|
|
Barnás Ferenc: A tenger Boetungánál
|
|
|
Zsille Gábor tárcái
|
„ha naplót vezetnék ez volna a mai bejegyzés / a fájdalom műhelyében mindig ég a villany” – Meliorisz Béla versei a Bárkából.
„a fiú is csak gyengéden próbálja / kiszabadítani magát az ölelésből, / egyikük sem gondol messzebbre, / mint ami épp van. Hoztam neked valamit. / A jobb vagy a bal kezemet kéred? / A lány választ, a fiú / szétnyitja üres markát.” Szita Szilvia versei.
„Kemény István műve magában hordozza a sci-fi és a poézis jól és alaposan kiforrott esszenciáját. A Dulcineához hasonlók megtehetik, hogy egyszerűen csak elrohannak a lassú fénnyel. De velünk a földön mi lesz?” A Lovag Dulcinea című verses lovagregényről Kopriva Nikolett kritikája.
„De vajon megérkezik-e végül az apa üzenete, lesz-e végső tanulság a kapcsolatra vonatkozóan? Lezárható-e megnyugtatóan egy ennyire ambivalens viszony?” Kolozsi Orsolya kritikája Grecsó Krisztián regényéről.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Idén is nagy sikerrel zajlott az Irodalmi Humorfesztivál a Gyulai Várszínházban. Az egyenletesen magas színvonalú esten remek lírai és prózai műveket hallgathatott a közönség, Szokolay Dongó Balázs bravúros zenei kíséretében.
Az ez évi írótábori program a szervezők szándéka szerint az irodalom és a társművészetek kapcsolatát állította a középpontba. Oláh András beszámolója az 53. Tokaji Írótábor eseményeiről.
„Ványai költészetét meghatározza a tér és az idő koordinátája, a dél-alföldi kisváros élményvilága, illetve az, hogy a tágabb horizontra a hetvenes-nyolcvanas években eszmélt.” A kötetet Molnár Lajos ajánlja.
Sok múlik az első mondaton. Vallomásregényt készülök írni. Ezzel a mondattal kezdődik Saád Katalin Sár és ragyogás című könyve, amelyet Farkas Arnold Levente ajánl az Olvasónaplóban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Nem készült pszichológusnak, de az lett belőle. Miután kilépett a kamalduli szerzetesrendből, a fővárosba költözött, ahol jelentkezett az egyetem pszichológia karára, ahová azonnal felvették. Hiányszakmáról volt szó, az emberek már évtizedekkel azelőtt sem akartak mások lelki nyavalyáival törődni.” Barnás Ferenc regényrészlete.
„Azt mondják, az állattörténeteim mindig tragikusan végződnek, hát most nem lesz igazuk, mert nem akarom, hogy igazuk legyen.” Acsai Roland novellája.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
2025. január 25-én vette át Nagy Koppány Zsolt a Bárka-díjat a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. Az ünnepség előtt kameránk előtt is beszélt röviden legújabb könyvéről, A remegő kezű órásmesterről.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
