Márton László

 

Nibelungok

 

NEGYEDIK FELVONÁS

 

Első jelenet

 

Küzdőtér. Az udvari előkelőségek emelvényről nézik a buhurtot, azaz csoportos viadalt. Siegfried a „zöldfülűek” oldalán küzd az „öreg rókák” ellen.

 

HUNOLD (mint kikiáltó vagy szervező)

Következik a negyedik összecsapás! Aki az öreg lovagok csapatát vezeti: Volker, a költő! Aki a fiatalok élén vágtat: negyedszerre is Siegfried úr! Induljon a két csapat, rajta!

(Porfelhő, fegyvercsörömpölés.)

KRIEMHILD

Hajrá, Siegfried! Hajrá, Siegfried! – Igaz is: te kinek drukkolsz, édesem?

BRÜNHILD

Én? Én senkinek. Szerettem volna páncélt ölteni, fegyvert ragadni, és részt venni a lovagi tornán, de nem kaptam rá engedélyt. Hagen azt mondta: nőknek tilos. Mert egy nő eleve úgyis vereségre van ítélve. Vagy ha mégis győzne, mármint egy nő egy férfi ellen – ezt mondta Hagen –, abból világra szóló botrány lenne.

KRIEMHILD

Odanézz! Azt a mindenségit! Ne hagyd magad, Siegfried! Te vagy a jobb! Hurrá!

HUNOLD

A negyedik összecsapás véget ért! Kizuhant a nyeregből az öreg rókák oldalán... egy, kettő, három... kilenc jó lovag, a zöldfülűek oldalán... egy, kettő, három, négy... tizenöt páncélba bújtatott ifjonc. Siegfried úr negyedszerre is kivetette a nyeregből az öreg rókák vezérét, ezúttal Volkert, a költőt. Nagy tapsot Siegfried úrnak!

(Taps, dobogás, füttyögés. Trombitaszó.)

GÜNTHER (az emelvényről)

Meddig hevernek még azok a szerencsétlenek a homokban? Vigyétek már el őket!

(Csatlósok hordágyakkal átrohannak a színen.)

HUNOLD

A játékosok felkészülnek az ötödik összecsapásra. Az öreg rókák vezére Dankwart, a trójai lovag. A zöldfülűek vezére ötödszörre is Siegfried úr!

(Trombitaszó.)

BRÜNHILD

De ha már kérdezed: én persze a bátyádnak, Günther királynak drukkolnék, ha részt venne az összecsapásokban. De ő csak ül, és csak néz. Mert ő annyira előkelő!

KRIEMHILD

Annyi ellenvetést hadd tegyek, drágám, hogy egy férfit a vitézség tesz előkelővé, nem pedig az ülőhely.

BRÜNHILD

Meglehet, édesem, hogy neked ez a véleményed, de én ezt másképpen gondolom.

HUNOLD

Következik az ötödik összecsapás! Aki az öreg rókák vezére: Dankwart, a trójai hős. Aki a fiatalok vezére: Siegfried úr. Induljanak a csapatok, rajta!

(Porfelhő, fegyvercsörömpölés.)

KRIEMHILD

Csak nézd meg, milyen daliás az én uram. Valósággal sugárzik belőle a dicsőség! Úgy ragyog az ifjú lovagok élén, akár a csillagok előtt a fényes telihold!

HUNOLD (kiesik a szerepéből)

Siegfried uraság, állítsd már le magad! Hiszen úgy potyognak a jó öreg lovagok, mint a fáról az érett alma! A végén nem maradnak ellenfeleid! Hoppá! Siegfried úr Dankwartot, az öreg lovagok vezérét is kilökte a nyeregből. Nagy tapsot Siegfried úrnak! Ámbár én a magam részéről már unom egy kicsit, hogy minden tapsot Siegfried úr vág zsebre. Feltéve persze, hogy zsebre lehet vágni a tapsot.

(Taps, dobogás, füttyögés. Trombitaszó.)

GÜNTHER

Vigyétek már el a sebesülteket!

(Csatlósok rohannak át a színen.)

HUNOLD

Egy pillanat! Előbb megszámolom őket. Különben úgyis mindegy. A fiatalok oldalán kipottyantak hárman, az öreg rókák oldalán az összes lovag. Megállapítom, hogy a mai buhurtot a fiatalok csapata nyerte, köszönhetően Siegfried úrnak.

GÜNTHER

A mai buhurt véget ért. Mehetünk ebédelni.

HAGEN (az emelvényről)

Várjatok! Élni szeretnék a játékszabályba foglalt lehetőséggel: kihívom Siegfriedet párviadalra. Elfogadod-e a kihívást, Siegfried?

KRIEMHILD

Tiltakozom! Siegfried ma már végigharcolt öt buhurtot, és halálosan fáradt. Te pedig, Hagen, ki vagy pihenve.

GÜNTHER

Te csak ne tiltakozz. Egy nőnek nincs joga tiltakozni.

SIEGFRIED (hátratolja sisakrostéyát)

Bizony ám, Kriemhild, jobb lenne, ha csendben maradnál. – Elfogadom a kihívást, Hagen!

