Oláh András
Magyar irodalmi művek adaptációi
(Beszámoló az 53. Tokaji Írótábor eseményeiről)
Meglehetősen szokatlan és fura környezet fogadta a látogatókat Tokajban: a regisztráció helyszínét (a polgármesteri hivatalt) és a Rákóczi Pincét is csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Komoly felújítási munkálatok zajlanak a településen. A főutca szinte minden épülete fel van állványozva. Mindez azonban csöppet sem kedvetlenítette el az írótáborba érkező vendégeket. Tokaj ugyanis ezúttal sem hazudtolta meg magát. A tábor nyitónapján három helyszínen is megvizsgálhattuk, hogy milyen volt az előző évek szőlőtermése. Először a Rákóczi Pincében köszöntötte és kínálta borral az egybegyűlteket Makai Gergely birtokigazgató, aztán a főtéren álló szobor-kút egyik csapját is megnyitották a bátrabb és elszántabb fogyasztók számára. Este pedig 6 féle nedűt ízlelhettünk a helyi borosgazdáknak köszönhetően. Ez kétségkívül remek felvezetésnek bizonyult, igazolták azokat az alkotókat, akiknek a műveiben a magyar borkultúra már korábban is mély nyomot hagyott.
Az ez évi írótábori program a szervezők szándéka szerint az irodalom és a társművészetek kapcsolatát állította a középpontba. Erről L. Simon László tájékoztatta a pince hűvösében összegyűlő táborlakókat, s emellett a tábort működtető egyesület átszervezésével kapcsolatos dolgok szomorú háttértörténetére is rávilágított.
L. Simon László tájékoztatja a tábor résztvevőit
Ezt követően Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár köszöntötte a vendégeket, majd a már említett Makai Gergely kapott szót, aki humort sem nélkülöző pohárköszöntőjét az évszámok kevergetésére alapozta, s mire 1689-től eljutottunk 1986-ig, már egy vidáman csacsogó társaság töltötte meg a borospincét.
Így a Móricz-ösztöndíjasok esti bemutatkozására – melyet Smid Róbert konferált – már kellő tokaji beágyazódással került sor. A fiatal alkotók természetesen a műveikből is felolvastak.
A Móricz-ösztöndíjasok felolvasóestje: Smid Róbert, Fehér Enikő,
Balázs Dániel, Káli Anita, Szélyes-Pál Dániel, Ajlik Csenge,
Sarnyai Benedek, Veszprémi Szilveszter
Ezt követően folytatódott a tokaji borkülönlegességekkel való ismerkedés. A programot színesítette Turi Bálint remek előadása, aki egy Gárdonyi-művel lepte meg a hallgatóságot. A jóhangulatú borozás után sem oszlott fel a társaság, asztaltársaságok alakultak. Én magam előbb Finta Éva, Kégl Ildikó, Muzsnay Árpád és Tóthárpád Ferenc társaságában próbáltam megváltani a világot, majd amikor ezt feladtuk, a Huli Panzió teraszán csöppentem bele egy vidám társaságba. Diószegi Szabó Pál gitározott. Cseh Tamás-dalokkal nyitott, majd egy rögtönzött alkotással Oberczián Gézát emelte a figyelem középpontjába. Ettől kezdve közkívánatra többször is elhangzott az Oberczián-melódia.
Másnap kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódott a program. Tavaly nagy sikert aratott ez a forma, így nem csoda, hogy színültig megtelt a pince terasza.
