Versek
„Folyvást újraöltözünk, ruhába, gyöngyöző szerelembe, / még kíváncsian nézünk a múltba és a jövőbe, / újra megéljük az emlékeket, / s mindent, ami volt, s ami nem, / a gondolatszüleményeket, / még...
„az üzleteket, kocsmákat átnevezték, / s azok az utcák, amelyek jól előkészített, / mihaszna gyerekcsínyekről voltak híresek, / most képesek egyszerű, jellegtelen, / unalmas arcot ölteni, senkiéi...
„Az égen szürke felhők úsznak, / s elviszik a napsütést túsznak, // de egy-egy fénypászma még leüzen, / hogy nem lesz már ennél borúsabb ‒ / s érik a szilva a fán is, igen.” Acsai Roland versei...
„nincsen itt maradandó városunk / mert költözőbbek vagyunk mint a darvak / és átutazóbbak a kórházi folyosóra kiküldött várakozónál” – Dávid Péter verse a legfrissebb Bárkából.
„A töviskoronás leköpködött Krisztus / megkért mossam meg az arcát / hogy szépen menjen a keresztre” – Stankovics Marianna versei.
„Ne keresd a hiányt, beteg sejt / A növényben, benned lapul / A lovagias gyilkos, az ösztön, / És parancsszóra jópofizik.” Ványai Fehér József verse.
„Még hasonlít a táj a teremtésre. / Ember partján a láthatatlan tenger. / Mintha fák közt egy más bolygó tenyészne. / Felcserél teljest a telhetetlennel.” Halmai Tamás szonettkoszorúja...
„A koca el lett vetve. Nincs benne / semmi tréfa, sem a tréfában trófea. / Nem tartotta szavát, hogy utána / ered, csak bekap valamit, a tóra, / ahol kiteljesedhetett volna / valami, amiről kár mit...
„Nem is olvasni kéne, hanem nézni a verseit, / mert minden bánat testet ölt bennük.” Simon Bettina verse.
„ha a falak közül az erdőbe kimegyek, / az a terepvállalás. az utolsó levél is / jobbra-balra billegve / levitorlázik. belenézek a fa arcába, / ketten vagyunk, de nem szólok hozzá.” Molnár Lajos...
