Nibelungok

 

Második rész

 

Kriemhild bosszúja

 

 

Szereplők

 

Günther, Burgundia fő-fő királya

Gernold, az idősebbik öccse, másodkirály

Giselher, a kisebbik öccse, harmadkirály

Hagen, Günther tanácsadója és bizalmasa, trójai menekült

Dankwart, Hagen rokona

Ortwin, Hagen rokona

Volker, Burgundia koszorús költője

Werber, hun udvari költő

Swemmel, hun udvari költő

Ute, anyakirálynő

Waldrada, wormsi kulcsárnő

Bertrada, wormsi sáfárnő

Udvari káplán

Hunold, pohárnok és ítéletvégrehajtó Wormsban

Egy burgund gonosztevő

Egy burgund révészmester

Kriemhild, a burgund királyok nővére, Siegfried özvegye, Attila felesége

Attila, minden hunok királya

Hadburga, vízisellő

Sieglinde, vízisellő

Gelfrat, Elsing bajor herceg bizalmasa, hidasmester

Elsing bajor herceg

Négy pöchlarni mosónő

Rüdiger, osztrák tartománygróf, Attila hun király hűbérese

Gotelinda, Rüdiger felesége

Anonyma, Rüdiger és Gotelinda lánya

Wolfger von Erla, passaui püspök

Dietrich, Amelungia elűzött hercege, Attila hűbérese

Hildebrand, amelungiai menekült, Dietrich szolgája

Buda, Attila öccse

A kis Siegfried, Attila és Kriemhild fia

Tanítómester

Kasznár

Ispán

Jószágigazgató

Iring, a kvádok és markomannok őrgrófja

Lovagok, udvaroncok, udvarhölgyek, apródok, csatlósok, martalócok

 

Történik a népvándorlás évszázadaiban, Wormsban és környékén, Bajorországban, Ausztriában és Hunniában.

Előjáték

 

Erdei tisztás, hársfával és forrással. Jön Siegfried, futástól kifulladva, zihálva. Kardját és lándzsáját nekitámasztja a hársfa törzsének. Letérdel a forráshoz, iszik. Belopódzik Hagen, a lándzsát és a kardot kiviszi, majd visszasettenkedik lábujjhegyen, kezében a kivont karddal. Siegfried háta mögé lép, méregeti a Siegfried köpönyegén virító piros keresztet, és teljes erejéből beledöfi a kardot. Siegfried összerogy. Hagen magához veszi a kardot, és távozik. Jön két vízisellő, Hadburga és Sieglinde, akikkel találkozunk még. Madárszerű lények, de az is egyértelműen látszik, hogy nők. Ráolvasnak a holttestre, miközben levetkőztetik. Jeleket rajzolnak Siegfried homlokára és mellkasára. A férfi megmozdul, körülnéz. Nem tudja, hol van, sőt úgy látszik, azt sem tudja, kicsoda. A sellők barbár öltözéket adnak rá, olyasfélét, amilyennek Ammianus Marcellinus írja le a hunok ruháját. A feltámasztott holttest megszűnik Siegfriednek lenni: mostantól ő Attila, a hunok királya.

Jön Dietrich és Hildebrand egy díszes trónussal. A színpad közepére állítják, Attilát felültetik rá, koronát illesztenek a fejére, kezébe jogart és országalmát adnak. Az erdei tisztás eltűnik, helyén Hunnia királyi székvárosát látjuk.

 

Első felvonás

 

Első jelenet

 

Worms, királyi udvar. Jön Werbel és Swemmel.

 

WERBEL

Halihó! Követek vagyunk! Messze földről jöttünk!

SWEMMEL

A Nibelungok királyával akarunk beszélni. Vagyis a burgundok királyával. De mi azt hallottuk, hogy a burgundok most már Nibelungok is. Valahogy úgy, ahogy Hunnia újabban Magyarország, és a hunok egyszersmind magyarok.

WERBEL

Halihó! Király úr! Téged keresünk.

