Márton László
Nibelungok
Második rész: Kriemhild bosszúja
Ötödik felvonás
Első jelenet
Küzdőtér a vár és a Duna-part között. Előkelő hunok és burgundok.
JÓSZÁGIGAZGATÓ
A hajnali istentisztelet után buhurt következik. Buhurt idegen szó, annyit jelent, mint csoportos viadal, természetesen barátságos alapon. Kihasználjuk hazánk, Hunnia kedvező adottságait, mindenekelőtt a sík terepet és az etnikai sokszínűséget. A hunok, a kunok és a punok, a rácok és a srácok békés többféleségben élnek egymás mellett. Nem is beszélve burgund vendégeinkről, akik jelenleg szintén Hunnia sokféleségét gazdagítják. Addig is, amíg a király úr és a királyné úrnő a helyszínre érkezik, felkészülnek az első fordulóra az avar és a besenyő lovagok!
(Jön Attila és Kriemhild.)
KRIEMHILD
Itt vagytok, testvérkéim? Szép tőletek. És hol hagytátok Trójai Hagent, a kedvenceteket, azt a cuncimókust?
GISELHER
Hagen és Volker még alszanak. Az éjjel valamiért nem tudták magukat kialudni.
ATTILA
Én is rosszul aludtam. Biztosan az időjárás miatt.
KRIEMHILD (Anonymához)
És te, kisanyám, te tudtál aludni? Hogy is hívnak? Mindegy is, nem érdekes. Nem akarsz visszamenni Pöchlarnba az anyukádhoz? Mert most még mehetsz, ha akarsz.
ANONYMA
Nem képzeled, hogy itthagyom a pasimat?
KRIEMHILD
A te pasid az én öcsém. Csak a rend kedvéért mondom. Tudod mit? Magaddal viheted a pasidat is. Most még viheted. Még védőőrizetet is adok mellétek, ha akarjátok.
ANONYMA
De itt sokkal érdekesebb, mint otthon.
KRIEMHILD
Ja, tényleg. Itt érdekes dolgok fognak történni. Erre nem is gondoltam.
JÓSZÁGIGAZGATÓ
Üdvözlöm a körünkben megjelent király urat és királyné úrnőt, a buhurt védnökeit. Első összecsapás: az avar és a besenyő lovagok között. Nosza, rajta!
(Összecsapás. Csörömpölés, porfelhő. Jön Hagen és Volker.)
HAGEN
Odanézz, édes egy cimborám! Látod ott azt a fiatalembert?
VOLKER
Szerintem ki van pirosítva az arca. Vagy esetleg elpirult szégyenében. Borzasztóan érdekelne, hogy mit szégyellhet az ilyen.
HAGEN
Mármint milyen?
VOLKER
Hát ilyen-olyan-amolyan. Úgy fel van csicsázva, mint egy pénzért kapható úrinő. Még fülbevalója is van.
HAGEN
Ha ilyen is, meg olyan is, meg még amolyan is, akkor odamegyek, és megölöm.
VOLKER
Hogyisne! Én ölöm meg! Igaz, hogy költő vagyok, de én is tudok olyan értelmetlenül gonosz lenni, mint akárki más. Még a haja is ki van bodorítva. Majd én elhegedülöm a nótáját. Minek él az ilyen?
(Odalép az egyik fiatal udvaronchoz, végighúzza a nyakán a hegedűvonóját, a fiatalember összerogy. Elszörnyedés moraja.)
HAGEN (más burgund lovagokkal együtt odafut)
Hozzá ne merjetek nyúlni a barátomhoz, mert velem gyűlik meg a bajotok!
ISPÁN (Volkerhez)
Miért bántottad ezt az ártatlan embert? He?!
HUN ASSZONY
Fiacskám! Édes, drága, kicsi fiam! Egyetlen gyerekem! Ki fogja most már a gondomat viselni?
HUN GYEREKEK (kettő vagy három)
Apuka! Ne tessék meghalni! Tessék szépen felkelni a földről! Mert különben földes lesz az apuka ruhája! Már így is csurom vér az apuka!
JÓSZÁGIGAZGATÓ
Kötözzétek meg a burgund gazembert! Bíróság előtt fog számot adni gonosz cselekedetéről!
ATTILA
Senki ne nyúljon hozzá! Láttam, mi történt! Véletlen volt! Volker költő nem tehet róla! Volker költőnek megbotlott a lova! A lónak négy lába van, mégis botlik! Volker költőnek két lába van, mégis ló! Úgyhogy tisztára véletlenül nyakazta le a mi szegény Töhötömünket! Engedjetek szabad elvonulást neki! És a többi kedves burgund vendégünknek is!
GÜNTHER
Gyerünk! Gyorsan, gyorsan!
GERNOLD
Nem elég gyávának lenni, annak is kell látszani!
(A burgundok, Hagennel és Volkerrel az élen, kivonulnak.)
ATTILA
Nem engedem, hogy a ünnepi hangulatot elrontsa egy véletlen baleset. Annyira nem, hogy ma délben részt fogunk venni, feleségem és én, azon az ünnepi lakomán, amelyet vendégeink szállásán, a kerek toronyban rendezünk. Ispánom, intézkedj, hogy tereljék a konyhára az összes bárányt a Búbánat-völgyből!
ISPÁN
Már elfogytak a bárányok. Már csak kecskék vannak.
ATTILA
Akkor kecskehús lesz ebédre. Jaj, szegény Töhötöm! Aranyos, pici Töhike. Mennyire sajnállak! Milyen jó hívem voltál! Megbízható, kötelességtudó. – Vigyétek ki a holttestét! A temetőig én is elkísérem.
(El.)
KRIEMHILD
Nézzetek csak rám, kedvelt alattvalóim. Nézzétek, milyen piros az arcom! Én szégyellem magamat a rokonaim helyett is.
Második jelenet
Térség a külső fejedelmi csűr főbejárata előtt. Jön Dietrich, Rüdiger és Buda.
DIETRICH
Hű, de vígan vannak odabent! Azok az apródok! Hányan lehetnek?
RÜDIGER
Hatszázan. Vagy hatezren. Tulajdonképpen tökmindegy.
BUDA
És miféle játék, amit ilyen élénken játszanak?
RÜDIGER
Csapdlecsacsi. Seggrepacsi. Valami efféle.
BUDA
Kár, hogy én az ilyesmit már nem tudnám élvezni.
DIETRICH
És mi az, amit élvezni tudnál?
BUDA
Hát például Nudung menyasszonyát. Vele hű, de nagyot élveznék!
DIETRICH
És ki tart vissza?
BUDA
Bátyám, a király. Minden hunok cárja. Nem engedi. Azt mondja, hogy Nudung menyasszonya műemlékvédelem alatt áll.
DIETRICH
Ne légy már ennyire nyámnyila! Öld meg Nudungot, és vedd feleségül a menyasszonyát!
BUDA
Nem kell azt megölni. Meghalt magától is, már egy hónappal ezelőtt. Mégsem tehetem rá a kezemet a menyasszonyára. Pedig milyen jó mellei vannak! Na meg a segge! Azt a ragyogóját. Meg a bugyogóját.
