|
"az iskolában például engem burzsujfiókának címeztek. Az aligazgatónő széttépte az osz- tály nyilvánossága előtt kérvé- nyemet, amivel pionír akartam lenni." Gálfalvi Györggyel Gáspár György beszélgetett.
|
|
"És amit akkor kaptam Kul- csár-Szabótól, az nem volt mindennapi, iszonyúan lehord- ta az anyagot. Néhány évvel később aztán nagyon jó lett a viszonyunk." Interjú Márton Lászlóval.
|
|
"Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével." Elek Tibor beszélget Bodor Ádámmal.
|
|
"Én azt gondolom, hogy az ember úgy él, hogy végtelen ideje van, miközben minden pillanatban tudja, hogy az ideje véges. Ez tragikomikus, ha kívülről nézünk önmagunkra" (Elek Tibor beszélgetése)
|
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
|
|
|
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
|
|
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
|
|
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
|
|
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a Stúdió K-ban" (Zalán Tibor válaszai)
|
|
„Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül" (Kiss László válaszai)
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>
|
|
1. oldal / 6 |