GISELHER (jön)

Tessék, itt vagyok. Én vagyok itt a király. Igaz, hogy csak harmadkirály, legkisebb király, de annak nagyon király.

GERNOLD (jön)

Ne hallgassatok rá! Ő még nagyon fiatal. Sohasem fog benőni a feje lágya. Én sokkal nagyobb király vagyok. Vagy legalábbis eggyel nagyobb, mint ő.

SWEMMEL

Mi a fő-fő királlyal akarunk beszélni.

GÜNTHER (jön)

Már megint idegenek! Én vagyok a fő-fő. Nevem Günther.

SWEMMEL

Tudjuk, király úr. Egyszer már találkoztunk.

WERBEL

Ha még emlékszel rá.

GÜNTHER

Hűha. Tényleg. Mit akartok? Már megint hadüzenet? A dánoktól? Meg a szászoktól? Mint a múltkor?

WERBEL

Szó sincs hadüzenetről, király úr. Szászokról és dánokról pedig végképp nincs egy árva szó sem.

GÜNTHER

Hát akkor miről van szó?

SWEMMEL

Már nem állunk a dánok és a szászok szolgálatában. Hanem a hatalmas hun királyt, Attilát szolgáljuk. Tőle jöttünk egyenesen. A hunok fővárosából, Esztergomból, a Duna mellől.

WERBEL

Mi vagyunk Attila udvari költői. Udvari költészetet művelünk. Én írtam egy hőskölteményt Attila hadjáratairól.

SWEMMEL

Én pedig írtam egy termelési költeményt Attila építkezéseiről és bivalycsordáiról. Örülnék, ha udvartartásod jelenlétében felolvashatnék belőle néhány összefüggő részletet. Igazából nem is kell felolvasni. Tudom én azt kívülről.

WERBEL

Én pedig szívesen kihívnám nyilvános dalnokversenyre a te költőidet. Bizonyára neked is vannak udvari költőid.

GÜNTHER

Bizonyára nem ezért küldött benneteket Wormsba a hunok nagy királya.

WERBEL

Igazad van. Persze, hogy nem ezért.

SWEMMEL

Nem is ő küldött minket. Hanem a hitvese. A felséges királyné. Kriemhild. A húgod.

WERBEL

Vagy ahogy mi emlegetjük egymás között: Ildikó. A német Ildikó!

GÜNTHER

No és mit üzen az a német Ildikó? Mert, gondolom, ha már ideküldött benneteket hozzám, akkor üzenetet is küldött.

SWEMMEL

Tulajdonképpen ezzel akartam kezdeni, csak aztán egy kicsit elkalandoztam, hogy úgy mondjam, mellékösvényre tévedtem, sajnos. Amiért is kérem szíves elnézésedet.

WERBEL

Először is azt üzeni a felséges királyné, hogy köszöni, jól van. Attila szereti őt, és teljesíti minden kívánságát.

SWEMMEL

Azt is üzeni, hogy alig egy évvel a menyegző után született egy kisfia. Egy uralkodásra termett, bátor és értelmes fiúcska, aki a szent keresztségben a Günther nevet kapta.

GÜNTHER

Nahát! Meg vagyok hatódva.

WERBEL

Rosszul emlékszel. Nem Günthernek van keresztelve, hanem Siegfriednek.

SWEMMEL

Nem mindegy? Az a lényeg, hogy meg van keresztelve. Ugyanis természetesen meg van keresztelve. A hunok többsége ma még pogány, de azért vannak köztük keresztények is.

WERBEL

Egyébként a kis Günther már nem is olyan kicsi. Akarom mondani, Siegfried. Javában tanul írni-olvasni. Az esztergomi érsek tanítja, ugyanaz a főpap, aki annak idején keresztvíz alá tartotta. A másik tanítómestere pedig Arisztotelész, a filozófus, aki Athénből menekült Attila udvarába.

GÜNTHER

Hát igen. Telik-múlik az idő. Mióta is nem hallottunk szegény Kriemhildről? Hét éve? Nyolc éve?