KRIEMHILD (jön)
Örülök, hogy itt talállak, Veronai Dietrich, amelungok elűzött királya. Beszédem van veled.
DIETRICH (kelletlenül)
Beszélj. Hallgatlak.
KRIEMHILD
Annak külön örülök, hogy tanúk előtt beszélhetünk. Jól figyeljetek, urak, és jegyezzétek meg, amit most mondok Dietrichnek. – Tégy meg nekem egy szívességet, Veronai Dietrich. Öld meg Hagent. Ha lehet, még ma. Nem leszek hálátlan.
DIETRICH
Te is tudod, hogy Hagen a barátom. Én is tudom, hogy zsigerből gyűlölöd. Az ember nem árulja el a barátját. Ez a válaszom. A háládra pedig nem tartok igényt. És most, ha nem haragszol, itthagylak. De ha megharagszol rám, akkor is.
(El.)
KRIEMHILD
Mit szólsz az iménti beszélgetéshez, Rüdiger?
RÜDIGER
Úgy veszem észre, te nemcsak Hagenre haragszol, hanem a testvéreidre is. Csak azt nem értem, hogy akkor miért hívtad ide őket.
KRIEMHILD
Ezen majd gondolkodhatsz, ha lesz egy kis ráérő időd. Meg azon is gondolkodhatsz: mivel jár az, ha nekem köszönheted, hogy földönfutóból Ausztria őrgrófja lettél?
RÜDIGER
Nem szeretek ilyesmiken gondolkodni. De majd megoldom.
(El.)
KRIEMHILD
Örülök, hogy négyszemközt maradtunk, drága sógorom. Beszédem van veled.
BUDA
Nem akarom Hagent megölni! Nem is tudnám! Sokkal erősebb nálam! Sokkal bátrabb! Sokkal ügyesebb! Nem oda Buda!
KRIEMHILD
Hagent? Ugyan, dehogy. Az nem a te dolgod. Neked azokat az apródokat kellene megölnöd, akik odabent röhögcsélnek.
BUDA
De hát miért?
KRIEMHILD
Azért, hogy ne röhögjenek már annyit. Összehívod a testőrgárdát, ígérsz mindenkinek egy sisaknyi aranyat, aztán: üsd-vágd, nem apád! Könnyű dolgotok lesz: gyanútlanok és fegyvertelenek. Az a lényeg, hogy mindenkit öljetek meg odabent. Ne irgalmazzatok senkinek.
BUDA
De hát ártatlanok! Nem követtek el semmi rosszat!
KRIEMHILD
Úgy tudom, hogy Nudung menyasszonyára vágyakozol.
BUDA
Igen! Igen! Honnan tudod?
KRIEMHILD
Ha végrehajtod, amit kértem tőled, akkor tiéd lesz Nudung menyasszonya. Erre a szavamat adom. Tiéd lesz Nudung összes földbirtoka és vára is. Még Nudung messze földön híres vaddisznóagyar-gyűjteménye is a tiéd lesz. És a szavamat adtam rá: akkor viszed ágyba Nudung menyasszonyát, amikor csak jólesik.
BUDA
Az mindig jólesik!
KRIEMHILD
Hát akkor hajrá!
Harmadik jelenet
Kerek torony, nagyterem. Hunok és burgundok közös asztalnál. Szolgák pecsenyét tálalnak fel, bort töltögetnek.
ATTILA
Hallod-e, Arisztotelész!
TANÍTÓ
Itt vagyok, uram. Rendelkezésedre állok, uram.
ATTILA (a vendégekhez)
Azért hívom Arisztotelésznek, hogy Nagy Sándort neveljen a kis Siegfriedből. – Lódulj, te Arisztotelész, és hozd ide a tanítványodat. Meg akarom mutatni a vendégeknek, hogy milyen sokat fejlődött szellemileg a legutóbbi tanévben.
TANÍTÓ
Máris itt leszünk, uram.
(El.)
ATTILA
Csak azt nem értem, hol késlekedik a hitvesem.
DIETRICH
Nemrég láttam a külső csűrnél, ahol az apródok vannak elszállásolva. Az öcséddel, Budával beszélgetett. Hogy miről, azt már nem tudom. Nem is tartozik rám.
RÜDIGER
Igaz is, az imént valami furcsa zsivajt hallottam a külső csűr felől. Nagyon vígan vannak azok az apródok. Olyan hangosan kacarásznak, hogy néha idáig is elhallatszik.
ATTILA
Azt akarom, hogy a kis Siegfried, ha majd felnő, méltó utódom legyen. Elhatároztam, hogy udvari költőim segítségével megfogalmazom hozzá intézendő intelmeimet. Ezeket nem lehet eléggé korán a lelkébe plántálni. Werbel és Swemmel, adjatok egy kis ízelítőt az intelmeimből!
WERBEL (papirost vesz elő, olvas)
„A szilárd uralom záloga a főemberek, ispánok, vitézek hűsége és bizalma. Ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói. Uralkodj rajtuk békésen és alázatosan. Tudd, hogy semmi sem emel magasba, csakis az alázat és a szeretet, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölködés.”
VOLKER
Még hogy alázat! Még hogy szeretet! Micsoda hülyeségek!
SWEMMEL (fejből recitálja a szöveget)
„Szeresd a vendégeket és a jövevényeket, mert az egynyelvű, egyféle szokású ország esendő és erőtlen. Ezért nyomatékosan ajánlom neked, egyetlen édes fiam, hogy tartsad becsben és gyámolítsd jóakarattal a jövevényeket, hogy szívesebben tartózkodjanak nálad, Hunniában, mintsem, hogy más országokban lakjanak.”
HAGEN
Na és akkor mi lesz, ha esetleg nem éri meg a felnőttkort? Akkor hogyan fogja tartani magát bölcs intelmeidhez?
ATTILA
Ezt hogy érted?
HAGEN
Hát például nem árt számolni azzal az eshetőséggel, hogy zsenge gyerekkorában elhalálozik.
TANÍTÓ (jön a kis Siegfrieddel)
Itt hozom az ifjú trónörököst. – Köszönj szépen az uraknak! Úgy, ahogy az előbb tanultuk.
A KIS SIEGFRIED
Üdvözöllek titeket, burgundok és nibelungok. – Kik azok a nibelungok?
TANÍTÓ
Majd később elmagyarázom. Most egyél szépen kecskehúst.
Negyedik jelenet
A külső fejedelmi csűr bejárata előtt. Jön Buda, nyomában az esztergomi királyi testőrgárda.
BUDA
Tulajdonképpen azt is csinálhatnánk, hogy deszkával beszögezzük ezt a kaput, aztán leöntjük szurokkal vagy zsírral a tetőt, és felgyújtjuk az egész hóbelevancot. Az kevesebb munkával járna. De akkor füst lenne, meg büdös lenne, meg összeszaladnának ez emberek tüzet oltani. Inkább csináljuk úgy, ahogy megbeszéltük. – Hé, ti, odabent! Nyissátok ki! Én vagyok itt, Buda, a király édes öccse!
