Cs. Tóth János
Komplex arany és ezüst jelek
az űrkapszula árnyékában
Guti J. Soma érzékeny művészetéről
Több évtizedes, magas szintű képzőművészeti teljesítmény jellemzi Guti J. Soma munkásságát. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után mesterségbeli tudása egyre karakteresebbé vált, ez határozta meg művészi életútját. Rátalált arra a stílusra, ami sajátossá teszi alkotói felfogását, ami mással össze nem téveszthetővé teszi képeit. Nem akart könnyen megemészthető dolgokkal foglalkozni, komoly tematika alapján jöttek létre keze nyomán táblaképei. Az ember alkotta tárgyak, profán eszközök képeken történő megjelenítése, művészi energiákkal való ábrázolása az, amivel művészi üzenetét közvetíti. Szellemi izgalmat hordoznak kollázsai és többi munkái is. A gazdag anyaghasználat mellett, új kontextusba helyezi a megszokott tárgyakat és ezzel a megoldással ad más jelentéstartalmat műveinek.
Szépség és borzongás egyszerre van jelen alkotásain, ettől válnak drámaivá kompozíciói. Unikális az érett művésznemzedék jelenlegi sorában Guti J. Soma gazdag munkássága. Tagja a legrangosabb művészi tömörüléseknek: a Magyar-Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Festők Társaságának. Művészetszervező munkássága is kiemelkedő, mert a BP-Art Egyesület elnökeként olyan alkotókat gyűjtött egybe, akik európai és magyar szemléletű képzőművészek. Az 56-os forradalom, a Szent László emlékév, illetve a Trianoni tragédia egyaránt témaként jelent meg a társaság tagjai és az ő művészetében egyaránt.
A kiállító számára az alkotás nem provokálás, hanem a mai kortárs törekvésekhez hasonlóan állandó párbeszéd a körülöttünk lévő valósággal, elsősorban a befogadóval. Ennek jele az a számtalan kiállítás, amit szerte a világban megvalósított. Sokáig alkotott Szardínia szigetén, így számos olasz városban, Velencében, Bergamóban és természetesen Rómában is láthatták műveit. Bécs, Párizs, Athén, Moszkva, Nürnberg, Hamburg, Barcelona, Lausanne és még sorolhatnánk a norvégiai tárlatát, de természetesen Budapestet és több magyar kiállítóteret is meg kell említetnünk, ahol műveivel találkozhatott a publikum.
Évtizedek óta jellemzi munkásságát, hogy a képfelületek mozgalmasak, rusztikus plaszticitás jellemzi azokat. A művészi üzenete a lélek mélységéből tör elő, melyben formai és színbeli lelemények válaszolnak egymásnak, miközben a motívumok szabadon ficánkolnak az alkotó játékos kedve szerint. Másik jellegzetessége munkáinak a szerialitás, a sorozat jelleg. Miközben szinte leugrik a felületről a kép anyaga, egy-egy motívum végighalad a műveken, és a festői akaratnak megfelelően végül harmóniává szelídül a kiállítónak engedelmeskedve. A képekhez használt értékes, színes kövek láttán a néző azt érzi, hogy ezek a kis földkristályok illúziókeltések, de túlmutatnak a látottakon, mert valójában lélekanalízisek. Guti Soma szenvedéseinek, örömeinek és megtisztulásának bonyolult stációit fonja így egybe. A hallgatás, a meditáció, a belső szemlélődés misztériuma mindez. Kísérletező alkotókedvét mindig meghatározta, hogy a legkülönfélébb anyagokat állított a művészi üzenet szolgálatába. Így a csomagolónak használt hullámpapírt, alumíniumot, fát, amelyen látszik az idő nyoma, illetve olyat, ami útjelző volt valaha, gézt, jutát és még sorolhatnánk.
Legutóbbi tárlatát a Nádor Galériában rendezte Korszakok címmel, amely felölelte az utóbbi másfél évtized termését. Azt az időszakot, amelyben a képi világában dominánsan megjelenik az arany. Most, 2024-ben, a budapesti Múzeum Galériában ezt az anyagot a legújabb művekkel kibővítve láthatjuk. A mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret hódít már a mindennapokban is, gondoljunk csak a maroktelefonra vagy a számítógépre, amely keresi és kiszolgálja, de lényegében direkten befolyásolja világlátásunkat. Guti Soma válasza egyértelműen elutasító. Űrkapszula című három tételes sorozata erről szól: kegyetlen, de tévedhetetlen üzenete ez a jövőnek. Prototype a megnevezése annak a szobornak, ami Madách Imre Ember tragédiájának falanszter jelenetében már testet öltött a 19. században. Most a 21. század első harmada felé közeledve egyre rémisztőbb az a jövő, amely utódainkra vár. Egyen arcok, egyen gondolkodás és önálló személyiségek nélküli világ, ezt sugallja a kiállító e tárgyban alkotott plasztikája. Viszont van Remény című alkotás is, amelyen a kis pontok, ha egyesülnek, a rácsok lehullanak és jöhet egy tehetségeket elismerő élet. Mi segíthet? Talán a Csomagolt emlékek összerakása, az életben felgyűjtött tételek, a sérelmek és fájdalmak értelmes megjelenítése. Változó irányok és G/Q című művei olyan optikai megoldást tartalmaznak, amelyek felfelé vezetik a szemünket a munkákon. Egy különös megoldással találkozunk a Figura vörösben alkotásán. A kép felső traktusában betűkből álló kompozíció van, a kiállító és párja neveinek a rendbe szervezése érhető itt tetten.
Babits Mihály az Örökkék ég a felhők mögött című írása méltán idézhető Guti J. Soma művészetének kifejezésére. „Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból… Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasztosabb lelkeké… Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból…!
