|
Zsille Gábor tárcái
|
Egy tudatosan építkező melankolikus: Murányi Teréz
|
„Harminckét éve kezdtem el / az életem e férfivel: / kopasz / olasz. // Az ember lánya akkor még / nem tudhatja, hogy itt a vég, / dögös / vörös; // megkérik, és ő boldogan / a férfi karjába rohan: / röpül, / s örül.” Kiss Ottó humoros verse a Bárkából.
„Fönn, fönn, a fagyos online térben / Én lettem mindenki egyetlen témája, / Ó, gyere velem, szép, komoly népem, / Lépésről lépésre, légvárról légvárra.” Székely Csaba humoros József Attila-átiratai.
„A pszichológiai érdeklődés, amely korábban sem állt távol az írónőtől, azáltal is kidomborodik a lebilincselő történetekben, hogy a szerző nagyon sokféle élethelyzetben tárja elénk az emberi viselkedést, az emberi gondolkodást, és ezek összetettségét, az emberi kapcsolatok félreértésekkel teli bonyolult hálózatát.” Rakovszky Zsuzsa könyvéről Major László kritikája.
„A szövegszilánkok egy karakteres, könnyedén felismerhető szerzői univerzumot alakítottak ki, és egyértelműen látszik az a fejlődési ív, amit az első kötet óta a szerző bejárt.” Kopriva Nikolett két könyvéről Baráth Tibor kritikája.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Forgács Péter, a szlovákiai Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja új kötetében a történetmesélés többféle válfaját felleljük, az anekdotikustól a lirizáló-filozofikus novelláig.” Vörös Viktória ajánlója az Olvasónapló rovatban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Amikor a végképp kimerült, kikészített, őrületbe kergetett szerkesztő pofozásra, rugdosásra, netán harapásra kényszerül, azt az irodalmon belüli erőszaknak nevezték el a magukra bántalmazott áldozatként tekintő írók. Na, igen. Amikor viszont ők állnak elő teljesíthetetlen, az utolsó utáni pillanatokban előadott követeléssel (...)”. Darvasi László prózája a legfrissebb Bárkából.
„Az első beszélgetésen még akadozva beszélt a férfi, a másodikon már pontosan analizálta önmagát. Én sem tudtam volna pontosabban fogalmazni, gondolta és mondta is a doktornő, legfeljebb néhány idegen szóval orvosilag összefoglalta a másik monológjait. És maga sem vette észre, elkezdett beszélni.” Bérczes László novellája.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.
Barnás Ferencet láttuk vendégül október 13-án a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az est előtt röviden megszólalt kameránk előtt is legújabb regényéről.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.