Beszélgetések

 

Perlrott_Cs_V.jpg
Csendélet asztali órával

(1916 körül; olaj, vászon; 65,5×50 cm)


Gyarmati Gabriella

 

Munkácsy blue chip:

 

Perlrott Csaba Vilmosról szubjektíven /

Perlrott Csaba Vilmosról objektíven[1]

 

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Munkácsy blue chip címmel egy izgalmasnak ígérkező sorozatot indított a szellemi ínyencségek kedvelői számára. A Munkácsy blue chip egy olyan programsorozat, melyre művészeket, kutatókat, tudósokat, múzeumépítőket, műgyűjtőket, egyszóval nagy álmodókat hív meg, azzal a céllal, hogy megosszák velünk gondolataikat, feltárják törekvéseiket, bemutassák műveiket. Hogy megismerhessük őket…

Azzal együtt, hogy a múzeum igyekszik újdonságokkal, a legszerencsésebb esetben pedig sohasem látott/hallott különlegességekkel szolgálni közönsége számára, e törekvésével a legtradicionálisabban cselekszik. Ugyanis a békéscsabai múzeum eredetileg Kultúrpalotának épült, és a két világháború között szerteágazó közművelődési feladatkör ellátására vállalkozott. Sok szállal kötődött az 1913-ban létrejött Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör – mai mércével mérve is figyelemreméltóan kiváló – tevékenységéhez. Az összművészetiség, a Gesamtkunstwerk előtérbe helyezésével frissített, majd száz esztendőn átívelő kulturális vállalkozás most a honi festészetet megújító európai nagymester, a békéscsabai születésű Perlrott Csaba Vilmos személyének megidézésére, pályájának bemutatására vállalkozott. Egyik partnerünk Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere volt, aki rendszeres részvevője a Munkácsy Mihály Múzeum rendezvényeinek. Máskor protokolláris feladatokat lát el, most azonban csupán 50%-ban polgármesterként, 50%-ban viszont műbarátként láttuk vendégül. Másik partnerünk dr. Basics Beatrix Móra Ferenc-díjas művészettörténész, egyetemi tanár, a MúzeumCafé című szaklap szerkesztője és állandó szerzője volt, aki Perlrott művészetének szakértő ismerőjeként kapcsolódott a programhoz.

 

Gy. G.: A város művészeti hagyományai és jelene olyan tőkét jelentenek, amelyet vétek lenne nem kiaknázni. Békéscsaba kulturális diplomáciájában, kapcsolatépítő tevékenységében milyen szerepet töltenek be a városhoz kötődő képzőművészek?

Szarvas Péter: Békéscsaba hatalmas kulturális tőkével rendelkezik. A helyi alkotók mindig is meghatározták a város kulturális arculatát is. A művészet, a kultúra mindig is egy jó, erős kapocs tudott lenni az emberek között. A műalkotások, a művészet egyetemes nyelvet teremt, ami megkönnyíti és elmélyíti a kapcsolatot. Hozzájárul ahhoz, hogy egy másik ország vagy város lakossága megértse kultúránkat.

Számos képzőművész, Munkácsy Mihály, Perlrott Csaba Vilmos, Jankay Tibor, Fajó János, Lukoviczky Endre, Bohus Zoltán, Mengyán András viszi városunk kulturális sokszínűségének hírét az országban és a világban.

 

Gy. G.: A képzőművészet nemzeti és nemzetközi nagyságai, fontos teljesítmények, komoly műtárgyak kötődnek Békéscsabához. Milyen lehetőséget lát arra vonatkozóan, hogy a fiatalok is megismerjék ezeket a kulturális kincseket, tisztában legyenek ezekkel az értékekkel?