GÜNTHER

Ez már beszéd! Ha – ne adja Isten! – még ebből a párviadalból is győztesen kerülsz ki, barátom, Siegfried, akkor te leszel a mai nap koronázatlan királya.

HAGEN

Csak addig várjatok, amíg felöltöm a páncélt, és felragadom a fegyvert. Mindjárt jövök!

(El.)

KRIEMHILD

Figyeld meg, drágám: az én férjem, Siegfried le fogja győzni trójai Hagent. És akkor ő lesz a mai nap királya.

BRÜNHILD

Tedd hozzá, édesem, hogy koronázatlan. Mert aki meg van koronázva, az mégiscsak az én férjem, Günther.

KRIEMHILD

Hidd el, drágám: az én férjem, Siegfried olyan hatalmas ember, hogy akár az egész földkerekséget is az uralma alá hajthatná.

BRÜNHILD

Ilyen légből kapott füllentéssel inkább ne dicsekedj, édesem. Elhiszem, hogy Siegfried erős, bátor és daliás, de az én férjem, Günther király nagyobb úr nála. Ő parancsol, Siegfried pedig szót fogad neki.

KRIEMHILD

Drága barátnőm, ilyen hazugságot ne hangoztass, de még csak ne is gondolj. Siegfried és Günther – az én férjem és az én bátyám – teljesen egyenrangúak.

BRÜNHILD

Már hogy volnának egyenrangúak? Ő maga mondta, nem is egyszer, hogy a férjem szolgája. Ezzel a két fülemmel hallottam. És ezzel a két szememmel láttam, hogy lesegítette Günthert a nyeregből.

KRIEMHILD

Ha igaz, amit mondasz, nem pedig ordas hazugság, akkor nagy bajban vagyok. Miért is akart volna a bátyám szégyent és gyalázatot hozni a fejemre? Miért állt volna érdekében, hogy akármelyik szolgájával ágyba bújtasson? Ez ki van zárva. Úgyhogy jobb lenne, ha lenyelnéd az ilyesféle hamis beszédeket, és egyáltalán, ha befognád a pofádat.

BRÜNHILD

Neked bizonyára jobb lenne, de azért mégsem így lesz. A te férjed a mi jobbágyunk, és ha így van, akkor szolgáltatásokkal tartozik nekünk. Dézsma, robot, fuvarozás, mindennapos tiszteletadás: ha eddig elmulasztotta is, ezután teljesíteni fogja. Ugye, nem képzeled, hogy lemondunk ezekről?

KRIEMHILD

Ezt komolyan mondod? Jobbágynak merészeled nevezni a férjemet? Az én Siegfriedem sokkal előkelőbb a te Güntherednél! Az én Siegfriedem egy isten. A te Günthered mellette egy kisegér. Vagy inkább kis patkány.

BRÜNHILD

Azt állítod, hogy a te férjed előkelőbb az enyémnél? No, majd meglátjuk, melyikünknek ad a jónép nagyobb tiszteletet: neked vagy nekem?

KRIEMHILD

Ha erre vágyódol, meglesz a próbatétel, ne félj. Figyeld meg: amikor majd megyünk szentmisére, én fogok elsőként belépni a templom kapuján, te csak utánam.

BRÜNHILD

Amíg én vagyok Günther felesége, addig erről ne is álmodozz! Csakazértis én lépek be a templomba először, és eszedbe ne jusson csatlakozni hozzám!

(Jön Hagen felvértezve és felfegyverkezve.)

HAGEN

Itt vagyok, harcra készen.

HUNOLD

Következik a párviadal, más néven juszta. Akik még nem tudják, azok kedvéért elmondom, hogy ez egy latin eredetű szó...

GÜNTHER

Fogd rövidebbre! Úgyis mindenki tudja.

HUNOLD

Ahogy parancsolod, király úr. – Siegfried úr Trójai Hagen ellen, Trójai Hagen lovag Siegfried úr ellen. Rajta!

(Siegfried és Hagen összecsap. Siegfried támolyog a fáradtságtól, Hagen csapásokat mér a sisakjára és a pajzsára.)

KRIEMHILD

Hajrá, Siegfried!

BRÜNHILD

Hajrá, Hagen!

KRIEMHILD

Győzd le Hagent, Siegfried!

BRÜNHILD

Öld meg Siegfriedet, Hagen!

(Siegfried felülkerekedik, Hagen kezéből kiüti a kardot. Hagent megragadja, és térdre kényszeríti.)

HUNOLD

Aki győzött: Siegfried úr! Nagy tapsot Siegfried úrnak!

(Taps. Brünhild tüntetően keresztbe fonja a karját.)

KRIEMHILD

Éljen Siegfried!

HUNOLD

Siegfried úr, miután ötször egymás után győzött buhurtban, végül jusztában is diadalmaskodott. Ezáltal ő lett a mai nap koronázatlan királya, természetesen Günther király úr mellett, aki meg van koronázva, és aki mindennap király.

BRÜNHILD

Ezt Günther király nektek soha, de soha nem fogja megbocsátani!

 

Második jelenet

 

Térség a dóm előtt. Kihallatszik az orgona és a kórus. Toporgó udvaroncok.

