Balássy Fanni
Nászút
Jóban, rosszban, ismétled az atya után. Jóban, rosszban, mondod, közben a tudatalattid pereméről bekúszik a kertévés sorozat szignálja, és arra gondolsz, vajon mi lehet most a Bodolai családdal, túlélték-e a huszonhatodik robbantásos terrortámadást Csillagkúton. Még éppen nem izzadtad le a sminked, még éppen göndörödik az utolsó, betonná lakkozott lokni, még éppen nem üt át a műszálban aszalódástól az odor a parfümfelhőn. Csillog a szem, makkos a cipő, szíved választottja heteken át tartó agymasszírozás után végül az általad választott nyakkendőt kötötte fel a nagy napra. Menni fog, atyám, hogyne menne. Ahogy a jegyesoktatáson megbeszéltük.
Katolikus oximoron: csak akkor esketnek össze, ha egy nőtlenséget fogadott férfi elmagyarázza, mi a teendő nősüléskor. Ilyenkor egymást érik a zavarbaejtőbbnél zavarbaejtőbb információk: papíron a Vatikánra íratjátok a még meg sem született gyerekeiteket, belengetik, hogy bár Jézus a szamáriai asszonynak elnézte az öt elfogyasztott férjet, ha ti vetemednétek válásra, lekoccol, csak a házastársatokkal ellentétben a ház fele meg a kocsi helyett a megváltás ígéretét viszi magával, és feszélyezően részletes értekezés hangzik el az anyaszentegyháznak tetszetős fogamzásgátlási módszerekről. Kijelenthetjük: a zsinat határozottan kotonpárti. Ugyanakkor feltűnően hallgat a buszos nászútról.
És lőn ezeknek utána a busztársaság, melynek nevét az egyszeri prózaírót legatyátlanító pereskedés elkerülése végett fedje jótékony homály, megkísérté az ifjú párt, és mondá néki: akciós kuponkód. S a pár felele: Ímhol vagyok. Beűzetés a Paradicsomba, gondolják mohón pötyögve a bankkártyaadatokat. És az Enter lenyomásával visszatartóztathatatlanul lesújt a tíz csapás.
1. Éva megkísértése: a bőrönd
Nyolcvanszor harmincszor ötven, fejenként legfeljebb húsz kilogramm, áll a leírásban. Megrészegítő számok. Próbálod magad elé képzelni: negyven vekni teljes kiőrlésű rozscipó, ezeregyszáztizenegy doboz TicTac, egy közepes testű pávián. Egy gurulós páviánnyi szandál és nyári ruha. Elveszted a fejed, és férjed rezignált figyelmétől övezve a szekrény teljes tartalmát a bőröndbe halmozod. Mivel a házassági letöltendőből mindeddig csupán négy napot sikerült teljesíteni, urad a beláthatatlan következményektől tartva nem fűz megjegyzést az eseményekhez, kivár, és pörög a fejében a szemmérték digitális számlálója. Mivel együttélésetek kétharmadában egy seggén kibolyholódott, kinyúlt mackónadrágban látott, értetlenül áll a történések előtt. De pillantásában a háborúba hívott férfi minden elszántsága és fájdalma: ezt a csomagot a heteronormativitás jegyében neki kell végigvonszolnia teljes Dalmácián. Az első csapás az albérlettől százötven méterre, a metróaluljáró lépcsőjén sújt le: meghúzódik a hát, a férjed a következő egy hétben A Notre Dame-i toronyőr castingjára hangol.
2. Az apokalipszis első lovasa: a lábszag
Voltak előjelek. El is hangzott a fenyegetés az előttetek ülő úr szájából, mégis az utolsó pillanatig reméltek. Aztán a tépőzár csontig hatoló hangja. Az apró horgok fájdalmas ordítással engedik el a hurkokat. A buszban megfagy a levegő. A leghátsó sorban is elhal a beszélgetés. Összenéztek. Megszorítjátok egymás kezét. A szomszédos utastársakkal bajtársias pillantást váltotok. Lelassul az idő, megdermed a suhanó táj. A sportcipő tompa puffanással érkezik a padlóra. És akkor az anyagáramlás fénysebességet vesz, a lábszagrészecskék vidáman kebeleznek be minden megmaradt oxigénmolekulát. Az utolsó védvonal, az átizzadt tornazokni is elesik. A pálpusztaiba oltott ementáli vad szagrobbanással tölti be az utastér minden köbcentiméterét. A szőrpamacsos, görbe lábujjak gúnyos táncot járnak a romantika teteme körül.
