Drámák

 

 27.Zal__n_Tibor.jpg

 Zalán Tibor

Miska

 Álomjáték-etűdök Schéner festő motívumaira[1]

 

 

SZEREPLŐK

Anya

MiskaM (mesélő)

Miska (gyermek – pásztor)

Miska (siheder – „tűzoltó”)

Miska (férfi – katona)

Miska (öreg – király)

Apa

Ördög (Kutya, Gomilka bácsi, Lány, a kétarcú)

 

NYITÁNY

 

Utcákon nyargaló szélparipák

nyergében sápadt télkatonák,

ömlik a hó és az ablakon át

látod a varjak kék csapatát.

 

Háztetőre ülnek a csillagok,

ereszről lógnak nagy jégcsapok,

fehéren suhannak a nappalok,

ez itt a város, s én itt vagyok.

 

Ez itt a város és az ott a pékség,

kenyérillat száll, havazó kékség,

ez itt a tó, és amaz a kisbolt,

ez itt a gyermekkor, vagy csak itt volt…

 

Akár egy néma tárlaton

nézem a régi városom,

keretbe foglalt pillanat:

arcom átdereng az ismerős vásznon…

 

MISKAm            Újraálmodom a gyermeket, a kisfiút. Újraálmodom magam. Hogy tél van. Hogy este van. Hogy téli este van. Ilyenkor nagy sötét üstben ül a csönd, és horkol az Isten. Az idő kerekén elpörögnek a napok. És rajtuk, bennük én ott vagyok. Újra ott vagyok. Vagy álmodom ott, hogy itt vagyok. Valahol addig, valahogy. A világ peremén. Öregnek gyermek. Gyermeknek öreg. Mindkettő vagyok, amíg én. Vagyok, forogva-pörögve az idő peremén.

 

Különös zajok és zenei hangok keverednek. Mintha vonat zakatolna, mintha szív verne, mintha háborús zajok közelednének és távolodnának, népdalfoszlányok, műdalfoszlányok, minden mintha, mintha a mindenben feléledne minden.

 

MISKAm            Van úgy, hogy az ember megszületik. Egyszerre csak van a világon. Nem tudni, addig hol volt, azt sem, hol nem volt. Egyszerre csak van. Akár a mesében. De lehet, hogy az egész, ez van, csak mese. Csak egy álom. Álmodom. Vagy csak kitalálom… én olyan boldog vagyok! Minden nap föltámadok, de mégis! Egy félelem fog el. Szorongok! És mindig az anyámra gondolok… és az apámra. Hogy miért nem voltam jobb velük szemben. Pedig szerettem... Mi okozza ezt? Nem tudom. Azt mondják mások is, hogy így vannak. Mások is mondták. Valahogy az anyát nem tudja az ember meghálálni - azt, amit az anyák áldoznak.

 

(nagyujj1)

ANYA                Medgyesegyháza, kiszállás!

MISKA (még nem látjuk.) Megérkeztem. De hova is?

ANYA                Az életbe, kisfiam.

MISKA               Mi az, hogy élet, anya?

ANYA                Hogy te mostantól – vagy. És észreveszed – én is vagyok. Te vagy nekem – és én neked vagyok.

MISKA               Csak mi ketten vagyunk a világon?

ANYA                Nem, a világon sokan vagyunk. Csak mások nincsenek mindig jelen.

MISKA               Amikor itt vannak, akkor milyenek?

ANYA                Ilyenek, meg olyanok. Néha meg amolyanok is.

MISKA               Mutasd meg őket! Hadd nézzem rájuk kicsit!

(Mutogatós- vagy tárgyjáték következik. Az állatok megjelenésével párhuzamosan emelkedik föl Miska. Előbb csak a feje búbját látjuk, azután fokozatosan többet, a felsorolás végére előttünk áll a kisfiú, kalandra készen.)

ANYA                 Ő a kutya.

MISKA               Hű, milyen nagy. (A kutya megnyalja a kezét.) És milyen buta. Egyenesen mulya. Ő fogja megmutatni nekem az utat?

ANYA                Ő nem utat mutat. A kutya ugat. Ő a csiga.

MISKA               De milyen szép, de mennyire színes. (A csiga a fejére mászik.) Jaj, hiszen ez nyálas.

ANYA                Nyálas, nyálas, de milyen nyájas!

MISKA               Mondd, ez nem veszélyes?

ANYA                Nem. Szelíd, és néma.

MISKA               Azért csak megszólal néha?

ANYA                Soha. Úttalan utakon viszi hátán a házát.

MISKA               Nem látom a lábát. Sem a hátát.

ANYA                Sok mindent nem látunk, ami van.

MISKA               Most akkor mi van? Nem beszél, nincs lába. Nem él az ilyen, amúgy, hiába?

ANYA                Ami él, az mind valamiért van. Mindent teremtettel célja van, senki sem haszontalan…

MISKA               Célja, de kinek? Ő hol van?

ANYA                Istennek. Na, őt nem látod soha. Felhők takarják, lombok, fák. S a fákon örök a moha.

MISKA               Ő az élet? Vagy az életnek az oka?

ANYA                Nem. Az élet te vagy. S ami körülvesz. A világ.

MISKA               Mi a világ?

ANYA                A világ – csoda.

MISKA               Ezt így unom! Inkább, mutasd tovább!

ANYA                Ez a macska.

MISKA               Macska? (A macska hozzádörgölődzik.) Puha a lépte, szépséges a bajsza.

ANYA                Kezdődik a hajsza, mert itt az egér.

MISKA               Egér? (Az egér futkározik a fején és a vállán.) Minden lyukba belefér.

ANYA                S összerágja, amit ér. Ez a madár.

MISKA               Madár? (A madár a vállára száll, de nyomban tovább is rebben.) Érkezett és tovaszáll.

ANYA                Ez a bárány.

MISKA               Bárány? (A bárány fel-alá sétál előtte.) Egész bolyhos rétet cipel a hátán.

ANYA                Ha megnő, lesz belőle kos. Bumfordi nagy, most még aranyos. Ez a malacka.

MISKA               Malacka? (A malacka hozzádörgöli az orrát Miskához.) Kövér, rózsaszín, kurta a lába és kunkori a farka. Furcsa a csizmája, nincsen is sarka.

