|
Bartók – és az erdélyi textilművészet. Lapszéljegyzetek Zsigmond Aranka életművéhez
|
Szakács István Péter tárcái
|
|
|
Magyary Ágnes: Nésopolis
|
|
|
Bartók – és az erdélyi textilművészet. Lapszéljegyzetek Zsigmond Aranka életművéhez
|
„mert az egyensúly réges-rég kibillent // e világban, mely kicsúszott kezéből, / s már az ördög tulajdonába fordul, / hol nem futja a rosszkedvünk teléből, / csak az, hogy egymást megfeszítjük orvul, // de te repülsz egy teljes űrnyi térben” – Tompa Gábor versei a legújabb Bárkából.
„1 Jézusról jut eszembe, fiam, hogy fél évvel a / halálom után kedvenc kortárs íród is megérkezett / az égbe, 2 harapófogóval sem lehet kihúzni belőle / egyetlen szót sem, Isten mégis jókat derült az utolsó / regényén”. Versek Lövétei Lázár László Szervraktár című, készülő kötetéből.
„Markó Béla Kufárok a templomban című szonettgyűjteménye a klasszikus forma és a kortárs gondolatiság kivételes szintézisét teremti meg, következetesen építve a képzőművészeti inspirációkra, miközben saját, egyéni létszemléletét, az idővel, a természettel és a szakralitással kapcsolatos reflexióit is kifejezésre juttatja.” Nagygéci Kovács József kritikája.
„Legújabb kötetének érdeme azonban nem ebben keresendő, hanem abban, hogy átérezhetővé tette, milyen ma székelynek lenni, és emlékezteti értelmezőit arra, hogy nélkülük (és irodalmuk nélkül) valami esszenciálisat veszítenénk el kultúránkból.” Baráth Tibor kritikája Fekete Vince Gyönyörű apokalipsziséről.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„a tét, a történet ugyanaz: megragadni a pillanatot a peremen, kísérni a végességgel való szembesüléstől a halálig vezető úton: nagycsütörtöktől nagypéntekig." V. Técsy Edit Farkas Gábor új kötetéről írt az Olvasónaplóba.
„…egyre magasabb fákra mászni, érezni az élet áramlását a fatörzsekben, a „Semminek Ágán” Batmanként csüngve elmélkedni.” Sirokai Mátyás kötetét Debreceni Balázs ajánlja az Olvasónaplóban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„A történelmet, mint mesét, sokféleképpen lehetne jellemezni, de tökéletesnek semmiképpen: keszekusza a történetvezetés, hemzsegnek benne a felesleges kitérők, homályos a dramaturgiai cél, a karakterek elnagyoltak, a cselekmény gyomorforgató túlzásokba esik. Ráadásul sosem lehet pontosan tudni semmiről, hogy valóban úgy esett-e meg vagy sem.” Magyary Ágnes regényrészlete.
„Miközben szoktatom magam a valósághoz, a vicinális továbbdöcög a keskeny nyomtávolságú vágányon, s eltűnik a vasúti híd utáni kanyarban. Helyesen döntöttem-e, mardos a kétség. Lehet-e másodkézből származó emlékekből hitelesen összerakni a múltat? Töredékekből hibátlanul rekonstruálni a széthullott egészet?” Szakács István Péter novellája az új Bárkából.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
2025. január 25-én vette át Nagy Koppány Zsolt a Bárka-díjat a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában. Az ünnepség előtt kameránk előtt is beszélt röviden legújabb könyvéről, A remegő kezű órásmesterről.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
„A versekre visszatérve: írom is valahol, csak abban vagyok bátor, hogy néha bevallom a gyávaságomat. Az esendőséget, a bizonytalanságot. Érdekes az internetes közösségi tér is. Pörgetem a posztokat, kommenteket, s megijeszt, hogy érzékenynek, értelmesnek hitt emberek, írók is, milyen magabiztossággal állítanak ezt-azt a világ dolgairól.” Jenei Gyulát Kiss László kérdezte.
