„Arcomba vág a dalmát szél, hunyorgok az éles, mediterrán fényben. A távolban a Monarchia kaszárnyájának romos tornya. Tengerparti villának hiszem. Hallom a kabócákat. A vizet nem látom, mégis tudom, hogy ott van mögöttünk. Ez a férfi is idegen a tájban, amiben a kutyát sétáltatja, de sok-sok év múlva lefordítja a tenger regényét.” Kollár Árpád tárcája. 

„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon. 

„De Krasznahorkai nemcsak a személyes kudarcok és a legyőzöttek írója, hanem az univerzum, a körülöttünk lévő valóság megismerhetőségének fontos szkeptikusa, kritikusa is.” Krasznahorkai László új regényéről Kolozsi Orsolya kritikája.

„a fagy az ágakat dérrel festi meg” ‒ de ez a csendélet senkit ne tévesszen meg; Farkas Gábor versei tele vannak meglepetéssel, ráadásul nem is kellemes meglepetéssel.

„Szorult helyzetemben alattomos cselhez folyamodtam. Első órán a címlistát csak úgy mellékesen említettem meg a tanítványaim előtt. Ha nagyon akarjátok, elolvashatjátok ezeket, tettem hozzá gondterhelten, bár jobb lenne, ha léha szórakozás helyett komoly dolgokkal foglalkoznátok. Mégiscsak iskolába jártok, s nem holmi kétes hírű könyvklubba.” Szakács István Péter új tárcája. 

„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett  2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!