ANYA                Mert egész nap a sarat dagasztja vele. De most már aludj, Miska! Pihenj, a világ megvár! Látod, elalszik anyuka…

                                              
Aludj el szép gyermekem,

                            köd ül álomréteken,

                            felhős útján jár a hold,

                            csónak siklik halk habon,

 

                            könnyű szárnyak ideje,

                            tündérekkel van tele

                            a magas, s most oly nagyok

                            az ég vizén a csillagok…

 

MISKAm            Apám kisboltjában ott volt mind, amikor fölébredtem. Világ én akkor fölébredtem, így kiáltottam. A kutya, a csiga, a macska, az egér, a madár, és ott volt a malacka is. Meg még sokan mások. És ott volt apám, és ott volt anyám, és szerették egymást, és szerettek engem is. Én meg szerettem őket. Azt hiszem, az ilyesmit hívják családnak.

 

(nagyujj2)

APA                  Óvakodj az ördögtől, Miska!

MISKA               Hogyan lehet óvakodni?

ANYA                Amikor megkísért, ne engedj neki!

MISKA               Hogyan kísért meg az ördög?

APA                   Olyan ravaszul, hogy nem is veszed észre.

MISKA               Ha nem veszem észre, hogyan óvakodjam?

ANYA                 Vizsgáztasd le a szíveddel!

MISKA               Ezt én még nem értem, mert még kicsi vagyok.

ANYA                Majd megnősz és megérted, kicsi szentem.

MISKA               És addig? Addig meg még nem visz el?

APA                    Az ördög nem elvisz, az ördög, mondtam tán, megkísért.

MISKA               Jó, ezt majd átgondolom. Mondd, anya, mi leszek, ha nagy leszek!

ANYA                Hát, ezen még nem gondolkodtam. Talán tűzoltó leszel, katona… vadakat terelő juhász.

MISKA               Én inkább király akarok lenni?

ANYA                Az is lehetsz, kicsi szentem, az majd később.

MISKA               Mikor később? Előbb tűzoltó, katona, előbben vadakat terelő juhász?

APA                    Talán. Nem tudjuk az ilyesmit pontosan előre, Miska.

MISKA               Nem tudjuk… Meglátjuk… Melyiknek a legkönnyebb lennem? A nemtudjuknak vagy a meglátjuknak?

ANYA                Kisgyereknek, kicsi szentem.

APA                    Gyereknek lenni állapot. Dologra fogni magunkat, az más. Az valami! Juhásznak lenni, az a dolog, kisfiam. Asszony bojtárnak menjen legelébb ez a gyerek. Legyen juhászbojtár.

MISKA               Jól van. Juhászbojtár leszek. Hanem, a juhászbojtárokat nem kísérti meg az ördög?

APA                    Azokat kísérti csak meg igazán! Vigyázz vele, sok megtévesztő arca van, de még hány!

MISKA               Talán még a báránykákba is belebújik?

APA                    Az ördög az állatba bé nem búvik, az állatba bé nem mászik, mindig csak az emberbe. Na, legfeljebb a kutyába. A fekete kutyák legtöbbje gonosz, nagy bújába’ az, mert hogy fekete. Amelyik meg nem gonosz, az inkább jó.

MISKA               Mit is rajzol mindig, édesanyám?

ANYA                Virágokat, Miska, virágokat.

MISKA               És meg nem unja az őket rajzolást?

ANYA                Meg nem, mert rajzolni kell.

MISKA               Miért kell a rajzolás?

ANYA                Mert amit lerajzolok, az onnantól nem csak van, hanem lesz is. Ami van, az csak úgy van magában valóan, s ha nem rajzolom le, nem biztos, hogy lesz majd továbbra is.

MISKA               Aha. Amit lerajzol édesanyám, az van. Amit meg nem, az nincs. Biza, akkor a rajzolás igen nagy kincs! Rajzoljon le engemet, hogy legyek, különben hiába billegnek orromon a délutánban a nagy kövér fekete legyek! De várjunk még. Én is tudnék rajzolni, ahogy édesanyám?

ANYA                Ha van mit, és van mivel.

MISKA               Mi a mit, és mi a mivel?

ANYA                A mi – a világ, a mivel – a színes ceruza. Ceruzát adok. A világot magadnak kell megszerezned mellé a papírra!

APA                    Rajzolj, no csak rajzolj bátran, Miska!

MISKA               De mit rajzoljak, ha leginkább semmit se tudok?

ANYA                Magadat rajzold, ahogy tereled a bárányokat.

MISKA               Nem a vadakat terelem?

ANYA                Nem.

MISKA               De hát azt mondta édesanyám az elébb – így monda, vadakat terelő juhász legyek...

ANYA                Azt csak úgy mondtam. Nekem is mondta valaki. Úgy lehet, hogy rosszul mondta. A nyájat tereled, a vadakat elkergeted…

MISKA               Na és az ördög? Rajzoljam azt is?

ANYA                Azt is bizony, csak rajzold le az ördögöt is, Miska. Azt talán legelébb. Hogy magától megijedjen.

MISKA               De minek rajzolnám, ha én is félek tőle?

ANYA                Hogy ezáltal legyőzd az ördögöt, meg a félelmedet.

 

MISKA                                                  Lerajzolom a világot,

                                                           Bárányt, felhőt, bárányfelhőt,

                                                           Lerajzolom a világot,

                                                           Benne ember, gyermek, felnőtt,

 

 

                                                           Lerajzolom a világot,

                                                           angyal száll, és ördög setten,

                                                           Lerajzolom a világot,

                                                           megküzdünk egymással ketten…

 

Átúszik a szín az első mesejelenetbe…

 

(mutatóujj)                                         

1. mese (a kis pásztor)                                              

MISKA (falovacskán lovagol. ) Hőtenehó! Megy mind a bolondja, egyik arra, a másik meg erre, csak arra nem, ahová köllene, hogy menne… valaki jöhetne… kisegíthetne… ha valaki a segítségemre lenne… nem bírok velük… Ha arra fut, a szakadékba jut… ha erre, folyóba esik.  Ha meg amarra, a farkasok megeszik. Lábam hamar fárad, a karom még gyenge… ha legalább egy kutyám lenne!

KUTYA              Hívtál? Itt vagyok, kicsi gazdám, terelem a nyájat, máris terelem, a terelés nekem régi kenyerem… (nyájkergetés)

MISKA               Honnan ez a kutya? Derék egy jószág! Ért is a nyájhoz, ahogy figyelem. Ő kellett nekem, nincs benne kétség.

KUTYA              Na ugye, elkelt a segítség! Végre rend van nálad. Nélkülem szélnek szaladt volna a nyájad.

MISKA               Bizony, nincs jobb egy okos kutyánál, igaz a mondás.

KUTYA              Jól beszélsz hékás, kicsike kondás.

MISKA               Juhász vagyok, azon felük is pásztor, antul beljebb leginkább bojtár.

KUTYA              S én terelő kutyád?

MISKA               Úgy bizony. S mától hűséges szolgám.

KUTYA              Alkut kötünk?

