Halmai Tamás
Életre-halálra
Tolsztoj: Ivan Iljics halála
– Boldogtalan vagyok. Mit tegyek? – kérdezte a tanítvány.
– Mit tennél a helyedben? – kérdezett vissza a mester.
Mire gondolt Kosztolányi, amikor arra gondolt, hogy a halál az egyetlen múzsa? Miért nincs kedvünk nevetni, ha arról értesülünk Thomas Bernhardtól, hogy minden nevetséges, ha a halálra gondolunk? Akár efféle kérdések közvitára bocsátásával is fölüthetjük azt a tanórát, amelynek tárgya Tolsztoj mesterműve, az Ivan Iljics halála (1886).
Némi munka nem takarítható meg. A szöveget először is el kell olvasni. Otthon, előzetesen, figyelmesen. (Ha egy huncut tekintetű tanítványunk arra emlékeztetne, hogy Borges szerint a kötelező olvasmány fogalma éppoly képtelenség, mint a kötelező boldogságé, emlékeztessük őt arra még huncutabb tekintettel, hogy az argentin mester csillagtörvényekhez igazított eszméinek nem kellett egyúttal az érettségi követelményrendszerhez is igazodniok.)
Másodszor a szöveg – mert szöveg – értő olvasásra, azaz értelmezésre vár. Elodázhatatlan föladat ez is: jobban érteni, amit megértünk. Értelmezni a megértettet. Hermeneutikai elszántsággal járni a végére, miért (mi okból és mi végett) szép a szép. A prózapoétikai elemzés kaland is lehet; közös, sőt közösségi. Megbeszélni, ki-beszélgetni a műfaj problematikáját (elbeszélés vs. kisregény); az idő- és térszerkezet sajátosságait (visszatekintő elbeszélőmód, távlatszűkítő jelenetezés); a visszatérő képek, képzetek (metaforaértékű motívumok és szimbólumértékű metaforák) szerepét; az irodalom- és eszmetörténeti kontextusokat (az evangéliumoktól a kortárs oroszokon át Heideggerig); a szereplők közti viszonyok sérült dinamikáját; a nyelvi jellemzőket és világképi sugalmakat.
A perdöntő kérdés mindazonáltal nem tágít mellőlünk: miért tarthat számot 16–17 éves diákok érdeklődésére egy 19. század végi, pétervári törvényszéki bíró haláltusája? A válasz sem kevésbé perdöntő: mert a 16–17 éves diákok is meg fognak halni egyszer. Egy olyan élet végén, amelynek minőségét, állagát és értelmét egyebek között a műélmények formálják véglegesre. – Jóságos paradoxon, hogy a szenvedésről számot adó művek is szenvedésünk (tudatlanságunk és tanácstalanságunk) enyhítésében működnek közre.
Az Ivan Iljics középponti tanulsága alkalmasint ez: az ember úgy hal meg, ahogy élt. Ha boldogtalan (mert szeretetlen) esztendők állnak mögötte, megboldogulni se tud utolsó óráján. A rilkei (közelebbről s másképp: Nádas Péter-i) „saját halál” gyöngéd utópiáját talán csak gyávaságból véljük utópiának (s tévedésből gyöngédnek). Mi mindannyian, akik kifogyhatatlan leleménnyel műveljük ki az inautentikus egzisztencia, avagy az elmismásolt élet személyre szabott változatait.
Aligha van alkalmasabb időszak egy ember életében arra, hogy ilyen kérdésekkel szembesítsék, mint a kamaszkor. Amikor egyre többet tud a halálról, s napról napra kevesebbet az életről. Ne féljünk, s a diákokat se féltsük a nyílt és csoportos kétségbeesés kockázatától. Nyereségünk beláthatatlan lehet: az ifjú szívekben fölcsiholt kíváncsiság nemcsak Tolsztoj más remekei felé nyithat sugárutakat (a Gazda és cselédtől a Szergij atyán át a nagyregényekig), de Csehov ontologikus kamaradrámái vagy Dosztojevszkij ördögűző narratívái is vonzóbb olvasmányok lehetnek a tolsztoji tapasztalat fényében.
Úgy lehet, a Tolsztoj-féle üdvtörténeti horizont sokak számára idegen látomás, s nemcsak ebben az életkorban. Mégse marad itt tágasság híján senki: az esztétikai túlvilág, a katarzis metafizikája mindenki előtt nyitva áll, felekezetre és kedvenc együttesre való tekintet nélkül.
Végül néhány lehetséges feladat lehetséges diákoknak (egy lehetséges univerzumban):
1. Csatoljanak alternatív befejezést a műhöz (például Ivan Iljics második élete címmel).
2.Költsék újra a történetet kedves írójuk modorában és műfajában, akár új szereplők bevonásával. (Fényt derítene-e Hercule Poirot bűnös titkokra vagy Harry Potter mágikus összeesküvésre a hétköznapi baleset mögött? Hogyan viselkedne Piszkos Fred Ivan Iljics, és Fülig Jimmy Geraszim helyében? Merre kanyarodna a cselekmény a Tolkien- vagy a Gaiman-féle fantasy keretei között? Stb.) – Avagy: készítsék el egy Ivan Iljics halála című online szerepjáték szinopszisát.
3. Szlavofil hollywoodi filmproducerként mely szereplőt melyik sztárszínésszel játszatnák el legszívesebben (különös tekintettel a lélektani hitel és a pénzügyi megtérülés vágyott együttállására)?
4. „Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.” A mű talán legemlékezetesebb mondatának felhasználásával írjanak tárcát, mesét, kabarétréfát, politikusi beszédet, születésnapi köszöntőt stb.
5. Alkossanak két vitacsoportot. Az AFT (Ajtó Felőliek Társasága) amellett érveljen, hogy miért van, az AMÜSZ (Ablak Mellett Ülők Szövetsége) pedig amellett, miért nincs helye Tolsztoj művének a 11.-es tantervben.
6. Másolják be füzetükbe a következő mondatot: „A halál helyett világosság volt”, gondolkodjanak el rajta, de ne árulják el senkinek, mire jutottak.
7. Memoriter: Jegyezzék meg a fordító, Szőllősy Klára nevét. Kincseket köszönhetünk neki.
Tolsztoj nagyságára mutat, hogy tanítani akar, mégis tanulunk tőle. Sorstársunk, szegény, szegény Golovin történetéből például azt, hogy élni is, olvasni is, szeretni is csak így volna érdemes: életre, mert halálra.