(A kapu kitárul.)
DANKWART (bentről jön)
Szeretettel üdvözöllek, drága jó Buda! Nagy öröm számomra, hogy meglátogatsz minket ebben a hitvány csűrben. Habár sejtelmem sincs, mi lehet az oka a látogatásodnak.
BUDA
Majd mindjárt megtudod. Nincs okod sem örömre, sem szeretetre. Akik itt vagytok ebben a hitvány csűrben, apródok és csatlósok, meghaltok mind.
DANKWART
De hát miért?
BUDA
Azért, mert atyádfia, Trójai Hagen orvul meggyilkolta Kriemhild első férjét, Siegfriedet. Ezért most mindnyájan lakolni fogtok.
DANKWART
Ne csináld már! Nem tehetek róla! Én akkor még kisfiú voltam! Ott sem voltam a halálesetnél!
BUDA
Az engem nem érdekel. Kriemhild azt parancsolta, hogy dögöljetek meg mind egy szálig. És én végrehajtom úrnőnk parancsát.
DANKWART
Tudod, mit hajtasz végre? Ezt, ni! Nesze!
(Kardot ránt, leszúrja Budát.)
BUDA
Hűha. Erre nem számítottam. Na látjátok, ennyi volt Buda halála. Nem több és nem kevesebb.
(Meghal.)
DANKWART
Itt a nászajándékod. Mehetsz vele az úrnődhöz, hogy adja neked Nudung menyasszonyát! Attól tartok, Nudung menyasszonya más férfiak karjai közt találja meg a boldogságot. – Édes fiaim! Készüljetek a legrosszabbra! Nem kellett volna idejönnünk Hunniába! Meghalunk, de megfizetünk érte!
(Behátrál a csűrbe. Az esztergomi testőrgárda benyomul. A kapu becsukódik. Bentről sikolyok, halálordítások, hörgések hallatszanak. A kapu alól vérpatak folyik.)
Ötödik jelenet
A kerek torony nagyterme. Lakoma.
KRIEMHILD (jön)
Én is itt vagyok. Azt hiszem, eseménydús nap lesz ez a mai. Érdekes dolgok fognak történni, vagy már történtek is. De most lakmározzunk vidáman!
ATTILA
Szívélyesen köszöntlek nyájas körünkben, királyi hitvesem! Jelenlétedben akarom elmondani a burgund lovagoknak, mik a terveim egyetlen fiúgyermekünkkel, Siegfrieddel. Nos, az a szándékom, hogy Siegfriedet elküldöm Burgundiába a fivéreidhez, hadd nevelkedjék az udvarukban. Tanulja meg a kifinomult nyugat-európai viselkedést, sajátítsa el szokásaikat, váljék Burgundia elkötelezett barátjává. Húsz év múlva, ti burgund királyok, drága sógoraim, ha ellenség fenyeget, vagy természeti csapások sújtanak titeket, bízvást számíthattok Siegfried segítségére.
HAGEN (feláll az asztal mellől)
Csak az a baj, hogy nem lesz meg neki az a húsz év.
ATTILA
Mit akarsz ezzel mondani?
HAGEN
Látom a fiadon, hogy már nem él sokáig. Rá van írva a homlokára a halál.
KRIEMHILD
Ezt az aljasságot és gonoszságot vártam tőled, Hagen. Ennyit vagy még ennél is többet. Te már a szavaiddal is ölni tudsz.
DANKWART (jön; kezében kivont kard, páncélja és arca véres, pajzsából nyílvesszők állnak ki)
Megölték az apródjainkat!
GÜNTHER
Ki cselekedte ezt a szörnyűséget?
DANKWART
A magyar király hóhérsegédei, a király öccsével, Budával az élen! Csak én tudtam keresztülvágni magamat rajtuk. Ott feküsznek szegény fiúk vérbe fagyva, összevagdalva.
HAGEN
Akkor hát igyunk a lemészárolt apródok emlékére áldozati bort, és a magyar király fiával folytassuk a gyerekáldozatot!
(Odalép a kis Siegfriedhez, és egyetlen kardcsapással leüti a fejét.)
KRIEMHILD
A fiam! Édes, drága, szegény kicsi fiam!
HAGEN
Miért nevezted el Siegfriednek? Az egyik Siegfriedet már megöltem, most a másikra is sor került. Megmondtam, hogy nem fog sokáig élni. – Te voltál a tanítója? Rosszul tanítottad. Ezért most meghalsz!
(Leszúrja a tanítót.)
KRIEMHILD
Öljétek meg Trójai Hagent! Száz halált érdemel!
ISPÁN (hátrál a fal felé)
Eszem ágában sincs megölni. Hogyisne! Majd ha piros hó esik!
KASZNÁR (hátrál a fal felé)
Nem is hoztam kardot magammal. Ez a kés van nálam, amellyel daraboltam a pecsenyét.
GÜNTHER (felugrik az asztalra)
Próbáljuk helyreállítani a békességet!
KRIEMHILD
A fiam holtteste mellett? Soha!
TESTŐRPARANCSNOK (jön)
Tudd meg, király úr, hogy meghalt édes öcséd, Buda. Ez az ember ölte meg! (Dankwartra mutat.) És öcséddel együtt elestek testőrséged legvitézebb daliái.
VOLKER (odalép)
Te is elestél, te hitvány kutya!
(Végighúzza hegedűvonóját a testőrparancnok nyakán, aki összerogy.)
HAGEN (vagdalkozik)
Éljen a költészet hatalma! Nesze, Werbel költő! Ezt kapd ki, Swemmel költő!
WERBEL
A kezem! A jobb kezem! A burgundok levágták a jobb kezemet! Mivel fogok ezentúl hegedülni? Mivel fogok dicsőítő költeményeket írni?
HAGEN (vagdalkozik)
Teljesen igazad van, levágom a bal kezedet is.
ATTILA
Próbáljuk helyreállítani a békességet! Vagy inkább mégse. Az öcsém és a fiam bosszúért kiált.
KRIEMHILD
Ki beszél itt békességről? Öljétek meg a burgund gonosztevőket!
VOLKER
Akkor inkább mi a hunokat. Egy se maradjon élve azokból, aki itt van a nagyteremben!
ORTWIN
Most ők a trójaiak, és mi vagyunk a görögök!
DANKWART
Civilizációk háborúja! Kultúrharc!
DIETRICH (felugrik az asztalra)
Hallod-e, Günther? Én beszélek hozzád, Veronai Dietrich! Mit vétettem neked?
GÜNTHER
Veled semmi bajunk sincs. Különben is, te germán vérből születtél.
DIETRICH
Akkor engedd meg, hogy elmenjek innét, mielőtt végképp elszabadul a pokol!
GÜNTHER
Rendben van. – Hallgassatok rám! Dietrichet kiengedjük a nagyteremből, ne nyúljatok hozzá. – Menjél, Dietrich!
DIETRICH
A kabátomat is vihetem?
GÜNTHER
Azt is viheted.
DIETRICH
Akkor kiviszem a kabátom alatt a királyomat is. Gyere velem, király úr!