MISKA               Legyen. Az alku megköttetett.

KUTYA              Na, ha így gondolod, fizess ki máris, kérem a béremet és a részemet!

MISKA               A béredet és a részedet? Egy kóbor kutyát fogadtam föl, nem drága vérebet! Ezt meg hogy gondolod? A fizetséget rólam azonnal legombolod? Szegény vagyok, nincsen pénzem.

KUTYA              Nincs belátás! Kérem a részem, a bérem.

MISKA               De én téged nem híttalak!

KUTYA              És ha a nyáj széjjel szalad? Nem híttál fennszóval, de akartál engem, és menten itt termettem.

MISKA               Igaz, a terelést jól érted. Fizetek. Aztán ne melengesd tovább a szalmát. Vagy bottal kergesselek el, azt akarnád? Az áradat mennyire tartod?

KUTYA              Hagyd el a lármát! Kevés vagy te, pásztorfiú ahhoz! Add a legszebb bárányodat, a tarisznyád tartalmát, hozzá a fél karodat.

MISKA               Ennek fele karom se tréfa! Eledel lesz a bárányom, a hamuba sült pogácsám s a fél karom is még ma? Eledel? Ebből, ronda eb, nem eszel! Mit is mondott apám a fekete kutyáról? Hangja a téren és az időn most átszól.

APA (hangja)      Óvakodj az ördögtől, Miska!

MISKA               Ez a dög itt alighanem az ördög!

KUTYA              Mit morogsz itt, mit ókumlálsz, egyik lábról másikra állsz, hiába töröd a fejed, ellenem semmit se tehetsz!

MISKA               De hiszen én rajzoltalak, te csúf ördögdög, ronda alak!

KUTYA              S beletörik most a rajzodba a fogad!

MISKA               Miska, Miska, most légy okos. Gyí, hű lovam, te kis ráró, vágtassunk ki a világból!

Lóra pattan. Innentől villámgyorsan változnak a gesztus-megoldások..

KUTYA              Bárhová futsz, utolérlek. Falovacskán meddig érhetsz?

MISKA               Akkor inkább felhőre kapok.

KUTYA              Akkor én felhőt szétdúló forgószél vagyok.

MISKA               Akkor én csillag leszek.

KUTYA              Akkor én égrázó villám, égi rettenet.

MISKA               Akkor én tóban aranyhal.

KUTYA              Akkor én cápa, óriás fogakkal.

MISKA               Akkor én vakond, föld alá bújva!

KUTYA              Akkor én földrengés, mi a földet túrja.

MISKA               Akkor én folyó, csillogva elfolyok.

KUTYA              Akkor én fatörzs, a medredbe zuhanok.

MISKA               Akkor én mókus, fatörzsön felfutó.

KUTYA              Akkor én nagy kígyó, utánad kapdosó.

MISKA               Akkor én egér, lyukba surranó.

KUTYA              Akkor én macska, vagy zord egérfogó.

MISKA               Akkor én madár, égbe röppenő.

KUTYA              Akkor én sas, föléd árnyat vető.

MISKA               Akkor én pont leszek, észre sem veszel.

KUTYA              Akkor radír, mi nyom nélkül tüntet el.

ANYA                Miska, merre vagy, Miska, kisfiam!

MISKA               Akkor én kisgyerek, anyámhoz futó.

KUTYA              Akkor most te nyertél. Győzött a célfotó! Egy anyával szemben nem lehet befutó az ördög. Itt a vereség eleve eldöntött.

ANYA                Merre vagy kisfiam? Miska, mit csinálsz?

MISKA               Csak rajzoltam anya. De most vége már.

ANYA                Hogy csillog a szemed? Nem vagy lázas, te gyerek? Istenem, milyen sok egy anya gondja!

MISK                  Csak rossz álmot láttam, anyám. Tedd a kezed a homlokomra!

MISKAm            Mindig így aludtam el. Anya keze a homlokomon. Világokat rajzoltam, és azokban éltem. Ő virágokat rajzolt, s én a virágai között jártam. Már nem akartam vadakat terelő juhász lenni. De arra gondoltam, majd király leszek. Csak előbb tűzoltó. Csak előbb katona. Ahogy ő mondta.

ANYA                Tűzoltó leszel s katona.

MISKAm            És cseperedtem, és anya már nem tette a homlokomra a kezét. A nagyfiúknak nem szokta az anyjuk a homlokukra tenni a kezét. Egyre több tűzoltóautót rajzoltam. És azok szépek voltak. Vagy nem voltak mindig szépek. Csak tüzet nem tudtam rajzolni, hiába próbálkoztam vele. És egyre többször gondoltam a tűzre. És továbbra is a mesékben éltem. Azt hiszem, akkor döntöttem el, hogy hiába növök fel, én már mindig a mesékben fogok élni. És egyszer, egyszer sikerült átélnem a tüzet is!  De ne siessünk! Addig még sok egyéb is történt. Sok minden más is voltam. Mondjuk, voltam minden, ami csak lenni akartam. Mert aki a mesékben él, annak a számára lehetséges minden!

 

 

(intermezzo)        

MISKA                                                  Játékból én játék leszek,

                                                           falovacskámon ügetek,

                                                           hogyha mozdony, elvezetem,

                                                           hogyha hajó, elringatom

                                                           ha repülő, fölröptetem,

                                                           felhők közt én így utazom,

                                                           így jászom magammal.

 

MISKA               Kukás vagyok. Azt nagyon szerettem. Szedem, pakolom, szedem, pakolom a szemetet. Így élek át nyarakat, álmodok túl teleket.

ANYA                Tavasszal Miska rendszerint mentős. Ellát sérültet, hordoz beteget. De leginkább az autót szereti. Azon is a szirénát. Azzal zajong is eleget.

MISKA               Kalóz vagyok, rettenetes, bejárom a tengereket, kincses sziget rejtekhelyem, letakarom egyik szemem, félelmetes ember vagyok, árbocomon csontváz ragyog, attól persze én is félek, nem nézek rá, úgy mesélek magamnak.

ANYA                Mert szereti a fagylaltot, néha ő a kis fagylaltos. Fagylaltját magának méri, tíz gombóccal már beéri.

MISKA               Szakács vagyok, libát sütök, levesedet kavargatom, főzeléket nem csinálok, azt én inkább másra hagyom, homokból készül a torta, anya kapja, örül nagyon, habot rá a Tejút nyomja.

ANYA                Néha felmászik a fára, onnan bámulja az eget, űrhajós vagyok kiáltja, minden csillagra fölmegyek, körbe szállom a zöld földet, bámulnak lent az emberek, kiabálnak, följebb, följebb, elérem az ég tetejét, az églakók mind köszönnek előre.