 

DANKWART

Odasüss, öcsém! Ott jön Kriemhild az udvarhölgyeivel.

ORTWIN

Amott meg Brünhild az övéivel. Nem értem, miért jönnek külön. Eddig mindig együtt vonultak a szentmisére, közös kísérettel.

DANKWART

Hová tetted a szemedet? Már a buhurton is hátat fordítottak egymásnak. Nem vetted észre?

ORTWIN

Azt akarod mondani, hogy összevesztek? Ebből még nagy baj lehet.

(Jön Kriemhild az udvarhölgyeivel.)

KRIEMHILD

Hadd nézzelek benneteket, kicsikéim. Csinosan felöltöztetek, megérdemlitek a dicséretet. Ez itt, ugyebár, hermelin. Ez meg líbiai tafota, messziről felismerem. Ez pedig aranyszállal hímzett óperenciás-tengeri cápabőr. Elbújhatnak szégyenükben azok a szedett-vedett izlandi tramplik!

(Jön Brünhild az udvarhölgyeivel.)

BRÜNHILD

Megállj! Hátrább! Hé, te! Hozzád beszélek! Mondom, hogy hátrább! Egy jobbágy felesége nem tolakodhat a királynő elé!

KRIEMHILD

Hol itt a királynő? Magadról beszélsz? Okosabban tennéd, ha befognád a pofádat. Egy kurva nem lehet királynő, ezt magad is beláthatod.

BRÜNHILD

Kit kurváztál le? Kit?

KRIEMHILD

Szemedbe mondom: téged. Mivelhogy az vagy. Kurva. A férjem kurvája. Lefeküdtél Siegfrieddel. Odaadtad magadat neki.

BRÜNHILD

Hogy merészelsz ilyet állítani?

KRIEMHILD

Úgy, hogy ez az igazság. Hová tetted azt a kevés eszedet, ami volt? Szétrakod a lábadat egy olyan férfinak, akiről azt hiszed, hogy a jobbágyod?

BRÜNHILD

Ezért az ocsmány rágalomért elnyered méltó büntetésedet. Most, azonnal megyek, és mindent elmondok Günthernek.

KRIEMHILD

Csak meséld el a férjednek, minél hamarabb. Hátha még nem tudja. Inkább tőled hallja, mint ezektől! Úgyis elmondják neki. Egyvalamit azonban jól jegyezz meg: ez nem rágalom, hanem a színtiszta igazság.

BRÜNHILD

Egy jobbágy felesége nem mondhatja meg, hogy mi az igazság!

KRIEMHILD

Még hogy én egy jobbágy felesége?! De ha így volna is, én akkor is hites feleség vagyok. Te meg? Ha a férjem jobbágy, akkor te mi vagy? Egy jobbágy kurvája. Fogadd megvetésemet. És most meghallgatjuk a szentmisét. Gyertek, lányok!

(Bevonul a dómba, kísérete követi.)

BRÜNHILD (néhány pillanatig megsemmisülve, porig sújtottan áll, aztán magához tér)

Gyere csak vissza! Volna hozzád egy-két szavam! Nincs benned annyi bátorság, hogy a szemembe nézz?

KRIEMHILD (előjön a dómból)

Tessék, itt vagyok. Mit akarsz még tőlem?

BRÜNHILD

Az imént azt állítottad, méghozzá mindenki füle hallatára, hogy Siegfried kurvája vagyok. Gyalázkodni könnyű; de hol van rá a bizonyíték?

KRIEMHILD

Még bizonyítékot is akarsz? Ha csak az kell, megkaphatod. Itt van az ujjamon ez a vasgyűrű, három vastüskével. A férjemtől kaptam, a törvényes, hites házastársamtól, aki merő szórakozásból téged is megbaszott. De csak utánam. Ahogy a templomba is csak utánam jöhetsz.

(Bemegy a dómba.)

BRÜNHILD (utánakiált)

Gyere csak vissza! Az a gyűrű nem bizonyít semmit. Azt valaki ellopta tőlem. Biztosan te voltál!

KRIEMHILD (előjön a dómból)

Tolvajnak merészelsz nevezni? Azt a gyűrűt Siegfried húzta le az ujjadról, amikor az ágyadban feküdt. Ő adta nekem, és ő mondta, hogy a tiéd volt. De ha a gyűrű nem elég, másféle bizonyítékom is van. (Előhúzza szoknyája alól Brünhild hímzett selyemövét.) Ez itt a bugyid. Ezt is a férjemtől kaptam, a törvényes, hites házastársamtól. Ezt is ő rángatta le rólad, amikor az ágyadban feküdt. Ezt is ő adta nekem, erről is ő mondta, hogy a tiéd volt. – És most itthagylak. Megkaptad a magadét, úgy kell neked.

(Visszamegy a dómba. Brünhild leroskad. Rázkódik a válla a zokogástól.)

 

Harmadik jelenet

 

Tanácsterem. Günther, Brünhild, Gernold, Giselher, Hagen, Dankwart, Ortwin, Hunold.

 

GÜNTHER

Igen, hallottam az esetről. A templom kapujában összeszólalkoztál a húgommal, ő pedig sértő szavakat vágott a fejedhez. Szerintem ez nem valami nagy ügy.