ATTILA (bebújik Dietrich kabátja alá)
Még szerencse, hogy ilyen szép nagy kabátot kaptál tőlem!
(Dietrichhel együtt kimegy a nagyteremből.)
RÜDIGER (felugrik az asztalra)
És velem mi bajotok van, ti burgund királyok? Három hétig élveztétek a vendégszeretetemet. Kaptatok húst, kaptatok bort. Még a lányomat is hozzátok adtam.
GÜNTHER
Veled sincs bajunk, te is kimehetsz. Viheted a kabátodat is.
RÜDIGER
Akkor én a lányomat viszem ki a kabátom alatt. Ide, hozzám, Anonyma!
ANONYMA (bebújik Rüdiger kabátja alá)
Ments meg, apám!
RÜDIGER
Gyere, Kriemhild úrnőm, neked még éppen van hely, téged is kiviszlek!
HAGEN
Ne hagyjátok, hogy Kriemhild élve kijusson! Öljétek meg most azonnal!
GÜNTHER
Nincs igazad, Hagen. Kriemhild a húgom. Nem hagyom, hogy megöljétek. Ti, trójai menekültek, nem is tudjátok, mi fán terem a testvéri szeretet.
KRIEMHILD (bebújik Rüdiger kabátja alá)
Köszönöm, Rüdiger! Meglátod, milyen hálás leszek!
GISELHER
Engem is vigyél ki, Rüdiger!
RÜDIGER
Sajnálom, neked már nincs hely a kabátom alatt.
ANONYMA (kibújik a kabát alól)
Akkor inkább én is itt maradok! Nem hagyom el a férjemet!
RÜDIGER
Édes kislányom, ne csinálj őrültséget!
KRIEMHILD
Menjünk innen! Gyorsan!
(Rüdigerrel együtt kimegy a nagyteremből.)
ANONYMA
Veled maradok, édes szerelmem! Ugye, te vigyázni fogsz rám?
HAGEN
Álljátok el a kijárást, és öljétek meg Kriemhild magyarjait!
Hatodik jelenet
A kerek torony bejárati lépcsője. Attila, Kriemhild, hun vitézek, Dietrich, Rüdiger és Iring markomann őrgróf.
KRIEMHILD
Odanézzetek! Kinyitják a nagyterem ajtaját. Ez azt jelenti, hogy odabent véget ért a küzdelem. Vagyis eldőlt.
ATTILA
Félő, hogy jó vitézeim, akik odabent rekedtek, meghaltak mind egy szálig.
HAGEN (jön két holttesttel)
Nesztek, egy hulla. Meg még egy.
(Legurítja a holttesteket, visszamegy.)
VOLKER (jön öt holttesttel: kettő a vállán, kettő a kezében, egy a fogai közt)
Látjátok, én öt hullát is elbírok. Csak az a baj, hogy amikor megszólalok, ezt az ötödiket elpottyantom a fogaim közül. Különben még táncolni is tudnék velük.
(Legurítja a holttesteket a lépcsőn.)
JÓSZÁGIGAZGATÓ
Majd én megtáncoltatlak téged ezzel a gerellyel!
(Volker felé hajít egy gerelyt. Ő a gerelyt röptében elkapja.)
VOLKER
Te fogsz táncolni, kispajtás. Adok én neked harci koreográfiát.
(Visszadobja a gerelyt, amely belefúródik a jószágigazgató mellkasába.)
JÓSZÁGIGAZGATÓ
Hűha. Ez bizony szíven ütött.
(Összerogy, meghal. Volker visszamegy.)
KRIEMHILD
Aki Hagent megöli, kap tőlem egy fazék aranyat!
(Kinyílik az ajtó, kiesik a lépcsőre harminc-negyven holttest.)
GÜNTHER (kidugja a fejét)
Még bőven vannak hullák odabent. Nem lehetne a békességet valahogyan helyreállítani?
(Visszahúzza a fejét.)
IRING
Felséges úrnő, készítsd elő azt a fazék aranyat! Megyek, és megölöm Hagent.
(Kezében kivont karddal átmászik a holttesteken a nagyterem bejárata felé.)
ATTILA
Csak azt tudnám, hogyan süllyedtünk idáig. Ennél lejjebb már nincs.
KRIEMHILD
Dehogynincs! Majd meglátod. – Igyekezzél, Iring! Öld meg Hagent!
HAGEN (előjön)
Te vagy az, Iring? Vigyázz, Iring, mert megtanítlak kesztyűbe dudálni!
(Pajzsával meglöki Iringet, az lebukfencezik a lépcsőn. Hagen visszamegy, Iring ismét fölfelé kapaszkodik.)
VOLKER (előjön)
Nocsak, ez itt a kvádok és markomannok őrgrófja! Talán bizony érdekel a költészet? Vigyázz, Iring, mert megtanítlak verselni hangsúlyosan is, meg időmértékesen is!
(Végighúzza hegedűvonóját Iring pajzsán. A pajzs füstöl és szikrázik. Iring lebukfencezik a lépcsőn. Volker visszamegy. Iring ismét kapaszkodik fölfelé.)
KRIEMHILD
Nagyon jól harcolsz értünk, Iring! Többet is adok egy fazék aranynál!
GÜNTHER (előjön)
A kvádok és markomannok őrgrófjától még én sem ijedek meg. Vigyázz, Iring, mert megtanítlak kiskanállal összeszedni az eszedet!
GERNOLD (előjön)
Vigyázz, Iring, mert megtanítlak felkapaszkodni az uborkafára!
GISELHER (előjön)
Vigyázz, Iring, mert megtanítlak szappanbuborékot hámozni!
(Buzogánnyal fejbevágja Iringet, aki összerogy.)
KRIEMHILD
Jaj nekem! Szegény Iring!
ATTILA
A legjobb vitézem odavan!
KRIEMHILD
Pedig már idekészítettem neki a fazék aranyat!
GÜNTHER
Kedves Attila! Királyi sógorunk! Hahó! Nem lehetne valahogy kibékülni?
GERNOLD
Nem kaphatnánk szabad elvonulást? Hogy a történtek után hazamehessünk Burgundiába?
KRIEMHILD
Eszedbe ne jusson beleegyezni! Gondolj az egyetlen fiadra!
GISELHER
Nővérkém! Rám is haragszol? Miért? Hiszen én mindig szerettelek!
KRIEMHILD
Na jó. Bántatlanul elmehettek. Egy feltétellel. Ha megkötözitek és kiszolgáltatjátok nekem Trójai Hagent.
GÜNTHER
Ez egy nagyon súlyos feltétel, édes húgom. Az ember nem árulja el a barátját.
KRIEMHILD (keserű gúnnyal)
Tényleg? És ezt te mondod? Éppen te?
GÜNTHER
Kérünk fél óra gondolkodási időt. Addig visszavonulunk, és megtanácskozzuk.
ATTILA
Rendben van. Vonuljatok csak. Ha kiadjátok nekünk Hagent, akkor elmehettek.
GISELHER
Nővérkém! Hiszen én nem tehetek semmiről! Nem tudnál megenyhülni az én kedvemért fél óra múlva?
