Kontra Ferenc tárcái
„A Comói-tó itt keskenyedik el, két partja itt kerül a legközelebb egymáshoz, a két város egymással szemben Tremezzo és Bellagio. A két, botanikai ritkaságokkal teli kert is itt van, át lehet látni egyikből a másikba. A két villa homlokzata pedig mintha egymással nézne farkasszemet, versengene, mint ahogyan tulajdonosaik nemzedékeken át vetélkedtek egymással.” Kontra Ferenc új tárcája Ütőér rovatunkban. |
Irodalom és társadalom Kárpátalján - est a Békéscsabai Jókai Színház kávéházában
Három kiemelkedő alkotó lesz vendégünk Békéscsabán október 28-án: a Kossuth-díjas Vári Fábián László és a József Attila-díjas Finta Éva költők, valamint Dupka György író, újságíró, történész, a helyi kultúra meghatározó alakja. Megtudhatjuk tőlük, hogy milyen túlélni, sőt alkotni a háború árnyékában, a határ innenső vagy túlsó oldalán, de mégiscsak odahúzó szívvel. |
„az elágazó ösvények kertjében / a melankólia és a rezignáció kié? / csak egy kis idő és megjön az ebéd / egy akaraton vagyok a szöveggel / bár munkaanyagként felhasználom / a hülyeséget” – Debreczeny György versei.
„Ha beleesnék egy aknába, utánam ugranál? / Vagy hagynád, hogy zuhanjak, merüljek, / és aztán ezzel a tátongó hiánnyal élnél? / Ha elkapna egy ragadozó madár hajamtól, / utánam repülnél, hogy azonnal kiszabadíts?” Borsodi L. László versei a Bárkából.
„Ahogy a korábbi Szentmártoni-könyvekben együttesen érvényesül a transzcendencia és személyesség, az én-feltárás és létértelmezés, a valóságábrázolás és a hiány alakzatainak dokumentálása, úgy ebben a könyvben is fellelhetőek a gondolati líra fentebb írt fogalompárokkal jellemzett »hagyományai«.” Farkas Gábor kritikája az Eső előtt hazaérni című kötetről.
„De vajon nem az volna-e a kötet által felvillantott kérdés inkább, amely végül is nyitva marad, hogy a felnőtt hogyan tud visszatalálni a nyelven keresztül ahhoz az intenzitáshoz, amelyet a gyermek ösztönös létezésében felejtett?” Bánkövi Dorottya kritikája László Noémi kötetéről.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„Az Ágain megtart kicsit családi album, kicsit önéletrajz, kicsit magánmitológia, ám az ereje éppen abban van, hogy nem marad a családban, és nem ragad bele a magánszférába.” Luzsicza István kötetét Bene Zoltán ajánlja.
„Kíméletlen pontossággal tárja elénk a versbeszélő (a költő?) életszakaszainak lírai lenyomatát, a felnőtté válás ismerős mozzanatait.” Tibély Orsolya Kötve hiszem című kötetét Lesitóth Csaba ajánlja.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Mi kell, kérdezem Cécile-től mogorván, hátra se nézve. Egy szalonkép, válaszolja. Pálmaház? Zeneszoba? – kérdezem lemondó kézmozdulattal. Mindegy, mondja a feleségem, és egy árnyalatnyival színesebb az arca, nem tudni, a szóváltástól vagy a győzelemtől. Meglesz, felelem. A képre gondolok a festőbakon. Rózsaszínbe vont porfelhőben egy parasztszekér távolodik.” Szil Ágnes Munkácsy-novellája a Bárka legfrissebb számából.
„Folyamatosan kell dolgozni, és jegyzetelve, tanulmányokat és esszéket írni, tanítványokat fogadni és elengedni, kéziratokat olvasni és véleményezni, ütni, dolgoztatni a billentyűket, szüntelen.” Kiss László szövege 2024. szeptember 26-án a Nyitott Műhelyben hangzott el, a Fried István tanár urat 90. születésnapján köszöntő rendezvényen.
„Verset, prózát egyaránt olvasok. De a dalszövegnek való verset keresni kell. Ha úgy tűnik, megtaláltam, olvasgatom, mondom hangosan, magamban, mormogom, s előbb-utóbb megszólal, csak ekkor fogok hozzá a komponáláshoz. Hagyni kell, hogy megszólaljon benned a szöveg. A vers dominál. Akkor jó, ha úgy tűnik, hogy a vers és a zene együtt született.” Krulik Zoltánt Acsai Roland kérdezte.
„A vér a családi kötődés (ősiség, vérség, kapocs stb.) egyik legkézenfekvőbb motívuma, és épp ezért volt kérdéses is: nem túl elhasznált, bejáratott-e. Ugyanakkor ezzel azt is kilátásba helyezem, mi történik, ha a kapocs fellazul, megtörik.” Szabados Attilát első kötetéről, a Vérsűrűségről Kiss László kérdezte.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
Zalán Tibor köszöntő estjét tartottuk a Békéscsabai Jókai Színházban 2024. szeptember 9-én. A Bárka idei 4-es száma szintén a szerző életművét állítja fókuszba, így ezzel a lapszámmal is megismerkedhettek az érdeklődők. A videóban Zalán Tibor Magyarország Babérkoszorúja díjas költőt hallhatjuk, és néhány képkocka erejéig bepillanthatunk az estbe is.
„Verset, prózát egyaránt olvasok. De a dalszövegnek való verset keresni kell. Ha úgy tűnik, megtaláltam, olvasgatom, mondom hangosan, magamban, mormogom, s előbb-utóbb megszólal, csak ekkor fogok hozzá a komponáláshoz. Hagyni kell, hogy megszólaljon benned a szöveg. A vers dominál. Akkor jó, ha úgy tűnik, hogy a vers és a zene együtt született.” Krulik Zoltánt Acsai Roland kérdezte.
„A vér a családi kötődés (ősiség, vérség, kapocs stb.) egyik legkézenfekvőbb motívuma, és épp ezért volt kérdéses is: nem túl elhasznált, bejáratott-e. Ugyanakkor ezzel azt is kilátásba helyezem, mi történik, ha a kapocs fellazul, megtörik.” Szabados Attilát első kötetéről, a Vérsűrűségről Kiss László kérdezte.