MISKA               Úgy döntöttem, kocsis leszek, lovam szekér elé fogom, gyí, lovacskám, köves úton kedvenc nótámat danolom.

ANYA                Egyszer hóember volt Miska, szakadt a hó, de ő bírta a hideget, meg nem mozdult míg az estharang megkondult, fejére piros lábast tett, arra varjú telepedett.

MISKA               Vadász vagyok, a fegyverem vad vadkanra ráemelem, csattogtatja sárga fogát, nagy agyarát acsargatja – én meghagyom az életét, hálából tenyerem nyalja.

ANYA                Néha zenész akar lenni, van is körte muzsikája, seprűnyélen gitározik, lábas fenekét dobolja, mikrofonja sárgarépa, s hogy az egész utca lássa kúpcserépen botladozik, még jó, hogy ő táncnak hívja.

MISKA               Mikor tízre ér a nagymutató, akkor jövök én, a lámpagyújtogató, meggyújtom a csillagokat, vezessék a vándorokat.

ANYA                Ő mozdonyon a masiniszta, én meg vagyok az állomás, megáll, sípol, majd elindul, a megvetett már álmára vár.

 

MISKA                                  Tűzoltó leszek

                                           tüzeket oltok,

                                           marcona cowboy,

                                           pörgetek coltot,

                                           kergetem a szivárványt

                                           vagy

megmentem a királylányt –

                                               nem is kell kitalálnom,                                                                                   eldönti majd az álmom!                

 

 

(középső ujj)

(második mese – a tűzoltó)

GOMILKA BÁCSI   Mit keresel itt, ahol a katica is elveszti a pöttyeit?

MISKA               Zajt hallottam, erre jöttem.

GOMILKA BÁCSI   Rettenetes, szörnyűséges, vérfagyasztó, ami itt van mögöttem.

MISKA               Nem félek.

GOMILKA BÁCSI   Nem hallod a hangokat? Hangolnak a borzalmak.

MISKA               Nem vagyok ijedős.

GOMILKA BÁCSI   Könnyű annak, aki szájhős. A pincében szörnyek laknak.

MISKA               Mindjárt gondoltam, hogy nem paplak, ahová a sors vetett.

GOMILKA BÁCSI   Tartok tőle, a sors is tévedett. Ide nem jöhetnek be gyerekek és tehenek.

MISKA               Hogy kerülnek ide a tehenek?

GOMILKA BÁCSI   Csak a rím miatt. Titkon költő vagyok. Tehetségem kicsi. A vágyaim nagyok. De hagyjuk, mert mindjárt sírok. Olyankor hibbant béka vagyok. Azt pedig nem lehet. Az a dolgom, hogy megijesszelek. Lassú tűzön elégesselek. Tüzes nyárson megforgassalak.

MISKA               Várj ezzel, cudar alak! Lassú tűz meg mifene? ápValóban lassítani kellene! Bár nem sok jót sugall a hely szelleme. Mit beszélsz bolondságokat, öreg? Miféle borzalmakat hordasz itt össze?

GOMILKA BÁCSI   A pincében lakik az ördög öccse.

GOMILKA BÁCSI   Vigyázz az ördöggel, Miska!

MISKA               No még ki?

GOMILKA BÁCSI   Három sárkány töméntelen fejjel.

MISKA               Kevés.

GOMILKA BÁCSI   Hat boszorka hatféle méreggel.

MISKA               Kevés.

GOMILKA BÁCSI   Kígyók, békák, százlábú termeszek.

MISKA               Nem riasztanak. Én ide bemegyek.

GOMILKA BÁCSI   Hát próbáld, ha meguntad magad a bőrödben!

MISKA               Apropó, kit tisztelhetek önben, valójában tiszteletlenül?

GOMILKA BÁCSI   Gomilka bácsi vagyok, mint a csoki. Akarom mondani, tulajdonképpen, ebben a kastélyban nyugdíjas házmester.

MISKA               Nem semmi ez az ember. Mi van a kastélyban?

GOMILKA BÁCSI   Már mondtam. Ezer mérges törpe… mogyoróhéjban.

MISKA               Hazudsz.

GOMILKA BÁCSI   Na jó. Hányszor mondjam még, hogy szörnyek. Azok előbb csípnek-rúgnak, csak azután köszönnek. Addig pucolj innen, míg elő nem jönnek.

MISKA               Elbánok velük.

GOMILKA BÁCSI   Hát nézd az árnyak táncát, és rémülj meg!

(árnyjáték)                             

Mi vagyunk a szörnyek,

                                               akik nem köszönnek,  

                                               viszont rúgnak, csípnek,

                                               a pokolra visznek…

 

GOMILKA BÁCSI                          A pokolra visznek,

                                               összerúgnak, csípnek,

                                               sohasem köszönnek,

                                               mi vagyunk a szörnyek…

 

MISKA               Mondd nekik, hogy hagyják abba. Csöppet sem ijesztők. Inkább nevetségesek.

GOMILKA BÁCSI   Rendben. Hagyjátok abba, gyerekek! Húzzatok vissza a pincébe! Majd bekerültök egy más mesébe. Ez itt most nem az a mese, amelyekben szörnyű szörnyeknek lenne helye. Na, most elégedett vagy?

MISKA               Mondjuk rá, Gomilka bácsi, házgondnok.

GOMILKA BÁCSI   Nyugdjas házmester. Nem mindegy. Ezt jegyezd meg s mindenkorra egyszer. Add elő, mi  járatban vagy!

MISKA               Valami hőstett árán akarok hős lenni.

GOMILKA BÁCSIg Na, mit mondjak? Nem mondok. Inkább elkezdek nevetni. Ide kispajtás, nem fogsz bemenni.

MISKA               Nem? Semmi áron?

GOMILKA BÁCSI   Három próbát kell megállnod.

MISKA               Rendben. Mondjad őket!

GOMILKA BÁCSI   Az első… nem, inkább a másodikkal kezd! A második… nem, inkább legyen a harmadik. Az ördögbe, nem jut eszembe semmi!

GOMILKA BÁCSI   Miska, vigyázz az ördöggel!

MISKA               Ha nem  jut eszedbe semmi, akkor próbák nélkül leszek kénytelen bemenni.

GOMILKA BÁCSI   Meg kell mondja, a helyzet képtelen.

MISKA               Rozzant egy alak vagy, nyugdíjas Gomilka. Most házmester vagy. Elárulnád, mi voltál előtte?

GOMILKA BÁCSI   Előtte? Szóval, hogy előttem? Úgy emlékszem, ördög voltam. De azt már kinőttem.

