|
Zsille Gábor tárcái
|
A lenni és nem lenni határán – Barnás Ferenc: Most és halála óráján
|
|
|
Lajta Gábor Isteni Színjáték – Inferno című egyéni kiállításáról
|
|
|
Zsille Gábor tárcái
|
|
|
A lenni és nem lenni határán – Barnás Ferenc: Most és halála óráján
|
„Künn valakik belül imádkoznak, / hallik hangjuk, de nem önmaguknak. / Lelkem itt van, őrköd testem fölött, / amíg rám nem teszik majd a födőt.” Fekete Vince humoros versei a Bárkából.
„Harminckét éve kezdtem el / az életem e férfivel: / kopasz / olasz. // Az ember lánya akkor még / nem tudhatja, hogy itt a vég, / dögös / vörös; // megkérik, és ő boldogan / a férfi karjába rohan: / röpül, / s örül.” Kiss Ottó humoros verse a Bárkából.
„ebben a regényben is hangsúlyos szerepet kap a tudat, a psziché mibenlétének kérdése, az identitáskrízis, a psziché összeomlása, vert helyzete – s mindennek a nyelvi artikulációja. A korábbiakhoz hasonlóan ez a regény is fokozott olvasói aktivitást, koncentrációt igényel, (...) nem kínál könnyed szórakozást befogadója számára, de annál nagyobb intellektuális élményt.” Elek Tibor kritikája.
„Nos, én azt hiszem: lehet, hogy hármójuk a közbeszédben hátrább szorult, de velünk élnek ma is. Németh László kerek ötven éve, Bibó 1979-ben, Illyés 1983-ban távozott. A haláluk óta eltelt idő is kínál történelmi távlatot, hát még akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a világ mennyit változott.” Gróh Gáspár kritikája.
„hátradőltem a hintában, és úgy fújtam az ég felé a füstöt, csak mikor a nevemen szólított, akkor ültem fel. Ne csodálkozz, kislányom, hogy elváltak a szüleid, ilyen rossz gyerek ezt érdemli.” Merkószki Csilla novellája a Hajóhídon.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Forgács Péter, a szlovákiai Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja új kötetében a történetmesélés többféle válfaját felleljük, az anekdotikustól a lirizáló-filozofikus novelláig.” Vörös Viktória ajánlója az Olvasónapló rovatban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Kirchner Józsi nem magának keresett feleséget, hanem a munkájának. Azt hinnénk, ehhez a legnehezebb asszonyt találni. Elvégre a munka és a nő kibékíthetetlen viszonyban áll. Ha otthon van az ember, az asszony panaszkodik, hogy miért nem dolgozik. Ha meg dolgozik, az a baj, hogy nincs otthon az asszonnyal. A kettő közt nincs átmenet: amint a férfi kilép az ajtón, ő sosincs otthon, amint hazaér, ő mindig lopja a napot.” Sarnyai Benedek humoros prózája.
„Ott követhettem el a hibát, hogy amikor a gyerekek nyerítve kitódultak az udvarra, úgy döntöttem, hogy tartok pár perc pihenőt, kiszellőztetek, friss levegőt engedek a szobába, az oxigénmolekulák serkentik az agyműködést, segíteni fognak, hogy minél fergetegesebb szöveg szülessen a Gyulai Humorfesztiválra, kinyitottam az ablakot (...).” Garaczi László humoros prózája a Bárkából.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
November 17-ei irodalmi estünk vendége Kollár Árpád József Attila-díjas költő volt, akinek tizenöt év után idén jelent meg új verseskönyve. A Nád bemutatója előtt röviden kameránk előtt is beszélt a szerző.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
