„Drága Édesanyám, nem moshat már reám, magamra ruhát szabok. / Bűnöm összegyűjtik, hosszú sorba fűzik, nem büszke, aki halott. / Két kezem kulcsolva, ökölbe szorítva, most még ártatlan...

„Mégis az jár a fejemben, / mit tudhatott egy múlt század / eleji impresszionista / festő azon kívül, hogy az / órák összevissza járnak / Velencében, Bécsben, Budapesten / vagy Szarajevóban...

„Amiről nem esik szó, hagyd meg a csendnek. / Ez hasznos lehet még valamikor. / És ha egy napon a lelked utolér, megérted: / egész vagy, kész vagy, és végre beléphetsz. / Vagy indulhatsz...

„Lövedék hasított felém, / lecsapott sisakomra, elpattant róla, / és én feküdtem eszméletlen, / (mintha) megállt (volna) minden.” Király Farkas verse. 

„Ahol a pirosság nem galagonyához vagy vérhez hasonló, / mely a sziklákon aláfolyt, inkább mint az arcpír, olyan: / simogatni való, emlékbe zárni és felidézni később” – Bálint Tamás versei a...

„Első látásra szinte érthetetlen. / Halottfehér, de ifjú Mária, / akinek végig kell még járnia / a szeretet poklát?” – Markó Béla versei a friss Bárkából. 

„ilyen folyó nincs több / az egész világon, / és egyáltalán milyen / óceánba ömölhet, / hiszen már régóta / nem a víz az úr. / A magyar költészet folyója / egyre árad, / egy-egy verssor megállhat...

„Július volt? Alig emlékszem már. / Forró tenyeredben őrizted a nyarat. / Picit én voltam te, aztán elfutottál. / Utánad vízözön, kánikula maradt.” Kovács Újszászy Péter versei a Bárkából. 

„Már mióta, itt várom, hogy meghozza majd, hogy / hozza majd a levelemet, ha nem ma, akkor holnap, / vagy holnapután, vagy még azután, itt várom / fekve, hasalva, könyökölve várom, és fordulok, / ha...

„Hová indultam a könnyebbik úton? / Ti, akiket nem leltem sehol, / űzzétek messze a közelgő éjszakát.” Muszka Sándor versei a legfrissebb Bárkából.