„Mert hús a hússal végül egybeér. / Minden vörös. Valamit nem tanított / az Úr nekünk. Eltitkolta a titkot. / S most csupa vér. Csak te leszel fehér.” Markó Béla versei a Bárkából. 

„A postaláda megfeszül, / zsong a magyar vidék. // Egy kivégzett fényképeit / őrzi a boríték. // Mit lát, mit ért meg a kötél? / S az égi madarak // miért repülnek lázasan / a füstfelhő alatt?”...

„A legtöbb emberre semmi szükség. / De a leggyatrábbak sem bomlanak el rögtön. / Kell egy kis idő. Kell valamennyi remény.” Bánki Éva versei. 

„istenem mennyit vártam állomásaidon / lepattant szögletein egy vagy két országnak / szakadt vénjeid csavargóid kéregető gyerekeid között / Ladányban Miskolcon Váradon Kolozsváron / csatlakozás...

„Vagy a kerekek surrogása idézte / fel benne azt a hasonló nyarat, / vagy csak a fénytől, az alacsony naptól / villant át rajta az a pillanat.” Tóth Krisztina verse a Bárkából. 

„Azt hiszitek, nekem könnyű: / puff! az égből pottyanok? / Rendes nevem Nikolaosz, / öreg görög pap vagyok. // Ahol boldog népet dajkált / Kis-Ázsia lágy öle, / ott állt hajdan Műra város: / én voltam...

„én mindig, mindent keresni fogok. nem csupán szerelmet, pénzt, / könnyű álmokat, hanem tárgyakat. nem rangjelző birtoktárgyakat, / inkább hétköznapi apróságokat” – Jenei Gyula versei a friss...

„Bocsánat, uram, tudna segíteni? / Az asszony vert, / aztán mégis nekiadta a bíróság a házat, / meg persze a gyerekeket, / azóta az utcán, igen, / de ne aggódj, te mocsok, / rád van írva, hogy veled...

„Künn valakik belül imádkoznak, / hallik hangjuk, de nem önmaguknak. / Lelkem itt van, őrköd testem fölött, / amíg rám nem teszik majd a födőt.” Fekete Vince humoros versei a Bárkából.

„Harminckét éve kezdtem el / az életem e férfivel: / kopasz / olasz. // Az ember lánya akkor még / nem tudhatja, hogy itt a vég, / dögös / vörös; // megkérik, és ő boldogan / a férfi karjába rohan:...