„odafent égboltra fűzött felhők    idelent az ember    egy élet erejéig” – Rumpler György versei a Bárkából. 

„Titokban, amikor félrenézett, meg- / csörgettem, felhívtam őt telefonon. / Felvette, rám nézett, s bölcsen így szólt, ez / a Károly fiam, ő hív fel legtöbbször, // nem tudom, miért csörgetett meg,...

„De mi volt a titok, amelynek leple a mozgás, / emberéletnyi világegyetem, / ősrobbanás és összeomlás? / Csak azt ismerjük, mi jön utána: / az aktákban szétszórt életrepeszek / iratfolyóméterekben...

„Nem tárgyakat szül ez az ősi ösztön, / mindenhez lelket kell kreálnia. / Tűzben edzett testük már nem is börtön, / így válik belőlük kerámia.” Dávid Ádám versei a Bárkából. 

„Vízbe mártott ecset, hajszálgyökerek: / parányi mozdulatokkal félelmeket / festenek a térbe.” Szeder Réka versei a Bárkából. 

„Sajnálom, ami utánam marad, / minden, minden veszendőbe megy, / nem az, de mégiscsak őrület, / hogy olvasatlan egy színdarab.” Győri László versei a Bárkából. 

„Eszmél a lélek, / reped a gyásza, / gyertyányi fényt / vajúdik világra. / Ébred a szél, / kihűlnek a vermek, / s az alagút végén / ott áll a gyermek.” Vári Fábián László adventi verse. 

„terhes felhőket képzelünk oda, délfelé úsznak / rá az égre, öröm lappang mindenben, az időt / nem méri senki, tudják, az rossz mértékegység, / miért kellene szeletelgetni a bíbor végtelent” – Egressy...

„Innentől kezdve mi vagyunk a másik. / Nem másikunk mi: mi vagyunk a mása. / A köznapban ha léterőnk kivásik, / felfényesít majd egymás ragyogása.” Szabó T. Anna néhány alkalmi és rögtönzött, játékos...

„Innen már látható a skicc: / drámai színek a széles-kurta vásznon, / hevenyészett golgotai vidék. / Ámuló női tekintetek és táguló / tér, majd pompa, dísz és kényelem. / Minden és több, mint ami...