Drámák

 

 gyorei_schlacht.JPG

 

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba

 

Cukorbáj,

avagy az édesanya az élet sója

Verses jelenet

 

Játszódik egy patinás kisvárosi cukrászdában, mainapság

 

Szereplők:

Feri bácsi, törzsvendég

Krisztián, siheder

Evelin, pincérnő, Krisztián barátnője

Eszter, Krisztián anyja

Viki, Eszter ismerőse

 

¥

 

Feri bácsi:   Csatatér a kisvárosi cukrászda,

morc haspókok szentségelnek cifrázva.

Ezer fürttel

fogy a trüffel

kapós a grillázs, marcipán,

kisgyerekek

követelnek linzereket,

bonbon-fronton nincs szeretet,

csak desszertvillás harci tánc.

Óbégatnak nagyikkal,

az kussol, ki fagyit nyal –

egy szó, mint száz: van itt zaj.

Messze nem egy bájliget,

csócsálják a bájgliket,

és a túrót, pitével.

Én vagyok csak kivétel,

mert nekem az édesség

ellenjavallt réges-rég,

legyűrnék egy krémest még,

a vércukorszintmérőm szétesnék.

Üres kávét kavargat hát kanálkám,

csördülését túlzengi a kavalkád,

ilyen zsivaj tombolhatott talántán,

amikor az Erkel szobrát avatták.

Mit tehetnék? Ülök, mint a szágópálma,

bávatagon várok itt a zárórára,

midőn végre elcsitul a rettenet,

elpihennek a megfáradt eklerek,

akkor szépen felkelek,

s étlen hazasettenek.

Addig bezzeg szemem nassol,

bámulván az Evelint:

mint cikázik hasig hastól,

súlyos tálcát emelint,

ahány keze, tele mind.

Ámbár most épp feltartja egy siheder,

egyfolytában fecsegnek!

Kihallgatom, mégis miről siketel,

hátha némi bosszúsággal kecsegtet.

 

Krisztián:    Három hete hallgatom a nyüstölést:

                   anyámmal mért nem ismerkedsz meg?

                   Leszerveztem: megérkezik üstöllést,

                   eldumáltok, islert esztek…

Evelin:        Főszezonban, csúcsidőben,

                   mint folyhatna dumcsi bőven?

                   Két lépés, és sutty, kidőltem,

                   mint muslica a puncslikőrben!

Krisztián:    Azt gondoltam: remek ötlet,

                   s kakaómba beleköptek.

Evelin:        A fél város itt tüleked!

                   Hogy tarthatnék szünetet?

Krisztián:    Leteszed az üleped

                   néhány percre –

                   jár ennyi a fiúdnak!

Evelin:        Persze, persze,

                   és miattad kirúgnak!

                   Visszamenjek tanárnőnek,

                   és legeljek csalánt főleg?

Krisztián:    Ezt kapja az anyám tőled?

Evelin:        Én kértem, hogy ideráncigáld?

Krisztián:    Hogyha tudnád, de kíváncsi rád!

Evelin:        Jó. Ha helyet foglaltok,

                   míg rendeltek fagylaltot…

Krisztián:    Kedvence a karamell!

Evelin:        Váltunk pár szót paralel.

Feri bácsi:   És Evelin balra el.

                   Az ajtóban már ott torlódik anyuska,

                   rózsaszínű, mint a málnás makaron,

                   édes-habos, mint somlói galuska,

                   dimbes-dombos tájtérkép.

                   Ne lennék ily gyomorbajos katatón,

                   lenne benne tápérték!

Krisztián:    Puszi,

                   anyuci!

Eszter:        Mért hívtál pont cukrászdába?

                   Ügyelhetnél magadra!

                   Úgyis fel vagy dagadva,

                   mint egy hólyag,

                   nem kéne, hogy duplázz rája!

Krisztián:    Csak, mert…

Eszter:                           Legalább én szóljak!

                   Rossz rád nézni, kisfiam,

                   hájad rezeg friss-vigan,

                   ujjad helyén virsli van!

                   Nagyon el vagy hanyagolva.

Krisztián:    De én…

Eszter:                  Igen, ez az anya dolga!

