|
|
Ácsorogni rajzó csillagokban – Tóth Krisztina: Szeleknek fordít
|
„Vagy a kerekek surrogása idézte / fel benne azt a hasonló nyarat, / vagy csak a fénytől, az alacsony naptól / villant át rajta az a pillanat.” Tóth Krisztina verse a Bárkából.
„Azt hiszitek, nekem könnyű: / puff! az égből pottyanok? / Rendes nevem Nikolaosz, / öreg görög pap vagyok. // Ahol boldog népet dajkált / Kis-Ázsia lágy öle, / ott állt hajdan Műra város: / én voltam a püspöke.” Nádasdy Ádám Mikulás-verse.
„Ahogy más írásaiban, a jelen kötetben is szembeötlő az a társadalmi érzékenység, amellyel Tóth Krisztina a legelesettebbek felé fordul. Azokat teszi láthatóvá, akiket nem akarunk látni: a háborús menekülteket, hajléktalanok, drogosokat, szenvedőket.” Tóth Krisztina kötetéről Szabolcsi Viktória kritikája.
„A Jenei-féle esszévers középpontjában egy élményekkel is alátámasztott gondolatkísérlet áll, amellyel a lírai én beavat gondolkodási folyamatába. Megmutatja az összes lehetőséget, ezért lesz viszonylag hosszú a szöveg. A művek esztétikai értékét és intellektuális izgalmát azonban nem a levont következtetés, hanem a tépelődés adja.” Simon Ferenc kritikája.
„hátradőltem a hintában, és úgy fújtam az ég felé a füstöt, csak mikor a nevemen szólított, akkor ültem fel. Ne csodálkozz, kislányom, hogy elváltak a szüleid, ilyen rossz gyerek ezt érdemli.” Merkószki Csilla novellája a Hajóhídon.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
„Bánki Éva legújabb kötete a rendszerváltás fontos regénye, egyben apa−lánya- és betegségtörténet. Ismerős a társadalmi kép: a vidéki, nyugati határszéli kisváros, Nagykanizsa leszakadása, „még porosabbá” válása” – a szerző új könyvéről Vörös Viktória írt.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Lehengerlő élmény volt, és a srácok tudták, hogy nemcsak a nyári turnéhoz, de talán még a következő albumuk megírásához is elegendő üzemanyaggal látta el őket. A Back to the Beginning gyakorlatilag megduplázta az erejüket.” Bíró Szabolcs novellája.
„Az ünnepélyektől és hivatalos eseményektől gyerekkorom óta herótom van. Kellemetlenül érzem magam tőlük. Azt hiszem, ezt a zavart anyai ágról hurcolom magammal. Anya minden nem spontán szerveződő eseménnyel szemben tartózkodó álláspontra helyezkedett, noha korántsem volt az a visszahúzódó természet. Ez azonban csak egyik oka a zavaromnak.” Aknai Péter novellája.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
November 17-ei irodalmi estünk vendége Kollár Árpád József Attila-díjas költő volt, akinek tizenöt év után idén jelent meg új verseskönyve. A Nád bemutatója előtt röviden kameránk előtt is beszélt a szerző.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