BRÜNHILD

Kihez mentem feleségül, Günther király? Hát milyen férfi vagy te? Neked ez nem nagy ügy?

GERNOLD (Dankwart és Ortwin felé int)

Itt vannak a tanúk is.

GISELHER

Majd csak eligazítjuk valahogy.

BRÜNHILD

A húgod lekurváz mindenki füle hallatára. Ezek is hallották. (Dankwart és Ortwin felé int.) Azt mondta rám, hogy Siegfried kurvája vagyok. És te hagyod rajtam száradni ezt a mocskot? Vedd tudomásul: ha még ma nem szolgáltatsz nekem igazságot, soha többé nem hálok veled!

GÜNTHER

Ez rettenetes! Most mit csináljak? Hagen, neked mi a véleményed?

HAGEN

Kimondom nyíltan, király úr: Brünhildnek igaza van. Az ő személyét, az ő királynői méltóságát nem lehet büntetlenül megsérteni.

GÜNTHER

Vagyis?

HAGEN

Vagyis: aki ezt mégis megcselekszi, az a legszigorúbb megtorlásra számítson.

BRÜNHILD

Köszönöm, Hagen! Köszönöm!

GÜNTHER

Megbüntessem a húgomat a feleségem kedvéért?

HAGEN

Nem erről van szó. Hanem arról, hogy először is kivizsgáljuk, igazából mi történt. Másodszor pedig azt kell tisztáznunk, hogy ki a felelős azért, ami történt. És csak ezek után mérlegelhetjük, hogy mi legyen a büntetés.

GÜNTHER

Mit kell ezen tisztázni? Hiszen ők is hallották. (Dankwart és Ortwin felé int.) Vagy nem hallották? Kriemhild a bűnös, ez nyilvánvaló.

HAGEN

Ez nem nyilvánvaló. Mert például az is lehet, hogy Siegfried valamit hazudott a húgodnak, Kriemhild pedig elhitte.

GÜNTHER

Ez rettenetes! Ennek már a gondolatától is beteg vagyok.

HAGEN

Hunold, szaladj, és hozd ide Siegfriedet! Minden foglalatosságát szakítsa félbe, és jöjjön azonnal!

HUNOLD

Azonnal itt leszünk. Ő is, én is.

(El.)

HAGEN

Elmondom őszintén az aggályaimat, király úr. Tudod, milyen odaadó híved vagyok, és milyen sírig tartó hálára köteleztél, amikor befogadtál minket, bujdosó trójaiakat. Hitvesedet a mai napon sérelem érte, és ezért – így vagy úgy – elégtétel jár neki. De ez csak az egyik dolog. Vannak itt más bajok is. Nézzünk szembe a veszéllyel: Siegfried kezd a fejedre nőni, Günther király. Mindig mindenben ő a legerősebb, a legügyesebb. Ő a leglegleg. Nem félsz, hogy ez a sok erő és ügyesség egyszer még ellened fordul?

GÜNTHER

De hiszen ő a legjobb, leghűségesebb... Nagyon sokat köszönhetünk neki!

HAGEN

Már megint ez a leglegleg. Vedd már észre: egyre népszerűbb. Egyre több híve és rajongója van. Beleszól olyan államügyekbe is, amikhez semmi köze. Figyelmeztetlek: ha így megy tovább, le fog taszítani a trónodról, Günther király!

(Jön Hunold és Siegfried.)

HUNOLD

A parancsot végrehajtottam: Siegfried a színetek előtt áll.

SIEGFRIED

Nem értem, mi ez a nagy sietség, uraim. Küldöncötök az asztal mellől állított fel. És mi ez a haragos arckifejezés? Miért vonjátok össze a szemöldökötöket? És miért sír Brünhild?

HAGEN

Még kérdezed?

SIEGFRIED

És egyáltalán, mit keres köztetek Brünhild? Egy nő, tudomásom szerint, nem vehet részt a wormsi udvar tanácsülésein!

GÜNTHER

Tudd meg, Siegfried, hogy engem, a hitvesem személyén keresztül, kirívóan súlyos sérelem ért. Húgomnak, Kriemhildnek azzal dicsekedtél, hogy a királynő – mármint az én törvényes, hites házastársam – a te szeretőd volt. Kriemhild legalábbis ezt állítja.

SIEGFRIED

Ha ezt állítja, hazudik! Ezért hívtatok ide? Akkor hozzátok ide őt is! Követelem, hogy szembesítsétek velem. Mondja az arcomba, ha meri!

BRÜNHILD

Azt már nem! Nehogy már idehozzátok! Nem vagyok hajlandó közös levegőt szívni azzal a döggel!

GÜNTHER

A királynő kifogása jogos. Te majd otthon szembesülhetsz a feleségeddel éppen eleget. Most arra a kérdésre válaszolj: dicsekedtél-e valaha is azzal, hogy a magadévá tetted Brünhildet?

SIEGFRIED

Nem én! Soha!

GÜNTHER

Hajlandó vagy erre megesküdni?

SIEGFRIED

Igen. Bármikor. Ha kell, most azonnal.

