Vasi Szabó János
Fellinger Károly három új verseskötetéről
Fellinger Károly felvidéki magyar költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának és a Magyar Írószövetségnek a tagja. Versei több tucat magyar nyelvű és külföldi lapban megjelentek. Könyveinek száma lassan a százhoz közelít. Több díja közül kiemelkedik a Madách -nívódíj, a Forbáth-díj és számos Arany Opus-díj.
A Hétpecsétes szabadulás gondosan szerkesztett, impozáns kötet, negyven év lírájának esszenciája. A címe oximoron, a „hétpecsétes titok” megidézi a Bibliai Jelenések könyvét – jövőbe mutató eseményt sejtet –, a köznyelvben pedig a szigorúan őrzött, különleges talányt jelöli. A „szabadulás” viszont a szabadság visszanyerésének tényét rögzíti. Fellinger művének címe az előítéletmentes, lezáratlan könyvről szól. A tizenegy fejezetre tagolt versciklus nyitó darabjai filozofikus mélységű, egyszerű nyelvi motívumokat használó gondolatszilánkok az idő három dimenziójába rejtett valóság logikátlanságának definiálására; „a valóságnak csak falai vannak”…
A második ciklus gyermekverseket tartalmaz, Fellinger a gyermeki psziché ismerője, számos kötete jelent meg, amik nem dedós gügyögések, hanem éles szemmel megfigyelt képek, a felnőtteket mustráló őszinte gyermeki lélekről. Ezek a versek éppúgy a felnőtteknek is szólnak.
A következő szakaszok újabb bizonyítékai Fellinger egyéni látásmódjának, bravúros nyelvi megoldások, nagyfokú emocionális reakciók (pl. a negyedik rész más-más stílusban alkotó festőinek megfigyelése által) a költőben kialakult érzések lírai leképzései.
A könyv egyik csúcspontja, amikor a hosszabb szabad versekben magyarságát, a megélt kisebbségi identitást, a családjával kapcsolatos impressziókat jeleníti meg. Nincs bennük hangos jajveszékelés, de kézzelfogható keserű rezümék ezek a költő tapasztalatairól.
A következő ciklusok is hasonlóak, érezhető a magány, a meg nem értés, majd fájdalmas sorokban az apa halála, a temetése, az utána maradt üresség irracionalitása. Az anya-versek hangja is szenzitív, a lassú leépülés kérlelhetetlenségének keserű tudomásulvétele dominál.
A „…Valaki másról írunk…” ciklusban őszinte megbecsüléssel szól kortárs és elhunyt művészekről, ám az ajánlások közt megbújik a költő bölcseleti elemzése az időről, elmúlásról.
A könyv befejező részében Fellinger Károly istenes versei sorolnak. Felkavaró az a borúlátás, ami pár versből sugároz. „Falra hányt borsó a nemlét, / elcsúszom rajta, / amikor menekülök / Isten elől.” Ám illúzió volna mindezt a költőnek felróni, mert valójában Isten tervei, cselekedetei, tévedései foglalkoztatják. Fellinger véleménye markáns – „maga az Úr is vétkezik” –, néhol döbbenetes képekkel operál. A kötet címére aposztrofál (Hétpecsétes) a Kilenc csapás című hosszabb vers. A záró akkord sem nyújt túl emelkedett érzelmet: „… Az Úr hitetlenkedve, / szomorúan szól hozzájuk, fiaim / a kereszt, a korbács, a dárda, / mint a bárd is, természetesen, marad.”
Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi. Így van ez a másik – jóval vékonyabb és „szürkébb” – kötetben, a Forráslápban is. A cím itt is oxymoron, költőnk látható kedvel alkalmazza az egymást kizáró, ellentétes fogalmak összegyúrását új gondolati egységgé. Már az első fejezet is a mindennapi hírek ellentételét hozza – ukrán festők és orosz festők műveire reakciók –, ám a kulcs a fejezetet nyitó Csendélet halottakkal poémájában van.
A második rész szobrokról szól, látszólag, nagyfokú vizualitás jellemzi, szinte manifesztálódnak előttünk az alkotások, ám a versek nem csupán leírásai a látványnak, önálló gondolatok, amik a szobrok láttán a költőben megfogalmazódtak.
Az utolsó rész a legkurtább a könyvben: Széchenyi korától – különös, egyedi áttételeken keresztül – Istenig vezet a versek vonala.
Ám a kötet fundamentuma a körülbelül a teljes kiadvány felét adó Forrásláp. Mint jeleztem, a címe oxymoron, Fellinger kedvelt alkotói módszere. T. S. Eliot nagy művei óta tudjuk minél hosszabb egy szabadvers, a mozaikos elrendezés és kicsit kusza struktúra csak előnyére válik. De Eliotnál kevesebb az önreflexió, több a világmegváltó mennydörgés. Fellinger művei közül ezt a versét olvastam vissza legtöbbször, nem mintha elsőre érthetetlen lett volna, de széles definiálási mező nyílott meg minden újraolvasás során. Ted Hughes művei ilyenek még.
„…Mikor Isten csüggedten elkotródott / Varjú a csőrét fente s nekilátott a két latornak.”* Ha csak húsz évvel korábban születik – ahogy Pilinszky volt – Fellinger Károly és Ted Hughes jó barátok lettek volna.
A Chaplin cipőfűzője furcsa cím, bár ez nem oxymoron, inkább paradox, mert ez a vékonyka könyv a költő újabb istenes verseiből is jó csokorral őriz. Az első fejezetben – a Hétpecsétes szabadulásban olvasott keserű, néhol kemény vélemény-megmondó, Istennel is vitázó – Fellinger Károly líra viharos hullámhegyei láthatóan apadtak, a költő persze nem adja fel identitását, fenntartja a jogát, hogy ha úgy adódik, a Teremtő szemére hányjon néhány malőrt: „… Jézus és a Biblia ebben az/ esetben, akárhogyan vesszük, bár- / mivel helyettesíthető, kivéve/ a valósághoz ragaszkodó tükröt.” A kötet második részében emlékversek és kortársak születésnapjára írt lírai művek is többről szólnak, mint amit a felszínes olvasás mutat.
A három könyv kiváló, elgondolkodtató olvasmány. Fellinger Károly költészete a realitás talajáról induló versrakéta, hajtóerejénél fogva képes áttörni az anyagi világ faktumának gravitációját, a mennybolt olyan magasságaiba száll, ahol a lélek egy beláthatatlan, örökké üde dimenzióban lebeg.
Fellinger Károly: Hétpecsétes szabadulás, Lilium Aurum kiadó, Dunajská Streda 2023. 408 oldal, 12 euro
Fellinger Károly: Forrásláp, Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2024., 124 oldal, 2000 Ft
Fellinger Károly: Chaplin cipőfűzője, Parnasszus Könyvek, Budapest, 126 oldal, 3750 Ft
* Ted Hughes: Varjú éneke önmagához (fordító: Tótfalusi István)