MISKA               Ez az én formám. Még az ördögöt sem győzhetem le becsületes tornán.

GOMILKA BÁCSI   Ne akarj nekem itt becsületből órát tartani. Van egy ötletem. Nem akarsz tüzet oltani?

MISKA               Tüzet? Na, az talán hősies volna. Amolyan tűzoltó torna. Van egy tűz valahol itt?

GOMILKA BÁCSI   Momentán nincs. De tudok csinálni ez ügyben valamit.

MISKA               Te tüzet csinálsz, én meg eloltom.

GOMILKA BÁCSI   Nem nagy ügy. A pokolban is ez volt a dolgom.

MISKA               Meg is kellene mentenem valakit.

GOMILKA BÁCSI   Máris mondom. A királykisasszonyt, aki a legfelső emeleten lakik. Akarom mondani, a toronyszobában. Akarom mondani, nem is, hogy lakik. Oda van bezárva. De az is lehet, hogy azt is csak játssza.

MISKA               Zárva, vagy csak játssza, ez most nem is fontos. Te tüzet csinálsz, én meg eloltam.

GOMILKA BÁCSI   A pokol tüzét nem lehet eloltani.

MISKA               A dolgot valahogy csak meg lehet oldani…

GOMILKA BÁCSI   Vegyük elő inkább a mese trendet-rendet. A kastély lángban áll, te pedig megmented.

MISKA               Nem is vagy te olyan együgyű, amilyennek látszol. De nem csapsz be? Nem esik baja a királykisasszonynak a lángtól?

GOMILKA BÁCSI   Kérésre hideg lángot is tudok csinálni. Ezt hívják szakmának. Nem kell mindig elégni. Éljünk a mának!

MISKA               Gomilka, nyugdíjas házmester, hol van itt egy létra?

GOMILKA BÁCSI   Az meg minek?

MISKA               Hogy teszek meg fölfelé vagy tíz emeletet?

GOMILKA BÁCSI   Mászol kisfiam, úgy, ahogy mások.

MISKA               Hát, ha nincs más módja, a királylányért a meredek falon felmászok.

GOMILKA BÁCSI   Oké! Mehet a tűz? Kell hozzá majd egy kis kénbűz?

MISKA               Csak semmi extra, házmester Gomilka, nyugdíjas ördög!

GOMILKA         Egy ördög minden kis tüzeskedéstől boldog.

MISKA               Indulok, jöhet a tűz. Jaj, hiszen ez éget!

GOMILKA         Csak viseld el ezt a semmiséget.

MISKA               Ez nem hideg! Becsaptál, beste féreg.

GOMILKA         Ha ördöggel cimborálsz, hamar jön a véged. Miért teremtett Isten az embernek vékony kérget?

MISKA               Gyorsan terjed a tűz… de én gyorsabb leszek.

GOMILKA         Én meg erősebben fújom, hogy a láng perzselje a kezed.

MISKA               Még egy emelet… nagyon égeti a tűz a kezeket.

GOMILKA         El kell, hogy égj, különben, ha lejössz, nekem nem lesz köszönet.

MISKA               Elértem az ablakot. De az ablakon rácsok.

GOMILKA         Elfelejtettem ezt az apróságot mondani. Hogy alakul mármost?

MISKA               Erős vagyok, de a rácshoz gyenge.

GOMILKA         Most véged van, gyermek, hiába, ha száz életed lenne!

MISKA               Néha egy is sok! De ahhoz ragaszkodom.

GOMILKA         Kapaszkodj, mert leesel.

MISKA               Ne aggódj, kapaszkodom. Mi vagy te nekem, hogy féltesz? Talán az apám? 

GOMILKA         Veled az erőm Miska, az utad során.

MISKA               Ketten csak elbánunk ezzel a nyamvadt ráccsal.

GOMILKA         Cseréptörés! Ketten vagytok. Nem illik győzni csalással.

MISKA               És illik átverni a másikat? Ördögi terved apám jóságán és szeretetén kilyukadt. Lefelé tartunk a királylánnyal….

GOMILKA         Remélem, nem gyűlt meg a bajod a ráccsal és a lánggal!

MISKA               Ajánlom ne várd meg, hogy leérjek!

GOMILKA         Nem teszem ki magamat ilyen veszélynek, inalok innen, ahol jól felsültem, a pokol kapujáig meg sem állok. S hogy ne féljek odáig, útközben majd kiabálok. S hogy utam gyorsabb legyen, odáig magam majd e falovacska hátán vitetem.

KIRÁLYLÁNY Megmentőm, hős lovag… de hol van a lovad?

MISKA               Hol a lovam, tényleg! Elvitte az ördög, a kivénhedt féreg.

KIRÁLYLÁNY Mit kérsz, hős lovag, jutalmad mi legyen? Elég lesz apám fele királysága – és hozzá a kezem?

MISKA               Ezen még nem gondolkodtam. Vegyük csak sorban. Királykodnom korai még, előtte katonának megyek. Nem mondom, szép a kezed, de mit kezdjek vele? Mit kezdjen királyi mátkával egy közbaka katona?

KIRÁLYLÁNY Akkor egy csókot kapsz! Nézd, ahogy mondom ezt, elpirultam bele.

MISKA               Ne beszélj így egy gyerekkel! Gyermeknek nem való még csókból csak habcsók. De azod meg úgyse nincs, habcsók. Induljunk, a harang most veri el az utolsót.

KIRÁLYLÁNY Merre laksz én örök kedvesem?

MISKA               Én arra ni! De haza csak magamat vihetem. Mit szólna anyám egy korai mátkához? Apám meg rögtön csapna homlokára, s kapna lecsorgó bajszához. Nem lenne ez jó.

KIRÁLYLÁNY Hát akkor ez most a rideg, kopár való. Te erre, én arra, úgymint ágtól a levél. Na, azért egy búcsúcsók mégis?

MISKA               Ha megnövök, majd lehet szó erről is. De egy gyereknek adjon magára! Csókból, kalandból elég legyen mára.

 

                                                           Aki nem tud álmodni,

                                                           az élettel csak henceg,

                                                           soha nem lesz kiskondás

                                                           s nem lesz égen holdhereg.

 

                                                           Aki csak felnő,

s nem marad gyermek,

adósa marad a szeretetnek.

Lépteit követi sötét felleg.

 

Szegénységben nőttem fel,

s nem volt nálam gazdagabb.

 

Szálltam a világ fölött

éjjelente, s utamon

kísértek édes szavak,

meleg anyai szavak…

                                   

                                                           (erős váltás!)

 

                                                           Trombita harsan,

                                                           perdül a dob,

                                                           harcba vonulnak

                                                           a bősz csapatok.