A nap első témáját a 80 éves fennállását ünneplő Magyar Írószövetség adta. A beszélgetést a televízióból jól ismert Gulyás István vezette le. A programfüzetben feltüntetett résztvevők közül Kovács István hiányzott. Ennek sajnálatos oka az volt, hogy a közelmúltban elhunyt Kiss Gy. Csaba temetése is ezen a napon zajlott, és az Írószövetség nevében ő búcsúztatta barátját és harcostársát. Erős Kinga, Alexa Károly és Szentmártoni János mellé így L. Simon László csatlakozott be a diskurzusba, amely – amellett, hogy az elmúlt 80 év történéseivel, eredményeivel és válságaival szembesítette a hallgatóságot –, alkalmat adott némi vitára is a szervezet jelenét és jövőjét illetően. Itt külön kiemelném a székház-problémát, amelyre évtizedek óta nem sikerült megnyugtató megoldást találni, illetve azokat a gondokat, amelyek a szervezet erejének és tekintélyének gyöngüléséhez, csorbulásához vezettek a rendszerváltozást követően.
80 éves a Magyar Írószövetség
L. Simon László, Gulyás István, Erős Kinga, Alexa Károly és Szentmártoni János
A vitába bekapcsolódott a közönség soraiból Kukorelly Endre is, aki hozzászólásában elismerte, nagy butaság volt az Írószövetségből való kilépés és új szervezet létrehozása, mert együtt erősebb maradhatott volna az írói közösség, a vitatott kérdéseket pedig házon belül kellett volna rendezni.
A következő beszélgetés a mozgásművészetek és az irodalom kapcsolatát állította a figyelem középpontjába. A Malik Andrea által moderált beszélgetés résztvevői (Bozsik Yvette, Egerházi Attila és Velekei László) azt emelték ki, hogy egy táncprodukcióba vagy egy balettbe ugyanúgy belesűríthető egy egész élet, mint az irodalmi művekbe, s hogy miközben a világ tele van hazugsággal és gyűlölettel, a tánc a szeretetről szól.
A lényeget talán Egerházi Attila fogalmazta meg legfrappánsabban, aki a következőket mondta: „Minden darab kulcs, ami kinyitja a lelket”.
A beszélgetések alaposan elhúzódtak, így az ebéd után gyorsan helyet kellett változtatnia a társaságnak. A délutáni program ugyanis egy vetítéssel indult, melyre a pincében került sor. Az Egy asszonyi hajszál című film rendezője, Szabó Mihály Jókai és a nők kapcsolatát vette górcső alá.
A film rendezője mellett Erős Kinga és a filmben is szereplő Hansági Ágnes irodalomtörténész vett részt a diskurzusban, amelyet Soltész Márton vezetett le. Erős Kinga jóvoltából fény derült egyebek mellett arra is, miért éppen Jókaihoz kötődik a magyar próza napja, s megtudtuk azt is, hogy a látott film ötlete is tőle származik, Szabó Mihály pedig jó érzékkel nyúlt a témához, valóban emberközelbe hozta a jeles írót.
Hansági Ágnes Jókai sokoldalúságát emelte ki, aki az alkotómunka mellett komoly hangsúlyt fektetett az anyanyelvi kultúra ápolására, az igényes (sportos) életmódra és a kertgazdálkodásra is. Szóba került az is, hogy Jókai miként igyekezett népszerűsíteni a műveit, hogyan próbálta fenntartani az olvasói érdeklődést.
Jókai és a nők
Soltész Márton, Erős Kinga, Hansági Ágnes, Szabó Mihály
A délután hátralévő részében még két eseményre került sor: a Millenniumi Irodalmi Emlékparban Juha Richárd Jókait ábrázoló domborművét Závogyán Magdolna államtitkár avatta fel. Ezt követően pedig a sportpályára sietett a társaság jelentős része, hogy szurkolhasson az írótábor futballcsapatának, akik ezúttal is a tokaji öregfiúkkal mérkőztek meg. Sajnos a tavalyi sikert nem sikerült megismételni, pedig még a játékvezetőt is a táborlakók adták Cselenyák Imre személyében. L. Simon László rádiós kommentátorként buzdította a csapatot, ám ez sem segített. A kudarc láttán komolyan elmeditáltam rajta, hogy jövőre én is hozok sportfelszerelést.
