Vörös Viktória
Veled marad, elkísér
„Engem … a makulátlan, tiszta játék izgatott.
A tökéletes játszma.”
(Forgács Péter)
A Szuperhold kétszeri kiadása (Madách Kiadó, 2018 és 2020) után 2024-ben újra jelentkezett napjaink felvidéki irodalmának jeles novellistája, Forgács Péter. Második kötete, a tizenöt kisprózát tartalmazó Veled marad, elkísér a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg.
Az egy híján negyven elbeszélést tartalmazó Szuperholdnál jóval karcsúbb az új könyv, amelynek ajánlása az előző kötet „Szüleimnek” címzése után most „Húgomnak” szól. Borítója, hasonlóan az elsőhöz (Szuperhold-jelenség), sejtető, utalásszerű: rajta egy elhagyott, Párkány szőlőhegyén, az Isten-hegyen található pince stilizált fotója látható, Csillag Lajos grafikai munkája.
A rögeszmés alakok, a túlélés helyzetei és az otthonosság tér-metonímiái az előző kötet három ciklusának folytatásaként jelen vannak a mostani válogatásban is. Ilyen a Déli tizenkettő őrült-zseni Vegyész Dodija, a Délibáb életválságot megélő Tamarája, vagy az Ablak fizikatermének jellegzetes kilátó-helye. Ez utóbbiból szemlélni lehet a vidéki kisváros világát, egyben a cselekményfordulatok is innen indulnak, és ide vezetnek, mintegy sarkpontjaként ezeknek a szűk térben játszódó történeteknek. A kisvárosi miliőt érzékletesen festi meg a szerző, a nevén nem említett Párkány és Esztergom jellegzetes helyszínei adják a térképzés és sorsfordulók fő állomásait. A Veled marad, elkísér központi témája az alkotói és párkapcsolati válság, valamint a játék, játszma, sakkfeladvány – a civil foglalkozását tekintve matematikatanár és sakkozó, rejtvénykészítő Forgács Péter műveiben ezek kezdettől kulcsszerepet játszanak. Az öndefiníció vágyának eredményeként egy ikerpár egymásra találásának története (Kötelék), a gyerekkor, kamaszkor titkai (Szemek, Bogárka) viszik tovább a mottóban is jelzett családi kötődést.
Négy novellát emelnék ki a kötetből, amelyek véleményem szerint a továbblépés irányába mutatnak. Mindegyikben szerepel a játék, gondolatkísérlet, a fikció és a valóság keveredése. Az isteni Truk Tugennov című novellában játékostársként jelentkezik a narrátor, aki a szerző titkainak jó ismerőjeként egyedül képes megérteni Kurt Vonnegut világfelfogását, amelyet „a hit és a tudomány különös szimbiózisa” alkot. Olvasóként és elbeszélőként elképzeli „Tugennov” (Vonnegut palindromja) és a megjósolt világvége találkozását, annak kifordított megjelenítésével (a világvége-várás a címszereplő hitének bizonyítéka). A csattanó ennek a gondolatkísérletnek az eredménye, egyben Forgács humorának jellemző megnyilvánulása: a narrátor eljátszik a lehetőséggel, miszerint a kortárs amerikai író által pontosan datált világvége (Vonnegut 2007. április 11-i halála) egyetlen szemtanúja ő lesz, s ezzel a közös játékuk véget is ér. A túlélő a narrátor, ő hozta a játékszabályokat, amelyeket a „vérbeli játékos” Truk Tugennov („Nemes Ellenfél. Ha nem a legnemesebb.”) folyamatosan veszélyeztetett, ezzel megkérdőjelezve az elbeszélő mindenhatóságát, hatalmát. A Mészöly Miklósra emlékező elbeszélés, Az atlétatrikós halála a nagyapának az előző kötetben megrendítően ábrázolt halálához képest a szenvtelenségtől a kegyelet érzésének teljes hiányáig jut el. A családtagok vacsorai beszélgetése során a tárgyiasított gyász egyre abszurdabb megnyilvánulásai hangzanak el, megfosztva magukat ezáltal az összetartozás élményétől. A családtagok érzelmi viszonyulása híján az atlétatrikó marad a kisember egyetlen, a személyiséget megőrző jele. A tökéletes játszma a játékot feladó sakkmester monomániás gondolatmenetét tárja elénk, amikor is a túlhajtott logika magának a logikának a tagadásához vezet: a hibázás lehetőségét kiküszöbölni vágyó sakkjátékos magáról a játékról mond le („Tehát a legtökéletesebb lépés a meg nem tett lépés!”), és ezt vonatkoztatja az elbeszélő saját életére is.
A hosszú elbeszélés (talán kisregény felé mutató) típusa is megjelenik Forgács Péter kötetében. Témája ellenére – alkotói és életválság – az Ablak az otthonosság műve. A melankolikus főhős olvasmányában (John Williams: Stoner) és átmeneti szállásán, egy lakóhajón keresi a megoldást magánéleti krízisére, eközben belakja egy Duna-parti kisváros jellegzetes tereit, amelyek a változatlanságukkal nyújtanak biztonságot, állandóságot a talán meg sem történt szerencsétlen események helyszíneként.
Forgács Péter, a szlovákiai Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja új kötetében a történetmesélés többféle válfaját felleljük, az anekdotikustól a lirizáló-filozofikus novelláig. Közös bennük a keresés írói ambíciója, a mű megírásával a világ egy új szeletének emberközeli, de soha nem leegyszerűsített ábrázolása. A Veled marad, elkísér tehát az útkeresés novelláskötete, amely megérdemli a figyelmet, a szélesebb olvasóközönség érdeklődését.
Forgács Péter: Veled marad, elkísér. Kalligram Könyvkiadó, 2024, 114 oldal 2990 Ft