 

                                                           Trombita hallgat,

                                                           néma a dob,

                                                           vége a harcnak,

                                                           a bősz csapatok

 

                                                           szétszélednek,

                                                           eltévednek,

                                                           egyedül mennek

                                                           tovább

                                                           idegen utakon

                                                           a katonák…

                                                          

 

(gyűrűsujj)

(3. Az eltévedt katona és a kétarcú lány esete)

 

A sűrű setét rengetegben eltévedt katona, mint szép kényes mákgubó,  keresi az utat, vagy az ösvény végét.

MISKA               Sűrű, setét az éj, sehol egy torony, messziről érckakasok kukorékolása hallik, sűrű a rengeteg, úttalan utakon járok, eltévedtem, azt hiszem, eltévedtem a rengetegben. Ha nem lennék katona, most bizonyára félnék. De mert katona vagyok, bizonytalanul félek. Az erdő teli a vándorokra leső vadakkal, lombok közt meglóduló nagy, néma madarakkal. Nem tudom, merre tartsak, az ösvények sehová sem vezetnek. Hideg is van, fázom is már. Sötét is van és éhezem. De várj vándor, akarom mondani, eltévedt katona… mintha ott fény… igen, fény pislákol. S ahol fény pislákol, itt valaki lakik. Ergó megmelegszem, sőt még vacsorálok is talán.

 

Kunyhóbelső. Egy lány áll a szoba közepén. Szép, mint egy festett fakanál. Kopogtatnak.

 

LÁNY                 Ki kopog, mi kopog? Tán egy fekete holló?

MISKA               Nem. Egy eltévedt katona.

LÁNY                 Nem téged vártalak. Eredj tovább!

MISKA               Vártál valakit?

LÁNY                 Senkit se vártam.

MISKA               Akkor senkise vagyok.

LÁNY                 Ha senkise vagy, akkor ne kopogj itt nekem, és tágulj innen menten!

MISKA               Nem akaródzik tovább mennem. Szállást keresek éjszakára.

LÁNY                 Eltévedtél ebben is, eltévedt katona. Ez tisztes erdei lak, civil szerveződés, és nem kaszárnya.

MISKA               Csatából jöttem, fáradt vagyok, éhes is, és fázom.

LÁNY                 Jössz győztes csatából, vagy inkább vesztesből?

MISKA               Inkább győztesből.

LÁNY                 Nem szeretem a győzteseket.

MISKA               Még inkább vesztesből.

LÁNY                 Nem kedvelem a veszteseket.

MISKA               Győztem is, veszítettem is, épp amelyik neked tetszik.

LÁNY                 Így már jobban fest a kép.

MISKA               Nem a kép fest, a képet szokás festeni. A kép a festő által van festve. Tudom, mert festő vagyok. A festéssel van életem megtelve, amikor nem vagyok katona.

LÁNY                 Te most vitatkozni jöttél vagy vacsorázni?

MISKA               Inkább vacsorázni. Tőlem akár festhet is a kép, a festő meg lefestve lehet.

LÁNY                 Nincs mit adjak enni egyebem, csak egy karéj fehér kenyerem. Eszed, nem eszed…

MISKA               Az is megteszi. Nincsenek nagy igényeim.

LÁNY                 Nem szeretem az igénytelen embereket.

MISKA               Akkor adjál sült kappant, hozzá egy pint jóféle bort.

LÁNY                 Hogy adjak, ha nincsen csak egy karéj fehér kenyerem?

MISKA               Az is jó lesz. A sült kappant majd hozzá gondolom.

LÁNY                 Jó a fantáziád.

MISKA               Ezt megbeszélhetnénk majd odabent.

LÁNY                 Lépj be, de az ajtóban megállj!

MISKA               Beléptem, megállok. Látod, teljesítem minden kívánságod.

LÁNY                 Elkövetkezik a próba. Felelj öt kérdésre!

MISKA               Készséggel, bár a mesékben csak hármat szoktak kérdezni.

LÁNY                 Ez egy ilyen mese. Ha nem tetszik, le is út, föl is út.

MISKA               Inkább sehova. Ebben a mesében te vagy itthon, alkalmazkodom a különc szokásaidhoz. Essünk túl a próbákon gyorsan, már nagyon éhes vagyok.

LÁNY                 Mire föl a nagy sietség? Ha eddig bírtad az éhezést, kis időre még talán bírod.

MISKA               Kis időre talán. Mi az első kérdés, ki vele!

LÁNY                 Azt feleld meg, van-e nálad piros alma!

MISKA               Az éppenséggel nincs. Nem is volt. Ha lett volna, bizonyára megettem volna, és nem lennék most ilyen farkaséhes.

LÁNY                 Hagyd el a farkast, az egy másik mese, nem ide tartozik most! Ám jól feleltél.  A következő kérdésre mi a válasz? Van-e nálad aranyos fésű?

MISKA               Az éppenséggel nincs. Ha lenne, nem lenne a hajam ilyen kócos.

LÁNY                 Hazudol, nem is vagy kócos, hiszen csákó van a fejeden.

MISKA               Ezt én jobban tudom. A csákó alatt vagyok kócos.

LÁNY                 Elfogadom, magyarázattal, a választ. A harmadik kérdés, van-e nálad szép fehér öv?

MISKA               Asse nincs. Miért is lenne? Durva derékszíj tartja a nadrágomat, hogy le ne essék a derekamról.

LÁNY                 Akkor jó, beljebb jöhetsz, de egy lépés után rögtön meg is állj! Megállapítom, nem te vagy a gonosz mostoha.

MISKA               Micsoda felfedezés, gratulálok! Ejha! (félre.) Alighanem megbuggyant ez a szép lány. Na, azért lépek egyet befelé.

LÁNY                 Negyedik kérdés, van-e nálad egy rokka?

MISKA               Rokka? Miért lenne nálam épp egy százéves rokka?

LÁNY                 Itt én kérdezek! Éppenséggel mindenkinél lehet egy százéves rokka. Amivel megszúrhatja a kezét bármelyik toronyban szövőszéken szövő lány. Érted már? Ki vele, van nálad egy éppen?

MISKA               Aha. Értem. Nem értem. Értem, hogy miért nem értem. Bolond beszéd, és nincs benne rendszer. Rokka. Szövőszék. Egy lány a toronyban, lenge lány, aki sző.  (félre) Mondom, meggárgyult ez a teremtés!

LÁNY                 Mit piszmogsz magadban? Van válasz, vagy nincs.

MISKA               Állíthatom, nincs.

LÁNY                 Mi nincs? Válasz nincs?

MISKA               Kezdek én is meggárgyulni. Százéves rokka nincs!