SWEMMEL

Hát most azért jöttünk, hogy halljatok róla. Azt is üzeni általunk, hogy már nem haragszik rátok azok miatt a régi dolgok miatt. Egy cseppnyi harag nem sok, annyi sincs a szívében irántatok. Nem tudom, miféle régi dolgok történhettek vele, de észrevettem, hogy titokban sokat sír.

WERBEL

Elhallgass, te hülye állat! Megmondta a királyné, hogy az ő könnyeiről senkinek egy árva szót se! – Meg még azt is üzeni, hogy nagyon hiányoztok neki. Arra kért minket, hogy név szerint említsünk meg titeket: te is nagyon hiányzol neki, Giselher, te is, Gernold, és leginkább te hiányzol neki, Günther.

GÜNTHER

Nahát! Pedig annak idején úgy éreztem, hogy hármunk közül engem szeret a legkevésbé.

WERBEL

Meglehet, hogy téged szeret a legkevésbé, de akkor is te hiányzol neki a legjobban. Ezt napjában legalább háromszor elzokogja nekünk.

SWEMMEL

Kuss legyen, te hülye állat! Megmondta a királyné, hogy zokogásról senkinek egy árva szót se! Elmosolyogja, elnevetgéli, elkacarássza, hogy mennyire hiányzol neki. És most jön a lényeg!

WERBEL

Bizony ám! Egy nagyon súlyos lényeg lóg a levegőben!

SWEMMEL

Úrnőm azt üzeni, hogy annyi sok év után szeretne viszontlátni benneteket, ti három fivér. Ti három királyok. A nyári napforduló után, Szent János napján Attila király fényes ünnepséget rendez a Duna mellett, a királyi székhelyen, Esztergomban, amelyre ő és úrnőnk szeretettel és tisztelettel meghív benneteket.

WERBEL

Az a kérdésünk: számíthat-e jöveteletekre a királyi házaspár?

SWEMMEL

És ha igen: akkor körülbelül hány főnyi kíséretet visztek magatokkal? Csak azért, hogy időben gondoskodjanak szállásról és ellátásról.

GÜNTHER

Egyelőre mi gondoskodunk a ti szállásotokról. – Őrparancsnok!

HUNOLD (jön)

Szolgálattételre jelentkezem.

GÜNTHER

Ezek az urak a húgomtól hoztak üzenetet. Egyébként a hun király igricei vagy nyirettyűsei. Úgy bánj velük, mint a hímes tojással. – Ti küldöncök! Hogy is hívnak benneteket? Különben úgyis mindegy. Pihenjetek, egyetek-igyatok, nézzétek meg a város nevezetességeit. Rövidesen válaszolni fogunk húgom üzenetére.

 

Második jelenet

 

Tanácsterem. Günther, Gernold, Giselher.

 

GERNOLD

Csak azt az egyet nem értem, hogy miért nem rangosabb követeket küldött a húgunk. Ideszalajtja hozzánk a férje két bohócát...

GISELHER

Nekem már nagyon hiányzik a drága Kriemhild. Már nagyon szeretném látni!

GERNOLD

Azt hallottam róluk, hogy még csak nemesi családból sem származnak. Közrendű embereket ilyen fontos ügyben követségbe küldeni? Ki hallott már ilyet?!

GISELHER

És nagyon szeretném szemtől szembe látni az unokaöcsénket, a kis Günthert! Pontosabban Siegfriedet. Remélem, inkább az anyjára hasonlít, mint az apjára. Ha találkozunk, megtanítom sakkozni! Nagyokat úszunk a Dunában! Ugye, a Dunában nincsenek krokodilok?

GERNOLD

Meg még azt is hallottam róluk, hogy igazából nem is valódi, vér szerinti hunok, hanem trójai menekültek. Ha ez igaz, akkor Hagen pereputtyához tartoznak, és ez esetben Hagen valószínűleg abban mesterkedik...

GÜNTHER

Nem tűröm, hogy Hagent rágalmazzátok! Hogy sarat hajigáljatok rá! Ő az uralmunk legfőbb támasza. Feltétlenül és fenntartás nélkül megbízom benne. Egyébként úgyis mindjárt itt lesz. Ha nagyon akarjátok, felőlem kérdőre vonhatjátok, bánom is én.

