Farkas Arnold Levente 

Sárragyogás

Sok múlik az első mondaton. Vallomásregényt készülök írni.[1] Ezzel a mondattal kezdődik Saád Katalin Sár és ragyogás[2] című könyve. A műfaj tehát kijelöltetett. De mi az, hogy vallomásregény, teheti fel a kérdést az olvasó. Valami olyasmi, amikor a narrátor szavai a narrátor gondolatairól, cselekedeteiről és mulasztásairól vallanak. Botrányos könyvet írtam, vallja a szerző. Elkerülhetetlen, hogy botrányok legyenek köztetek, mondja Jézus. Persze ha valaki olvasta a szerző Naplómmal szemközt[3] című könyvét, már nemigen botránkozik meg semmin vele kapcsolatban. Azt hiszem, szeretünk megbotránkozni, mert amíg más bűnei[4] fölött ítélkezünk, hihetjük azt, hogy mi sokkal jobbak vagyunk.

Sár és ragyogás, a cím óhatatlanul eszünkbe juttat egy másik címet, Móricz regényének a címét, a Sárarany szerencsésebb címválasztás, talán a szóösszetétel miatt, Sár és arany, ez nem hangzik jól, persze a Sárragyogás sértené a fület az errek találkozásánál. Saád Katalin könyvének címében a kötőszóval összekapcsolt két főnév két allegória, fekete és fehér, rossz és jó, halál és élet. Ellentétek. Efféle ellentéttel kezdődik maga a regény. Nem szeretek írni, soha nem is szerettem, kivéve naplót, jegyzi meg zárójelben a szerző az Előhang[5] elején. Ha nem szeret írni, minek ír, teheti fel a kérdést az olvasó. Mert az írás olyan, mint a torna, csökkenti a fájdalmat, elviselhetővé teszi az elviselhetetlent.

A Naplómmal szemközt hitelesebb, mint a Sár és ragyogás, talán a nevek miatt. A naplóban mindenki néven neveztetik. A vallomásregényben is, csakhogy ott megváltoztatja a szerző a neveket, így lesz Pilinszky János a Költő, Pályi András Angster, Eörsi István Lázár, maga Saád Katalin pedig Luca. Ha viszont megváltoztatjuk a neveket, óhatatlanul teret engedünk valami nem igaznak, Édes Anna. Nem tudom, érdemes-e elidőzni a neveknél. A Luca név jelentése világosság. A Lázár névvel az evangéliumokban találkozunk. Az egyik Lázár az, akit feltámaszt Jézus Betániában. A másik a példabeszédben szereplő szegény Lázár, aki eljut Ábrahám kebelére. Mindkét Lázár[6] elég jámbor.

Saád Katalin azt írja, hogy a Sár és ragyogás voltaképpen Eörsi Istvánnal való kapcsolatának állít emléket. Ezt húzza alá a dedikáció is. A Naplómmal szemközt megjelenésekor Eörsi István megjegyezte, hogy ő bizony ebből a naplóból kimaradt. Ha pedig úgy érezzük, hogy kimaradtunk valakinek a naplójából, akkor úgy érezhetjük, hogy kimaradtunk a naplóíró életéből is. Eörsi István Saád Katalin harmadik férje volt. A regénybéli Lucának gyermeke[7] születik, ám Sára apja nem Lázár. Sára születésével ér véget a regény első része. A második, hosszabb rész a Volt egy tanyám a Nagyalföldön címet viseli. A második rész első fejezete a napraforgóról szól. A napraforgó mindig a fény felé fordul.

Luca nevének jelentése világosság. A második rész első fejezetének a címe Napraforgók, a tizenhatodik fejezet az Aranyborjú. Mindkét fejezetcím a Sár és ragyogás regénycím második feléhez, a ragyogás szimbolikájához kapcsolódik, a napraforgó a valódi fényre utal, az aranyborjú a talmi csillogás. A regény első részének címében[8] megidézett bűn[9] allegóriája a Sár és ragyogás regénycím első fele, a sár. Az első rész azzal zárul, hogy Lucának gyermeke születik, Sára. A második rész azzal ér véget, hogy Luca unokáival, Sára gyermekeivel játszik. A fény gyermekének gyermekei születnek. A nagymamaság művészete. A tizenhatodik fejezet az utolsó fejezetet megelőző fejezet. Ezt írta meg utoljára[10] a szerző. Ebben a fejezetben fejti ki, miért inkább[11] Osho, mint a Biblia.

Ha az a kérdés, hogy Osho vagy Jézus, a számomra való válasz Pilinszky. A tizenhatodik fejezetben Luca elmeséli, hogy Pilinszky nővérének halála[12] után felkereste a Költőt, aki nővére halálának[13] körülményeiről beszélt, illetve megosztotta vele egyik álmát. Ebben az álomban Pilinszky Saád Katalin meztelen melleit látta, ám ezekből a mellekből sár folyt. Érdekes megvilágításba helyezi ez az álomleírás a Sár és ragyogás regénycímet. A Költő önéletrajzi regényt tervezett írni. Felmerült benne, hogy talán ezzel a képpel kellene indítani, a meztelen női mellekből folyó sár képével. Aztán a Költő meghalt, az önéltrajzi regény csak terv maradt, szerencsére, sóhajt fel a narrátor, miközben megmutatja meztelen melleit.