HAGEN

Ugye tudod, hogy aki hamisan esküszik, az halált érdemel?

SIEGFRIED

Tudom.

HAGEN

Ha tudod, akkor ne csak arra esküdj meg, hogy nem dicsekedtél egy olyan cselekedettel, amelyet el sem követtél, hanem arra is, hogy tényleg nem követted el. Ennek sem látod akadályát?

SIEGFRIED

Semmi akadálya.

HAGEN

Akkor hát – a királyi fivérek, az udvartanács és a megbántott Brünhild előtt – először esküdj meg arra, hogy sohasem dicsekedtél senkinek azzal, hogy az itt jelenlevő Brünhild valaha is a szeretőd volt.

SIEGFRIED

Esküszöm.

BRÜNHILD

Én ezt nem hallgatom!

GÜNTHER

Pedig most kapod az elégtételt. – De ha nem akarod hallani, máris elmehetsz.

BRÜNHILD

Megyek is!

(El.)

HAGEN

Ezek után esküdj meg arra is, hogy sohasem közösültél Brünhilddel.

SIEGFRIED

Esküszöm.

HAGEN

Ne ilyen röviden! Szép, kerek, egész mondatot szeretnénk hallani. „Esküszöm Deuszra, a keresztények istenére, hogy sohasem közösültem Brünhilddel.”

SIEGFRIED

Esküszöm Deuszra... a keresztények istenére... hogy sohasem...

GÜNTHER

Ez az! Ezt már szeretem hallani!

HAGEN

Most már csak egy utolsó kérdésre válaszolj, Siegfried: hogyan kerülhetett a feleségedhez Brünhild királynő vasgyűrűje és hímzett selyemöve?

GÜNTHER

Hagyjuk ezt a szőrszálhasogatást! Nekem elég annyi, hogy barátunk, Siegfried letette az iménti esküt. Ezáltal Brünhild fényes elégtételt kapott. Siegfried, belátjuk ártatlanságodat, felmentést kaptál minden vád alól. Ugyanúgy szeretünk, mint azelőtt, sőt, ha lehet, egy kicsit még jobban is. Húgom alávaló, hazug mocskolódásából rád nem tapad szemernyi sem. Menj haza békével, és részesítsd a nejedet hathatós oktatásban: máskor ne rágalmazzon, főleg ne az udvar füle hallatára.

SIEGFRIED

Az esetből az a tanulság, hogy a nő fogja be a pofáját. Máskülönben nekünk kell betapasztanunk.

(El.)

GÜNTHER

Akkor hát ezt az ügyet szerencsésen lezártuk.

HAGEN

Nem zártuk le.

GÜNTHER

Hogyhogy? Mi van még hátra?

HAGEN

Az, hogy meg kell halnia.

GÜNTHER

De miért? Hiszen csupa jót tett velünk.

HAGEN

Éppen azért. Eddig csupa jót cselekedett. Ezek után pedig nem lesz módja rosszat cselekedni.

GÜNTHER

Lehetetlenség! Egy ilyen kiváló embert? Ti is mondjátok el a véleményeteket, Ortwin, Dankwart!

DANKWART

Én? Én ugyan nem szólok egy körömfeketényi véleményt sem! A végén még azt fogják híresztelni az udvarban, hogy a trójai menekültek irigységből meg akarják gyilkolni Siegfriedet. Egyébként én is úgy látom, hogy túl sok baj kezd lenni vele.

ORTWIN

Én nem kívánom senkinek a halálát, és nem vagyok sem próféta, sem jövendőmondó, de annyit azért látok, hogy a közeljövőben elhalálozik az illető. Hadd ne mondjam ki a nevét.

GISELHER

Nehogy már megöljük! Én úgy szeretem őt, mintha ő is a bátyám volna, akárcsak te, Günther és te, Gernold! Van ez a jelentéktelen, piszlicsáré ügy, hogy valami semmiség miatt két asszony hajba kap, vagy tengelyt akaszt, vagy összerúgja a port – és akkor emiatt már ölni kell?

GÜNTHER

Gernold öcsém, te nagyon hallgatsz. Pedig neked is színt kell vallanod.

GERNOLD

Giselher annyira szereti Siegfriedet, mint az édes testvéreit. Nohát, én nem szeretem annyira. Semennyire sem szeretem. Felőlem akár meg is ölhetjük.

GÜNTHER

Úgy látom, egyedül maradtál a szavazatoddal, Giselher.

HAGEN

Már megbocsáss, király úr, de a te szavazatodat még nem ismerjük. Pedig az fontos.

GÜNTHER

Most mit mondjak? Nagyon sok hálával tartozom neki. A szászok és a dánok elleni háború... az izlandi utazás... a nászéjszaka... Ne nézzetek rám így! Az a nászéjszaka... Pfuj. Siegfried borzasztóan erős. Nem lehet legyőzni sem harcban, sem lovagi tornán. Hiába akarjuk megölni, ő kőkeményen védekezni fog.

DANKWART

Azt már majd csak megoldjuk valahogy.

ORTWIN

Erősnek erős, de azért ő sem halhatatlan.

GÜNTHER

De mégis, hogyan fogjuk csinálni?