GERNOLD

Azt fogja tanácsolni, hogy menjünk Hunniába. És hogy ő viszont inkább itthon marad, mert valakinek a rendet is fenn kell tartania. És meglátjátok: amíg mi a Duna-parton, a húgunknál időzünk, itthon Trójai Hagen szép csendben átveszi a hatalmat.

(Jön Hagen, továbbá Waldrada és Bertrada.)

HAGEN

Hívattál, Günther. És ha jól hallom, egyébként is én vagyok a beszélgetés témája.

GÜNTHER

És a két bájos ifjú hölgy mit keres itt?

HAGEN

Mértéket vesznek rólam. Ők varrják meg a palástomat, és – igen helyesen – egy percet sem akarnak elvesztegetni ebben a fontos munkában.

GERNOLD

Miféle palástot varratsz magadnak, Hagen? Királyi palástot?

HAGEN

Muszáj erre a kérdésre válaszolnom, Günther?

GÜNTHER

Hallod-e, Gernold, nem tűröm a gyanúsítgatást! Megmondtam, hogy Hagen a teljes bizalmamat élvezi.

HAGEN

Köszönöm, Günther. – Amúgy ez egy úti palást lesz. Hosszabb utazásra.

WALDRADA (miközben méricskél)

Méghozzá milyen gyönyörű palást! – Hónalj: tizenkettő. – Lesz egy testhezálló, belső rétege, smaragdszínű tafotából... – Hajtsd fel a karodat, Hagen! Könyökbőség: négy és fél. – ...és lesz egy külső réteg, amely szabadon lobog a szélben.

BERTRADA (miközben jegyzetel)

Méghozzá micsoda külső réteg! Tigrisbőr csíkok lesznek rajta. Bizony ám! Tigrisbőr csíkok! A köztes részeket pedig televarrjuk aranyzsinóros paszománnyal. – Mit mondtál, mennyi a könyökbőség?

WALDRADA

A gallérjáról már nem is beszélve, mert az tengeri vidra gereznájából készül. – Könyökbőség négy és fél.

BERTRADA

Nem lesz az egy kicsit sok?

WALDRADA

Annyi muszáj, vagy talán még több is, mert alatta lesznek a belső zsebek.

HAGEN

Belső zsebek a palást ujjában?

WALDRADA

A Rajna-vidéken ez a divat. Meglátszik rajtad, hogy idegen vagy.

BERTRADA

Még a cobolyprém süvegbe is varrunk egy jó nagy belső zsebet. Tiszteleted jeleként leemeled a fejedről a gyönyörű süveget, aztán előrántod a belső zsebből a kést, és szíven szúrod az illetőt. Láttunk már ilyet.

HAGEN

Jó, jó, de most egy kicsit maradjatok csendben. Aziránt érdeklődöm Günther királytól, hogy miben állhatok a rendekezésére.

GÜNTHER

Bizonyára tudsz róla, kedves jó Hagenem, hogy Wormsban tartózkodik Werbel és Swemmel. Azt is tudhatod, hogy Attila követeiként érkeztek hozzánk.

GERNOLD

Hát persze, hogy tudja! Azok is trójai származásúak. Nyilván első dolguk volt, hogy őt meglátogassák.

GÜNTHER

Édes öcsém, nem téged kérdeztelek. – Szóval, Attila követei, de Kriemhildtől hoztak üzenetet. Minket, hármunkat meghívott a húgom a férje udvarába, Esztergomba, a Duna mellé. Június utolsó hetében lesz ott egy fényes ünnepség, arra szól a meghívás. Mi a tanácsod: mit feleljünk rá?

GERNOLD

Gondolom, azt fogja tanácsolni, hogy menjünk csak. Menjünk Isten hírével.

GISELHER

Én már nagyon szeretném látni a nővérkémet!

