve, ebből bizonyos mondatok lábjegyzetként is használhatók a novellák motívumaihoz. Például a kérdésre, miért ragaszkodik valaki ennyire görcsösen ahhoz, hogy bevegyék maguk közé a szállítók, eléggé kínálja magát a válasz: ,,Jöttömmel majd megöltem anyámat, létezésemmel pedig dühre, haragra gerjesztettem apámat. S innen talán, hogy sosem hiszem el: engem szeretni is lehet.” Szeressék, elfogadják. Ez a vágy hajtotta a szerzőt egy életen át. Otthon nem kapott elég szeretetet; zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt. „A szeretet bolondja vagyok, mert a szeretet hiányzott a gyermekkoromból” – írja az Egy önérzet történetében.
Gelléri Andor Endre a magyar novella érzékeny nagymestere. Olvassátok.
A szállítóknál című novella itt olvasható:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00500/15564.htm