Krisztián:    Hogy csesztetsz meg szánakozol? (Idegesen a hajába túr)

Eszter:        A hajad meg szénakazal.

                   Aki kövér s mélynövésű,

                   annak többször kéne fésű.

                   A külsődre mért csak én figyelek?

                   Mikor leszel végre férfi, gyerek?

Krisztián:    Nincs is rajtam felesleg!

Eszter:        Cseréld le a látszerészed.

                   Hisz a csajok rád se néznek,

                   mind jobb pasit keresnek.

Krisztián:    Akadt már, ki letámadt,

                   és nem talált nehéznek –

                   bírja minden dekámat!

Eszter:        Előbb vonul kolostorba. (körbenéz)

                   Dolgozik itt személyzet?

                   Ha az embert kiszolgálnák,

                   Lecsúszna egy dobostorta.

Krisztián:    Máris szólok,

                   legyél boldog.

                   És valamit iszol?

Eszter:                                    Málnát

                   meg egy lattét,

                   ha megfőzni nem lesz hat hét,

                   mert különben hisztizek.

Krisztián:    Megyek.

Eszter:                           Magadnak csak szikvizet!

Feri bácsi:   Ahogy a siheder int,

                   látom jönni Evelint.

                   Másra se várt eszerint.

                   Nem lehet nem szeretni.

Evelin:        Elnézést, hogy megvárattam magukat…

Eszter:        De ha már így kivártam,

                   örülök, hogy ideért,

                   megtette e nagy utat,

                   s ránk szánja az idejét.

Evelin:        (meghatva) Az, hogy végre mi hárman

                   dumcsizhatunk: hibátlan!

Eszter:        (értetlenül) Tökéletes! Végre együtt!

                   Mit javasol? Honnét kezdjük?

Evelin:        Sajnos nem nyújthatom hosszan,

                   és még be se mutatkoztam:

                   Szabó Zelma Evelin –

                   ezek mind a neveim. (nevet)

                   Sajnos nem ülhetek le.

Eszter:        Mért? Maradjon hetekre!

Evelin:        Ez aranyos! De nem lehet,

                   A főnököm szigorú,

                   ha lazázunk, kiború’,

                   s kirúgatást emleget.

Eszter:        Vannak furcsa emberek.

Evelin:        Percem nyugton nem telhet,

                   folyton-folyvást rendelnek.

Eszter:        A szerencsések.

Evelin:        Csápolnak, míg becserkésznek…

                   Ott is, ni! egy fószer int

                   a kilences asztalnál.

                   Ciánt habbal, azt falnál!

                   Falnak megyek, szó szerint!

                   Kövérek, mint toros bolha,

                   de kell nekik a dobostorta,

                   tiramisu, profiterol,

                   csokis mousse és sarokház,

                   dühöng itt a pufi-terror!

                   Más meg lattéért nyüszít,

                   úgy élhet csak, ha mokkáz.

                   Úgy unom már e nyüzsit,

                   a sok debil vendéget.

                   Bárcsak hazamennének!

Eszter:        Ez bosszantó fölöttébb.

Evelin:        Lépnem kell. De jövök még! (el)

Eszter:        Ha nem sírnék, röhögnék.

Krisztián:    (zavarban) Kedves lány és közvetlen…

Eszter:        Már-már röstellem,

                   hogy kis hiján

                   süteményért nyösztettem.

                   Fuss utána, Krisztián,

                   szólj, hogy míg itt szalad, jön-megy,

                   hozza ki a panaszkönyvet.

Krisztián:    Ne már! ez a kedvesség

                   terólad így lepereg?

Eszter:        Menj, mielőtt megvesznék,

                   és lepne az epe meg!

Krisztián:    Teperek. (el)

Feri bácsi:   Jaj, Evelin, aranyoskám,

                   kihulltál az anya-rostán!

                   Nem passzoltok ti ketten,

                   mert e mamlasz,

                   kiért bomlasz,

                   szemlátomást töketlen.

                   De hopp, jön egy új nővendég,

                   apró, mint egy mustármag,

                   kit minden férfi mustrálgat,

                   s szintúgy tetszik anyuskának –

                   úgy néz, mintha örvendnék!

