Berényi Klára
Zsuzsó limerickjei
Szobámban lakik egy csecsemő,
pechemre éppen a foga nő,
éjszaka kiabál,
tócsákban áll a nyál,
rám férne már egy kis pihenő.
Szobámban lakik egy másik is,
ó se jobb, pedig ő már isis,
naphosszat dirigál,
közöttünk hirig áll,
a hibás csakis ő, nem is-is.
Felnőttek? Velük van sok bajom!
Túlfejlett egójuk nyom agyon.
Főnökként pattognak,
mindenért rám szólnak,
a végén betörnek, ha hagyom.
Életem tilalmak erdeje,
elnyomnak, s harcolok ellene,
hangom a fegyverem,
mindennap élezem,
ám egy jó ombudsman kellene.
Gasparics Gyula
Építőkockák
Építőkockák –
valamennyi
színes darab.
Kék, zöld, sárga –
ezekből építem
majd a váramat.
Jó magas lesz,
legalább
tizenöt emelet.
Torony is lesz
a tetején,
karcsú és kerek.
S mielőtt leomolna
(mert hát
ez a kockavárak sorsa),
majd lefényképezem,
és a Facebookra is
felteszem.
Gasparics Gyula
ábécé
az a – alma
a b – béka
a c – cirmos
cicafarok.
Ezeket már
mind tudom,
pedig még csak
ötéves vagyok.
De jövőre már
hat leszek,
és akkor
isibe megyek.
Addigra pedig
– fogadom –,
az összes betűt
mind megtanulom.
Fellinger Károly
Múzsa
Elsős vagyok,
szülinapomra eljött az egész
osztályunk ünnepelni,
no nem mindenki, a tanító nénit
nem hívtuk meg.
A legszebb lány, a copfos Réka
megtetszett a kétéves
kisöcsémnek, Robinak.
Mivel Réka
jóval magasabb nála,
előhúzta az ágy alól
a bilijét, s ráállt.
De még így is
nyújtózkodnia kellett,
hogy Réka válláig érjen.
Az osztálytársnőm elmosolyodott,
majd puszit adott
a homlokára.
Nagyapa szerint költő
lesz Robiból,
hiszen homlokon csókolta
a múzsa.
Fellinger Károly
Bumeráng
Nekem olyan bumerángom van,
hogy ha elhajítom, és
egy helyben várok,
pár perc alatt visszaszáll hozzám,
mondja az elsős Petike.
Nekem meg olyan,
magyarázza neki Zolika,
a hároméves kistestvére,
hogy minél erősebben hajítom el,
annál több napig kell várnom rá,
hogy visszatérjen.
Vagyis, marad időm
felfedezni a világot,
majd visszaérni az udvarunkba,
a helyemre, hogy szálltában
elkapjam a bumerángot.