Szarvas Péter: A városvezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy városunk kiemelkedő képzőművészeit a lehető legtöbb békéscsabai fiatallal megismertesse. Büszkének kell lenni arra, hogy világ- vagy Európa-hírű művészek születtek Békéscsabán vagy indultak el a városból. Egyértelműen Munkácsy Mihály a legismertebb Békéscsabáról indult és világhírűvé vált képzőművész. Nevét és szellemi örökségét a festőgéniuszról elnevezett, hamarosan teljesen megépülő kulturális negyed fogja méltóképpen őrizni. Úgy gondolom, ma is számos alkotó, többek között a Békéstáji Művészeti Társaság tagjai, Simon Tibor vagy Martin Wanda viszik településünk jó hírét az országban és a világban. Véleményem szerint érdemes lenne Perlrott Csaba Vilmos kapcsán is szervezni egy nagy kiállítást, hogy még több fiatal, békéscsabai polgár megismerje alkotásait.

 

Gy. G.: Békéscsaba kulturális jövőképe jelenidejűvé vált a Munkácsy-negyed megvalósításának előrehaladtával. Békéscsabán, Munkácsy városában Munkácsy Mihály elsősége megkérdőjelezhetetlen. A művészeti élet szcénája azonban sokszereplős. Polgármester úr figyelme miképpen terelődött Perlrott Csaba Vilmos művészetére?

Szarvas Péter: Már tinédzser koromban kialakult bennem az az érzés, hogy jó dolog, érdemes művészettel foglalkozni. A középiskola utolsó évében és az egyetemi évek alatt is rendszeresen látogattam a múzeumokat, képzőművészeti kiállításokat. Ebben az időszakban kerültem egyre közelebb a képzőművészethez. Ahogy egyre több tárlatot tekintettem meg, úgy szélesedett ismeretem is. Ekkoriban kezdtem megismerkedni a nagybányai művésztelep alkotóival, illetve az ő munkáikkal. Ennek a körnek volt kiemelkedő Alakja Perlrott is. Alkotásai pedig mindig nagy hatást tettek rám.

 

Gy. G.: Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményét tíz Perlrott Csaba Vilmos-festmény és kilenc grafikai lap gazdagítja. A városba érkező komplett alkotói hagyatékok, gazdag életművek, mint a Jankay, a Kolozsváry és a Tevan anyag, másrészt az örökösök által eladásra felajánlott, de eddig meg nem vásárolt Mladonyiczky-életmű mellett ez a 19 alkotás mennyiségileg talán háttérbe szorul, azonban Perlrott Csaba Vilmos jelentősége miatt nagyon is előtérbe kerül. Megfogalmazódott-e Békéscsaba Megyei Jogú Város részéről valamiféle koncepció arra vonatkozóan, hogy Perlrott Csaba Vilmos a figyelem középpontjába kerülhessen?

Szarvas Péter: Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művésze. Újító szellemisége megkerülhetetlenné teszi a magyar művészettörténetben. A ’70-es és ’80-as években Perlrott Csaba Vilmos modernista művészetét nem emelték fel és tartották népszerűsítésre érdemesnek. Ennek ellenére mára életművének jelentős része a magyar múzeumokban, köztük a Munkácsy Mihály Múzeumban található, illetve rendkívül magas áron kelnek el az aukciókon, már ha egyáltalán árverésre, értékesítésre kerülnek.

Külön öröm számomra, hogy az irodám falát két alkotása is ékesíti. Mindig kivételes felüdülést jelent a lelkemnek, amikor egy-egy nehéz napon, elmerülve az alkotásokban, szellemileg is feltöltődhetek egy kicsit.

Perlrott Csaba Vilmos jelentősége nem kerülhető meg és büszkének kell lennünk arra, hogy nem csupán Munkácsy Mihály városa vagyunk, hanem az egyik legismertebb európai rangú, 20. századi művész is itt született.

Városunk feladata is, hogy minden olyan személy vagy közösség iránt kifejezze tiszteletét, akik saját területükön alkottak és hírnevet hoztak Békéscsabának. Perlrott Csaba Európa-szerte ismert festővé vált, így méltán lehet büszke rá a város.

Perlrott Csaba Vilmos szellemi és kulturális hagyatékát méltóképpen őrzi a város. Alkotásai közül 19 a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményét gazdagítják. 2016-ban szülőházánál emléktáblát avattunk, valamit helyett kapott csabai hírességek sétányán is.