Eszter:        Viki! Csüccs le

                   itt a plüssre!

Viki:           Szia, Eszter!

                   Bocs, ha késtem,

                   anyám nehezen ereszt el,

                   és olykor pláne mégsem.

Eszter:        Nem mondtad, hogy reménybeli

                   anyósoddal ütközöl,

                   ki benned a menyét leli?

Viki:           Megkérdezte: melyikkel az öt közül?

                   Egyébként meg üdvözöl.

Eszter:        (csípősen) Fut jelölted másik négy?

                   Mért nem rögtön százig mégy?

Viki:           Meglehet, hogy prózai

                   vagyok, már-már otromba,

                   akit le nem nyűgöz ködkép,

                   s a romantika pózai,

                   de vágyom már egy otthonra,

                   az anyámtól költözködnék.

                   Gondolkozzunk realistán,

                   így vagy első te a listán.

Eszter:        A szerelem szent dolog.

                   Hogyha egyszer fennforog,

                   ellene ki küzdhetne?

                   Térjünk is az üzletre!

                   Családi ház, zöldövezet,

                   padlófűtés, összkomfort,

                   szobátokban légkondi,

                   a kapu kis közbe vezet,

                   a garázsban Ford Escort,

                   hároméves, kék kombi.

                   A kert másfél hektárin

                   barack nő és nektárin,

                   ha illatát megérzed,

                   az maga az igézet.

Viki:           S mi kapnánk az egészet?

Eszter:        (kis szünet után) Tiétek a tetőtér,

                   én megyek a földszintre.

Viki:           Lehetek most őszinte?

                   Ezzel kissé letörtél.

Eszter:        Nem leszek az utatokban,

                   a szobámban matatok benn.

Viki:           Ha anya kéne, van raktáron.

                   Börtönőr, kém, házmester,

                   ki naphosszat rám leskel,

                   hogy bajával traktáljon.

                   Úgy költözzem más tájra,

                   hogy ott vár egy anya-pótlék,

                   ki lépteim strázsálja?

Eszter:        Nem mondtam a nyaralót még!

                   Szanazugban,

                   a Körösnél!

Viki:           Ha az úgy van,

                   érte jó pénzt megadnak,

                   rajta annyit keresnél,

                   hogy végy egy lakást magadnak!

Eszter:        Erre alszom még egyet,

                   hogy jobb tervre ébredjek.

Feri bácsi:   Nékem ez az alku fáj.

                   Két szívtelen halkufár,

                   ki halpénzre kalkulál.

                   De hajjaj,

                   kócos hajjal

                   közeleg az egyszemélyes halraj.

Eszter:        (az érkező Krisztiánnak) A panaszkönyv hol maradt?

                   Nem látom a hón alatt!

Krisztián:    Megették a vikingek.

Eszter:        Bemutatom Vikinket!

Viki:           Szia! te vagy Krisztián?

Eszter:        Megrendelted már a lattém?

Krisztián:    Beütött a vízhiány.

                   Se kávé, se szóda

                   azóta.

Eszter:        Szomjan vesztem ezalatt én.

Krisztián:    Csábító a gondolat! (Eszter megszólalna, de nem engedi)

                   Ne is hűtsd a gyomrodat,

                   én lököm a szöveget!

                   Nem vitatom,

                   hogy nem vagyok nyápic túl,

                   a pocakom – de mint atom –

                   a hízásra rágyorsult,

                   elértem a vágósúlyt,

                   a kilóm már százig nyúlt,

                   de annyit azért leszögezek,

                   keményen, mint a kövezet:

                   akadt nő, ki rám izgul,

                   és ez nem a mázlin múlt!

Eszter:        (gúnyosan) Naná, tán egy pincérnőcske!

                   Nem vonzanád ingyér’ őt se!

                   Szép summa a napi jatt,

                   ha kedves, csak amiatt!

Krisztián:    (bőszen) Mért nincsenek kéznél torták,

                   hogy betömhessem a torkát,

                   s fulladozva kancsalon

                   felfogja, hogy van csajom?

Viki:           Ha így állunk, távoznám.

                   Van még mára három szám.

Eszter:        Viki kedves, hova futsz?

                   Ne ijesszen el e trucc!