(Güntherrel és Gernolddal visszamegy a nagyterembe.)
IRING (felugrik, bukdácsolva rohan a holttesteken át lefelé)
Ezek a hülyék azt hiszik, hogy meghaltam. Pedig élek. És kutya bajom. Csak a fejem zúg egy kicsit.
KRIEMHILD
Bravó, Iring. Ez a fazék arany máris a tiéd. Plusz még itt vannak ezek a szögek. Meg ez a deszka. Meg ez a kalapács. Menj fel szépen a lépcsőn, és szögezd be a nagyterem ajtaját, de jó alaposan, hogy véletlenül se tudjon kijutni senki. Ha ez megvan, akkor itt ez a csóva. Ezzel gyújtsd fel a kerek torony tetejét. Ha ez is megvan, akkor a fazék arany mellé tiéd lesz Liptó vármegye. Vagy legalább egy bödön liptói túró.
Hetedik jelenet
A kerek torony nagyterme. Holttestek a padlón. Anonyma vizsgálgatja őket. Egy-egy nyakláncot, gyűrűt magához vesz, aztán eldobja. A burgundok állig felfegyverkezve, teljes harckészültségben.
HAGEN
Még nem késő. Még meggondolhatjátok magatokat. Tessék, itt vagyok. Kötözzetek meg, és adjatok oda Kriemhildnek. Nem fogok ellenállni. Hátha megtartja az ígéretét, és az én életem árán ti megmenekültök.
GERNOLD
Úgysem tartaná meg az ígéretét. De nem is fogjuk kipróbálni.
GISELHER
Eddig még mindig megszegte az adott szavát. Az én édes nővérkém.
GÜNTHER
Ha te meghalsz, Hagen, akkor mi is meghalunk veled együtt. Ha mi túléljük ezt a megpróbáltatást, akkor te is életben maradsz.
HAGEN
Nem maradunk életben. Sem ti, sem én. Aki itt van, ezen a helyen, holnap ilyenkor már biztosan nem fog élni.
ANONYMA
Meghalok én is?
HAGEN
Amikor kimehettél volna, te úgy döntöttél, hogy itt maradsz. Ennek viselned kell a következményeit.
(Kintről kopácsolás.)
VOLKER
Halljátok ezt? Ránk szögezik az ajtót!
DANKWART
Engedjetek ki! Ha már meg kell halni, haljunk meg becsületes harcban!
ORTWIN
És friss levegőn! Szabad ég alatt!
ANONYMA
Nem akarok meghalni! Ártatlan vagyok! Nem csináltam semmi rosszat!
(Ropogás, füst.)
GÜNTHER
Odanézzetek! Ég a fejünk fölött a zsindelytető! Burgundok istene, irgalmazz!
GISELHER
Meg fogunk sülni, mint a nyársra húzott malacok! Elevenen szénné égünk! Édes nővérkém, miért vagy ilyen kegyetlen?
HAGEN
Húzódjatok szorosan a falhoz! Gyorsan! És tartsátok a pajzsotokat a fejetek fölé! Mindjárt ránk szakad a tető!
(Lángoló gerendák zuhognak. A tetőszerkezet hangos robajjal beomlik.)
ORTWIN
Ezt a hőséget nem bírom elviselni! Teljesen kiszáradt a torkom! Szomjan halok!
HAGEN
Ha szomjas vagy, idd a hullák vérét. Nekünk már nem marad más hátra.
DANKWART
Igazad van. Trója égésekor is azt ittuk.
(Elvágja az egyik holttest nyakát. Sisakjába vért folyat. Mohón iszik.)
ORTWIN (kikapja Dankwart kezéből a sisakot, ő is iszik)
Ó, az a régi, meghitt, förtelmes íz! A pusztulás zamata!
GISELHER (megcsapol egy másik holttestet, iszik)
Egy kicsit szokatlan, de kimondottan kellemes íze van. Leginkább a Rajna-melléki burgundira emlékeztet. Hát persze, mert burgundi vitéz vére.
ANONYMA
Akkor már én is iszom! (Iszik.) Hű, de izgalmas. Tisztára vámpírrá változtam. Reszkessetek, élők és halottak! Otthon, Pöchlarnban is mindig véreshurkát kértem vacsorára.
Nyolcadik jelenet
Térség a külső fejedelmi csűr előtt. Halomba rakott holttestek, levágott fejek. Jön Rüdiger és Dietrich.
RÜDIGER
Nem lehetne valahogyan kibékíteni Attiláékat Güntherékkel? Ennek a háborúskodásnak az égvilágon semmi értelme. Még csak hasznára sem válik senkinek. Csak fájdalom! Csak gyász! Csak pusztítás! Most már abba kellene hagyniuk.
DIETRICH
Ezt úgy mondod, mintha még sohasem vettél volna részt háborúban. Éppen ez a lényege: hogy semmi értelme, és hogy mégsem lehet abbahagyni, ha már egyszer kirobbant.
RÜDIGER
Ezek a szegény gyerekkatonák is miért haltak meg?
DIETRICH
Semmiért. Magad is tudhatod, hogy a semmiért hal meg a legkönnyebben az ember.
RÜDIGER
Fáj a szívem értük. Meg a többiekért. És mellesleg most már magamért is.
(Jön Iring. Be van rúgva.)
IRING
Mit rinyálsz itt nekem, te osztrák? Ezeket siratod? Nem hallottad még, hogy egy a jelszó? „Ne csak öld meg, gyűlöld is!” Én vitézül megvívtam Trójai Hagennel és a három burgund királlyal, de te eddig még nem fogtál kardot Attiláért és Kriemhildért. Pedig ők csináltak nagyurat belőled! (Emelt hangon:) Felséges úrnőm! Ez a szarházi osztrák a burgundokat siratja! Adtál neki egy gazdag országot, és tessék, most, amikor harcolni kellene, a kisujját sem mozdítja érted, a gyáva geci!
RÜDIGER
Gyávának merészeltél nevezni, te nyomorult? Ezért meghalsz!
(Elkapja Iring nyakát, fojtogatja.)
DIETRICH
Ne is haragudj, de ezt én nem nézem tovább. Nem szeretnék tanúskodni. Se ellened, se melletted. Itt sem voltam.
(El.)
RÜDIGER
Még mindig gyáva vagyok?
IRING
Megfulladok!
RÜDIGER
Annyire lenézlek, annyira semmibe veszlek, hogy még csak nem is karddal öllek meg, hanem kitekerem a nyakadat, mint egy verébfiókának!
IRING
Nem kapok levegőt!
(Meghal. Jön Attila és Kriemhild.)
ATTILA
Mit tettél, Rüdiger? Megölted az utolsó vitézemet! Ki fog most már harcolni értünk?
KRIEMHILD
Nincs elég emberveszteségünk? Még te is a mieinket öldösöd? Ezért adtam neked egész Ausztriát, a pöchlarni várkastéllyal együtt?
RÜDIGER
Ez a gazember megrágalmazott. Azt hangoztatta rólam, hogy gyáva vagyok, és hogy nem érdemlem meg azt a sok jót, amit kaptam tőletek.
