Erdész Ádám
Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
1318-ban a hatalmát már megszilárdító első magyarországi Anjou uralkodó, Károly Róbert úgy gondolta, erejét tovább növelné egy szomszédos ország uralkodójával kötött szövetség. Útnak is indította háromfős küldöttségét Prágába, a cseh királyhoz. Károly Róbert, a korabeli szokásoknak megfelelően a cseh uralkodó egyik közeli családtagjának feleségül vételével kívánta megpecsételni a megállapodást. Ekkor, első felesége halála után, özvegy volt, s a nyugodt uralkodás fontos feltételei közé tartozott az időben született trónörökös. A cseh királynak húgai voltak, közülük kerülhetett ki a leendő magyar királyné. Luxemburg János cseh király ugyancsak hasznosnak tartotta az egyre erősebb szomszéddal való együttműködést, és gyorsan a dél-morvaországi Königsaalba hozatta két húgát, hogy Károly követei választhassanak.
A „szakértők” megtartották az ilyenkor szokásos mustrát, egy odavaló szerzetes feljegyzéséből tudjuk, hogy a két leány arcát, termetét és járását vizsgálták meg. Meggyőződtek arról, hogy a jelölt ép és egészséges, hiszen olyan feleséget kellett választaniuk uralkodójuknak, aki egészséges, lehetőleg fiúgyermekeket fog szülni. Gondos mérlegelés után a fiatalabb testvér, Luxemburg Beatrix mellett döntöttek. A königsaali apát feljegyzéséből tudjuk, hogy egyik lány sem volt még 14 éves, ám ekkoriban a törvényes kor alsó határának a 12. év számított. A király távollétében megtörtént az eljegyzés és egészen gyorsan átadták a menyasszonyt kérője küldöttségének. Ez is fontos rituálénak számított, az átadás a morva–magyar határon történt. Az átadók felelőssége, a leányt és a hozományt illetően is, eddig a pontig terjedt. 1318 novemberében megköthették a házasságot. A két ország szövetsége ebben az időben működött is, de a házasság csakhamar szomorú véget ért: az ifjú királyné egy év múlva meghalt.
A történet Skorka Renáta Érdekházasságok, kényszermátkaságok – A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban című tanulmányban olvasható. Az írás a Századok 2021. évi 6. számában jelent meg. Károly Róbert és Luxemburg Beatrix házasságának históriája csupán egyetlen történet a magyarországi Anjou-uralkodók dinasztikus kötelékekkel megerősített diplomáciai manőverei közül. Skorka Renáta sorra veszi a többi hasonló, nemegyszer páréves gyerekek jövőjét kijelölő megállapodást. I. (Nagy) Lajos király is szívesen állította a dinasztikus házasságokat külpolitikai céljai szolgálatába. Unokahúgát, mire 16 éves lett, négyszer is eljegyeztette. Az egymást követő vőlegények családi háttere tükrözte az európai hatalmi viszonyok változásait. Persze a házassági szerződések felbontása bonyolította a játszmát, mert ilyenkor befolyásolási lehetőséget kapott az európai diplomáciai játéktér egyik erős szereplője, a pápa. A pápa más helyzetben is beavatkozhatott. Ha a vőlegény és menyasszony negyedrendű – azonos dédszülőjük volt –, vagy közelebbi rokonságban állt egymással, a házassághoz pápai engedély kellett. A többszörösen összeházasodott európai uralkodó dinasztiák között ez a helyzet gyakran előállott. Ha a katolikus egyház fejének nem tetszett az alakuló politikai szövetség, nehézségeket támaszthatott, már csak azzal is, hogy elhúzta az engedély megadását.
Az uralkodói házasságok sora Skorka Renáta tanulmányának csak vázát adja. A szöveg attól válik érdekessé, hogy a szerző a történetek mögé odarajzolja a házassági szerződések jogi, gazdasági és diplomáciai hátterét. A logikus szerkezetű írás szerzője kimondottan jó stílusban írta meg összetett folyamatokat bemutató tanulmányát. Nemcsak a szakmabeliek, az érdeklődő olvasók is nagyobb gond nélkül eligazodhatnak a 14. század jogi és diplomáciai viszonyai között. A szellemes, finom irónia is elővillan a sorok mögül.
