Szepesi Dóra
Olvasóiknak üzenik: nem vagytok egyedül!
Polinéz eredetű szó a tabu, a 18. század óta ismerjük, a köznyelvben ma már mindenre mondhatjuk, amiről nem szeretnénk beszélni, ami érzékenyen érint – de mégiscsak azt nevezzük tabunak, ami társadalmi szinten tiltott, legyen az valamilyen cselekvési lehetőség vagy magatartásminta. A kerekasztal szerzőit már kiskorukban jellemezte a finomhangoltság és a társadalmi igazságtalanságok iránti érzékenység.
Arnaud Dudek, akinek a Légy észnél című debütregényét 2012-ben Goncourt-díjra jelölték, és magyarul a Margó-könyvek sorozatban olvasható, egy családi barát halálának eltitkolását hozta fel példának. Elmondta azt is, hogy korán érezte, valamilyen „segítő” foglalkozása lesz. Szóba került a felnőttek képmutatása, az elzárkózás, az intolerancia, az empátiahiány, de mindannyian egyetértettek abban, hogy a mai fiatalokhoz képest jobb volt a helyzetük.
Marie-Aude Murail – Andersen-díjas gyerek- és ifjúsági irodalmi szerző, számos regénye közül magyarul olvasható az Oh, boy, Lélekdoki sorozatának pedig idén jelenik meg a negyedik kötete – védett gyermekkorról számolt be. Manapság minden információ egyszerre érkezik felnőtthöz, gyerekhez – és Macron elnökhöz is! –, fejtegette, a gyerekek saját szobájukban, saját eszközeiken egyenesben követhették például a bataclani terrortámadást. Szerzőként ő egyfajta szűrő, átengedi magán, ami a fiatal olvasók számára értelmezhető, próbálja védeni, kísérni őket a megértés útján, de egyre nehezebb a feladat.
Arnaud Dudek szerint az írók dekódolják az információkat, műveiken keresztül magyarázzák el a gyerekeknek a mai világot. Fiatalon ő is sokszor érezte magát elszigetelten, és könyvekből értette meg, hogy fiatalnak lenni azt is jelenti, hogy időnként megbotlik, nehezen értelmez dolgokat. Nem vagytok egyedül! – ez a gyermekirodalommal foglalkozók fontos üzenete a gyerekek számára, fogalmazott.
Zanzim képregényíró – a Könyvfesztiválon képregényrajzoló workshopot is tartott, ő a Gabo Kiadónál megjelent Férfibőrben című kötet illusztrátora –, gyakran foglalkozik a szexualitás és a szabadság kérdéseivel. Amikor Párizsban tüntettek a melegházasság ellen, úgy döntött, ír egy könyvet Vegyétek le rólam a keresztet címmel, mert fontosnak érezte, hogy szóljon ezekhez a fiatalokhoz. Olvasói közül többen megosztották vele, hogy katolikus neveltetésük miatt nehéz volt elfogadniuk homoszexualitásukat. Szüleik nem akarták, hogy ilyen kérdésekről egyáltalán szó legyen otthon, és amikor kiderült, kizárták őket bizonyos dolgokból.
Hogyan válik kimondhatóvá a kimondhatatlan? Franciaországban a fiataloknak szánt kiadványok szabályozását és ezekhez kapcsolódó médiamegjelenést egy 1949-es törvény egyszerűsített, javított változata szabályozza, ebből olvasott fel részleteket Marie-Aude Murail. A kiadványokban nem jelenhet meg demoralizáló tartalom; például pornográfia, gyűlöletkeltés, az emberi méltóság elleni támadás, kábítószerek, pszichotróp anyagok birtoklása, kereskedelme, erőszak vagy bármely olyan cselekmény, amely bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősül, károsíthatja a fiatal testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Ehhez kapcsolódóan arról is beszéltek, hogy ha egy könyvben például drogosokról, bűnözőkről vagy abortuszról van szó, az nem mintát ad, hanem inkább megküzdési stratégiát mutat az olvasóknak. Rendkívül hasznos, ha olvasmányaik révén tudatosul bennük egy helyzet; és például nem egy drogdíler által, élesben szembesülnek először vele.
A hazai körülményeket Pacskovszky Zsolt író, főszerkesztő vázolta fel. Szabadesés című regénye 2013-ban, a Móra Kiadó Tabu könyvek sorozatában jelent meg, abban az időszakban, amikor a gyerekírók új generációjának fontos lett, hogy érzékenyítő történeteket írjanak akár kisebb gyerekeknek, kamaszoknak – így született a Lélekdoki sorozat is. A kezdeti lendület azonban elcsendesedni látszik, aminek az oka nagyrészt a gyermekvédelmi törtvény, amivel a legnagyobb probléma, hogy nem definiálhatók pontosan a benne szereplő fogalmak, másrészt nagyon sok többletmunkával jár, hogy a kiadóknak jelezniük kell, melyik könyvet fóliázzák, melyiket rakják külön szekcióba a boltokban. Egy kiadó, mint cég, próbál gazdaságosan működni, nyilván a könnyebb utat választják, azt, hogy minél kevesebb ilyen könyv legyen. Amióta ez a törvény van, szerkesztőként úgy látja, nem is nagyon érkeznek ilyen kéziratok. A Young Adult vagy akár kisebb gyerekeknek szóló, tabutémákkal foglalkozó könyvek az identitáskeresésben segítenek. Ha bizonyos dolgokról nem beszélünk, úgy tűnhet, nem is léteznek. Ami ismeretlen, attól félünk és eltaszítjuk magunktól – fejtegette Pacskovszky Zsolt, és egy reményt keltő történetet is megosztott: a Szabadesést 16-17 éveseknek szánta, de érdekes módon többnyire 35-45 éves nőktől kapott olvasói levelet. Úgy véli, ez a figyelem esélyt adhat arra, hogy az olvasmányélményről beszélni fognak – akár a gyerekükkel.
Változások, viták a franciáknál is vannak. Arról például, hogy egy regény újrakiadásakor kicseréljenek-e egy korábban még nem feltűnő dehonesztáló jelzőt. Egyre inkább előtérbe kerülnek a kisebbségbe szorítottak is, akiknek szerzőként most már hangot kell adniuk. Mindenesetre legjobb, ha a humor és a komolyság megfelelő arányával ábrázolják hőseiket, témáikat. Végül is a szeretet a legfontosabb hozzáállás.
Zárásként a bármely helyzetet feloldó személyes nyíltságról, példamutatásról, az író önazonosságáról is szó esett. Marie-Aude Murail egy különös gesztussal illusztrálta ezt a magatartást; sapkáját levéve, csupasz fejét megmutatva idézett fel egy esetet, amikor egy könyvtári programon ugyanígy tett, és eme látványra egy kislány tündöklő mosollyal üdvözölte őt: „Szép napot, madame!”