 

Gy. G.: Perlrott Csaba Vilmost régen kanonizálta a művészettörténet. Ennek miértjét dr. Basics Beatrix művészettörténész betéve tudja. De Basics Bea mit szeret Perlrott Csaba Vilmos művészetében?

Basics Beatrix: A témaválasztását, a színeit, a sokféleségét, a szerénységét, azt, ahogy az avantgárd irányzatoktól kezdve az élete végéig minden művészi hatást átszűrt a saját személyiségén, tehetségén és egyedit, különlegest teremtett belőlük. Nagyon vonzó az, ahogy ő maga fogalmazza meg művészi hitvallását: „Én a szememmel gondolkodok és az eszemmel látok egy teljesen új igazságot, s ezek az érzések legmélyebb és legszigorúbb megindulásból fakadnak s nem egy ügyesen trükkölt vagy feltűnéskeltés kedvéért, hanem egy szenvedélyért csinálva. Szeretem az eszközeim és az anyagot, amellyel dolgozom, a stabil karakter azon igazság, amely engem megindít a víziómnak elgondolt ideál szellemében. S csupán a kifejezési eszközök hatalmán múlik az elkészítése. Az én vízióm őszinte és naiv, mint a régi boldog művészeké. Egy igazán szabad művészet teljes kibontakozását, tökéletesedni komoly és szabályozott szenvedéllyel, absztrakt szisztémával. S nem literális érzéssel, hanem amit az élet ennek az időnek adott… (…) a gondolat örök forrása a művészet. S hiszem az örök művészet csak a meggyőződésen fog pihenni.” Ez a „komoly és szabályozott szenvedély” adta az életműkiállítás katalógusának címét is.[2]

 

Gy. G.: A csabaiak nevében kérdezem, hogy mi az igazság a művész felvett nevével kapcsolatban? Az 1880. február 2-án Békéscsabán, akkor Csabán született alkotó Perlrott Vilmos néven látta meg a napvilágot, a Csaba nevet első párizsi sikerei idején kezdte használni vezetéknévként. Azt olvastam, azért „hogy a külföldi kiállításokon magyar festőként azonosítsák”. Mi úgy tudjuk, hogy szülővárosa miatt vette fel a Csaba nevet.

Basics Beatrix: 1907 körül kezdte el a Perlrott Csaba Vilmos nevet használni, a szakirodalom és a források egyöntetűen azt említik ennek okaként, hogy azt akarta, magyar festőként azonosítsák. A szülővárosára történő utalás említését, mint okot eddig nem találtam sehol, de elképzelhetőnek tartom, hogy ez is szerepet kaphatott a névválasztásban. A Magamról című írásában 1929-ben így fogalmaz Perlrott szülővárosáról, konkrétan szülőhelyéről: „1880-ban Békéscsabán, egy fehérre meszelt házikóban születtem… (…) Édesanyám (…) bájos szellemű és nemes lelkű nő volt. Atyám az egyszerű órásiparos, egészen más jellemű volt, mint édesanyám, ő kivette részét korának minden optimizmusából, nem voltak benne kétségek és rettegések. De nemcsak az édesanyám természetével, hanem az enyémmel is ellentétes volt az ő természete. Nyugodtan állt a mindennapok sodrában, én pedig a nyugtalan művészet kifürkészhetetlen titkait és vételen szabadságát szerettem… (…) Egy egész uccát elfoglaló, hosszú kertes házban nevelkedtem. Ez a kertes nagy játszóhely és gyermekkorom primitív környezete erősen hozzájárultak mai énem kialakításához.”

 

Gy. G.: Perlrott 19 évesen hagyta el tanulmányai miatt a szülőhelyét. Először 1904-ben mutatta meg a rajzait a családjának. Milyen stációkon keresztül vezetett az útja a csabai gyermekévektől Párizsba? Hogyan lett, ahogyan ő fogalmazott: „gúny és nevetség tárgya” Nagybányán?