A tanulmányból az derül ki, az uralkodó családok házassági szerződéseit az apró részleteket is érintő, csiszolt joggyakorlat szabályozta. Egy-egy házassági szerződés rögzítette a felek egymás iránti diplomáciai, esetleg katonai kötelezettségeit, a két fél által vállalt anyagi garanciákat. A leány családja hozományt adott, a férj famíliájának rögzítenie kellett, hogy milyen terheket vállal a menyasszony javára. Fontos tételnek számított a hitbér, azaz hogy a leendő férj mekkora összeggel garantálja özvegység esetén a feleség megélhetését. Az uralkodók által kötött szerződésekben általában nagy összegekről volt szó, s garanciaként azt is meghatározták, mely városok képeznek zálogot. Gyakran gyermekek voltak a szerződések főszereplői, s ebben az időben a kaszás gyakran suhintott feléjük. A megállapodások részletezték azt is, mi történik a házasság meghiúsulása, például elhalálozás esetén. Kit mi illet, ha létrejött a házasság, de nem marad utód, mi, ha marad utód. Egy-egy házassági szerződés nem csak az uralkodó ügye volt, kivált, ha a királynak azzal kellett számolnia – például egy kiskorú trónörökös esetén –, hogy maga nem tudja végigvinni terveit. A szerződés súlyát nagymértékben növelte az, ha támogatóként az adott ország zászlósurai, püspökei is csatlakoztak hozzá. Skorka Renáta a vonatkozó oklevelek vizsgálata nyomán arra a megállapításra jutott, hogy a 14. század második felében a szabad királyi városok támogatását is igyekeztek megnyerni. A jog világából a személyesebb szférába kalauzolnak azok a szerződésrészletek, amelyek a menyasszony átadásának részleteiről szólnak: mikor történjen meg, nevelkedik-e a házasság előtt valameddig jövendő férje környezetében, hogy megismerje új országa nyelvét és szokásait. Nem mindig a leányt adták át. Lajos király lánya, a későbbi Mária királynő, túl értékes volt ahhoz, hogy kiadják a magyar királyi udvarból, 12 éves korában leendő férjét, Luxemburgi Zsigmondot hozták Magyarországra, hogy egy darabig együtt nevelkedhessenek.
Mária királynő a Thuróczi-krónika
brünni kiadásában
Bármilyen alapos megállapodást kötöttek is egy-egy tervezett házasságról, a szerződések könnyen felborultak, ha változtak a hatalmi viszonyok. Azok a szerződő felek, akik egy fiú utód nélküli uralkodó oldalági rokonával írtak alá kontraktust, családjuk számára trónöröklést reméltek. Ilyenkor különösen nagy volt a tét, és próbálták megerősíteni a megállapodást. Ha megtörtént az „elhálás”, jóval nehezebb volt érvényteleníteni a szerződést. Skorka Renáta idézi IV. Károly német-római császár egyik levelét, melyben ötéves fia és Nagy Lajos király unokahúgának házasságára vonatkozó utasításokat adott. Rendelkezése szerint fia „négy héten belül nőül veszi a magyar király unokahúgát, majd véle is hál”. A sietséget és a házasság megvalósulásának manifesztálását az magyarázza, hogy Lajos királynak ekkor még nem volt gyermeke. A magyar trónra unokahúgának férje jó eséllyel aspirált volna, kiváltképp, ha megfelelő erő is áll mögötte. A nagyratörő terv nem valósult meg, sőt, az unokahúg hátraszorult a trónöröklési sorrendben, mert Lajos királynak uralkodása utolsó bő évtizedében három leánya is született.
Hogy mire is gondolhatott IV. Károly ötéves fiával kapcsolatban, azt egy valamivel későbbi narratív forrás ismertetésével tette világossá a szerző. 1452-ben a 37 éves III. Frigyes római király feleségül vette Portugáliai Eleonórát, aki 18 éves volt. Az aragóniai király meghívására Nápolyban vendégeskedő ifjú pár környezetében híre futott, hogy a férj teljes önmérsékletet tanúsít feleségével szemben. Mivel az ilyesmiből jogi bonyodalmak is támadhattak, Alfonz király és a feleség kísérete cselekvésre szorította a férjet. Frigyes „német szokás szerint” lépett is. Az udvar előkelőinek jelenlétében, felöltözve a német módra megvetett ágyra heveredett, s feleségét karjába tették, meg is csókolta az ifjú asszonyt. Jogilag a dolog rendben volt, Eleonóra hispán kíséretének hölgyeit viszont elképesztette, a visszafogottságnak ez a foka. Megütközésüknek hangot is adtak.
Skorka Renáta igazán sokat megmutatott a dinasztikus házasságok jogi, gazdasági, diplomáciai kontextusából, források hiányában egyetlen fontos tényezőről nem esett szó: vajon az érintettek hogyan is élték meg mindezt? Írásomban a terjedelmes tanulmány néhány érdekes mozzanatát idéztem fel, az adt-n elérhető a teljes szöveg: https://adt.arcanum.com/hu/view/Szazadok_2021/?pg=1202&layout=s