HAGEN

Azt még nem tudom. Vagy ha mégis tudom, akkor elég, ha én tudom. Amikor majd cselekvésre kerül a sor, tudatni fogom veletek, mi lesz a teendőtök.

GÜNTHER

Hát jó. Vagyis nem jó, de a közakarathoz igazodni kell. Pedig nagyon fáj a szívem szegény barátomért.

 

Negyedik jelenet

 

Günther hálószobája. Brünhild, Hagen.

 

BRÜNHILD

Tudd meg: Siegfried hamisan esküdött. Ne kívánd, hogy többet is mondjak.

HAGEN

Meg fog halni: erről én gondoskodom. Ne kívánd, hogy többet is mondjak.

BRÜNHILD

Te vagy itt az egyetlen férfi. Persze, csak ha leszámítjuk Siegfriedet.

HAGEN

Márpedig leszámítjuk. Siegfried halálfia.

Ötödik jelenet

 

Küzdőtér. Buhurt. Günther, Hagen, Kriemhild, udvaroncok.

 

HUNOLD

Induljanak a csapatok!

(Porfelhő, fegyvercsörömpölés.)

KRIEMHILD

Hajrá, Siegfried! Hajrá, Siegfried!

GÜNTHER

Azt ajánlom, édes húgom, vonulj vissza a lakosztályodba. Így, ahogy most kinézel, okosabb lesz, ha egy darabig nem mutatkozol az emelvényen.

KRIEMHILD

Igazad van, Günther. Köszönöm, hogy a gondomat viseled. Hajrá, Siegfried!

(El.)

HAGEN

Nagy verést kaphatott. Szegényke!

GÜNTHER

Csak azt kapta, amit érdemelt. Nincs mit sajnálni rajta.

HAGEN

Hát igen. Siegfried a bántalmazásban is felülmúlhatatlan. Nemcsak a szászokat és a dánokat veri meg, hanem a kis feleségét is. Mint a kétfenekű dobot. Bizony ám!

GÜNTHER

Idehallgass, te Hagen! Áruld már el nekem!

HAGEN

Mit?

GÜNTHER

Hát azt. Hogy őt eltesszük láb alól. Te mondtad a múltkor! De miképpen?

HAGEN

Ja, tényleg.

GÜNTHER

Áruld már el, hogyan fogjuk csinálni. Lyukat fúr az oldalamba a kíváncsiság.

HAGEN

Igazad van, Günther. Neked mint királynak tudnod kell minden államügyről. Hát idehallgass. Ha már a szászokról és a dánokról szó esett: rövidesen jön a szász és a dán király követe, mint a múltkor, és hadat üzennek, mint a múltkor.

GÜNTHER

Atyavilág! Hiszen ez rettenetes!

HAGEN

Ne ijedj meg, felséges király úr. Nem igazi követek lesznek.

GÜNTHER

Hanem?

HAGEN

Muszáj, hogy beavassalak a részletekbe? Hát jó. A napokban érkezett két honfitársam, két újabb trójai menekült, akiket még nem láttak Wormsban. Őket fogom felöltöztetni és betanítani. Lesz jó nagy ijedelem, Siegfried pedig – ahogy azt már megszokhattuk – ezúttal is fel fogja ajánlani, hogy segít nekünk. Elindulunk a háborúba. Ezúttal – nem úgy, mint a múltkor – te is velünk jössz. A többit majd meglátod.

HUNOLD

Véget ért a harmadik összecsapás. Aki a győztes: ezúttal is Siegfried úr. Nagy tapsot Siegfried úrnak!

(Senki sem tapsol.)

GÜNTHER

Ezt nagyon okosan kifőzted, Hagen. Komolyan mondom, zseniális vagy!

 

Hatodik jelenet

 

Királyi palota, nagyterem. Jön Werbel, a pszeudo-dán követ és Swemmel, a pszeudo-szász követ.

 

WERBEL, A PSZEUDO-DÁN KÖVET

Hé, bubububurgundiak! Én vagyok a dididadadán király követe, és a bibibübü királlyal akarok beszélni.

SWEMMEL, PSZEUDO-SZÁSZ KÖVET

Én is! Én is! Én a szeszeszisziszöszö király követe vagyok, és azt a célt tűzte ki elém a minden alattvalója által hőn szeretett uralkodó, hogy a legnagyobb titisztetesztelettel...

WERBEL

Popopepepipi befogod! Rossz a szeszeszisziszöszö kiejtésed. Olyan idegenszeszeszisziszöszörű. Majd én elmondom.

GISELHER (jön)

Tessék, itt vagyok. Nevem Giselher. Királynak éppen eléggé király.

WERBEL

Nana nene nönö! Ez neked egy király?

SWEMMEL

Nekem kikikakakukukekele!

GERNOLD (jön)

Ne hallgassatok erre a szerencsétlenre! Igaz, hogy király, de ő a legkisebb király. Én az eggyel nagyobb király vagyok. Nevem Gernold. Tudniillik hárman vagyunk királyok, és a bátyánk, Günther a fő-fő király. De ő még nem ébredt fel. Tegnap este a pohár fenekére nézett. Azaz, hogy pontosabb legyek, házaséletet élt a feleségével, és ettől ki szokott apadni az agyveleje.

