|
Juliet! – Szabó T. Anna kiállításmegnyitó prózája és verse
|
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái
|
|
|
Mindig az egészre figyelve – Pécsi Györgyi: Soha mások ellen – Olvasópróbák
|
|
|
Juliet! – Szabó T. Anna kiállításmegnyitó prózája és verse
|
„Néhány év telt el. Aztán megszökött. / (Illetve elment, hisz nem volt a foglyom.) / Kerestem föld alatt és ég fölött, / de tudtam: többé nem nálam lesz otthon. / A nyoma itt maradt a tárgyakon. / Csak macska nincs. Maradt a fájdalom.” Kiss Judit Ágnes versei a friss Bárkából.
„Lator, a fínom verselő? / Tarján Tamás, a szó-bigott, / önfegyelmében perzselő, / ki úgy pátyolt, hogy froclizott? / E griffek s unikornisok, / a tisztán égő hevület / kihűlt – szavunk ma por, piszok… / S Nádasdy Ádám hova lett?” Győrei Zsolt verse a legfrissebb Bárkából.
„Az 1990. március 15-én posztumusz Kossuth-díjjal, majd tíz évre rá posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Sinka István újabb negyedszázad múltán »elérte«, hogy 2025-ben végre annyi hányattatás után ismét megjelenhetett önéletrajza, a Fekete Bojtár vallomásai teljes, az 1942-44-es, kétkötetes kiadás alapján készült hiteles szövege.” Márkus Béla kritikája.
„A Káté esszenciáját a mély személyesség, intimitás adja. A természet erőteljes jelenléte, Erdély helyeinek nevesítése (Málnás, Sepsibükszád, Olt stb.), a jellegzetesen erdélyi szavak használata (mánus, borkán, majó stb.) izgalmas ízt ad versbeszédének.” Papp-Sebők Attila debütkötetéről Kopriva Nikolett kritikája.
„A nyál is összefutott a számban, de akkor még nem kezdtem el újra festeni, csak titánfehérből és égetett szienából kikevertem bőrének árnyalatát.” Petres Kincső novellája a Hajóhídon.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
„autonómiahiány, erőszak, perspektívanélküliség, a sorsba való beletörődés, és a generációkon átívelő szabadság sem lesz több, csak az üres dobozt csomagolják be szebben.” Nagy M. Anna Czakó Zsófia új kötetéről, a Távoli rokonokról.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„És persze a műsort záró saját soraival arra is figyelmeztetett, hogy mindegy, hol porlanak a csontjai, mi lett a végzete – Ő, Petőfi nem csupán egy költő, hanem a magyarság mindenkori szabadságvágyának az élő szelleme, s mindig ott és akkor bukkan fel, amikor a nemzetnek szüksége van a Csatadalra.” Banner Zoltán novellája.
„állsz a lépcsőház korlátjához támaszkodva, vagy inkább abba kapaszkodva, és bámulod a homályban a falakat borító festményszerűségeket, nem tudod, ki követte el őket, sohasem szeretted ezeket látni, és nem is nagyon érted, egy viszonylag modern épület falára hogyan kerülnek ezek a gyanús mázolmányok, nyilván valakinek érdeke volt, hogy ide kerüljenek” – részlet Zalán Tibor pentalógiájának befejező részéből.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
2026. május 11-én Sántha Attila költő, író volt vendégünk a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. A Magyarország Babérkoszorúja díjas szerző az est előtt pár mondat erejéig kameránk előtt beszélt arról, hogy miért foglalkoztatja a székely nyelvjárás elméletben és irodalmi értelemben is.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
