„Maradj férfi. Amit a sors rád szab, / fogadd bátran, sőt: akard. / Időd viharában te nem virág vagy, / hanem a kard.” Both Balázs versei a Bárkából. 

„Maga nem érti, nem értheti. / Hiába rajzolja, másként nem tud / megszabadulni az ember / a más nőjétől, csak / ha ellöki magától.” Szilágyi András versei.

„Olykor csak / suttogom, / olykor meg / kiáltom, / tudja meg / mindenki: / enyém vagy, / Mihályom!” Kiss Ottó versei, Kosztolányira emlékezve.

„Még ott rezegsz fényben, homályban, és mozog / a meglendített tárgyakban az alkatod, / még enni kér a tányér, fazék, ostoba / játékot űz velünk múlásod otthona.” Finta Éva versei a Bárka éléről. 

„Így kellene élnünk nekünk is, / már hatalmas hagymákkal a földbe / dagadva, emberi fogyasztásra eleve / alkalmatlanul, csak tekintettel / fogyaszthatóan, gyomorkeserűen.” Csabay-Tóth Bálint...

„Szeretném, ha igazán figyelnél. / Még soha senki nem hallotta meg, / hogy mindig erről álmodtam. / Nem hagylak el, ha nem jössz, / nem hagylak el, ha elmész, / nem hagylak el, ha félsz az életedtől.”...

„Alszunk. Folyamatban az alvás. / Neked ez sötét grafitszín hullámzás, morajlás, / nekem végeérhetetlen ürességben valaha volt / fénypontok megrendítő csendje.” Nyerges Gábor Ádám verse. 

„megadva magad a halálnak, / nyugalommal csüng bele kezed / abba a fáradtrózsaszín / másvilágba, / milyen jól áll neked ez az / árnyalat, lefogadom, anyám, / hogy Isten színe előtt jó / színben fogsz...

„Száz színes szalag a nyár. / Száz szalag a ledöntött / májusfa hajában, / száz szín a fölszalagozott / lányok és vak lovak / sörényén, álomi lakodalom: / fölszalagozott menet a nyár.” Pintér Lajos...

„Csak nem volt hiba, hogy lettem én?! / Ha véletlen volt is, lett erény: / volt kit szeretni pár nőnek itt, / s én nem adtam szívem őnekik??” Tatár Sándor versei.