Basics Beatrix: Perlrott 1897–1898-ban az Iparrajziskola kurzusait látogatta. 1904 tavaszán Koszta József látogatott apja órásműhelyébe, aki megmutatta neki fia rajzait. Ennek lett eredménye, hogy Koszta magával vitte Nagyabonyba, ahol április és június között Perlrott mellette dolgozott, és ő volt az, aki arra ösztönözte, menjen Nagybányára. Még ugyanebben az évben el is ment a művésztelepre, és 1906-ig volt a Nagybányai Szabad Festőiskola növendéke, ahol előbb Iványi Grünwald Béla, majd Ferenczy Károly irányítása alatt dolgozott. Perlrott 1929-ben úgy emlékezett, hogy már 1907 nyarán összekülönbözött a vezető nagybányai mesterekkel, sőt a fiatalok egy csoportjával is, s ekkortól nevezték őt és néhány társát „neósok”-nak. 1907 októberében egy Réti Istvánhoz írott levelében panaszkodott arról, hogy felháborító támadások érték, azt azonban nem tudjuk, ekkor konkrétan kikre gondolt. A fentebb idézett 1929-es szövegben ezt olvashatjuk: Párizsban „A látottak és hallottak (…) megrendítették minden hitemet Nagy-Bánya iránt. Visszaérkezve a régi társaságba éles ellentétbe kerültem a vezető művészekkel s ők annyira megharagudtak rám, hogy barátaimmal együtt a Neo névvel kezdtek gúnyolni bennünket. Később enyhült a vezetők averziója. Már nemcsak én hangoztattam az új elméletet, hanem fiatal barátaim is, s hiába használtak föl ellenem mindenféle eszközt (ösztöndíjak megvonását, sőt a társadalmi kiközösítés módszerét is), nem tudtak kijózanítani új meggyőződésemből. Iványi-Grünwald volt az, aki leginkább fölfogta az idők tempóját, s így ő lett a haladó erők első megértője”

 

Gy. G.: A Szépművészeti Múzeum kiállítása miatt most egyébként is lenne aktualitása az 1907-es párizsi Őszi Szalon felidézésének, amely monografikus igényű Cezanne-kiállítást mutatott be. De számunkra más miatt kiemelkedően fontos ez a tárlat. Az akkor 27 esztendős Perlrott Csaba Vilmos a Fauve-ok termében szerepelve hét (!) festményét mutatta be. Miért volt ez annyira nagy dolog?

Basics Beatrix: Az 1907-es Salon d’Automne-ra küldött összes képe „bent maradt”, ahogy írta, s ez igazolta számára, hogy ott van és ezt az utat választotta. A képei „jó helyen” szerepeltek (a tárlaton belül jó helyen), de ezeket a képeket nem sikerült még azonosítani. Ez kétségtelenül nagyon fontos volt, maga a kiállításon történő bemutatkozás ténye, illetve az is, hogy a párizsi művészeti élet résztvevője lett, megismerkedve Matisse-szal, Picasso-val, a Stein szalonba is meghívást kapva. Ez a művészeti közeg – ahogy írta – megrendítette minden hitét Nagybánya iránt. De bőven kárpótlásul szolgáltak a párizsi történések, feledtetve a nagybányai eseményeket. 1908 és 1910 között pedig már egyike lett Matisse kedvenc tanítványainak, ekkorra olyan kapcsolatrendszert épített ki a párizsi művészeti életben, ami pályája későbbi éveiben is segítette.

 

Gy. G.: Mi állhat annak hátterében, hogy Perlrott Csaba Vilmos ennyire fogékonynak mutatkozott a modernizmus sztenderdjei iránt?