3. Mindennapi kenyerünk: a rántotthúsos-szendvics
Új asszonynak lenni fárasztó, ezért minden kínálkozó segítséget meg kell ragadni. Ha a népligeti aluljáró egyik rejtett szegletében álló büfében büszkén hirdetik, hogy rántotthúsos-szendvics akció, ne habozzunk meghozni a családi kassza szempontjából felelős döntést. Egyet fizet, kettőt vihet. Négyre lecsapsz, ugyan mi baj történhet? Az urad, aki valahol még mindig a bőröndöt rángatja maga után, amelynek útközben a kereke is kitört, elájul majd az asszonyi gondoskodás e páratlan megnyilvánulásától. Magyarságtudatból jelesre vizsgáztok: amint ülepetek érinti a kárpitot, előkerül a szendvics. Urad elgyötörten harap a vizes zsemlébe, és mindaddig figyelmen kívül hagyja a különös mellékízt, amíg a bécsi szelet Haynau stílusában vissza nem dörömböl. De nem teljes a balsors: legalább nem kell a vécékagyló fölé görnyedni, a becsípődött hát tökéletes ívben görbül a fajanszhoz.
4. Bábeli zűrzavar: a büfögés
Ázsiai turisták állnak sorfalat a zágrábi megállóban. Réveteg tekintetükön látni: Karlovačkón innen, csevapon túl. Világok harca. Mindegyik körül hagyma- és ajváraura: egyesülnek a Balkán Fanatik erői. Fekvőrendőrökön, kátyúkon vezet ki az út a városból. Az ide-oda zötyögő busz Lajsz András-i ügyességgel rázza össze a bendőkben az összes ledarált négylábút. A dugóban egy satufék adja meg az utolsó lökést. Elnémul a beszélgetés. Újra. Többen kipillantanak az ablakon. Felhőtlen az ég. Honnan ez a félelmetes mennydörgés? Egy asszony büszkén lapogatja az ura karját, miután az a horvát gasztronómiát a lehető leghangosabb dicsérettel illette. Közép-Kelet-Európa kultúrsokk alatt, a romantika vergődő teteme megkapja a kegyelemdöfést.
5. Hegyi beszéd: a buszsofőr
Ki szedi össze váltott lovait? Ketten vannak. Egyből megtalálod a kedvenced: ha éppen nem vezet, betámasztva alszik az első sorban, némasággal sújtja a délszláv popot játszó rádiót, és csak akkor beszél, ha kérdik, akkor is tőmondatokban, mintha slejmet köhögne fel. És ott van a másik, akiről az elejétől fogva sejted, hogy csakis valami rosszakaród átka lehet. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet, vagy legalábbis az A1-es autópályát. Ennek a sofőrnek nem elég a szundítás, a bambulás, a csendes számvetés az élettel. Ennek közönség kell, taps, reflektorfény. És az önjelölt Šurda meg is találja a mögöttetek helyet foglaló nyugdíjas hölgykoszorúban. A világot jelentő deszkák a folyosóra, éppen melléd esnek. Hogy a Dinári-hegység kanyarjai ki ne zökkentsék a figyelem középpontjából, megkapaszkodik fölötted, ezzel kábító hónaljpárlatsátorba vonva másfél órára. Az ágyéka éppen szemmagasságba esik, ami – bármi is volt a sátáni koncepció – megkísértésnek kevés, élethosszig tartó traumához elég. A cs és dzs hangok halmozása miatt úgy érzed, mintha egy fogselymet sosem látott párakapuban állnál. És még mindig csak a csapások felénél jártok.
Vajon a Bibliában miért szerepel tíz csapás? Mert a Jóistennel szemben nem támasztott komoly terjedelmi korlátokat a Várszínház bajszos direktora. Így, aki továbbra is tűkön ül a többi csapást illetően – (6) a kishelyiség elromló zárja, (7) a másfél órás késés, (8) a Bruce Lee-s mozgáskultúrával masszázsfotelszolgáltatást nyújtó kisgyerek, (9) a dugó közepén elromló klíma, (10) és a csomagok visszakaparintásakor óvatlanul orrba fejelő utastárs –, keressen az előadás után bizalommal.
De felmerül a kérdés: ez a tíz stációt felölelő kálvária mégis hogyan segít felszítani a szerelem lángját, és még ötven évvel kitolni a házasságotokat? Oldalra pillantasz, a válladon a közterhektől meggörbült urad feje, csendesen piheg, mentolos rágógumival küzd a rántott húsos szendvics utóíze ellen. Nemcsak ismerője, hanem használója is a fogselyem intézményének, és a kilenc órán át koncentrálódó láb- és hónaljesszencia ellenére megmagyarázhatatlanul jó az illata. Nézed ezt a szépséges, jószagú embert, akinek minden záróizma kifogástalanul működik, és egyetlen nyílása sem szelel, és abban a pillanatban újra elemien hasít beléd a szerelem első érzése. Na, ezért kell busszal menni nászútra.
Megjelent a Bárka 2025/5-ös számában.