GÜNTHER (jön)

Tessék, itt vagyok. Én vagyok a fő-fő király. Nevem Günther. Hadd halljam, mi a mondanivalótok.

WERBEL

Az én uralkodóm, Dánia prittyprütty, Lüdigast nagyon hihihühühahaha rátok.

SWEMMEL

Az enyém is! Az enyém is!

WERBEL

Maradj csöndben! Most én beszélek. Az övé is hihihühühaha. Az ő uralkodója Szászország prittyprettyprütty, Lüdiger.

SWEMMEL

Az egyik a másiknak az öccse. A másik az egyiknek a bátyja. Úgyhogy háború lesz.

WERBEL

Ezennel átnyújtjuk a hadüzenetet. A dán és a szász hadsereg még a mai napon útnak indul Burgundia felé. Két héten belül itt lesznek. Feldúlják és kirabolják országotokat, titeket pedig, ti három királyok, vasketrecben tesznek közszemlére, mielőtt példás kegyetlenséggel kivégeznének.

GÜNTHER

De hát békét kötöttünk!

WERBEL

Ezért van háború.

SWEMMEL

Azért van háború, mert béke van. Amíg nincs béke, addig háború sincs.

SIEGFRIED (jön, felkap egy pajzsot)

Na, megálljatok csak! Ehhez nekem is lesz egy-két szavam!

WERBEL

Hát te ki a fififafafüfüfűzfánfütyülő rézangyal vagy?

SWEMMEL

Ki fia-borja-malaca-báránya-kutyakölyke volnál? Miféle keresnivalód van itt?

SIEGFRIED (kardot ránt)

Nem emlékeztek rám? Én vagyok a ti sorscsapásotok, Siegfried! Leverlek titeket, mint ruszkik a forradalmat. Akarom mondani, mint vak ember a poharat.

WERBEL

Akkor is háború lesz. Ledobjuk rátok az atombombát!

SWEMMEL

Meg még a hidrogénbombát is!

SIEGFRIED

Én pedig miszikbe aprítalak titeket. Majd akkor megtanuljátok, hogyan kell a burgund fő-fő király legeslegeslegjobb jóbarátjával beszélni!

GERNOLD

Lehet, hogy te vagy Günther legeslegeslegjobb jobb keze, de ez itt az én barátom!

(Kivezeti a pszeudo-dán követet.)

GISELHER

Ez meg itt az én barátom!

(Kivezeti a pszeudo-szász követet.)

GÜNTHER

Látod, milyen felelőtlenek a testvéreim? Még nem elég érettek az uralkodásra. Nem számíthatok rájuk.

SIEGFRIED

Rám viszont mindig számíthatsz.

GÜNTHER

Ezt akartam kérdezni, drága barátom. Hogy számíthatok-e rád. Magad is hallottad: a szász és a dán király elfelejtette, milyen megsemmisítő vereséget mért rájuk a te vas kezed, és újból megtámadják Burgundiát.

SIEGFRIED

Nem fogjuk megvárni őket. Hadba indulok ellenük, és lekaszabolom őket mind egy szálig, de még a váraikat is földig rombolom!

GÜNTHER

Ezúttal én is veled megyek a háborúba. Szeretném, ha ragyogó dicsőséged halvány visszfénye engem is megvilágítana egy kevéssé.

HAGEN (jön)

Úgy hallottam, háború lesz. Illetve biztosan tudom. A szász és a dán király követei nekem nyújtották át a hadüzenetet.

SIEGFRIED

A hadüzenetre a kardunk adja meg a választ.

HAGEN

Az a kérdés: nem volna-e jobb egy kicsit alkudozni, tárgyalni velük? Hátha egy nagyobb összegű sarc... vagy évenkénti rendszeres adó felajánlása elkerülhetővé tenné a háborút!

SIEGFRIED

Mit képzelsz, te gyáva féreg? Tárgyalni? Alkudozni? Ezekkel? Soha! A múltkor is tönkrevertük őket, ezúttal sem jut különb osztályrész nekik. Én vezetem a hadjáratot. Barátom, Günther király is velünk tart – most mondta, hogy ez a szándéka –, és ne legyen szemernyi kétséged: velünk jössz te is!

 

Hetedik jelenet

 

Kriemhild lakosztálya. Kriemhild, Hagen.

 

KRIEMHILD

Háború lesz. Nagyon félek. Drága jó Hagen, kérlek, segíts!

HAGEN

Mit tehetek érted, édes úrnőm?

KRIEMHILD

Félek, hogy a férjemnek bántódása esik.

HAGEN

Ugyan már! Siegfried legyőzhetetlen. Aki győztes, az mindig Siegfried. Eddig is legyőzte az ellenséget, most is le fogja győzni.

KRIEMHILD

Nem is az ellenségtől féltem. Hanem a mieinktől. Tudom, hogy egyesek haragszanak rá. Drága jó Hagen, hidd el, nagyon megbántam, hogy megsértettem Brünhildet. Nem kellett volna.

HAGEN

Semmi baj. Ha vége lesz a háborúnak, ha majd legyőztük a szászokat és a dánokat, ki fogtok békülni mind a hárman. Brünhild, Siegfried és te. Ki kéne békülni: mint az ég, kékülni.

