Papp Attila Zsolt
Mátraszerenád
Mátraszerenádfürdőn a régóta
használaton kívül álló posta-
épület pont olyan, mint bármelyik
csehországi vagy bánsági fürdő-
városkában, favázas szerkezet,
némi eklektikával, a hegy- és
vízrajz, a domborzati forma
teszi a különbséget. Odabent
a postás lánya, egy patinás
vénkisasszony olvasgatja újra
bánatosan az évszázadok alatt
felhalmozódott levelek,
képeslapok, elbocsátó szép
üzenetek sárga kötegeit,
ujjai közt ellebeg a por,
kontyában hazatérő fekete
madarak raknak fészket nyaranta.
Egyes éjszakákon izgalomba
jön, kicsinosítja magát, ablak
elé áll, a csipkefüggöny mögül
lesi vonuló gavallérjait: bumfordi
igricek, komikus trubadúrok,
romantikus lelkületű költők
és duhaj dzsentrik húzzák a nótát.
Hallgatja az éjjelizenét,
ilyenkor mindig elérzékenyül,
mint azok, akik biztosan tudják,
hogy a sorstól többet érdemelnek.
Mátraszerenádon százévenként
szokás szerelmesnek lenni
valaki érdemtelenbe.
Várja az utolsó lovagot,
nincs semmi terve, csak inteni
szeretne neki messziről, mint
költöző, fekete madaraknak.
Mestre, századelő
Minden este szeretkeztünk
abban a szűk, dohos északolasz
szállodaszobában. Viharos,
veszekedésekkel tarkított
együttlétek voltak, ahogyan
illik is az éghajlathoz.
A fekete szatén miatt
fúriának tűntél, de ez jól
ellensúlyozta a drappban
játszó motívumokat
a falon, és a szőkeséged.
Kissé koszlott, indázó virág-
és madármintás tapéta,
a falon velencei tükör,
vagy annak képzelt hasonmása.
Te nem szeretted, én viszont
úgy éreztem magam, mi tagadás,
kissé nevetségesen, mint egy múlt
század eleji impresszionista
festő a múzsájával.
A legkülönösebb hely, ahol
szeretkeztünk, a sivatag volt.
Az ember, ha eljut szerelmével
egyszer oda, nem hagyhatja ki
a homokdűnék és a beduin
sátrak közötti sávot éjjel.
Mégis az jár a fejemben,
mit tudhatott egy múlt század
eleji impresszionista
festő azon kívül, hogy az
órák összevissza járnak
Velencében, Bécsben, Budapesten
vagy Szarajevóban; érezte
vajon, hogy majdan kései
vendégek árnyával vegyülő,
indázó virág- és madár-
mintázat lesz belőle egy
szűk szállodaszoba falán?
Megjelent a Bárka 2025/2-es számában.