LÁNY                 Akkor jó. Egy lépéssel megint beljebb jöhetsz. De ha léptél, azon menten megállj! Ötödik kérdés, van-e nálad fél pár elhagyott ezüst cipellő.

MISKA               Ballábas vagy jobblábas?

LÁNY                 Részletkérdés. Majd eldöntjük, ha előkerül.

MISKA               Nem döntünk el semmit, mert nincs! Ha ezüst cipőm lett volna, kövér cipóra, oldalszalonnára, fél rőf kolbászra, telimarok sajtra, sok vereshagymára, kulacs édes borra elcseréltem volna.

LÁNY                 Ismét jól válaszoltál. Te, katona, meg kell dicsérjelek, egészen jól válaszolgatsz itt nekem. Beljebb léphetsz, egyenesen le is ülhetsz. Nem te vagy a királyfi.

MISKA               Hát nem. Nemigen állítható ilyesmi rólam.

LÁNY                 Ott a kenyér, vedd és egyél!

A lány megfordul: az ördög arca vigyorog felénk.

LÁNY-ÖRDÖG        Egyél csak egyél, aki most eszik, azt nemsokára mások megeszik.

MISKA               Mondtál valamit?

LÁNY                 Ó dehogy, nem, semmit, azon tűnődtem, odakint esik.

MISKA               Nem hallom, hogy kopogna.

LÁNY                 Hallottam már ilyet. A fülbajokat az erős harci zaj okozza.

MISKA               Ettem is, most innám már.

LÁNY                 Ott a korsó, borral vár.

A katona iszik. A lány ismét felénk fordul, ránk vigyorog az ördög arca.
Ez a forgás-változás innentől kezdve felgyorsul.

LÁNY-ÖRDÖG        Igyál katona, nagy kortyokat húzz, hamarosan úgyis rettentően kinyúlsz.

MISKA               Mondtál valamit?

LÁNY                 Ó, dehogy, nem, semmit. Azon tűnődtem, ideje az ágyat megvetni.

MISKA               Vesd az ágyat, testem fáradt, jól esik a nyugalom.

LÁNY-ÖRDÖG        Nyúlj el katona, puha az ágyad, erről egyenesen a pokolba lóg le majd a lábad!

MISKA               Mondtál valami?

LÁNY                 Ó, dehogy, semmit. Azon tűnődtem, a kardod a sarokba letesszük.

MISKA               Egy katona sohasem alszik el a kardja nélkül.

LÁNY                 Félek, hogy töri majd az oldalad.

MISKA               Megszoktam. Olyan nekem, mint a jó feleség. Mindig mellettem kell lennie.

LÁNY                 Jól van, aludj a kardoddal. Csak nehogy megvágd vele magad.

MISKA               Így lesz. Hanem, alvás előtt, még megtömném a pipámat. Pöfékelnék egyet. Ha szabad…

LÁNY                 Nem szabad! Ez itt a nem nemdohányzó szakasz. Kifelé veled!

MISKA               Rendben. Kimegyek az ajtó elé füstölni. Füst nélkül az alvás egy katonának nem ér semmit.

Kimegy. Az ördögpofa felélénkül.

LÁNY-ÖRDÖG        Főzök neked reggelire olyan remek méreglevest, hogy abba te, kettőt se nyiffansz, s belegebedsz! Teszek bele békafejet, kígyólábat, varjúhájat, patkányfarkat, denevérszárnyat, így ni, az egészet megkeverem, kénköves ménkűmet még beleteszem, hadd forrjon a méregleves, ha megeszed, belegebedsz.

MISKA (visszatér.)     Most kezdesz el főzni, te lány, éjnek idején?

LÁNY                 Jaj, megijesztettél! Feküdj, aludj, mert meggondolom magam, és mégiscsak kiteszem éjjelre innen a szűrödet.

MISKA (lefekszik, de nem tud elaludni. Magában mormog.) Csöppet se kedves ez a lány! És milyen különöseket kérdezett! Piros alma, fehér öv, fésű. Hol hallottam én ezekről? Anyám mesélt róluk…? De melyik mesében? Alma. Fehér öv. Fésű… Megvan! A Hófehérke.

APA                    Vigyázz az ördöggel, Miska?

MISKA               Apa, ezt meg miért mondod?

LÁNY-ÖRDÖG        Mondtál valamit?

MISKA               Panaszom van, töri a fejemet a párna.

LÁNY                 Megigazítom, hogy könnyebb legyen rajta az álmod.

MISKA (tovább töpreng.) Aztán meg ez a százéves rokka. Hogy kerül egy rokka az asztalomra? Melyik mesében mesélt is anyám rokkáról? Rokka, rokka… csak  nem a farkas és a Piroska? Nem. A számon van… ha már ott vagy, menj bele az eszembe! Megvan. A Csipkerózsika.

APA                    Vigyázz az ördöggel, Miska!

LÁNY-ÖRDÖG        Mondtál valamit?

MISKA               A párna nem segít. Összegabalyodott rajtam a dunyha.

LÁNY                 Várj, megigazítom, hogy könnyebb legyen alatta az álmod.

MISKA (tovább töpreng.) Aztán a fél pár elhagyott ezüst cipellő. Mintha az anyám mesélt volna erről is. De vajon melyik mesében?

APA                    Vigyázz az ördöggel, Miska!

MISKA               Hagyjál most, apa, mással vagyok elfoglalva! Melyik mesében, melyik mesében is? Megvan! A Hamupipőke. Abban volt a cipellőcske. Személyiség-, akarom mondani, mesezavaros ez a rideg lányka. Hadd lám, ha már kérdezte, mekkora ennek a lánynak a lába! Milyen elhagyott ezüst cipő passzol rája?

LÁNY-ÖRDÖG        Mondtál valamit?

MISKA               Semmit. Mutasd a cipellőd?

LÁNY                 Mit érdekel az én cipellőm ilyen késő éjjel!

MISKA               Karddal kényszerítlek! Mutatod, vagy szabdallak széjjel! Nem, ne ess térdre! Inkább mutasd a lábad! De hiszen ez pata! Értelek már, apa! Kezdődjék az ördöggel a csata!

LÁNY-ÖRDÖG        Felismertél, de már késő. Denevérek, itt az idő, a végső! Véged, katona!

Hatalmas denevérek suhogják körül a katonát, aki a kardjával feléjük csapkodva űzi el őket.

LÁNY-ÖRDÖG        Gyáva népség, denevérség, leghitványabb pokolbéli katonaság. Tűnjetek! Tartalék hadsereg, elő veled! Gyertek kígyók, békák, pókok, fertőző poloskák, pusztítsátok a katonát! Tépjétek szét a komát!

