„Egyre tisztább minden a sötéttel, / Megbocsátani csak így lehet, vakon, / Mást ígértem, mi lennék, középszer, / Egy tele sosem volt, címkézett flakon.” Grecsó Krisztián verse.
„mikor szakad már végre el ez a / kifeslett zubbony az utca felett, / buggyanások a pocsolyán, tócsák / a helyközin, ázott vonaljegyek, / távolsági tanár úr érkezik / – ingázások két ingovány között // megingások a fékezésekkor, / buszkapaszkodó hurkok húznak a / talpon maradásért” – Becsy András verse a Bárkából.
„Balássy Fanni Bocs, hogy élek című kisprózakötete tükröt tart minden olvasónak. Összetett és sokrétegű könyv, amely végtelen őszinteséggel és együttérzéssel kalauzol végig a kisgyerekkor, a kamaszkor és a felnőtté válás fontos pillanatain és szembesülésein.” Zólya Andrea Csilla kritikája.
„A feketeség, ahogy az író legtöbb regényében, itt is garantált, a megjelenített tárgyak pedig egy olyan valóságot idéznek, melyre ugyan még jól emlékszünk, de egy letűnőben lévő világhoz kapcsoljuk, csakúgy, mint a kötet idős főhősét, Kada Józsefet.” Kolozsi Orsolya kritikája Krasznahorkai László új könyvéről.
„A szívhez szóló nóta után rózsaeső, konfettizápor – a vendégek részéről – tíz perces álló vastaps, végül pedig a tűzijáték következett volna, ha Fiffy nem kezd el toporzékolni, mielőtt kirohan a kerthelyiségből." Boda Ábel Operettrománc című novellája a Hajóhídon.
Jó hangulatú kerti partyval zártuk a könyvhetet Békéscsabán. A rendezvény színes és tartalmas volt, és sokan voltak kíváncsiak rá. Íme, a képek:
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
„Egyszer a visszapillantó tükörben zsugorodunk, máskor a bűntudat savanyúcukorkáját szopogatjuk, vagy épp forró fürdőben tisztulunk meg. A kötet gondosan egymáshoz illesztett szabadversek gyűjteménye." Bukovenszki-Nagy Eszter debütkötetét Lesitóth Csaba ajánlja.
„Az Ólomszív detektívregény, amelyben eleinte két, a nyilasok fogságába esett nyomozó, a kilencéves Hidassy Tamás, valamint játék katonája, Ólom Pál végzi a bűntényfeltárás izgalmas munkáját." Zoltán Gábor kötetét Kiss László olvasta.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Biztosan le lehet élni egy életet olvasás nélkül. De nagy lehetőséget szalaszt el, aki kihagyja ezt a ziccert. Hogy élhet ezen a bolygón, és még olvashat is. Mert például amikor olvasok, hipp-hopp, egy másik világba kerülök. Tehát nem ott vagyok, ahol éppen vagyok. Lehet egyszerre több helyen lenni?” Kiss László könyvhétmegnyitó beszéde Gyulán.
„Hibiszkusz teát hoztam, kér, kérdezi a nő, kezében papírpohár. Kérek. Mézes, forró, kifejezetten kellemes. Álljon fel, szól rám határozottan. Felállok, nem is tudom, miért. Szétteríti a takaróját, amin ül, így nekem is jut. Köszönöm, mondom, visszaülünk. Innen a legszebb a folyó, nem gondolja, kérdezi.” Oberczián Géza novellája.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Ebben a korban mi más foglalkoztathatná az embert, mint az öregség problémái, az elmúlás félelme és szomorúsága. Azt hiszem, hogy ez természetes. De azért remélem, ez a kötet nem csupán önmagam elsiratása. A halálközeliség ezekből a versekből erősen kiérezhető, de az én viszonyulásom az elmúláshoz, a saját elmúlásomhoz is, természetes és békés.” Fecske Csabával új kötetéről, az Őszi napozásról Kégl Ildikó beszélgetett.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
A 2024-es Ünnepi Könyvhetet a Bárka és a Körös Irodalmi Társaság a Szlovák Tájház kertjében tartott rendezvényen zárta, június 17-én. A videóban a helyi szerzők közül öten szólalnak meg friss kötetük kapcsán: Kiss László, Banner Zoltán, Kiss Ottó, Ványai Fehér József és Molnár Lajos.
„Nekünk, erdélyi magyar alkotó értelmiségieknek ‒ intézményemberekként kellett teljesítenünk. Az ember, a személy nem hagyhatja abba addig, amíg intézményként el nem végezte a dolgát.” Banner Zoltánt a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díjának átvétele alkalmából Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Ebben a korban mi más foglalkoztathatná az embert, mint az öregség problémái, az elmúlás félelme és szomorúsága. Azt hiszem, hogy ez természetes. De azért remélem, ez a kötet nem csupán önmagam elsiratása. A halálközeliség ezekből a versekből erősen kiérezhető, de az én viszonyulásom az elmúláshoz, a saját elmúlásomhoz is, természetes és békés.” Fecske Csabával új kötetéről, az Őszi napozásról Kégl Ildikó beszélgetett.
