Kopriva Nikolett
Ahol jól megfér egymás mellett a való és a szellemvilág
Viola Szandra A hetedik Égbolt regénye mágikus, ifjúsági, XXI. századi – ám ugyanakkor archaikus.
A Hajnal öröksége regénysorozatban jól megfér egymás mellett a való és a szellemvilág: A Világfa kilenc ága (Scolar, 2023) első könyvben ismerhettük meg a főszereplőt, Lichtenberg Hajnalt, aki a koronavírus járvány idején a budapesti forgatag elől a vidéki Piliscsudára látogat. A hely különlegességei közé tartozik megboldogult nagyanyja, Lichtenberg Alteregónia kúriája, no meg a boszorkányos öregasszony, Luca és jóképű unokája, Dávid. Hamarosan kiderül, Hajnal nem átlagos környezetbe csöppent: kissé mágikus, kissé boszorkányos, melyben szabadon járkálnak a különféle túlvilági lények. A főszereplő kalandjai a sorozat második, A hetedik Égbolt (Scolar, 2024) könyvében folytatódnak.
Hajnal ezúttal az őszi szünetben, barátai társaságában látogat Piliscsudára. Ahogy azt sejthetjük, szereplőink ezúttal is egy kalandba csöppennek: ártó lény rabolja el az egyiküket, a többiek pedig megmentésére indulnak.
Kopriva Nikolett
Viola Szandra könyvének nyelvezete laza, könnyed. Karaktereiről azt mondhatnánk, átlagos fiatalok, akiket a szerelem, az aktuális iskolai vizsgák, a bulik foglalnak le. Hajnal tipikus főhős: csodabogár, aki felnőtteket meghökkentő képességekkel bír. Szerelme, Dávid egyfajta segédje, védelmezője; Ramóna a zárkózott, csendes barát, aki ugyanakkor éles eszű, önfeláldozó. Ellenpontjuk Laura, a kételkedő, aki nem hajlandó kilépni az általa igaznak vélt valóságból, ezért akár egy barátságot is képes feláldozni. Luca és Rozi bölcs öregasszonyok, akik jól kiigazodnak a szellemvilágban, de nem mindentudók. Cirmóki, az árnyszerű macska olykor jó tanácsadó, máskor meglepően ügyetlen, ami humoros fordulatokat eredményez.
A könyv erényét a dinamikus cselekmény, a népi hiedelem- és babonavilág hiteles ábrázolása mellett a jól megteremtett hangulat adja. Luca asszony háza kicsit annak az erdei kunyhónak az archetípusa, mely számtalan (nép)mesében megtalálható, a jó boszorkány otthona ez, amely tele van varázslattal, fedele alatt finom pite és szalonnás rántotta készül, minden tárgynak jelentősége, szerepe van, és ha falai beszélni tudnának, bizony elámulnánk. E falak közé ugyanis minden jóság ellenére képesek beszivárogni mindenféle démonok, frászok, fenék. Többek között ezért ajánlatos a szereplőknek vigyázni a szitkozódással („a fene egye meg” stb.), nehogy megidézzék őket.
A szerző a történetbe beleszövi a varázsvilág ismertetését, szócsöve általában Luca és Rozi: „A gomolygó, fekete testű rákfene különösen kegyetlen. Akit megszáll, az maga is gonosszá és iriggyé lesz, és a démon belülről emészti a belső szerveit. (...) De ott van például a lépfene is. Malacarca van, és akit befolyása alá von, később annak is malacvonásai lesznek, behúzza a szemét, feldagad a pofája és röfögve nevet. (...) Persze nem minden fenefajzat ennyire gonosz és kegyetlen, léteznek például a fityfenék, akiknek a külseje apró, vékonyka manókra emlékeztet leginkább, nagy, lógó kutyafülük van, és azzal szórakoznak, hogy mindenféle gusztustalanságokkal dobálják meg az embert, például pókhálómócsinggal, bagolyköpettel, békakakával meg ilyesmikkel. (...) Ha például fekete fene szállja meg az embert, akkor sötéten látja a világot, a ketyegő fene pedig az idődet lopja.”
Számtalan más érdekességet is megtudhatunk a cselekmény előrehaladtával, például a természetet kiszorító urbánus közegekben jönnek létre a semmiterek, ahol különféle ártó lények szívják az ember erejét, ezért javasolt természetközeli helyeken tartózkodni; egy mágikus szita segítségével láthatók a fenék, démonok nyomai (még egy Instagram-fotón is észreveszik őket); a Holdon található foltok valójában összegömbölyödött, alvó macskák; és bizonyos napokon nem ajánlatos kenyeret sütni: „Hát nem tudjátok, hogy szerdára virradó éjszakán éjfél előtt tilos sütni? – avatkozott közbe beszélő kovászunk. – Ki az a Kedd Asszonya, Luca? – Félig lidérc, félig szent. Egy hosszú ujjú asszony, aki előszeretettel ül a rokka tetejére, és észrevétlen pókhálót meg ökörnyálat kever a fonalba – jött a felelet. – Aki pedig kenyeret süt kedd éjfél előtt, annak megfájdítja a térgye kalácsát és a hátát.”
Ahogy minden mesében, itt is a jó és a rossz mérettetik meg egymással. Ami szimpatikus: nem a megszokott, magától értetődő szélsőségekkel dolgozik a könyv. Hajnalt kétféle ártó lény is követi, végül egyik sem szállja meg. Házuk hemzseg a különböző fenéktől, akik elcsenik a tárgyaikat, bosszúságokat okoznak nekik, de testi épségükben nem tesznek kárt. Bodomért, a garabonciást, a könyv negatív karakterét egészen uralma alá vonta a gonosz, hőseink mégis reménykednek, hogy maradt benne valami a jóból. És különösen szép, hogy a rossz legyőzésének kulcsa tulajdonképpen a megbocsátás lesz. A szereplőknek olykor nem kis áldozatot kell hozniuk, és erre csak azok képesek, akik igazán jól tudnak szeretni.
Viola Szandra fantasy-ja több korosztály számára érdekes olvasmány lehet. A fordulatos történet mindenekelőtt arra késztethet, járjunk nyitott szemmel, és főként ne becsüljük alá a megérzéseinket.