Kígyók tekeregnek, békák görögnek, pókok ereszkednek alá. A katona őket is szerteszabdalja.

MISKA               Kifogytál a rémségekből, ördög? Akkor állj ki párbajra velem te magad!

LÁNY                 Képes lennél karddal támadni egy gyönge lányra?

MISKA               A lányra nem! De csak fordulj meg, mutasd felém a rusnya pofádat!

LÁNY-ÖRDÖG        Egyedül nem szoktam kardok ellen párbajozni. Megadom magam. Kegyelmezz az életemnek! Jól van, győztél!

MISKA               Gyáva vagy, mint minden ördög, ha ördögsége fényre jut! Ki vele, mit főztél a rettenetes üstödben?

LÁNY-ÖRDÖG        Méreglevest neked, hogy elveszejtselek.

MISKA               Nekem főzted, beste féreg? Akkor most idd meg te magad!

LÁNY-ÖRDÖG        Nem.

MISKA               Nem? Akkor menten széthasítalak.

LÁNY-ÖRDÖG        Vagyis, akkor igen. Inkább iszom.

Az ördög iszik. Minden korttyal egyre mélyebbre süllyed a földbe, majd egészen el is tűnik.

MISKA               Hová mész? Hé, még nem végeztünk! Lenne itt a kardomnak veled egyéb dolga.

LÁNY-ÖRDÖG        Bocsi, nekem más dolgom van! Sürgősen vissza kell mennem panaszt tenni a pokolba!

APA                    Vigyázz az ördöggel, Miska!

MISKA               Jól van, apa, nyugodj le! Épp az előbb kergettem a pokolba vissza!

 

MISKAm            Az ember az ördögtől meg tud szabadulni, de az időtől nem. Akárhogyan is van, előbb-utóbb megöregszik. Hogyan is válaszoltam az édesnek, amikor azt mondta

ANYA                Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász…

MISKAm            Hogyan is?

MISKA                 Én inkább király akarok lenni?

ANYA                  Az is lehetsz, kicsi szentem, az majd később.

MISKA                 Mikor később? Előbb tűzoltó, katona, előbben vadakat terelő juhász?

MISKAm            Valahogy így. Aztán lettem ördög elől menekülő ki juhász, ijedt bojtár, aztán lettem botcsinálta tűzoltó, aki egy Milka, nem is, mert az csoki, Gomilka bácsi nevű kastélyházmesterrel hadakoztam, megint máskor katona lettem, bár huszár szerettem volna lenni, krumplinyomó huszár, s ebbéli minőségemben visszazavartam az ördögöt a pokolba. Mert mi dolgunk is a világon? Kinek mi. Nekem az volt, hogy az ördögöt kikergessem a világból. S mire megtettem, mire mindent elvégeztem, megöregedtem. S ami szerettem volna lenni, nem lettem. Nem lett belőlem király.

MISKA (koronát cipel, s az öreg Miska fejére teszi.) Nézd mit hoztam, hadd tegyem a fejedre, ott van helye érdemed szerint.

MISKAm            Te meg hogy kerülsz ide?

MISKA               Már sokszor készültem hozzád.

MISKAm            Én is tehozzád.

MISKA               De hát, mindig is együtt voltunk, sohasem válunk el.

MISKAm            Nem, soha. És mégis messzire sodródtunk egymástól.

MISKA               De én mindig te voltam.

MISKAm            És te mindig én voltam.

MISKA               Te érted ezt?

MISKAm            Értem, Miska.

MISKA               Én nem. Én még kicsi vagyok. Mesélj nekem!

MISKAm            A király nem szokott mesélni. A királyokról mesélni szoktak.

MISKA               De mi mások vagyunk. Te mondtad, én vagyok te, te vagy én, valahol a világ és a mesék peremén.

MISKAm            Igaz. Mesélek, mesélek. De már nincs sok időm. Nekem nemsokára el kell innen menni.

MISKA               Tudom. Addig mesélj!

MISKAm            Jó, mesélek. Habakuk királynak volt negyven lánya…

MISKA               Ez te voltál?

MISKAm            Ki hát, ha nem én? A világ és a mesék peremén.

MISKA               Mesélj tovább!

MISKAm            Te meg álmodj tovább!

MISKA               Álmodom, hogy mesélsz!

MISKAm            Álmodom a csodát.

MISKA               Hallasd! Messze innen valaki énekel.

MISKAm            Hallom. Anyám énekel… Tűnő életem énekel.

 

ANYA                Aludj el szép gyermekem,

                       köd ül álomréteken,

                       felhős útján jár a hold,

                       csónak siklik halk habon,

 

                        könnyű szárnyak ideje,

                        tündérekkel van tele

                        a magas, s most oly nagyok

                        ég vizén a csillagok…

 

ANYA            Lerajzolod a világot,

                   Bárányt, felhőt, bárányfelhőt,                       

                   Lerajzolod a világot,

                   Benne ember, gyermek, felnőtt.

 

                                    Lerajzolod a világot,

                                    angyal száll, és ördög setten,

                                    lerajzolod a világot,

                                    megküzdtök egymással ketten…

 

MISKA-ANYA-MISKAm    Lerajzoljuk a világot,

Bárányt, felhőt, bárányfelhőt,                       

Lerajzoljuk a világot,

Benne ember, gyermek, felnőtt!

Könnyű szárnyak ideje,

tündérekkel van tele

a magas, s most oly nagyok

ég vizén a csillagok…

 

Miska és Miskamesélő, egymáshoz hajtva a fejét, elalszik.

 

ANYA                Aludj, két szép gyermekem,

                       köd ül álomréteken,

                       felhős útján jár a hold,

                       csónak siklik halk havon…



[1] Zalán Tibor, a Meseházi Alapítvány felkérésére, Schéner Mihály – Kossuth-díjas képzőművész, Békéscsaba díszpolgára, a Meseház megálmodója – élete motívumainak felhasználásával írta meg a Miska című színdarabot, melynek színházi ősbemutatójára 2021. szeptember 25-én került sor a Meseházban.

 

Megjelent a Bárka 2022/1-es számában.


Főoldal

2022. április 04.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Ocsenás Péter: Együtt a sötétbenTörök Ábel: A famardosó
Protestáns barangolás a megyébenBékési kalácsságok
Vörös Viktória versei Meliorisz Béla verseiMegyeri Edit Tünde: Halottunk van!Oláh András versei
Megyeri Edit Tünde: Halottunk van!Oberczián Géza: Egyre többször rossz az időA Negra völgyében – Mersdorf Ilona Bodor Ádám-paródiájaDarvasi László: Plüss
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png