HAGEN

Hallgass rám, Günther: az a tanácsom, hogy ne fogadd el a meghívást. Maradjatok itthon!

GÜNTHER

Ejha! Ez meglepő. Nem ilyen értelmű tanácsra számítottam.

HAGEN

Kriemhild bosszút forral. Ezzel a két kezemmel gyilkoltam meg a férjét, Siegriedet, a ti kívánságotokra. Azt hiszitek, ezt elfelejtette? Vagy megbocsátotta? Ugyan, dehogy. Ha elfogadjátok a meghívást, és odautaztok, mindhármótokat el fog veszejteni.

GISELHER

Azt elhiszem, hogy rád még mindig haragszik, de rám biztosan nem. Engem mindig szeretett. Érzem, hogy most is szeret.

GERNOLD

Engem is megcsókolt, amikor elutazott. Az már igaz, hogy te, Hagen megölted a férjét, és elsüllyesztetted a Nibelungok kincsét a Rajnába, de az te voltál, arról mi nem tehetünk. Mutassuk meg neki, hogy éppen annyira szeretjük őt, mint ő bennünket!

HAGEN

Ne legyetek már ennyire vakok! Nem veszitek észre, hogy csapdát állít?

GÜNTHER

De hiszen a gyerekét is rólam nevezte el! Nem tett volna így, ha még mindig haragudna.

GERNOLD

Bocs, de nem rólad nevezte el, hanem Siegfriedről. De most ez teljesen mindegy. – Megértem, Hagen, hogy félted a magad életét, ezért minket is próbálsz lebeszélni az utazásról. Annyit mondok neked: ha nincs benned elég bátorság, vagy ha bűntudatod van, akkor maradj itthon. Mi hárman útra kelhetünk nélküled is.

GISELHER

Én már nagyon szeretném látni a nővérkémet!

HAGEN

Mit képzelsz rólam, Gernold? Ennyire gyávának hiszel? Hát nem. Ha semmibe veszitek a tanácsomat, ha ostobán és vakmerően útnak indultok, akkor én is veletek fogok tartani. Nem félek én sem Kriemhild haragjától, sem a rokonlátogatás gyászos következményeitől. De azt előre megmondom, hogy semmi jóra ne számítsatok!

Harmadik jelenet

 

Bingen, apácazárda, fogadóterem. Középütt „beszélőrács”. A látogatóknak fenntartott külső térfélen Werbel és Swemmel.

 

WERBEL

Vajon mi mindent lehet átpréselni ezen a rácson?

SWEMMEL

Rács, rács, bodobács. Mit szeretnél átpréselni, prüntyikém?

WERBEL

Főképpen tilalmas dolgokat. Például tiltott könyveket.

SWEMMEL

Inkább lennék pestises, mintsem, hogy egy könyvet a kezembe vegyek.

WERBEL

Ezt a hozzáállást várjuk el egy megbízható udvari költőtől. Úgy hallottam, hogy a bingeni apácakolostor egy komoly szellemi műhely. A nővérek között állítólag filozófusok is előfordulnak.

SWEMMEL

Inkább lennék pestises, himlős és leprás, mintsem, hogy filozófus legyek.

WERBEL

Ez a veszély egyelőre nem fenyeget. Nemhogy téged, de még engem sem.

(Jön a rács túloldalán Ute, az anyakirálynő.)

WERBEL

Szívből üdvözlünk, felséges anyakirálynő! Egyúttal tolmácsoljuk uralkodónk, Attila hun király üdvöletét.

SWEMMEL

Meg még a lányod... Kriemhild... Attila hitvese... üdvözletét is tolmácsoljuk!

UTE

Mi járatban vagytok, ti kelet-európai utazók? Mi szél sodort benneteket ebbe a félreeső kolostorba? És mivel érdemeltem ki olyan magas rangú személy üdvözletét, mint Attila hitvese?

WERBEL

Régóta furdal a kíváncsiság, de ezt csak úgy mellékesen kérdezem: igaz, amit rebesgetnek, hogy te írtad Hildegard von Bingen összes műveit, például a Historia naturalis című lenyűgöző munkát? Vagy azt már inkább az idősebbik Plinius írta?

