A szerzők előadják a művet a X. Irodalmi humorfesztiválon
(Fotó: Kiss Zoltán)
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba
A gyulai vérfürdő
Kórus: A Körösön innét s túl a hőgután
Dél sincs, de már bőrig áztat verejték,
Aszó tüdőm sípolva sír lég után,
Nem élek, de fagyos kripta se rejt még.
Mint a hattyúmadarak,
Vízbe ülöm magamat.
Öregek: Nekem még a hőforrás is jó Gyulán,
Ha reumám, isiászom betegít,
Érdes térdem, csúzos csípőm gyógyul ám,
Meg nem unnám, ki se mászom hetekig.
Férfiak: Laza gatya,
Nők: vagy épp feszes bikini.
Napra fekszem!
Férfiak: Az árnyékban hűsölök.
Nők: Aki szeret, a hátamat bekeni,
Férfiak: Nem érek rá, várnak rám a hű sörök.
Gyerekek: Kólát inni, nyamnyogni egy Magnumon,
Van itt minden, mit a gyerek meg nem un.
Aztán csúszda meg a hullámmedence,
Hogy még élünk, az csak tiszta szerencse.
Kórus: Míg száj tikkad s fül gőzöl,
Jobban jársz, ha fürdőzöl!
Peti: Skubizz ide,
De jó buksza!
Jani: Az a bige?
Guszta!
Dönci: Azt figyeld! Egy királylány!
Jani: Adom! Meg is csinálnám!
Dönci: Világszám vagy, virágszál!
Jani: Legyed legyek, ki rád száll!
Peti: Az se vacak,
Az a maca!
A nyavalya tör tőle!
Jani: Rádugnád a töltőre?
Dönci: Szédületes, itt a strandon
Mennyi lány van!
Peti: Szedjünk egyet fel most random!
Jani: Induljunk el mell-irányban!
Peti: Ott jön egy, ki gömbölyded
Strandlabdákat hömpölyget.
Két meseszép dinnyegerezd!
Jani: Hajts rá, ne csak szemed mereszd,
Bűvöld el, oszt’ döngöld meg!
Csak ne hozzál szégyent ránk most.
Büfés: Kész a lángos! Ki kért lángost?
Peti: Menő duma, laza testcsel –
A nőnek ez kell,
S máris rajta fekszel.
Lessetek csak, megy a mester!
Kórus: Kislány, ügyelj! Vidd magaddal apádat,
Ha a gyepre kiteszel egy napágyat.
Mert különben ha hetyke vagy, ha bágyadt,
Megpörgetnek, mint a jól kent csapágyat!
Peti odalép Tinához.
Peti: Helló, bébi! Mi a pálya?
Magad halálra ne unjad!
Egymagában csak az punnyad,
Aki rusnya, és nincs párja.
Édes! Nem vagy túl beszédes!
Nem is kell sok hanta, látod!
Fizetem a Fanta lightod,
Aztán szó nélkül becézgess!
Vagy: öt perc, és jön a hullám,
Visongunk, míg ver a tajték,
Izgünk-mozgunk ott szimultán,
S a füvön folytatjuk majd még.
Ne félj, cica! Biztonságos medence!
Se cápa, se böszme rákok…
Tina: Bocsánat, ha közbevágok,
De hol találok Erkel Ferencre?
Van egy szobra valahol a parkban.
Peti: Ember! Baj van!
Lekókadt a farkam.
Ez nekem túl kacifántos.
Büfés: Ki kért lángost? Kész a lángos!
Peti visszaoldalog a fiúkhoz.
Jani: Mért ilyen kókadtan jössz, te?
Nem jött össze?
Lepattintott?
Peti: Soha többet olyat, mint ott.
Totál zakkant.
Jani: Te vagy lúzer.
A gyógyvízbe gyorsan húzz el,
Onnan less engem, a vadkant,
Hogy borzolom sörtémet,
És töröm be kocámat,
S ennyi volt a történet.
Csörtetek is, bocsánat.
Kórus: Fiúk s lányok: mindig ez a csacskaság!
De mért kell megtaposni más matracát?
Úgy nyargal át, hogy rejtvényem megy vele,
Messze tűnik a molibdén vegyjele.
Jani odalép Tinához.
Jani: Hi, kisanyám! Mi az ábra?
Képzeld, nem voltam még ma nővel.
Gondoltam: egy srég manőver,
S rád kapok, mint nyúl a tápra.
Harmincöt fok Celsiusnál
A hőmérő jelzi: ússz már!
Ne tököljünk. Szivi, ússz rám!
Tekeregjünk vízicsúszdán,
S ha épségben kimásztál,
Elérted a medencepartot,
Máson csúszhatsz, vigyázzál!
