Prózák
Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közben
„A kisfiam már 13 éves, és mikor nálam van, még mindig úgy alszik el este, hogy közben fogja a kezem. Mi lesz, ha nem fogja többé, vagy fogná ugyan, de nem lesz kezem, és én se leszek?” Oravecz Imre...
Háy János : Az új nő
„Haragudott magára ez a férfi, hogy a munkahelyen nem épp egy másik nővel kezdett, vagy épp azon a szórakozóhelyen miért pont ezt a nőt szólította le, amikor volt ott egy másik is, akivel biztosan...
Patak Márta: Mindig péntek
„Mit mesélhetett volna minderről Jenő bácsi, mikor maga is hitetlenkedve hallgatta a fiatalembert, mikor az jó egy esztendőre rá tőmondatokban elmesélte, mi történt, miután a teherautó elindult velük,...
Jassó Judit: Omlás
„Magam elé képzelek egy futószalagot, elsuhan rajta az anyósom élete, és esténként szorongva alszom el a nyaralóban, vigasztalhatatlan vagyok, mert magam is pontosan ugyanettől félek.” Jassó Judit...
Kiss Judit Ágnes: Feketemagyar
„Végül ultimátumot kapott, aznap éjfélig hagyja el a határon túliaknak fenntartott kollégiumot. Ettől begőzölt. Magára zárta a szobáját, el is barikádozta, és azzal fenyegetőzött, hogy felgyújtja az...
Bogdán László: Utazás haza
„Jöttünk a ház felé, amikor a fickó kiugrott a sötétből, és gumibottal tarkón akarta ütni a barátomat. Még szerencse, hogy nem a fejét érte az ütés.” Bogdán László regényrészlete. 
Darvasi László: Az idő szaga
„A kormányzó ivott egy kis likőrt, töltött a feleségének, majd némi gondolkodás után Karolina elé is odahelyezett egy poharat. Tessék csak. Virágok a szegélyen, kicsiny rózsavirágok. Karolina...
Géczi János: Utalólapok
„A televíziót lezárom. Magányos ember néha a levegőbe beszél, de a szavak magamnak is furcsák, s kicsit elgondolkozom ezen. Reggel. Szokásos munkák, rendrakás, stb. Hermina, te mindig nyolckor hívsz...
Nagy-Laczkó Balázs: A mocsárban
„A polgármester dédapja nem szart az egészre, a középiskolai tanár nagyszülei nem húzták össze a függönyt, ha az Adler arra ment. És igen, mindenki bújtatott, segített. Mi nem azok vagyunk, akik...
Hidi Tünde: Örökség
„Sokat beszélgetek mostanában a lelkészünkkel. Hogy vajon megbocsáthat-e nekem valaki azok helyett, akik nem képesek erre. Legfőképp önmagam helyett.” Hidi Tünde novellája a Bárkából.
< >
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Kiss Judit Ágnes: Rejtett szárnyakBertók László verseiDávid Péter versei Bánkövi Dorottya versei
Prózák
Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közbenBogdán László: Utazás hazaHáy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szaga
Kritikák
Szimfónia regényreMivé válhat a világunk, HA…Több irodalomtakarót a csupasz szenvedélyreVégtelen keresés - a Simon Péterről
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA