Ecsédi Orsolya
Egészséges táplálkozás
Kedvencem a zöldségleves,
nincs jobb, ha egy gyerek beles.
Csak a répa
a probléma.
Túl sárga, mert belül irigy,
rendes kaja nem néz ki így,
utálom, na.
Bár ne volna
belefőzve, se a zeller,
egye meg más, szeretettel
átengedem.
Szegény fejem
azt se tudja, hová dugja
a borsót, hisz inkább dudva,
nem is zöldség.
Jaj, segítség,
mi ez megint, karalábé?
Hányszor mondtam, nem kell, kábé
tízezerszer.
Mégis felszel
mindent, aztán felforralja,
értetlen az ember anyja.
Bezzeg tészta!
A kis részt a
tányérban, amit elfoglal,
kevesellem, és jó okkal.
Rossz az arány.
Szinte parány,
a sok színes kerti gyomja
megint egészen elnyomja
a szegénykét.
De egyébként
kedvencem a zöldségleves.
Nincs jobb, ha egy gyerek beles.
Kedvencem a finomfőzi,
a csokit is beelőzi.
Alig várom,
bekajálom.
Kedvet csinál nekem, dalost,
sok benne az élelmi rost,
és vitamin.
Bár odakinn
termő cuccot raknak bele,
fontos, hogy ne legyen tele
cukkinivel.
Főleg, mivel
ebben is lapít a borsó,
nem segít az ízén bors, só,
ha meglátom,
kipiszkálom.
Ez pedig mi? Kukorica?
Egye meg a mangalica.
Vágva szép a
sárgarépa,
viszont nem jobb semmivel se,
el kell, hát az ember rejtse.
Sárga törpe,
hopp, a földre.
Véletlen volt, majd azt mondom.
Semmi mással nincsen gondom,
hisz a rántás
szinte áldás.
Közted és a rost közt ott áll,
végveszélyben emígy szolgál
ő reményként.
De egyébként
kedvencem a finomfőzi.
A csokit is beelőzi.
Kedvencem a gyümölcssali,
ha neked is, üvöltsd, hali!
Csak az alma
kényuralma,
amitől a falnak megyek.
Mi van, mást már ne is egyek?
Mert őshonos?
A főokos
szüleimnek mániája
a meggy ízharmóniája.
És a barack.
Ha egy palack
lenne ilyen, mondjuk szörpként,
rárepülnék szinte önként.
De a parancs,
hogy a narancs
fogyjon gyorsan, sose tör be.
Ez a folt itt vilmoskörte?
Ez meg banán?
Nincs más talán?
Ej, na végre. Ez az, kérem.
Miszlik enyhén cukros lében.
Oké minden,
felhörpintem.
Az se gond, ha nem csak enyhén,
mert ha a vizet szeretném,
csapot nyitnék.
Miért hinnék
annak, aki ezzel ámít?
Kinek a tápanyag számít,
egyen kőszént.
De egyébként
kedvencem a gyümölcssali.
Ha neked is, üvöltsd, hali!
Mekkora nagy
Pedál nőtt a biciklire, ami eddig futó volt,
Öt ujj nőtt a kesztyűre a kettő helyett, de jó bolt,
ebből négyet, ez a kemény, meg is tudok számolni,
oda-vissza, pedig még egy irányba sem akármi.
Érett koromhoz
mekkora agy,
mekkora nagy,
hát ekkora nagy!
Nőtt a ruhám is,
szinte lehagy,
akkora nagy,
hű, mekkora nagy!
Centi nőtt a talpaimra, éktelensok-akárhány,
vagy felülre, ezt a kérdést hárítja a tudomány,
viszont együtt annyi centi, és ez az egy tuti már,
amitől a szomszéd néni rémisztően kiabál:
Kicsikém, nahát,
mekkora vagy,
mekkora nagy,
hát ekkora nagy!
Puszikát, cupp-cupp,
egy csuda vagy,
nagy csuda vagy,
és jó csudanagy!
Lista nőtt a tilalomból, szinte semmit nem szabad,
nem ugrálok, mint egy őrült, nem szopom az ujjamat,
legfeljebb csak elalváshoz, azt nem látja más, csak én,
egy ennyire komoly ember minden, csak nem kicsikém.
Hallom, és mérgem
ekkora nagy,
mekkora nagy?
hát ekkora nagy!
Néha teher, hogy
egy csuda vagy,
ekkora agy,
és ekkora nagy!
Borg
Mosd meg a kezed rendesen, hisz
látod, hogy mindenki megmossa.
Nem tudom, mi bajod a hússal,
finom, mert mindenki azt mondja.
Más gyerek nem ilyen méregzsák,
nem duzzog, sőt, nem is gondolja.
Ne hisztizz, nem fáj az orrtörlés.
Biztos, ezt mindenki így tudja.
Számold meg, rajzold le, színezd ki,
mindenki más szépen megoldja.
Régóta gyanakodtam rájuk,
mert ez már nem lehet véletlen.
Próbáltam magamat meggyőzni,
bízni, hogy valahol tévedtem,
de sajnos mostanra kiderült,
mi az én gondom az életben.
Engem asszimilálni akarnak!
Ilyen kicsin múlt, de komolyan,
hogy győzzenek az űrhatalmak,
beolvasszanak masszájukba,
búcsút inthessek önmagamnak.
Anya mindig gyanús volt nekem,
és nagyiban sem vagyok biztos.
Az óvónő totál kockafej,
jól beépült, de lebukott most,
magával rántva a rendezett
sorba állítós gyerekorvost.
Mától átlátok mindazokon,
akik szerint köszönni fontos,
viselkedjek fegyelmezetten,
és gond, ha a hajam bozontos.
Ők gyereknevelésnek hívják,
és darálják unos-untalan.
Néha sajnos nagyon úgy tűnik,
minden ellenállás hasztalan.