Az öregfiúk
Hallatlan szerencse, hogy nem egy vesztes meccsel kellett zárnunk a napot. A vacsora után ugyanis két remek zenés előadásra is sor került. Először a meghirdetett program szerint a Fehér Lili és Jász András alkotta duó koncertjét hallgattuk nagy elragadtatással, majd meglepetésre egy ráadás műsor is kerekedett. Két vendégzenész is becsatlakozott, és egy újabb fergeteges előadás részesei lehettünk.
Ezzel persze még nem ért véget a nap. Ismét éjfélig tartó diskurzusok alakultak ki.
A következő nap délelőtti programja az irodalom és a film kapcsolatát firtató kerekasztalbeszélgetésekre épült.
Először Sánta Ferencet idézték meg a résztvevők Az ötödik pecsét kapcsán. A témát Lajtos Nóra, Borbély László és Lengyel Ferenc járta körül Bertha Zoltán hozzáértő irányításával.
Valamennyien egyetértettek azzal a gondolattal, amit Lajtos Nóra – aki az író monográfusa is – fogalmazott meg a felvezetőjében, miszerint Sánta Ferenc, aki Az áruló című regénye után már nem publikált szépirodalmi alkotásokat, azért maradhatott meg a köztudatban, mert egy döbbenetes erejű film is készült a regényéből.
A rendezői fogások, a film és a színház sajátos világának bemutatása mellett személyes élményekkel is gazdagították a hallgatóságot az előadók. Borbély László például elmesélte, hogyan élte meg első személyes találkozását Sánta Ferenccel az Írószövetség könyvtárában. Lengyel Ferenc pedig – aki a József Attila színházban színpadra vitte a művet – az örökérvényű gondolatok képi megformálásának, átfogalmazásának kulisszatitkaiba avatta be a közönséget.
Sajnálatos és szomorú, hogy Sánta az iskolai tananyagból is kiszorult (a középiskolában is csak választható érettségi tételként van jelen alkalmanként). A film és a színház azonban ébren tarthatja (illetve újra gerjesztheti) az olvasói érdeklődést az életmű iránt.
Lajtos Nóra fölelevenítette a Sánta által Dunába dobott szövegmaradványokról szóló legendát is. Eszerint az író negyvenévnyi látszólagos hallgatása során is írt, ám ezek a művek töredékek maradtak, nem tudtak összeállni vállalható egésszé, ezért inkább megsemmisítette maradványokat.
Az ötödik pecsét – Sánta Ferenc emlékezete
Bertha Zoltán, Lajtos Nóra, Lengyel Ferenc és Borbély László
Talán senki számára sem meglepő, hogy a zárónap egyik legizgalmasabb beszélgetése – vitája – a közelmúltban vetített Hunyadi-sorozathoz kötődött. Jelen volt a mű alkotója, Bán Mór is, aki Bene Zoltánnal, Diószegi Szabó Pállal és Varga Szabolccsal vitatta meg, hogy mennyiben szükséges egy regényben vagy egy filmben a történeti hűség.
Bán Mór elmesélte, hogy Merle történelmi regénysorozata inspirálta a sorozat megírására, hiánypótlásnak szánta ezt a munkát, miként a filmalakban való megjelenítést is, hiszen rá kellett döbbennie, hogy hazánkban az utóbbi időkben jobbára depresszív tartalmú művek születtek, és legendás történelmi alakjainkról sem készült film.
Elhangzott az is, hogy a Magyarországtól elszakított területeken létrejött országokban a magyar narratíva nincs jelen a köztudatban, nem tanítják az iskolákban, ám a filmsorozat most őket is szembesíti a valósággal.
