Tatár Sándor
És akkor mi van?
Fodor Ákos-átirat
Nincs semmi. Baj?
A lényegről
Tandori-omázs
A költő:
mellébeszél.
Minek beszél mellé?!
No de minek beszél mellé?
Előzmény – következmény
Csak nem volt hiba, hogy lettem én?!
Ha véletlen volt is, lett erény:
volt kit szeretni pár nőnek itt,
s én nem adtam szívem őnekik??
(Ők voltak és Ő lett a család –
nem tudok hinni nagyobb csodát.)
Nem volt hiába a sok süti;
elmém bárd, a mennyet átüti
…s ha nem, hát kitöltöm ingemet,
amíg kabátszárnyam integet.
Nem vitt hiába busz, villamos –
úgy eszem s alszom, mint Pindarosz,
átvonult rajtam pár iskola –
sok tudás tűnt el; az is hova?
Nem fölöslegesen vert eső;
taktikám lett, s az nem nyers erő,
üldöztek és mosdattak zenék,
egy nem ért utol: a bankbetét.
Nemhiába kopott sok cipő
– ’illantam, ha támadt hajcihő.
Nem volt haszontalan sok betű,
még ha nem ismer is a parvenü;
kellett a könyvekből pluszvilág:
tüskét túlnövő kaktuszvirág.
Voltam elégszer, ki lépre ment –
nem vágyom bambán a végtelent,
szívós levék, már nem szalmaláng,
sorsunkat bárki is szabta ránk.
Kellett, már látom, a félelem:
„nem örül, sír senki énvelem,
üvegfal zár el mindenkitől –
meg sem érem, hogy az majd ledől”.
De végül múlt pánik, rettegés,
száz fájó darabból lett egész.
Mit most sem tudok, esélyem az,
mikor hamis „tudás” mételyez.
Nemhiába vagyok rest s konok:
míg más liheg, én itt mormogok.
Minden kellett, hogy most itt legyek,
hol semmi újat nem hirdetek.
Nem volt hi(á)ba a készülés;
kíméljen csak még a szélütés!
Nemhiába vénültem éveket –
egyre rutinosabban tévedek.
De miért pátriárkaszakáll
és busa szemöldök?
Istent általában boltozatos homlokú,
dús, hófehér szakállú, szigorú (meg-
téveszthetetlen) tekintetű öregnek
képzelik el és ábrázolják, azon – érthető –
okból, hogy ő az atya. Engem
sosem üldözött vagy terrorizált (ha volt is,
nem fért hozzám) az apai szigor,
mégis: fiúnak esik jól elképzelnem, még
épp innen (onnan) a kamaszkoron,
nem föltétlenül sebes-varas, de azért
talán mégis sebhelyes térddel, átizzadt
pólóban, aki elunván aznapra
a focit, gombostűfejnyi spotlámpákkal
ritkásan (máskor sűrűbben) telehintett boltozatú
alagútba gurítja a Földet éjszakára.
Megjelent a Bárka 2025/3-as számában.