UTE

Nahát, hogy milyen kiművelt emberfők ezek a mucsai barbárok!

SWEMMEL

Köszönjük az elismerést, felséges anyakirálynő. Akkor hát rá is térnék jövetelünk tulajdonképpeni céljára.

WERBEL

Én mondom el! Én mondom el! A mi úrnőnk, a te lányod általunk üzeni, hogy a férje a nyári napfordulón fényes vigasságokat rendez Esztergomban, a Dunánál. Erre meghívta fiaidat, a három burgund királyt, és meghív téged is.

SWEMMEL

Általunk üzeni, hogy akkor lenne a legboldogabb, ha nemcsak most az egyszer láthatna viszont téged, hanem többször is. Ha például minden évben felkeresnéd őt a hunok székhelyén, Esztergomban, a Dunánál, a viruló szép május hónap közepe táján, és nála maradnál, amíg el nem kezdenek sárgulni a levelek.

WERBEL

Oldalunkba mélyeszti furdancsát a kíváncsiság, úgy várjuk válaszodat.

SWEMMEL

Jobb, ha az oldalunkat fúrja a kíváncsiság, mint ha az udvarmester a költői terveinket. Mi ketten ugyanis – ő meg én – a hun király udvari költői vagyunk. Úgyhogy ez egy poétikai követjárás.

UTE

Érthetően szóltatok, ti udvari költők. Az én válaszom is érthető lesz. Szívből szeretem egyetlen lányomat, de a hun király felesége nekem túl messze van. Amíg ő Wormsban élt, addig az anyja voltam, de most már Krisztus szolgálója vagyok, és a bingeni kolostor szabályzata nem teszi lehetővé, hogy külföldre utazzam. Hajlott életkorom és roggyant egészségem egyaránt arra int, hogy maradjak a zárda falai közt. – És hogy jobban megjegyezzétek válaszomat, itt ez a kis pénz. Osszátok el igazságosan!

(Egy erszényt nyújt át a beszélőrácson.)

WERBEL

Betű szerinti pontossággal adjuk át üzenetedet!

SWEMMEL

Hálaadó költeménybe foglaljuk nevedet!

WERBEL

Végre megtudtuk, mit érdemes átpréselni ezen a rácson.

Negyedik jelenet

 

Térség a palota előtt. Lovagok és csatlósok készülődnek az utazásra: csomagolnak, patkolnak, kardot éleznek. Jön Günther, továbbá Waldrada és Bertrada.

 

WALDRADA

Ha már Hagenre nem hallgatsz, legalább hallgass ránk. Maradj itthon, Günther király!

BERTRADA

Igaz, megvarrtuk Hagen úti palástját, de csak azért, hogy utazzon ő a hunokhoz. Ő menjen helyetted is, ha menni akar! De hát nem akar. Hallottuk.

WALDRADA

Itt nálunk jó az élet. Itt mindig tele van az éléskamra, és a legjobb rajnai borral teli hordók sorakoznak a pincében. Itt a legszebb, legpompásabb ruhákban sétafikálsz. Itt a legízletesebb ínyencfalatokat hordja fel asztalodra az étekfogó. De még ha száraz kenyeret kellene majszolnod, akkor is azt mondanám: maradj itthon, Günther király!

GÜNTHER

Ti nők, ti nem tudtok semmit az élet lényegéről. Nem halljátok, mit súg a rokoni kötelék, a vérség szava.

BERTRADA

Feleséged, Brünhild itthagyott. Engedd el az emlékét, ne foglalkozz vele. Húgod, Kriemhild szintén itthagyott. Őt is hagyd békén, vele se foglalkozz. Hadd élvezze a házasélet örömeit Attila oldalán, Esztergomban, a Dunánál. Ne menj utána, teljesen fölösleges.