Elbabrálok teveled…
Tina: Bocsi, szavad ne feledd,
Jól tudom, hogy kilence tartott
A vértanúknak innét Aradra?
Jani: Fingom sincs. Számold meg magadba’.
Gyűrjed egyedül a vánkost.
Büfés: Kié ez a hideg lángos?
Jani visszaoldalog a fiúkhoz.
Jani: Van egy cigid?
Peti: Csak nincs baj?
A kiscsaj
Egyet vakkant,
S a vadkan
Olyant koppant,
Máris kappan?
Jani: Totál frigid,
Nemcsak zizi.
Annak ciki, aki viszi.
Dönci: Pedig ha az arcát nézzük, szép a melle, nem vitás.
Peti: Ugorj, Dönci, dobd be magad, s te kapod meg, senki más!
Jani: Az ám, haver, ne tarts oly
Elánnal
A csajtól!
Peti: Szimplán startolj,
S dűlőre jutsz e lánnyal.
Jani: S ha nem épp ímmel-ámmal,
De rendesen kisajtol,
Te leszel majd csak a nyerő.
Peti: Döntsd ágynak, mint a kanyaró!
Dönci: De azt mondta Jani is: tiszta dilis,
Meg debil is, meg labilis…
Peti: Hamvas vagy, mint egy kikerics.
Jani: Egy numerát sikeríts
Egyszer már az életben!
Vagy a bicskád életlen?
Peti: Vagy netán egy pasi kell?
Az volna csak a siker?
Jani: Bökd ki, szentem:
Nem vagy homár?
Okleveles gyíkidomár?
Dönci: Kopjatok le, gyíkok. Mentem!
Kórus: Nőkebelért kél az ifjú bús hadra,
Bölcsebb vón’, ha forró vízben kushadna!
Hajdan bezzeg erkölcs dívott s tisztelet.
Megyek inkább, a masszázsban tvisztelek.
Dönci odalép Tinához.
Dönci: Helló… bocsi… mit akartam mondani?
Az idő nem ronda, mi?
Süt a nap, a kedves, nyári napocska,
Gyorsan leég arcocska meg lapocka…
Bár te úgy is szebb lennél a szebbnél,
Ha korommá szenesednél.
Sőt: ha együtt pörkölődnénk,
Egy percig sem zsörtölődnék,
Ha kell, érted pörnye leszek.
Tina: Nézd e kies környezetet,
Ez a kastély, ez a barokk
Nagyon tutkó.
A ballusztrád
Meg a stukkó
Megérne egy falmustrát.
Dönci: S ha egy madár kupán fos?
Inkább hagyjuk. Nem zavarok.
Büfés: Ki az anyám kérte ezt a kurva lángost?
Úgy éljek, hogy lenyomom a torkán!
Vagy az orrán!
Dönci visszaoldalog a fiúkhoz.
Jani: Mi van? Megborultál, köcsög?
Peti: Mégse jöttek be a csöcsök?
Dönci: Ilyen az én formám.
Pedig nyomtam, mint a vöcsök.
Peti: Rá se ránts.
Dönci: Hát… megfordult a fejemben.
Jani: Kergék a nők. Mint tehén, ha fejetlen.
Idejönnek, riszálnak,
Kipakolják melleik,
Magukat úgy kelletik,
Hogy a torkod kiszárad –
Fárasztó egy pávatánc.
Peti: Ám, ha fennkölt érzelemmel,
Mint a méla tuba burrog,
Udvarolsz, e szende nők
Gőgösek és szenvedők,
Csupa angol, büszke lady,
Ki vérmesen,
Szemérmesen
Méltóságát küzdve védi,
S elbukik a félszeg ember –
Így halnak a trubadúrok.
Dönci: Hogy éghet e begyekben
Indulat, ily kegyetlen?
Jani: Nincs lelkük a széptevéshez.
Peti: Csak lábuk a széttevéshez.
Dönci: Kár, hogy nekünk épp kevés ez.
Kórus: Már a Nap is, úgy látom, lemenőben.
Hekket sütött, ropogósat, belőlem.
Könnyen lehet derű vége csak ború.
Ha naptej nem véd, jó magas faktorú.
Mielőtt a holnap titkát feltárnám,
Leeresztem matracom meg fejpárnám.
Isten hozzád, söröm, fagyim, termálom,
Ágyikómban szúnyog cincog – rémálom!
Egy vendég odalép a büféshez.
Vendég: Büfés tata! Mármost
Megsütötte azt a lángost,
Amit reggel kifizettem?
Büfés: Kifejezetten.
Meg is ettem sebten.
De gyere be a konyhába, te vén süldő,
S meglátod, hogy lesz még Gyulán vérfürdő!
VÉGE
Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.
