|
Szakács István Péter tárcái
|
|
|
Szakács István Péter tárcái
|
„új arc kerül a régi helyére, / és lehetne még visszavezetni, / melyik lesz az az új, / melynek helyére már nem kerül újabb, / nem lehet tudni, ezért kell rá vigyázni, / mert örökre az marad az egyetlen régi.”
„A pénzmalom már mindenkit felőröl, / ha hitben élsz, lelőnek egy tetőről, / s a sírgödör neve: történelem. // Mert uralkodni mindenek felett / az ember legfőbb vágya, s elveszett / a tiszta szív s a méltó értelem.” Tompa Gábor versei a Bárkából.
„Az emlékezés nem könnyű, amely talán az egész kötetből a legkiválóbb: a versbeszélő egy sírt bámulva fogalmaz meg profán, emberi állításokat. Az Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni tehát még kifogásaim ellenére is tartalmas és figyelemreméltó, amelyet, azt hiszem, nem utoljára olvastam.” Szabados Attila kritikája.
„A menny és a gazdátlan felhő a hit és a hitetlenség lehetősége, de a lírai én nem tud hinni.” Jenei Gyula kötetéről Simon Ferenc kritikája.
A Hajóhíd rovatban ezúttal egy igen ifjú pályakezdő, a 15 éves Farkas Noémi Osztrák étterem című ígéretes novelláját olvashatják.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„Bánki Éva legújabb kötete a rendszerváltás fontos regénye, egyben apa−lánya- és betegségtörténet. Ismerős a társadalmi kép: a vidéki, nyugati határszéli kisváros, Nagykanizsa leszakadása, „még porosabbá” válása” – a szerző új könyvéről Vörös Viktória írt.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Éppen akkor torpant meg a kocsisor, amikor a férfiak egymás tenyerébe csaptak, ám a marha nem akarta követni új gazdáját, egy nagydarab, bőrkötényes férfit. Megmakacsolta magát, bőgött, rúgkapált, és hevesen dobálta a fejét. A bőrkötényes a társaival megpróbálta térdre kényszeríteni, ám a tehén bikát megszégyenítő erővel rázta le magáról a rátapadó kezeket.” Kötter Tamás novellája.
„Lehengerlő élmény volt, és a srácok tudták, hogy nemcsak a nyári turnéhoz, de talán még a következő albumuk megírásához is elegendő üzemanyaggal látta el őket. A Back to the Beginning gyakorlatilag megduplázta az erejüket.” Bíró Szabolcs novellája.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
December 19-én a Körös Irodalmi Társaság hagyományos karácsonyi felolvasóestjét tartottuk a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az alkalomra új szövegek íródtak a megérkezés hívószóra, Krasznahorkai László életműve előtt is tisztelegve. A videóban a nyertes művek részletei hangzanak el.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
