|
A Körös Irodalmi Társaság karácsonyi felolvasóestje
|
|
|
A Körös Irodalmi Társaság karácsonyi felolvasóestje
|
„Sajnálom, ami utánam marad, / minden, minden veszendőbe megy, / nem az, de mégiscsak őrület, / hogy olvasatlan egy színdarab.” Győri László versei a Bárkából.
„Eszmél a lélek, / reped a gyásza, / gyertyányi fényt / vajúdik világra. / Ébred a szél, / kihűlnek a vermek, / s az alagút végén / ott áll a gyermek.” Vári Fábián László adventi verse.
„egy olyan lírai alkotás, amely a modern ember belső és külső univerzumait vizsgálja, különös figyelmet szentelve a természet, a kozmikus rend, valamint az emberi tapasztalat finom összefüggéseinek. A kötetet ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretnek elmerülni a mélyebb filozófiai gondolatokban, ugyanakkor élvezik a lírai szépséget és az élő, lélegző metaforákat.” Bálint Tamás kritikája.
„A legizgalmasabb annak a folyamatnak a megfigyelése, hogy az eredendően bölcs, szinte buddhista identitás hogyan távolítja el magától a nyugati világban szocializálódott, rettegő egót, aki még ösztönösen kapaszkodik, ragaszkodik, aki természetszerűleg önző, akit a földi lét marasztal, korlátoz, depresszióssá, dühössé tesz (...)” Lapis József kötetéről Fodor György kritikája.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
Az Irodalmi Magazin szeptember 6-án rendezte meg Gion Nándor-konferenciáját a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek anyaga ‒ bővített formában ‒ hamarosan magazinformában is megjelenik. A konferenciáról Acsai Roland tudósít.
„Azt gondolom, hogy – bár számtalan kérdés nyitva maradt – de épp ezen van a hangsúly: vigyük haza az előszüremlő kérdéseket, felvetéseket, hogy legyen mit tovább gondolni…” Oláh András összefoglalója a Tokaji Írótáborról.
„A szent és a profán horizontális egymásba játszása mellett egy vertikális irányú mozgás is érzékelhető: a szent szöveg lehúzásával ellentétes a profán szöveg megemelése, a Ferencváros felmagasztalása.” Mindák Dániel debütkötetét Somi Éva ajánlja az Olvasónaplóban.
„Az Ágain megtart kicsit családi album, kicsit önéletrajz, kicsit magánmitológia, ám az ereje éppen abban van, hogy nem marad a családban, és nem ragad bele a magánszférába.” Luzsicza István kötetét Bene Zoltán ajánlja.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„A 2000-es évek elején Erik irodalmi szerkesztő, heti negyvenórás alkalmazott a megyei könyvtárban, ahol Féja Géza is dolgozott, Békéscsabán. Követte a Viharsarok nehéz sorsú írójának példáját, csak ő nem az elvtársak szeme, hanem maga elől bujkált. És összehasonlíthatatlanul kevesebbet dolgozott, mint a nagy előd, azt is egyre inkább takarékon.” Grecsó Krisztián regényrészlete.
„Aztán egyszer leszálltam a vonatról, és életem harmadik városában, Szatmár és Kolozsvár után, Csabán az Ő őre lettem a világ egyetlen Munkácsy Múzeumában. (...) Aztán nemrég odaálltam bronzszobra mellé a múzeum lépcsőjén, s az összegyűlt tömeg nevében megemeltem a kalapom: Isten hozta, Mester!” Banner Zoltán Munkácsy-esszéje.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
„Mert hiába az összes kozmetikai és kirurgus praktika, a mai nő is pont úgy öregszik, veszti el vonzerejét, és szörnyed el önmagán, mint a középkor asszonyai. És nemcsak testben, lélekben is öregszünk, ezért lehet erről a témáról kötetet írni. Mert az öregedés nemcsak ráncokat jelent, a látásmód változását, a világhoz való hozzáállás változását is.” Kiss Judit Ágnest Kiss László kérdezte.
„Az oszmán kori Magyarországon ugyanakkor minden keleti pompa mellett elég puskaporos volt a levegő, a démonok ily módon bekívánkoztak a sztoriba. Az pedig szándékos volt, hogy az Aranyalma nem egy bizonyos esemény idején játszódik, hanem belesűrítettem a 150 éves hódoltság számos történését, hogy minél átfogóbb legyen a tabló.” Benedek Szabolcsot Kiss László kérdezte.
November 11-én Darvasi László és régen várt nagyregénye, a Neandervölgyiek vendégeskedett Békéscsabán. A szerzőt Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője kérdezte az esten – előtte pedig röviden kameránk előtt.
„az én felnövésem során is történt mindenféle dolog, aminek következtében nehezebben fejeztem ki, vagy éltem át bizonyos érzelmeket. Iróniával tartottam távolságot tőlük. Aztán rájöttem erre, és azt vettem észre, hogy egyre vallomásosabb, az érzelmeket direktebben felvállaló szövegeket írok. Váó – mondtam magamban. Tehát nálam is divatba jöttek az érzelmek.” Nagy Dánielt Kiss László kérdezte.
„Mert hiába az összes kozmetikai és kirurgus praktika, a mai nő is pont úgy öregszik, veszti el vonzerejét, és szörnyed el önmagán, mint a középkor asszonyai. És nemcsak testben, lélekben is öregszünk, ezért lehet erről a témáról kötetet írni. Mert az öregedés nemcsak ráncokat jelent, a látásmód változását, a világhoz való hozzáállás változását is.” Kiss Judit Ágnest Kiss László kérdezte.