                   Henceg csupán Krisztián,

                   ne akadj fenn hisztiján!

                   Csak nyelve van fölvágva!

                   Nőre bárhogy sóvárg ám,

                   béna, mint egy sóbálvány,

                   s nem vergődik zöld ágra!

Krisztián:    Bocs, ha netán megbántanám,

                   ki ez a csaj egyáltalán?

                   Nem kellenek kibicek,

                   jobb is lesz, ha kibiceg.

Feri bácsi:   Kávéval jő Evelin!

                   Rosszabbkor nem érkezhet.

                   Vidám, mint az elejin,

                   holott ez már végkezdet.

Evelin:        Hoztam lattét, eszpresszót,

                   a hangulatnak ez tesz jót,

                   ha mindenki bestresszolt.

Eszter:        (Vikinek, súgva) Vigyázz ezzel! Elmebeteg.

Viki:           Vigyázok. Most elmehetek?

Evelin:        (leül) Végre öt perc pihenő!

                   Leteszem a kufferem,

                   kényelmes e puff-perem.

                   (Vikihez) És te ki vagy? Családtag?

Eszter:        Lükébb, mint a nagy átlag.

                   (gyanakodva) Krisztián, mondd: ki e nő?

                   Anyuskádat őmiatta gyaláztad?

Evelin:        (Krisztiánnak dühösen) Nem szóltál rólam, te díszkretén,

                   csupán sunnyogtál diszkréten,

                   hallgattál, mint a sügérek,

                   s most engem néz mesügének?

                   És ne kapjak agyrákot?

Krisztián:    Mondanám, ha hagynátok:

                   igen, ő a választottam!

Viki:           Nem hallgatom már ezt itten.

                   Fene vigye el e randit,

                   ha egy más csaj belerandít!

                   Megnézem a következő rajtszámot,

                   s folytatom a férj utáni hajszámot.

Eszter:        Maradj még, mint kő kövön!

                   Ne lépj túl a kölkömön.

                   Minden más nőt félrelökve

                   nyomulj rá e férjjelöltre!

Evelin:        (Krisztiánnak) Mi a görbe pöcs?

                   Nőd van, s azt is idehoztad?

                   Kell rögtön egy bige-osztag?

Krisztián:    Nincs nagy gond, csak törpe göcs…

Evelin:        Mi a lószőr?

                   Az nem gond, hogy vele nőzöl?

Krisztián:    Most láttam őt legelőször!

Eszter:        (Krisztiánnak) Ehhez mennél férjül-e?

                   Nem látod, hogy félhülye?

                   S lapos, mint egy alátét!

Evelin:        (Eszternek) Maga kérte a lattét?

Evelin leönti Esztert a kávéval

Krisztián:    (Evelinnek) Te tényleg nem vagy normális,

                   sőt: vadabb még egy mórnál is.

                   Azt gondolod, faszagányos,

                   hogyha így állsz az anyámhoz?

                   Muszáj vele meccsezned?

                   Csoda, ha nem kap utánad?

Evelin:        Szarok rá. Ezt elcseszted.

                   Tartsd meg mind a rokonságod!

                   És üzenem az apukádnak:

                   mért nem húzott kotonzsákot? (el)

Viki:           (Eszternek) Húzok, ha nem haragszol.

                   Vár reám egy alagsor. (el)

Krisztián:    Jó volt ez a csaj nálam,

                   de megveszett. Sajnálom.

                   Ennyi lett az örömünnep:

                   egy ázott blúzt törölünk meg.

Eszter:        Ha kávéban is kell úszkálnom,

                   nem sírok most e blúz-káron,

                   hisz világos a tanulság:

                   nem óv meg, csak anyuskád. (egymásba karolva elmennek)

Feri bácsi:   Nem segít krémes, se lúdláb,

                   s hiába, hogy a máz édes,

                   ha anyád jár, mint a rúd, rád,

                   számodra csak bú terem.

                   Megyek. Vár a mutterem.

                   Az idén lesz százéves. (el)

 

Megjelent a Bárka 2023/5-ös számában.


 Főoldal

2023. november 09.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel verseiFecske Csaba verseiCsobánka Zsuzsa Emese: Útvesztő
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png