Nem kötelező

 Kiss Judit Ágnes

 

A Mester és Margarita

 

 

Az egyik egyházi gimnáziumban, ahol tanítottam, ezt a művet tiltólistára tették, mert nem úgy ábrázolja Jézust és a Sátánt, ahogy a Biblia. Valóban nem úgy. Ahogyan a harmincas évek sztálinista Moszkváját sem úgy, ahogy annak idején illett, és nem úgy, ahogy a történelemkönyvek. Mintha az egyházi és politikai dogmák mögötti tartalmat mutatná fel, sokszor olyan sűrű szimbólumokban, akár egy álom.

A Sátán mint Woland, a feketemágus megjelenik a Patriarsije Prudin, ahol Berlioz, a szerkesztő (neve nem véletlenül azonos a Faust elkárhozása zeneszerzőjével) épp arról győzködi a rendkívül műveletlen, ám vonalas költőt, Hontalan Ivánt, hogy Jézus nem létezett. Woland azonban közbeszól, s mesélni kezdi Jézus és Pilátus valódi történetét, és megjósolja, hogy Berlioznak még aznap este levágják a fejét. Iván végignézi a jóslat beteljesedését, és őrült módjára kezdi üldözni Wolandot, így az egyik zeneszerző kezéből a másikba esik – Sztravinszkij elmeorvos klinikájára kerül, ahol megismerkedik a Mesterrel, a Pilátusról írt regény szerzőjével, akit műve miatt meghurcolnak, börtönbe vetnek, végül az őrültekházába zárnak. A Mester figurájába belejátszik az ördöggel szerződő Faust, de az irodalomtörténészek szerint maga a szerző alakja is – a sapkára hímzett M betű éppúgy jelentheti Bulgakov keresztnevének, mint a mester szónak az első betűjét.

Az általa írt apokrif passió-történet, A Mester és Margarita egyik szála, a moszkvai események közé szőve, hol Hontalan Iván álmában, máskor egy szereplő elbeszélésében, vagy egyszerűen csak úgy, a könyv egyik fejezeteként bontakozik ki. Jesua Ha-Nocrinak egyetlen tanítványa van csak, Lévi Máté, de szíve szerint követője lenne az őt elítélő Pilátus, akit gyávasága akadályoz meg, hogy felmentse a békét hirdető vándorfilozófust. Elégtételként csak annyit adhat, hogy megöleti a Keriáth-béli Júdást, az árulót, és egy lap tiszta pergament adat Lévi Máténak, hogy megörökítse Jesua történetét.

A regény másik rétege Woland feketemágusi ténykedése, aki hatalmas kísérettel érkezik: van köztük vámpírlány, fekete szemüveget viselő halálangyal és egy hatalmas, két lábon járó, fekete kandúr, Behemót. A tavaszi telihold bálját készülnek megtartani, amely épp egybeesik azzal a bizonyos Niszán hónappal, amelyben Jesuát keresztre feszítették. A bál háziasszonya lesz Margarita, a Mester szerelme, aki boszorkánnyá válik, mert Woland azt ígérte, ha helytáll, viszontláthatja az elveszített férfit. Ám amikor a bál után tényleg kérhet valamit, nem a Mestert követeli, hanem kegyelmet egy Frida nevű elkárhozott lélek számára. Frida egy zsebkendővel megfojtotta nem kívánt gyermekét, a zsebkendőt azóta minden éjjel az ágya mellett találja. Az irodalomtörténet Margaritában a Faust Margitját véli felfedezni – nyilván nem véletlen, hogy épp egy megerőszakolt, gyerekgyilkossá lett asszonyt ment meg. Az ördög pedig elfogadja az irgalmat, Margarita megmentheti Fridát, és még a Mestert is visszakapja. A Mester pedig elégetett művét Jézusról és Pilátusról, mert „kézirat soha nem ég el.”

A harmadik réteg a harmincas évek Moszkvájának hétköznapjai. „Moszkva lakói semmit nem változtak” – mondja Woland a szeánszon. Az olvasó kicsinyesnek, gyávának, korruptnak, hazugnak, álszentnek, pénzéhesnek, erőszakosnak, hanyagnak, részegesnek, hitetlennek, bosszúállónak látja őket, akik némi pénzért, de főleg egy szóba jöhető lakásért bárkit eladnak. (Erről a lehetetlen lakáshelyzetről szól Sosztakovics Cserjomuski című meglehetősen groteszk operája is.) Szűklátókörűségük egyik legjobb bizonyítéka, mikor a Behemót felszáll a villamosra, és jegyet vesz, a kalauznő pedig csak odáig jut el, hogy a macskával nem szabad közlekedni, fel sem tűnik neki, hogy egy macska beszél és villamosjegyet akar váltani. Velük szemben Woland és kísérete minden átverés, csíny, ármánykodás ellenére kifejezetten rokonszenves. Woland a Faust Mefisztójának és a Tragédia Luciferének rokona: szarkasztikus, intelligens, jó humorú és udvarias, Korovjov-Fagót és Behemót pedig két mesteri tréfacsináló, akiknek áldozatait az olvasó nem szánja. A Mester regényét, illetve a Margaritával egymás iránt érzett szerelmüket pedig ezek a démoni lények mintha kifejezetten tisztelnék.

Ahogy Jesuának egy tanítványa van, úgy lesz a Mesternek tanítványává az elmegyógyintézetbe jutott Hontalan Iván. A Mester búcsúzóul rábízza, hogy írja meg regénye folytatását, aztán eljut Margaritával az örök nyugalomba. Az emberek azt mondják, meghalt. Mert ebből a világból csak halál árán lehet kijutni. Jesua azt adja neki, amit érdemel – amire szüksége van. A kereszténység tanításához ez sokkal közelebb áll, mint bármely kimondottan vallásos mű. A tiltólistának köszönhetően abban az iskolában minden diák ismerte és megszerette, ha nem is annyira, mint én, aki nem tudom anélkül felnyitni, hogy végig ne olvasnám.

A regénybéli Jesua Ha-Nocri szerint mindenki jó. Az őt megütő Patkányölő centurió és az őt halálra adó Pilátus is. Nem a templomok gipszszobrain látott, szívét kívül hordó szent, nem feltámadott, mindenható, hanem egy nem evilági országról álmodó vándorfilozófus. Gyengeségében erős: meggyógyítja Pilátus gyötrő migrénjét, és uralkodik mindenki fölött. A mű végén kiderül, hogy Woland fölött is. Nemcsak örök nyugalmat kér a Mesternek és szerelmének Wolandtól, közbenjár a tizenkétezer hold óta gyötrődő, bűnhődő Pilátusért is. Hatalmat ad a Mesternek, miután elolvasta a regényét, hogy ő döntsön a főhős sorsáról, a Mester pedig elbocsátja hősét, hogy annyi idő után végre szabad legyen „Poncius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója”.

 


 

Főoldal

 

2013. május 08.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA