|
Szakács István Péter tárcái
|
Friss Bárka
|
|
|
Szakács István Péter tárcái
|
|
|
Beszélgetés Bodor Ádámmal
|
|
|
Endrey-Nagy Ágoston versei
|
„Egyik nagyapámat ilyenkor temették. A másikat / nem tudom, mikor. Nem ismertem. Anyám / csak annyit beszélt róla, hogy ne vádolhassam / elhallgatással. Azt sem tudom, hova. Azt csak / nagyanyám, de amint őt ilyenekről kérdezem, / fájni kezd állkapcsa, amit a férje vert kattogósra. / Azért kijár évente kétszer.” Endrey-Nagy Ágoston versei.
„Szürkül az ég. A fellegvár / irányából most sétálnak / a rév felé, szállásukra / az utolsó kirándulók.” Zsille Gábor versei.
„A könyv az istenes versek kötete, ami több, mint istenkeresés: szerzője kiküzdötte, megszenvedte hitét, ég felé fordulását. Ezért hitelesek a sorai. Hírek szerint több Simai-verset istentiszteleten olvastak föl, hogy akik hallják, tanuljanak gondolataiból. Talán ilyen az igazi végtelenkezdet.” Simai Mihály kötetéről Nagy L. János kritikája.
„Az emlékezés nem könnyű, amely talán az egész kötetből a legkiválóbb: a versbeszélő egy sírt bámulva fogalmaz meg profán, emberi állításokat. Az Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni tehát még kifogásaim ellenére is tartalmas és figyelemreméltó, amelyet, azt hiszem, nem utoljára olvastam.” Szabados Attila kritikája.
A Hajóhíd rovatban ezúttal egy igen ifjú pályakezdő, a 15 éves Farkas Noémi Osztrák étterem című ígéretes novelláját olvashatják.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Bánki Éva legújabb kötete a rendszerváltás fontos regénye, egyben apa−lánya- és betegségtörténet. Ismerős a társadalmi kép: a vidéki, nyugati határszéli kisváros, Nagykanizsa leszakadása, „még porosabbá” válása” – a szerző új könyvéről Vörös Viktória írt.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Feltámadtak a lángok, a tűz fészkét most már vastagabb hasábokkal rakja körül. Szemügyre vesz három erősebb példányt, mikor hirtelen felvillan benne egy gyerekkori játék. Játék volt-e, s csak gyerekkori-e, hiszen később is gyakran élt vele: meglelkesíteni, neveket adni a tárgyaknak az írásaiban.” Szuromi Pál novellája.
„Ady Endre nem egy ember már, hanem egy mesehős, egyike az utolsóknak, akiről persze nem olyan mesék szólnak, mint Mátyás királyról, hogy igazságos, vagy Petőfiről, a szegényember ikszedik fiáról, hanem olyanok, amelyekben nem egy szokvány királyfi a mesehős, hanem egy züllött alak, akire felkapaszkodhat minden magyar, mert a dongalábával is képes cipelni bennünket.” Háy János prózája.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
Ünnepi Bárka-estünket február 7-én tartottuk: ez alkalommal adtuk át a 2025-ös év Bárka-díját is. Magyary Ágnes az esemény előtt szólalt meg kameránk előtt.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