KRIEMHILD

Én már így is csupa kék vagyok. Ezt kaptam Siegfriedtől. Amiért Brünhildet lekurváztam. (Mutatja.) Meg ezt. Meg még ezt is.

HAGEN

Hűha. Ezt nem hiszem el! Siegfried a bántalmazásban is felülmúlhatatlan. Nemcsak a szászokat és a dánokat veri meg, hanem a kis feleségét is.

KRIEMHILD

Erről van szó, emiatt félek. Siegfried nagyon bátor. Túlságosan is bátor. Sokkal bátrabb a kelleténél. Drága jó Hagen, kérlek, vigyázz rá!

HAGEN

Attól félsz, hogy megsebesül? De hiszen sebezhetetlen! Mindenki tudja, hogy megfürdött a sárkány vérében, és annyira megkeményedett a bőre, hogy nem fogja sem kard, sem nyílvessző, sem lándzsahegy.

KRIEMHILD

Igen, de van egy tenyérnyi folt a hátán, ahol mégiscsak meg lehet sebezni.

HAGEN

Jé! Tényleg?

KRIEMHILD

A nászéjszakán az ágyban megmutatta. Azóta is mindig ott szoktam simogatni, mert ott nem olyan kemény és reszelős a bőre, mint máshol. Azt is elmesélte, hogy amikor megfürdött a sárkány vérében, a hátára hullott egy hársfalevél, és azon a helyen a sárkányvér nem keményítette meg a bőrét. Még szerencse, mert így legalább el tudom képzelni, hogy milyen finom puha lehetett a teste azelőtt!

HAGEN

Nem mondod! És azt akarod, hogy vigyázzak rá?

KRIEMHILD

Drága jó Hagen, te vagy az egyetlen férfi, akiben megbízom.

HAGEN

Ha így áll a dolog, akkor pontosan tudnom kellene, hol van a testén az a hely, ahol sebezhető.

KRIEMHILD

A két lapockája között van, egy kicsit balra a gerinctől. Éppen a szíve fölött.

HAGEN

Varrj fel a köpönyegére egy jelet. Mondjuk, egy keresztet. Hogy rögtön láthassam, hol van a testének az a pontja, ahol különösképpen kell vigyázni rá.

KRIEMHILD

Hű, ez nagyon jó tanács. Azt mondod, keresztet varrjak rá? Igazad van. Hiszen akkor nemcsak te vigyázol rá, hanem a keresztények istene, Deusz is. Ebből a vérpiros bársonyból fogom kiszabni!

 

Nyolcadik jelenet

 

Országút a Wasgeni-erdő szélén. Jön Werbel, Swemmel és Dankwart.

 

DANKWART

Jól játszottátok a rátok osztott szerepet. Nem valami nagy szerep, de ti megbecsültétek azt is. Nesztek, ez itt a jutalmatok.

WERBEL

Ennyi volt?

SWEMMEL

És most mi lesz velünk?

DANKWART

Jól játszottátok a szász és a dán király követének nem túl hálás szerepét, de hogy egy bíráló észrevételt is tegyek: volt egy kis trójai akcentusotok. Lehet, hogy a burgundokat be tudjátok csapni, de előlem, aki magam is trójai vagyok, hiába titkolnátok a származásotokat. Úgyhogy tűnjetek el Burgundiából, de nagyon gyorsan. Arra van az országhatár.

WERBEL

Jó, jó, de hová menjünk? És mihez kezdjünk azzal a rengeteg sok tehetségünkkel?

SWEMMEL

Te is csak egy ágrólszakadt trójai menekült vagy! Még ha felvitte is a keresztények istene a dolgodat!

DANKWART

Tudjátok, mit: menjetek el Attilához, a hunok fejedelméhez. Ő nagyon kedveli a jövevényeket és a költeményeket. Mondjátok azt, hogy költők vagytok. Meglátjátok, majd csak adódik valami lehetőség. Arra van az országhatár, ez az országút vezet Hunniába. Továbbá – ugye, tudjátok? – Dániába is. Szászországról meg már nem is beszélve.

VOLKER (jön)

Várjatok! Ne siessetek annyira! Én vagyok Volker, Günther király udvari költője.

DANKWART

Na látjátok. Ez is egy udvari költő. Pályatársak lesztek. Együtt kerültök be az irodalmi kánonba. – Hagen tud róla, hogy erre csatangolsz?

VOLKER

Mit gondolsz: nem az ő megbízásából vagyok itt? – Ez a madárijesztő, ugyebár, Werbel, ez pedig Swemmel. Jól veszem észre? Nesztek, ez itt a jutalmatok. Rejtőzzetek el a közelben. Rövidesen erre vonul Günther király a hadseregével. Egyik alvezére Siegfried, a másik Hagen, de ti ügyet se vessetek rájuk. Günther király le fog térni az útról. Ti menjetek oda hozzá, és mondjátok azt neki, hogy mégsem lesz háború. Még egyszer mondom, ez itt a jutalmatok, de Günthertől is kaptok majd jutalmat, számíthattok rá.