|
Magyary Ágnes tárcái
|
Krasznahorkai László-konferencia és felolvasóest
|
|
|
„Ami elmúlt, csak az hallszik ide” – Markó Béla: Kufárok a templomban
|
|
|
Fűző és forradalom – Reformkori szépség és kellem a gyulai Almásy-kastélyban
|
|
|
Kötter Tamás: Még egy pohárral
|
„Mert hús a hússal végül egybeér. / Minden vörös. Valamit nem tanított / az Úr nekünk. Eltitkolta a titkot. / S most csupa vér. Csak te leszel fehér.” Markó Béla versei a Bárkából.
„A postaláda megfeszül, / zsong a magyar vidék. // Egy kivégzett fényképeit / őrzi a boríték. // Mit lát, mit ért meg a kötél? / S az égi madarak // miért repülnek lázasan / a füstfelhő alatt?” Gergely Ágnes verse.
„Muszka Sándor könyvéből hiányzik a megváltás. A füzérszerűen megírt versek minimalista, szálkás nyelvezete hűen tükrözi a bennük ábrázoltakat, így válik a könyv alapélményévé az a mélyről jövő hiányérzet, mely a versek beszélőit is meghatározza.” Kopriva Nikolett kritikája.
„Ahogy más írásaiban, a jelen kötetben is szembeötlő az a társadalmi érzékenység, amellyel Tóth Krisztina a legelesettebbek felé fordul. Azokat teszi láthatóvá, akiket nem akarunk látni: a háborús menekülteket, hajléktalanok, drogosokat, szenvedőket.” Tóth Krisztina kötetéről Szabolcsi Viktória kritikája.
A Hajóhíd rovatban ezúttal egy igen ifjú pályakezdő, a 15 éves Farkas Noémi Osztrák étterem című ígéretes novelláját olvashatják.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
„Bánki Éva legújabb kötete a rendszerváltás fontos regénye, egyben apa−lánya- és betegségtörténet. Ismerős a társadalmi kép: a vidéki, nyugati határszéli kisváros, Nagykanizsa leszakadása, „még porosabbá” válása” – a szerző új könyvéről Vörös Viktória írt.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Éppen akkor torpant meg a kocsisor, amikor a férfiak egymás tenyerébe csaptak, ám a marha nem akarta követni új gazdáját, egy nagydarab, bőrkötényes férfit. Megmakacsolta magát, bőgött, rúgkapált, és hevesen dobálta a fejét. A bőrkötényes a társaival megpróbálta térdre kényszeríteni, ám a tehén bikát megszégyenítő erővel rázta le magáról a rátapadó kezeket.” Kötter Tamás novellája.
„Lehengerlő élmény volt, és a srácok tudták, hogy nemcsak a nyári turnéhoz, de talán még a következő albumuk megírásához is elegendő üzemanyaggal látta el őket. A Back to the Beginning gyakorlatilag megduplázta az erejüket.” Bíró Szabolcs novellája.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
December 19-én a Körös Irodalmi Társaság hagyományos karácsonyi felolvasóestjét tartottuk a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az alkalomra új szövegek íródtak a megérkezés hívószóra, Krasznahorkai László életműve előtt is tisztelegve. A videóban a nyertes művek részletei hangzanak el.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
