Krasznahorkai Lászlóé az idei irodalmi Nobel-díj
|
Friss Bárka
|
„- barokkos – tavaszból ... rekkenő ... szenvedélyes – nyárba / ... dallamtalan ... dér – ütötte – őszből ... ebordító – télbe” – Bíró József versei.
„szedjétek össze magatokat, de ne úgy, / mint a fáradt kacatokat. útrakelünk / akárhova. nemhogy útburkolatra, de / útra se számítsatok. az akárhol viszont / a legpontosabb, amit mondhatok.” Kugler Viktor versei.
„A szövegszilánkok egy karakteres, könnyedén felismerhető szerzői univerzumot alakítottak ki, és egyértelműen látszik az a fejlődési ív, amit az első kötet óta a szerző bejárt.” Kopriva Nikolett két könyvéről Baráth Tibor kritikája.
„Kemény István műve magában hordozza a sci-fi és a poézis jól és alaposan kiforrott esszenciáját. A Dulcineához hasonlók megtehetik, hogy egyszerűen csak elrohannak a lassú fénnyel. De velünk a földön mi lesz?” A Lovag Dulcinea című verses lovagregényről Kopriva Nikolett kritikája.
„Ezeken a szombatokon máshogy kopognak az esőcseppek, lassabban fő le a kávé, és különösen feszes a tejszínhab. Ilyenkor nem mennek lenémítva a hírek a háttérben, és mintha a szőnyeg rojtjait is kifésülték volna.” Herbert Fruzsina novellája a Hajóhídon.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
Idén is nagy sikerrel zajlott az Irodalmi Humorfesztivál a Gyulai Várszínházban. Az egyenletesen magas színvonalú esten remek lírai és prózai műveket hallgathatott a közönség, Szokolay Dongó Balázs bravúros zenei kíséretében.
„Forgács Péter, a szlovákiai Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja új kötetében a történetmesélés többféle válfaját felleljük, az anekdotikustól a lirizáló-filozofikus novelláig.” Vörös Viktória ajánlója az Olvasónapló rovatban.
„Ványai költészetét meghatározza a tér és az idő koordinátája, a dél-alföldi kisváros élményvilága, illetve az, hogy a tágabb horizontra a hetvenes-nyolcvanas években eszmélt.” A kötetet Molnár Lajos ajánlja.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Az első beszélgetésen még akadozva beszélt a férfi, a másodikon már pontosan analizálta önmagát. Én sem tudtam volna pontosabban fogalmazni, gondolta és mondta is a doktornő, legfeljebb néhány idegen szóval orvosilag összefoglalta a másik monológjait. És maga sem vette észre, elkezdett beszélni.” Bérczes László novellája.
„Nem készült pszichológusnak, de az lett belőle. Miután kilépett a kamalduli szerzetesrendből, a fővárosba költözött, ahol jelentkezett az egyetem pszichológia karára, ahová azonnal felvették. Hiányszakmáról volt szó, az emberek már évtizedekkel azelőtt sem akartak mások lelki nyavalyáival törődni.” Barnás Ferenc regényrészlete.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.
„A fanyalgás az emberi természet része. De ezt a hangulatot igyekszem messze elkerülni. Kérdeztek már erről. Most sem tudok mást mondani: nem szeretem a szekértáborokat. Nem szeretem a megbélyegzést sem. Túl sok az árok. Ezeket nem megerősíteni, hanem betemetni kellene.” Oláh Andrást Petrusák János kérdezte.
Fekete Vince és legújabb kötete, a Gyönyörű apokalipszis volt vendégünk Békéscsabán, a színház Művész Kávéházában szeptember 22-én. A szerző az est előtt kameránknak is beszélt röviden a könyvről.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.