Basics Beatrix: A Nemzeti Szalon 1907 tavaszi kiállításán láthatók voltak Cézanne és Gauguin művei is, tehát a párizsi változások nem voltak ismeretlenek itthon sem. A 20. század elejének mozgalmai, a lázadás, az új kifejezési formák keresése a fiatalok mozgalma sokakra volt nagy hatással, és Perlrott teljesen nyitott volt minden új iránt. A Magyar Vadak kiállítási katalógusa szerint (2006, 322–325. p.)[3] a Salon des Indépendants 1907-es tavaszi tárlatán négy képet mutatott be: Egy festő arcképe címmel valószínűleg Ziffer Sándor portréját, a másik három közül kettő az Udvarrészlet, egy pedig a Portrétanulmány címet kapta, ezeket eddig nem sikerült teljes biztonsággal azonosítani. Kállai Ernő így írt Perlrott ideáljairól: „Tény, hogy reménytelenebb szerelemmel még soha plátói ideál felé senki nem vonzódott, mint Perlrott-Csabában a magyar rög Matisse és benne a francia szellem után.” Nem volt azonban ez reménytelen valójában, hiszen Perlrott számára a fauvizmus szellemiségének és expresszivitásának átvétele volt fontos, nem egyszerűen a stiláris elemek alkalmazása.

 

Gy. G.: Megjelennek-e Perlrott művészetében a lokális hangsúlyok?

Basics Beatrix: Attól függ, mit értünk „lokális hangsúlyokon”. Ha azt, hogy ahol volt, amerre járt, amit látott, mindig erősen hatott rá, akkor igen. Az utazások során megismert művészek, mint például El Greco, hatása pontosan érzékelhető az ekkor született műveken. De vannak ismereteink konkrét lokális hangsúlyokról, s nemcsak a képei révén. Kecskeméten, a művésztelep alapítása kapcsán kezdettől fogva pozitív a fogadtatása, megemlítik, hogy járja a város utcáit festeni. „Csaba Vilmost ismerik a legtöbben a városban. Ő képviseli a telepen a legszélső forradalmiságot. Az ő képei és színei a legmeglepőbb újak, legnemlátottabb konstrukciók. (Magyar Alföld, 1912) Sümegi György 2015-ös katalógus-tanulmányában épp azt emeli ki, a kecskeméti városképnek a békéscsabaihoz való hasonlóságai is hatással lehettek Perlrottra.

 

Gy. G.: Miképpen jelenik meg harmónia és diszharmónia Perlrott Csaba Vilmos művészetében?

Basics Beatrix: Számomra csak harmónia van Perlrott festészetében. Amit a kortársak esetleg diszharmóniának éreztek, az valójában egy újfajta, másfajta harmónia volt. 1942-ben Kassák Lajosnak ezt nyilatkozta Perlrott – más festőkről, de magára is vonatkoztatva: „Lehet, hogy jó képeket festenek, de kétségbeejtő, hogy az egyik éppen olyan jó és éppen azért jó, mint a másik. Isten őrizz tőle, hogy így beleragadjak önmagamba. Inkább bukjak el néha, sem hogy állandóan óvatos sétára legyek ítélve.” Nos, Perlrottot soha nem fenyegette az „önmagába beleragadás”. A harmóniát, gondolhatnánk, talán inkább megtaláljuk későbbi, klasszicizáló korszakában, ami folytatódott a második világháború utáni lágyabb, líraibb stílusában. De szerintem ez nem igaz – a „legvadabb” kecskeméti képek esetében úgyanúgy tökéletes a harmónia, mint a későbbiekben. Ez leginkább a művész harmóniája önmagával.

 

Gy. G.: Perlrott Csaba Vilmos 1919-ben feleségül vette Gráber Margitot. Gráber Margit házasságuk első éveiben vált kiállító művésszé és válásuk után is szerepeltek együtt. Művészeti szempontból termékenyítően hatott a házasság kettejükre? Miképpen inspirálták egymást?

Basics Beatrix: Kassák Lajos írta Perlottról, hogy Kecskeméten „…akárha üvegbúra alatt élne (…) legföljebb egy festőnő van itt, s ők kettesben mintha megértenék egymást.” E festőnő, Gráber Margit később utazásainak, az önkéntes emigrációnak társa volt, 1919-ben házasodtak össze. Tíz évvel későbbi válásuk ellenére is életük végéig barátok maradtak. Gráber Margit kiváló festő volt, érdemtelenül szorult háttérbe Perlrott mellett, ami persze egyikőjük „hibája” sem volt. Bálint Aladár 1923-ban „fiatalos, magabízó, öntudatos szellem”-nek nevezte. Hatottak egymásra Perlrottal, ez elkerülhetetlen volt, hiszen együtt éltek. De még inkább fogalmazhatunk úgy, hogy ugyanazok a hatások formálták művészetüket, s talán ez a legfőbb oka művészi rokonságuknak.