WALDRADA

Itt nálunk annyi kincsed és pénzed van, amennyit csak akarsz. Vagy ha ennél is többet akarsz, búvárokat fogadhatsz, és felhozathatod a Rajnából a Nibelungok kincsét. Elvégre tudod azt a helyet, ahol elsüllyesztettétek, bizonyára emlékszel még rá. Itt, ha ellenség támad rád, ezernyi jóbarátod siet a segítségedre. Mindezekre az előnyökre nem számíthatsz a hunoknál!

BERTRADA

Azt hallottam, hogy a hunok gyűlölik a fehér embereket.

GÜNTHER

De hiszen ők is fehérek!

BERTRADA

Igen, de nem úgy fehérek.

GÜNTHER

Hogyhogy nem úgy?

BERTRADA

Nem úgy, ahogy nálunk, Burgundiában szoktak az emberek fehérek lenni.

WALDRADA

Amióta itthagyott a feleséged, azóta van csak igazán jó dolgod, Günther király. Mindenki tudja, nem titok, hogy éjszakánként bejárunk a hálószobádba, és teljesítjük a legkülönlegesebb kívánságaidat.

BERTRADA

Meg a kézenfekvő kívánságaidat is.

WALDRADA

Mikor lesz ilyen jó dolgod a hunok között?

BERTRADA

Én azt hallottam, hogy a hun lányok és asszonyok nem valami nagyon szépek. Mondhatni, rusnyák.

WALDRADA

Én meg azt hallottam, hogy a hun férfiak szerfölött féltékenyek. Nem örülnek, ha egy idegen megpróbál hozzányúlni a nőikhez. Még jó, ha csupán agyba-főbe verik az illetőt. Maradj itthon, Günther király! Maradj velünk!

GERNOLD (jön)

Ezeket is vinni akarod Hunniába? Szó sem lehet róla! Az ilyenek csak bomlasztják a harci fegyelmet!

BERTRADA

Mi az, hogy harci fegyelem? Rokonlátogatásról van szó. Vagy mégsem?

WALDRADA

Nekünk nem is szabad kimozdulnunk Wormsból. Előkelő udvarhölgyek vagyunk. Az a dolgunk, hogy felügyeletet gyakoroljunk az udvartartás fölött.

GISELHER (jön)

Ők is Hunniába kívánkoznak? Sajnos őket nem vihetjük magunkkal. Veszélyes vidékeken fogunk átvonulni. Útonállókkal és vérszomjas, barbár törzsekkel találkozunk majd. Még akár vízbe is fulladhatunk, amikor átkelünk a Rajnán és a Dunán. Felelőtlenség volna, ha nőket is vinnénk magunkkal. Pedig jó lenne a sok szakáll és bajusz mellett egy-két kontyot is elnézegetni. Vagy pártát. Vagy főkötőt. Főznének ránk, amikor éppen nem találunk útszéli fogadót. Időnként kivasalnák a verejték áztatta férfiingeket. Felvidítanák a gondterhelt férfiszívet azzal a csicsergő hangocskájukkal.

GÜNTHER

Tudjátok mit, édes öcséim? Hogy lássátok, milyen jó testvéretek vagyok, ma éjszakára nektek adom őket. Neked őt, neked meg ezt, ni. Nekem is könnyebb lesz így elbúcsúzni Wormstól, no meg ti is jól érzitek magatokat egy kicsit.

WALDRADA

Én úgy fogok viselkedni, mint Kriemhild a nászájszakáján. Ha még emlékeztek rá.

BERTRADA

Én pedig úgy, mint Brünhild. Ha még emlékeztek rá. Vagy inkább én is úgy, mint Kriemhild. Éppen azért, mert lehet, hogy még emlékeztek rá.

 

Ötödik jelenet

 

A wormsi dóm. Hagen és a káplán.

 

KÁPLÁN

Miért olyan fontos neked, hogy veletek utazzam Hunniába? Hiszen te nem is vagy keresztény!

HAGEN

Életbevágóan fontos, hogy legyen köztünk egy elhivatott pap. – Hitem szerint valóban nem vagyok keresztény, de mivel a burgund államot képviselem, foglalkozásom szerint mégiscsak keresztény vagyok. – Nem is örülsz, hogy viszontláthatod egykori kis tanítványodat?

