|
Erdész Ádám: Mindig a második kockára
|
Szakács István Péter tárcái
|
|
|
Erdész Ádám: Mindig a második kockára
|
„az üzleteket, kocsmákat átnevezték, / s azok az utcák, amelyek jól előkészített, / mihaszna gyerekcsínyekről voltak híresek, / most képesek egyszerű, jellegtelen, / unalmas arcot ölteni, senkiéi lenni / vagy akárkié” – Farkas Wellmann Éva verse a Bárkából.
„Az égen szürke felhők úsznak, / s elviszik a napsütést túsznak, // de egy-egy fénypászma még leüzen, / hogy nem lesz már ennél borúsabb ‒ / s érik a szilva a fán is, igen.” Acsai Roland versei a Bárkából.
„Ezek az évtizedeket átölelő barátságok már évekkel ezelőtt lezárultak, hatásuk, emlékük azonban továbbél a közös barátban, Nádas Péterben. Mint ahogy az olvasókban is. A kérdés az, hogy módosult-e az összkép róluk ezzel a könyvvel – ki-ki döntse el maga.” Nádas Péter könyvéről Somi Éva kritikája.
„A Padmaly behatóan és részletesen tárgyalja Magyarország társadalmi-politikai változásait, egész a nemzeti romantika és reformkor kezdetétől éppen átlépve a huszadik századba is.” Spiró György regényéről Baráth Tibor kritikája.
„Négy hónapja éltek így, ebben a ritmusban, igazodva a vasúti menetrendhez. A férfi a munkahelye előtt várta őt mindig a Mészöly utcában.” Kupovits Annamária novellája a Hajóhídon.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
„autonómiahiány, erőszak, perspektívanélküliség, a sorsba való beletörődés, és a generációkon átívelő szabadság sem lesz több, csak az üres dobozt csomagolják be szebben.” Nagy M. Anna Czakó Zsófia új kötetéről, a Távoli rokonokról.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„A Szemlében megjelent versek az én ízlésemet tükrözik, ha az öné másmilyen, küldje máshová a költeményeit – mondja dacosan Storch, de a végén megenyhül, mert sejti, hogy a férfi az ország összes irodalmi fórumánál jelentkezett már, sikertelenül, azért ilyen dühös.” Csabai László novellája.
„A meredek utcán alig bírom felfelé rángatni a két gurulós bőröndöt, a nagyobbik folyton fel akar borulni, közelharcot kell vívnom, hogy egyensúlyban tartsam. Talpon maradni sem egyszerű, az út néhol jeges és a szél is, ami az arcomba vág, a vadonatúj vízálló télikabátom alatt mégis szakad rólam a víz, és alig kapok levegőt.” Oberczián Géza kisregényrészlete.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
Ünnepi Bárka-estünket február 7-én tartottuk: ez alkalommal adtuk át a 2025-ös év Bárka-díját is. Magyary Ágnes az esemény előtt szólalt meg kameránk előtt.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