 

Gy. G.: Az Aurora Kör és az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület) kiállításain is rendszeresen szerepelt. Ez talán több mint egy művészeti társaság tárlatain évről évre jelen lenni. Miért érezte Perlrott Csaba Vilmos olyannyira fontosnak, hogy ebben a két közegben folyamatosan hírt adjon magáról?

Basics Beatrix: Mindkettő nagyon fontos volt abban az időszakban – az Aurora Kör a csabai művelődés legfontosabb fóruma volt, egy olyan vállalkozás, amely máig példamutató, és nagyon hiányzik mostani életünkből. A kiállításain részt venni Perlrott számára egyfajta kötelesség volt, nemes feladat, hiszen szülővárosáért tett ezzel. Az OMIKE is egy közösséget szolgált, a zsidótörvények által a megmutatkozástól eltiltott zsidó művészek közösségét, konkrétan a túlélés lehetőségét jelentette, hiszen a Művészakció kiállításain képeiket megvásárolták, és ezzel megélhetésük lett biztosítva. Természetes, magától értetődő volt Perlrott számára a részvétel a tárlatokon. A Művészakció mind a hat kiállításán megjelent képeivel, többet ezek közül lehet azonosítani, de sajnos jónéhányat nem. Friss, de jóval korábban született műveket is bemutatott, ezt biztosan tudjuk. Az 1939-ben megjelent tanári albumban is szerepelt. Az 1938-ban megalakult Magyar Zsidó Irodalmi és Művészeti Bizottságnak is tagja volt.

 

Gy. G.: Milyen tényezők befolyásolták azt a folyamatot, amely során Perlrott Csaba Vilmos az egyik legmagasabb értéket képviselő aukciós magyar művésszé vált?

Basics Beatrix: A műkereskedelem nagyon komplex, bonyolult és gyakran kiszámíthatatlan terület, az utolsó évtizedekben egyre inkább külső hatásoknak kitéve, amelyek ritkán és kevéssé vannak összefüggésben, arányban az értékekkel. Ez persze azt jelenti, hogy önálló értékrendszert teremtenek, ez egy olyan világ, akár a tőzsde, speciális ismereteket és készségeket igényel. Ebben a helyzetben szerencse, hogy Perlrott képei magas értéket képviselnek, jóllehet soha nem volt az aukciók „sztárja”, inkább egyfajta biztos állandóságot jelentenek alkotásai.

 

Gy. G.: Közgyűjteményi, máskor független művészettörténészként vállal-e részt Perlrott Csaba Vilmos aukciós érvényesülésében? Ha igen, ha nem, miért?

Basics Beatrix: A fentebb vázolt világ távol áll tőlem, viszont szakmai téren igyekeztem minél többet tenni Perlrott Csaba Vilmos művészetének megismertetéséért. Ennek egyik fontos eleme volt a szentendrei Ferenczy Múzeum 2015-ös, rendkívül gazdag műtárgyanyagot felvonultató életműkiállítása és annak kézikönyv komolyságú katalógusa. Ahogyan tartották egykor, az író tollal, a katona pedig karddal harcol. A művészettörténész pedig…



[1] A szöveg alapjául a Munkácsy Mihály Múzeum Perlrott Csaba Vilmos születésének évfordulóján, 2022. február 2-án tartott Munkácsy blue chip rendezvényén elhangzott beszélgetés szolgált.

[2] Basics Beatrix – Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880–1955. MűvészetMalom kiadványai 9. Szentendre, 2015. (A szerk.)

[3] Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc (szerk.): Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1. (A szerk.)

 

Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.


Főoldal

2022. július 21.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png