Épp a valósággal való szembesítés okán kardoskodott Diószegi Szabó Pál és Varga Szabolcs amellett, hogy míg egy fiktív szereplő beiktatásával megírt regény vagy film (pl. az Egri csillagok vagy A Tenkes kapitánya) tágabb lehetőséget kaphat, egy valós személyre épített mű esetében nem szerencsés eltérni a történelmi tényektől, hiszen ezzel a hitelesség dől romba.
Izgalmas vita kerekedett a dologból, ami a nap folyamán többször is előkerült még. Az egymás közti beszélgetések során hallgatóság is megfogalmazta a véleményét arra vonatkozóan, hogy a nemzeti mítoszok, legendák ilyetén film- és regénybeli megközelítése hasznos-e az identitástudat a megőrzésében.
A holló felemelkedése – a Hunyadi-sorozatokról
Bene Zoltán, Bán Mór, Varga Szabolcs, Diószegi Szabó Pál
A délutáni kerekasztalbeszélgetés felvezetéseként a veszprémi Kabóca Bábszínház produkcióját tekintettük meg. A Kisgömböc című darabot Markó Róbert írta, és Czéh Dániel adta elő a közönség bevonásával. A vidám, humoros előadás jó alapot nyújtott az ezt követő eszmecseréhez, amelyen a darab szerzőjén kívül Kozma András és Verebes Ernő vett részt. A beszélgetés levezetését Szász Zsolt vállalta magára.
A polémia főként a körül folyt, hogy egy prózai mű adaptációja önálló alkotásnak tekinthető-e. Végül abban találták meg a konszenzust a társalgásban részt vállaló alkotók, hogy voltaképpen az alapként használt irodalmi mű is adaptáció – az életben megtörtént dolgok adaptációja –, ezért a színpadra álmodott változat is önálló alkotás.
A Kisgömböc című előadás
(Czéh Dániel)
Regényből színpadi mű
Szász Zsolt, Markó Róbert, Kozma András és Verebes Ernő
A tábor záróeseményére a Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában került sor. Előtte azonban – a hagyományoknak megfelelően – egy újabb dombormű avatására is sor került a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban. Ezúttal a táborhoz is több szállal kötődő Utassy József költőnek állított emléket az írótábor közössége. A domborművet Oláh Mátyás László szobrászművész készítette. Utassy József munkásságát Márkus Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész méltatta, majd Balla Évával, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei közgyűlés alelnökével közösen leleplezték az alkotást.
Utassy József domborművének a felavatása
Oláh Mátyás, Márkus Béla és L Simon László
A program faültetéssel folytatódott: a valamennyiünknek fájón hiányzó Fecske Csaba emléke előtt Kégl Ildikó tisztelgett.
Emlékezés Fecske Csabára
Márkus Béla, Kégl Ildikó és L. Simon László
A találkozó díjátadó ünnepséggel zárult. A Tokaji Írótábor díját Pataki Viktor irodalomtörténész vehette át, munkásságát Konkoly Dávid, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke méltatta.
Nagyhordó-díjban részesült Alexa Károly József Attila-díjas irodalomtörténész. Munkásságát Soltész Márton irodalomtörténész laudálta.
Hordó-díjjal Bán János Magyarország Babérkoszorúja díjas írót és Gáspár Ferenc József Attila-díjas írót tüntette ki az elnökség. A díjazottakat Gál Vilmos és Berka Attila méltatta. A díjakat Balla Éva alelnök nyújtotta át.
A Hordó-díjak átadása
Balla Éva és Bán Mór
A Hordó-díjak átadása
L. Simon László, Balla Éva és Gáspár Ferenc
A rendezvényen a Magyar Írószövetség Debüt-díjainak átadására is sor került. Idén Andor Éva, Lévai Aliz és Ungár Péter alkotótevékenységét ismerték el. A díjakat Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke adta át. Az eseményen közreműködött Turi Bálint színművész.
A program hivatalos része ezzel lezárult, de a táborlakók még éjfél utánig folytatták a diskurzust. Mert ez egy soha be nem fejezhető párbeszéd…
