Lesitóth Csaba
A kapcsolat hullámai
A revü kifejezés könnyed és vérbő szórakozást ígér. A borítón mégis mélyvizet látunk, felbukik vagy épp elmerül egy női alak. Haja iszapba kapaszkodó sűrű hínár, teste egy a vízzel. A kötet nyitóverse a Fészek, az elsőkötetes költő antréja. Ágak közé akadt vörös haj, leszakadó tincsét madarak kapják föl, és a fészkükbe szövik. Ez az elveszített hajtincs önálló életre kel, és túlél mindent. Azt is, ami a gazdáját a kötet végéig éri, románcot, megszokást, szakítást, betegséget és újjászületést.
Bukovenszki-Nagy Eszter első könyvének egyik erőssége, hogy ismerős szerepeket és motívumokat alkalmaz, pl. távol lévő szerelmes, kötögető nagymama, integetők a kertkapuban – könnyen kapcsolódhatunk hozzájuk. A versek köznapi nyelve nem kíván különösebb erőfeszítést az olvasótól. Nincsenek a kötetben formai bravúrok, bonyolult konstrukciókba rejtett mondanivalók, kizárólag az irodalomtudomány professzorai által felfejthető üzenetek vagy a létezés titkos értelmét megfejtő bölcseletek. Hála Istennek! Ehelyett számos versben érezhető a finom zeneiség, a sorvégektől elrántott, de egy korábbi sorból mégis fülükbe csengő ügyes sorközi rím, költői képek és tartalmak hullámzása, amitől Bukovenszki-Nagy Eszter szövegei költeménnyé nemesülnek. Egyszer a visszapillantó tükörben zsugorodunk, máskor a bűntudat savanyúcukorkáját szopogatjuk, vagy épp forró fürdőben tisztulunk meg. A kötet gondosan egymáshoz illesztett szabadversek gyűjteménye, szinte már egy napló. Egy villanásra Oravecz Imre 1972. szeptembere ugrik be.
A Hínárrevű egyik egyéni hangon megszólaló verse a Cseppfolyós. A beszélőben túlárad az érzelem, és ez az érzelmi túltöltöttség mintha már szégyellni való lenne: „Tényleg nem tudom sokáig visszatartani / a cseppfolyóssá váló emócióimat. / Sosem leszek érzelmi szobatiszta.” Gondolom, mindenkinek megvan az érzés, amikor épp magunk alatt vagyunk, és ez kívülről is elég jól látszik, ám távoli emberek egymásra licitálva teszik fel a kérdést: hogy vagy? Egy másik vers címe meg is adja a fanyar választ: Jól vagyok. Akár azt is mondhatta volna: „nagyon fáj”. Nem tudom, Földes Lászlónak megfordult-e a fejében, hogy elsőkötetes szerzők műveiből állítson össze albumot, de ha születne ilyen, Bukovenszki-Nagy Eszter Jól vagyok című versének rajta volna a helye.
A kötet számomra egyik legerősebb verse a Páfrány, amely egy szakítás allegóriája. Megjelenik a színen egy növény, műanyag kaspóban, és a szerelmi kapcsolat szimbólumává válik: „Te néha megjegyezted, / hogy egy kicsit útban van, / olykor lehamuztad véletlenül, / mikor az ablakban cigiztél, / talán arrébb is toltad néhány centit”. Azután jönnek az aszimmetrikus kapcsolathelyreállítási kísérletek. Amíg az egyik fél menteni akarja a viszonyt, a másik nem tesz érte, s mikor az előbbi feladja, addigra érkezik el a cselekvéshez a másik: „Az elszáradt növényzet láttán / hirtelen neked is hiányozni kezdett / a zöldellő dekoráció, / az oxigént sóhajtó / lédús levelek, / a kis párkánydzsungelünk. / Késő.”
Mit várunk egy első kötettől? Én valami olyasmit, hogy szólaljon meg az egyéni hang, és legyen benne legalább két-három erős vers, amely majd a teljes életmű szempontjából is fontos lehet. A Hínárrevü mindkét elvárásnak megfelel. Persze találok néhol egy-egy elhagyható szót, akár sort is, de nincs az a remekmű, amelyben ne lenne hiba, és az is lehetséges, hogy mindez csupán ízlés kérdése. Legyen ez a pillanat inkább az irodalom ünnepe, hisz egy új költőnővel gazdagodtunk. És lássuk be, oly kevés a női név a magyar költői arcképcsarnokban, hogy az már gyanús. Pedig fontos lenne női nézőpontból, női szerzők tollából legalább ugyanannyi műnek születnie, mint amennyi a férfiak műhelyéből lát napvilágot. Többek között ehhez teszi le Bukovenszki-Nagy Eszter a névjegyét az idei könyvhét asztalára.
Bukovenszki-Nagy Eszter: Hínárrevü, Tipp-Cult Kft., 2024, 98 oldal, 2520 Ft