KÁPLÁN

Nehezen fért a fejébe a tanulnivaló. És nagyon szeretett árulkodni. Mindig visszamondta az anyjának, milyen megjegyzéseket tettem az udvarról és a hatalomról. Miatta lettem kegyvesztett. Egy idő múlva már prédikálnom sem volt szabad. Azóta léphetek ismét a szószékre, amióta a felséges anyakirálynő beállt a bingeni apácák közé.

HAGEN

Utazásunk rangemelkedés lesz rád nézve. Egyfelől te végzed a burgund vitézek lelkigondozását, másfelől te fogod előkészíteni a pogány hunok megtérítését. A te érdemed lesz, ha Esztergom keresztény hitre tér! Visszatérésünk után püspök lesz belőled, el fogom intézni. Megvannak hozzá az összeköttetéseim. Halálod után húsz éven belül szentté avatnak, majd meglátod.

KÁPLÁN

Hogyhogy meglátom, ha már húsz éve halott vagyok?

HAGEN (vállon veregeti)

A mennyországból fogod meglátni, ahová hitvallásod szerint kerülni fogsz.

KÁPLÁN

Csábítóan hangzik, amit mondasz, de én még mindig félek Kriemhildtől. Pedig már nem vagyok a tanítómestere.

HAGEN

Te csak ne félj senkitől. Kriemhild most már engem gyűlöl, olyannyira, hogy rád már vajmi kevés fog jutni a gyűlöletéből. Ha az mondod, hogy márpedig itthon maradsz, akkor nem kényszeríthetlek, de Günther királynak és személy szerint nekem fontos volna, hogy tarts velünk. Ha rászánod magadat, megígérem és meglátod majd – nem a mennyországban, hanem itt, a földön, testi szemeiddel észlelheted –, hogy méltó jutalomban részesülsz.

GÜNTHER (jön)

Dicsértessék Jézus Krisztus!

KÁPLÁN

Mindörökké, ámen.

GÜNTHER

Azt hallottam, atyám, hogy te is velünk akarsz tartani. Egyfelől te végeznéd a burgund vitézek lelkigondozását, másfelől te készítenéd elő a pogány hunok keresztény hitre térítését. Szándékod igen kedves a szívemnek, örülök, hogy társunk leszel az úton. Visszatérésünk után püspök lesz belőled, el fogom intézni. Megvannak hozzá az összeköttetéseim.

HAGEN

Akár holnap hajnalban indulhatunk is. Az átkelés a Rajnán bele fog telni egy egész napba. Holnap este a túlsó parton tábort verünk, ott éjszakázunk. Aztán holnapután kora reggel vonulhatunk tovább.

GÜNTHER

Hogyhogy az egész napot igénybe veszi a folyami átkelés? Felszállunk a kísérettel a kompra, és már a túlsó parton is vagyunk. Ez annyi ideig sem tart, amíg a kemencében megsül a pogácsa.

HAGEN

Hidd el nekem, király úr, valamivel tovább fog tartani. Ha negyven személy fér fel a kompra, akkor bizony a kompnak huszonötször kell fordulnia. Igaz, hogy a lovakat közben átúsztatjuk, de akkor is tízezren vagyunk. És még a málhákat is át kell szállítani.

GÜNTHER

Tízezren vonulunk Hunniába? Ezt most hallom először.

HAGEN

Pedig így van. Velünk tart ezer lovag, háromezer csatlós és hatezer apród. Számold össze: ez éppen tízezer.

GÜNTHER

Nem is tudunk összeszedni ennyi embert!

HAGEN

Ne aggódj, már összeszedtem őket. Indulásra készen állnak. Nem akartalak terhelni a részletekkel. Bőven elég, ha látod az eredményt.

GÜNTHER

De hát ez egy egész hadsereg! Ez olyan, mintha... mintha háborúba mennénk!

HAGEN

Ugyanis háborúba megyünk. Efelől ne legyenek kétségeid.