ATTILA
Hát akkor bizonyítsd be, hogy megérdemled. Nincs már több vitézem, neked kell harcolnod értünk.
KRIEMHILD
Emlékszel még az esküdre? Ha elfelejtetted volna, emlékeztetlek rá. Megesküdtél – nem itt, hanem még odaát, Wormsban –, hogy bármikor hajlandó vagy küzdeni értem. Eddig még nem kellett harcolnod. Most viszont muszáj lesz.
RÜDIGER
Arra tettem esküt, felséges úrnőm, hogy szolgállak a kardommal. Nem pedig arra, hogy kárhozatot és gyalázatot halmozok a fejemre. Ezek az emberek a legjobb barátaim. Évtizedek óta szeretjük egymást. Vendégeim voltak a pöchlarni várban. Ettek-ittak az asztalomnál. Feleségül adtam a lányomat az öcsédhez.
KRIEMHILD
Engem ez nem érdekel.
RÜDIGER
Nem foghatok fegyvert ellenük! Kívánj tőlem akármi mást! Vagy pedig vedd vissza tőlem Ausztriát és az őrgrófi rangot, és engedd meg, hogy emelt fővel, üres kézzel elmehessek valahová, akár a világ végére is.
KRIEMHILD
Nem oldalak fel az esküd alól. Ha ellenkezel, akkor esküszegő vagy, és az lesz a sorsod, ami az esküszegőnek jár. Ezen a világon vésztörvényszék, a túlvilágon örökkévaló kárhozat.
ATTILA
Én is hiszek a pokolban! A mennyországban még nem hiszek, de a pokolban és az ördögökben már igen!
RÜDIGER
De ha elárulom a barátaimat, akkor is elkárhozom!
KRIEMHILD
Hát ez az, erről van szó. Így is, úgy is meghalsz még a mai napon, és a halálod után így is, úgy is a pokolba kerülsz. Akkor legalább teljesítsd a kötelességedet. Eredj, hívd össze a vitézeidet, akiket hazulról hoztál magaddal, és induljatok a burgundok ellen!
RÜDIGER
De hát én azt hittem...
KRIEMHILD
Mit hittél, Rüdiger? Mit képzeltél, te nyomorult? Kezdettől fogva tudtad: azért és csak azért mentem feleségül ehhez a férfihoz, hogy bosszút állhassak Siegfriedért. Azt is tudnod kellett, hogy itt vérontás lesz, és hullák lesznek. Miért kísérted ide a barátaidat, ha olyan nagyon szereted őket? Azért, mert azt hitted, hogy megúszod. Tévedtél: nem úszod meg. Senki sem ússza meg. Most pedig takarodj!
ATTILA (letérdel)
Térdre borulva könyörgök Iring holtteste mellett: segíts rajtunk, Rüdiger! Légy irgalmas hozzánk! Ne hagyd életben a gyilkosokat!
RÜDIGER (felsegíti Attilát)
Hát ez több a soknál! A világ ura térdre hull előttem. Ezt a szégyent! Akkor inkább megyek harcolni. Állj fel, király úr!
KRIEMHILD
Na látod! Ilyen a helyes viselkedés.
RÜDIGER
Egyetlen kérésem van: halálom után gondoskodjatok az özvegyemről és a gyerekeimről.
KRIEMHILD
Több gyereked van? Nem is tudtam. De persze, hogyne.
ATTILA
Még az is lehet, hogy életben maradsz. Ezt a szép reményt egyelőre még ne úsztassuk le a Dunán.
Kilencedik jelenet
A leégett kerek torony. Az üszkös lépcső tetején a burgundiak.
GISELHER
Odanézzetek! Megmenekültünk! Ott jön az apósom a vitézeivel. Meg fog menteni bennünket.
VOLKER
Ne örülj nekik annyira! Nem látod, hogy kivont karddal jönnek? Ezek bizony ránk fognak támadni.
(Jön Rüdiger, mögötte pöchlarni vitézek.)
RÜDIGER
Keserves nap virradt rátok, burgund vendégek! Eddig jó voltam hozzátok, mostantól rossz leszek. Eddig barátok voltunk, most halálos ellenségetekként jöttem.
GÜNTHER
Ezt nem teheted velünk, Rüdiger! Az ember nem árulja el a barátait.
RÜDIGER
Nem jókedvemből cselekszem így, hanem Attila és Kriemhild parancsára. Ők azt akarják, hogy mind egy szálig haljatok meg. Sajnálom, Giselher, te sem vagy kivétel. Kértem, hogy legalább téged kíméljenek meg, de ők hajthatatlanok. Megesküdtem, hogy karddal szolgálom őket, és ők számon kérik az esküt.
ANONYMA
Apuci, ne bánts minket! Én is itt vagyok! Az édes lányod!
RÜDIGER
Ha a lányom vagy, akkor menj be a nagyterembe, de gyorsan! Ami hamarosan történik itt, az nem neked való.
ANONYMA
Nem mozdulok innét. Egy tapodtat sem. Nem hagyom itt a férjemet.
HAGEN
Apádnak igaza van. Be kell menned.
ANONYMA
Nem megyek!
HAGEN
Majd én beviszlek.
(Felkapja Anonymát, és beviszi a romok közé.)
GÜNTHER
Gondold meg, Rüdiger, milyen döntést hozol. Ha már harcolnod kell, akkor inkább állj a mi oldalunkra. Segíts haza minket Burgundiába, és mi életünk végéig hálásak leszünk neked.
RÜDIGER
Ne szaporítsuk tovább a szót. Giselher, állj ki ellenem. Te vagy a legközelebbi rokonom, téged szeretlek a legjobban, veled végzek először.
GISELHER
Nem hittem volna, hogy ellenfelek leszünk. Nem én akartam így.
(Rüdiger és Giselher összecsapnak. A pöchlarni vitézek megtámadják a burgundokat.)
ORTWIN
Mintha Tróját védeném a görögök ellen!
(Meghal.)
DANKWART
Ne a múltba révedj vissza! Inkább a jövőt figyeld! Nekem például nincs jövőm.
(Meghal.)
RÜDIGER
Ügyes gyerek vagy, Giselher. Nem is tudtam, hogy ilyen derekasan forgatod a kardot. Nesze!
GISELHER
Vérzik a szívem. A szó szoros értelmében. Édes nővérkém, miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
(Meghal.)
GÜNTHER
Vesszenek a pöchlarniak!
GERNOLD
Nem fogtok többé kinézegetni a Dunára!
VOLKER
Szeretitek a hegedűszót? Hát akkor ide füleljetek!
(Günther, Gernold és Volker – egy kivételével – megöli az összes pöchlarni vitézt.)
AZ UTOLSÓ PÖCHLARNI VITÉZ (felváltva harcol a három burgunddal)
Megvívok Pöchlarn becsületéért!
HAGEN (előjön)
Kit kell megölni? Megvan! Téged!
(Hátulról leszúrja az utolsó pöchlarni vitézt.)
