|
Kopriva Nikolett tárcái
|
Becsy András novellái
|
|
|
Kopriva Nikolett tárcái
|
|
|
Becsy András novellái
|
„boldog az, akinek befellegzett, / s aki nem tartja fenn magát feleslegnek, / annak még leeshet, hogy nem is volt / rossz lófrálnia a fellegekbe’.” Marno János versei a Bárkából.
„Lábunkhoz tettük mindenünket, / azt szeretnénk, hogy megvegye valaki. / Amikor lehajolnánk a legkedvesebbért, / látjuk, hogy nincs már semmink. / A nagy vásár elmarad hát, / nincs mit eladni, venni.” Filip Tamás versei.
„A Neandervölgyiek nagyregény. Prototípusát, felülmúlhatatlan mintáját A könnymutatványosok legendájában hozta létre írója. Egy ilyen típusú regény olvasása – megírásához hasonlóan – nemcsak időigényes, hanem szinte „végtelenített”. Egyetlen alkalommal, folyamatosan végigolvasni lehetetlen vállalkozás.” Darvasi László művéről Bence Erika kritikája.
„Gergely Ágnes egyébként is kimagaslóan induló életműve az évek telésével egyre jobban beért, és még magasabb szinteket hódított meg. Jómagam ebben az antológiában egy magasan induló, de mindig tovább emelkedő művészi szintet érzékeltem, ami a nyugatos, újholdas költészet esztétikáját viszi tovább nagy hitelességgel és örök érvényességgel.” Acsai Roland kritikája Gergely Ágnes kötetéről.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„amolyan képecskék ezek a szövegdarabok, amelyek képesek részleteikben is hordozni a világegészt.” Erős Kinga könyvéről Lajtos Nóra írt az Olvasónaplóba.
„Ványai Fehér József könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a kommunista diktatúra időszaka – vagy azért, mert maguk is megélték, és érdekli őket, hogy a szerző miként mutatja be, vagy, mert később látták meg a napvilágot, és kíváncsiak szüleik, nagyszüleik korára.” Molnár Lajos könyvismertetője.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„A kohómérnök egy hetvenes figura volt. A gépezés hozta hozzánk, még a feleségét is eljátszotta, bevágták egy furgonba a nőt, és már vitték is. Úgy döntött, hogy elhúz Szegedről, mert volt még valami zavaros ügye is, de ahhoz pénz kellett. Állandóan beszélt és mutogatott, amíg írtam az egyszeri segély kérelmét, és figyelnem kellett, hogy melyik dolgot mondja nekem, melyiket magának.” Becsy András novellái.
„Föltétlen a szándékomba áll, hogy őtet legalább megszabott időre kihozzam, írta a papírra az öreg, majd még egyszer átolvasta az egészet, aztán a félkész levelet a tűzre dobta. Minek irkáljon többet, inkább nekiindul. A padlásról lehozta az egyik véndőt, újságpapírba csomagolt papírpénzt vett elő belőle, hatvan pengőt hagyott csak az edény aljában.” Kovács Dominik és Kovács Viktor novellája.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
„Mert hiába az összes kozmetikai és kirurgus praktika, a mai nő is pont úgy öregszik, veszti el vonzerejét, és szörnyed el önmagán, mint a középkor asszonyai. És nemcsak testben, lélekben is öregszünk, ezért lehet erről a témáról kötetet írni. Mert az öregedés nemcsak ráncokat jelent, a látásmód változását, a világhoz való hozzáállás változását is.” Kiss Judit Ágnest Kiss László kérdezte.
2025. január 25-én vette át Nagy Koppány Zsolt a Bárka-díjat a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. Az ünnepség előtt kameránk előtt is beszélt röviden legújabb könyvéről, A remegő kezű órásmesterről.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