AZ UTOLSÓ PÖCHLARNI VITÉZ
Meghalok Pöchlarn becsületéért!
(Meghal.)
HAGEN
Azért ez nem volt akkora durranás, mint annak idején Siegfried.
RÜDIGER
Ti burgundok, megöltétek az összes vitézemet. Ki fog ezek után fegyverrel szolgálni engem?
GÜNTHER
Minek támadtál ránk, te hülye?
GERNOLD
Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett!
ANONYMA (előjön; keservesen sír)
Megerőszakolt! Letepert, és a kedvét töltötte rajtam! És nemcsak úgy, ahogy a férjem szokta, hanem másképp is! Csurom vér vagyok hátul!
RÜDIGER
Igaz ez, Hagen?
HAGEN
Ha ő mondja, akkor biztosan igaz.
RÜDIGER
Harminc éve barátok vagyunk. Ilyen gaztettet merészeltél elkövetni a legjobb barátoddal?
HAGEN
Először te árultad el a barátaidat. Ez csak szerény viszonzás. Úgyis vége van a világnak, úgyis mindnyájan meghalunk, hát akkor legalább hadd élvezzek egy jót. Nem is egyet, hanem kettőt. Egyébként, ha jól veszem észre, a fiatalasszony időközben megözvegyült. Úgyhogy a férje becsülete nem szenvedett károsodást.
ANONYMA (meglátja Giselher holttestét)
Kicsi aranyos Giselher! Édes, drága férjem! Hát már te sem maradtál meg nekem!
HAGEN
Kuss legyen, husikám. Ez nem a siratóének órája.
RÜDIGER (nekiront Hagennek)
Ezért most meghalsz, Hagen!
HAGEN (kivédi Rüdiger csapásait)
Nagyobbat nem is tévedhettél volna. Te halsz meg, Rüdiger.
(Rüdiger fejére sújt.)
RÜDIGER
Igazad van. Mindig is neked volt igazad.
(Meghal.)
ANONYMA
Apukám! Drága pici apukám! Téged is megölt ez a gazember!
HAGEN
Megmondtam, hogy kuss legyen. Idegesítő ez a folytonos óbégatás.
ANONYMA
Jaj nekem, ezerszer is jaj! Özvegy vagyok, árva vagyok! Megölték a szeretteimet!
HAGEN
Tudod mit? Akkor már téged is megöllek. Hogy ne kelljen hallgatnom ezt a folytonos nyivákolást.
(Leszúrja Anonymát.)
ANONYMA
Jaj nekem, ezeregyedszer is jaj! És engem ki fog megsiratni?
(Meghal.)
GERNOLD
Ha jól veszem észre, hárman maradtunk.
VOLKER
Mondd inkább úgy hogy négyen.
GERNOLD
Ja, bocs. Olyan fáradt vagyok, hogy már számolni sem tudok.
(Belekapaszkodik egy falból kiálló kampósszögbe. A romos fal rádől. Kihúzzák a törmelék alól, de már nem él.)
HAGEN
Ő számolt helyesen. Hárman maradtunk.
VOLKER
Ilyenkor kell hiteles költészetet művelni. Amikor biztosra vehető, hogy úgysem marad fenn a költemény.
(Jön Dietrich és Hildebrand.)
DIETRICH
Személyes ajánlatom van számotokra. Ha nekem – ismétlem: nekem, nem pedig Attilának és Kriemhildnek –, ha tehát nekem megadjátok magatokat, és átadjátok a fegyvereiteket, akkor oltalmamba veszlek titeket, gondoskodom a biztonságotokról, és én magam, személyesen kísérlek vissza mindhármótokat Burgundiába. – Nicsak! Ez itt Rüdiger. Melyik oldalon harcolt?
HAGEN
Nem mindegy? Az a lényeg, hogy halott. Egyébként én öltem meg, akárcsak a lányát. Ott fekszik, láthatod.
DIETRICH
Megölted az én kedves barátomat?!
HAGEN
Sajnálom, így alakult. Illetve nem sajnálom. Háború van. Éppen ezért nem fogadhatjuk el az ajánlatodat.
GÜNTHER
Én elfogadnám!
HAGEN
Elhiszem, hogy hajlanál rá, de nem teheted. Harcedzett vitézek vagyunk, nyílt küzdelemben halunk meg, és nem fogjuk gyáván kiadni a kezünkből a fegyvert. Te sem fogsz így cselekedni, mert nem engedem. Ahogyan harcostársunk, Volker sem engedi.
GÜNTHER
Volker véleménye nem létezik. Volker csak egy költő.
VOLKER
Azt mondod rám, hogy csak? Egy életművön át téged dicsőítettelek, Günther király! Megírtam egy eposzban a szászok és a dánok elleni háborút, amelyben az igazság szerint nem is vettél részt, de én beleírtalak. Eljöttem veled Hunniába, elkísértelek a halál torkáig, és akkor azt mondod, hogy csak egy költő? Hát én szíven szúrom magamat!
(Önmaga ellen fordítja hegedűvonóját, meghal.)
HILDEBRAND
Kár az ilyen költői tehetségért. No de láttam én már költőt, nem egyet, nem kettőt, amint a hegedűvonójával szíven szúrta magát a nagy nyilvánosság előtt.
DIETRICH
Még egyszer mondom, életben maradhatnátok. Nem kell szégyellni, hogy végül ti voltatok a gyengébbek.
HAGEN
Kelepcébe akarsz csalni minket. Kriemhild megbízásából jöttél. Nem hiszünk neked.
GÜNTHER
Most már én sem hiszek neked. Ejts foglyul, ha tudsz!
HILDEBRAND
Hát akkor átadjuk a szót a kardnak és a pajzsnak.
(Rátámad Güntherre, Dietrich pedig Hagennel vív.)
DIETRICH
Nesze! Nesze! Mindjárt levágom a fejedet is!
HAGEN
Akkor ehhez mit szólsz? Püff neki!
DIETRICH
Megsebeztél, de ettől csak még dühösebb leszek.
(Kirúgja Hagen kezéből a kardot, elgáncsolja, leteperi, rátérdel a nyakára, összekötözi kezét-lábát.)
HILDEBRAND (vívás közben)
Mit csináljak ezzel az emberrel, ha legyőztem?
DIETRICH
Kötözd össze, de jó alaposan, és itt, helyben őrizd. Majd a királyné megmondja, mi történjék vele.
(Kivonszolja Hagent a színről.)
GÜNTHER
Hagyjuk abba a harcot. Most már nincs itt Hagen, most már megadhatom magamat. Ti mondtátok, hogy nem kell szégyellni.
HILDEBRAND (magasba emelt karddal)
Tedd le a kardot és a pajzsot a földre. Rakd melléjük a sisakot is.
GÜNTHER (engedelmeskedik az utasításnak)
És most mi lesz velem?
HILDEBRAND
Itt foglak őrizni, amíg a húgod meg nem mondja, mi a szándéka irántad. És hallottad, mi volt a parancs: össze kell, hogy kötözzelek.
Tizedik jelenet
Attilavár, fogadóterem. Kriemhild és Attila. Jön Dietrich és az összekötözött Hagen.
DIETRICH
Király úr, királyné úrnő! A kapott parancsot sikeresen végrehajtottam. Mind a burgund királyt, Günthert, mind pedig az itt jelenlevő Trójai Hagent sikerült élve foglyul ejtenem.
KRIEMHILD
Áldjon meg érte Deusz, a keresztények istene! Életem legvidámabb napja ez a mai.
DIETRICH
Ebben számottevő érdemei vannak hűbéresemnek, Hildebrandnak. Súlyosan megsebesült. Mellesleg én is.
ATTILA
Gazdagon jutalmazunk mindkettőtöket. Nem fogjátok megbánni, hogy véreteket hullajtottátok értünk.
KRIEMHILD
Tiéd lesz Sáros vármegye, vagy legalábbis egy pár sáros csizma.
DIETRICH
Nem kívánok én jutalmat. Egyetlen kérésem van: bánjatok foglyaitokkal kíméletesen. Világhírű, párjukat ritkító hősök, még ha imitt-amott hibáztak is. Ígérjétek meg, hogy életben hagyjátok őket!
KRIEMHILD
Nem szeretek ígérgetni. Te pedig ne szólj bele olyasmibe, ami nem tartozik rád. – Nohát, Hagen! Hitted-e, hogy egyszer még így találkozunk?
HAGEN
Nem ijedek meg tőled. Leszarlak, te nőstény ördög.
KRIEMHILD
Akkor hát beszéljünk másról és másképp. Sokmindentől megfosztottál, Trójai Hagen. Elragadtad a férjemet. Nem ezt itt, hanem az igazit, a sárkányölőt. Eloroztad a fiamat. Egyetlen gyerekem volt, és érzem, hogy többé már nem lesz másik. Őket hiába is kérném vissza tőled. Akármilyen vakmerő vagy, még te sem tudod feltámasztani azt, akit megöltél. Viszont a kincsemet, amelyet szintén elvettél tőlem, teljes joggal visszakövetelhetem. Add vissza nekem a Nibelungok kincsét!
HAGEN
A Nibelungok kincse a Rajna medrében hever. Én pedig itt állok összekötözve. Ha akarnám, sem tudnám visszaadni.
KRIEMHILD
Kioldozlak, ha megígéred, hogy visszaadod a Nibelungok kincsét. Megbocsátom az összes bűnödet. Visszamegyek veled Wormsba, és te megmutatod a Rajna-parton azt a helyet, ahol a kincset elsüllyesztetted. Én búvárokat hívok, és felhozatom a kincset a víz alól. Ez már igazán nagyvonalú ajánlat. Nem gondolod?
HAGEN
Ha akarnám, sem tehetném. Arra tettem esküt, hogy addig nem árulom el senkinek sem a kincs helyét, amíg három fivéred közül egy is életben van.
KRIEMHILD
Erre nem is gondoltam. Gernold és Giselher már meghalt, de Günther még él. – Hol van Günther? Azt mondod, foglyul ejtetted.
DIETRICH
Hildebrand őrzi a kerek tornyban.
KRIEMHILD
Akkor siess a kerek toronyba, és hozd ide nekem Günther fejét.
DIETRICH
Muszáj, hogy én menjek?
KRIEMHILD
Nem muszáj, hogy te nyakazd le. Csinálhatja Hildebrand is. Ezt már ti döntsétek el.
DIETRICH
Nincs ínyemre a feladat.
KRIEMHILD
Tiéd lesz Árva vármegye, vagy legalábbis három szál árvácska.
DIETRICH
Hát jó. Vagyis nem jó, de valakinek ezt a feladatot is végre kell hajtania.
(El.)
ATTILA
Nagyon nagy veszteségek értek engem is, téged is, de még nincs minden veszve. Szeretteinket elvesztettük, de majd megszeretünk másokat, és jobban fogjuk szeretni őket, mint azokat, akik már nincsenek. Esztergom romokban hever, de majd újjáépítjük, és szebb lesz, mint régen volt. Én még mindig hiszek Hunnia felvirágzásában. Nagy jövő áll a hunok előtt!
(Jön Dietrich és Hildebrand. Dietrich kezében letakart kosár.)
HILDEBRAND
Ezt a gyalázatot! Bárcsak meghaltam volna még a tavasszal!
DIETRICH
Itt van, amire vágytál. Világító ágytál.
KRIEMHILD
Na látod, Hagen. Itt van, tessék. Most már egyetlen fivérem sem él. Most már megmondhatod, hol a kincs.
HAGEN
Egy órával ezelőtt még ketten tudtuk, hol a kincs, Günther és én. Most már csak én tudom. Én pedig, amíg élek, nem mondom meg neked.
KRIEMHILD
Az imént elfeledkeztem Siegfried kardjáról, a Balmungról. Azt is te vetted el, de arról tudom, hogy hol van. Ott van az oldaladon. Te pedig meg vagy kötözve, nem tudsz ellenszegülni. Úgyhogy visszaveszem. (Kihúzza a kardot a hüvelyből.) És ha már visszavettem, akkor használom is.
(Nekihuzakodik, és egy erőteljes csapással leüti Hagen fejét. Aztán eldobja a véres kardot, és Attila karjai közé hanyatlik.)
HILDEBRAND
A kurva életbe! Micsoda botrány! Micsoda szégyen! Egy ilyen nagy hős, mint Hagen! És egy fehércseléd lekaszabolja! Egy nő! Egy közönséges hülye picsa! Én ezt nem tűrhetem! Meghaltál, Gertrudis! Akarom mondani, Kriemhild.
(Leszúrja Kriemhildet.)
ATTILA
Meggyilkoltad a királynét! Halált érdemelsz! – Dietrich, végezz vele!
DIETRICH
Király úr! Ennek a büntetés már irgalom.
ATTILA
Ellenszegülsz a királyi parancsnak?
DIETRICH
Ő a legderekabb hűbéresem.
ATTILA
De te nekem nem vagy a legderekabb hűbéresem. Nem hajtod végre a parancsomat. Nem vagy hajlandó megölni Hildebrandot. Akkor hát, Hildebrand, öld meg te Dietrichet.
HILDEBRAND
Én már Günthert is megöltem. Gertrudist, akarom mondani Kriemhildet is megöltem. Én most már mindenkit megölök.
(Leszúrja Dietrichet.)
ATTILA
Téged viszont én öllek meg, amiért kioltottad Kriemhild életét.
(Leszúrja Hildebrandot.)
HILDEBRAND
Nincs a teremtésben vesztes, csak én.
(Meghal.)
ATTILA (kifújja magát)
Voltak rokonaim és barátaim, de már nincsenek. Voltak derék vitézeim, de már ők sincsenek. Voltak hűséges alattvalóim, de már nem látok egyet sem. Volt egy feleségem, sőt nem is egy, hanem kettő, de már egyik sem él. Volt egy szép országom, de romokban hever. Én vagyok a világ ura. Csak azt nem tudom, hogy mi keresnivalóm van ezen a világon.
Megjelent a Bárka 2022/6-os számában.
