A Sors megtalálja a maga útját
2025, színesceruza, grafit, papír, 40x30 cm
Cs. Tóth János
Puttókkal táncoló
Kelemen Dénes Lehel római képei
A titok minden Kelemen-képen kitapintható, természetesen inherens módon. Az európai kultúra ismeretében dekódolható az a profán áhítat, ami kiárad a művekből. Sokakhoz hozza közel a festészetet az elefántcsonttoronyból, így teremtve vizuális értékeket. Munkássága első korszakában finom lelkületű, a kimerevített pillanatot elénk táró csendéletei az árnyékok érzékletes ábrázolásával hatottak a nézőre. De hosszú út vezetett addig, amíg a műterembelsők architektúrája magától értetődő megfesteni való témát adott számára. Hiába végezte el a Képzőművészeti Egyetemet jelesen, ahol mestere Károlyi Zsigmond volt és diploma díjat kapott, egy modell megfizetését nem engedte meg a pénztárcája. Pedig ez kellett volna a továbblépéshez. Maradt az érdekes, rezzenéstelen épületbelsők, a kietlen falak, mindennapi tárgyak megjelenítése. A csendéletek, szobabelsők, az ember hiányával láthatatlan terek, izgalmas feladványként jelentek meg előtte.
Szülei 1988-ban jöttek át Erdélyből, és őt a tizennyolc évvel idősebb nővérének családjára bízták. A testvéri szeretet azonban nem pótolhatta a szüleit. Követve őket, a főváros közelében lévő Áporkára került. Innen ingázott naponta Csepelre, majd a „Kisképzőbe”, ahol Nemes Csaba és Végh András útmutatásai alapján tevékenykedett. A diploma után tizenkét évig tanította a felnövekvő nemzedéket egy alapítványi iskolában. 2006–2007 táján visszatalált az alkotómunkához. Ismét csak a csendéletek, például egy körfűrész a falon adták a témát, de megjelenik hangsúlyozottan a táj is. A plein air kifejezett alkotói örömet okozott számára, kiváltképp, amikor Homoródszentmártonban 2007–2010 között négy művésztelepen vehetett részt. 2010-től sorozatokat fest, jelentős tárlata volt Csepelen a rangos kiállításairól híres Kék Iskolában. Egyre többször válogatták be munkáit az országos seregszemlékre. Kiállíthatott táblaképeivel kollektív tárlatokon Gyergyószárhegytől, Kolozsváron, Szegeden, Szolnokon, Budapesten át Dunaszerdahelyig.
Felbátorodva a szakmai sikereken, megpályázta a római ösztöndíjat. Tudni való, hogy 1928-ban a magyar állam a fiatal művészek számára új ösztöndíjat alapított a Római Magyar Akadémián. Az volt a cél, hogy a francia és német orientáció helyett az olasz gyökerekhez nyúljanak vissza az alkotók. A neoklasszicizmuson alapuló stílus modern olaszossága és katolicizmusa szellemében ábrázolták a történeteket. Az egyházi témák mellett létre jöttek történelmi eseményeket ábrázoló munkák. Valaha, a két háború között, hosszú etap, egy-két év alatt alkothatott Rómában például Aba-Novák Vilmos, Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Vilt Tibor és a battonyai Molnár C. Pál.
Az ellentétek vonzzák egymást
2025, színesceruza, grafit, papír, 30x40 cm
Kelemen Dénes nagyon lényegesnek tartotta, hogy négy hét alatt nyitott szemmel járjon, és a saját szemszögéből nézze a körülötte lévő építményeket, embereket. Fontosnak érezte, hogy üzeneteket küldjön, amelyek sokakat meg tudnak érinteni a római miliőről. Közben ügyelnie kellett arra, hogy az ábrázolásmódja friss legyen és önmagából fakadjon. Ritkán használt technikát alkalmazott, nevezetesen a színes akvarell ceruzát. Néha megvizezte a színes ceruzarajzot, így akvarelles hatással tette izgalmassá a képeket. Tudott homogén felületeket létrehozni és abba helyezte a motívumokat. Miket is? A puttókat!
A puttó meztelen, mindenképpen pufók gyermekalak, ami a képzőművészetben jelent meg a reneszánsz, a barokk és még a klasszicista műalkotásokon is. A klasszicizmus hűvös, racionális eleganciájába egy kis melegséget, játékosságot hoztak ezek a figurák. Nagyon kedvelt díszítőmotívumként találjuk kis szárnyakkal a keresztény alkotásokon, valamint többnyire szárnyak nélkül a mitológiai témájú kompozíciókon. Ehhez kapcsolódik a nyilakkal ábrázolt puttó, amely Ámornak, a szerelem istennőjének kontextusában látható. A puttó parafrázisok beleemelik a nézőt a római világba. A templomi freskók ihletésében születtek és Kelemen Dénes ösztöndíjas ideje alatt jelentek meg művészetében. Itt jönnek vissza a gyermekkori emlékek Homoróddarócról, ahol a szász erődtemplom tövében laktak, és az itt látott freskók, domborművek, illetve latin feliratok elraktározódtak lelki videókazettáján. Ebben az időben már sokat rajzolt: traktort, lovat, mindent a körülötte lévő erdélyi világból.
Most azonban fel kellett állítani egy olyan koncepciót április hónapra, ami tükrözte a saját meggyőződését és a bíráló bizottságnak is megfelelt. Közhely: a téma az utcán hever, mint a legtöbb esetben. Egész pontosan a kiselejtezett könyvek között rábukkant egy kis kötetre: Varietas delectat / A változatosság gyönyörködtet/, latin mondások volt a címe. Hetente kiválasztott egy-egy mondást és annak megfelelően ragadott színes akvarellceruzát, grafitot.
A képek címei is latin mondásokból állnak össze, magyarul szólva, például: A sors megtalálja a maga útját. Az Ellentétek vonzzák egymást című képén egy bizarr ábrázolással találkozunk. Két puttó fiú néz velünk szembe. Különleges, mert nagyon ritkán szokták a nemi jelleget a korábbi templomi képeken megfesteni, hiszen tudvalévő, az angyalok semleges neműek. Ugyancsak két puttó van a Róma sem épült fel hirtelen, egy nap alatt munkáján. Hasonlóan az ott készült többi képén, geometrikus alakzatra emlékeztető motívum van a figurák között, más műveken meg a háttérben, mint az Aranyifjú/Golden boy címűn. Utóbbin térbeli kockák előtt ábrázolta a kedvelt puttót. Még mielőtt csak e kedves figurákról szólna a beszámoló, meg kell emlékezni az Arcok a Villa Giuliából című, két tipikus etruszk portrét felhasználó kompozícióról.
Róma sem épült fel hirtelen, egy nap alatt
2025, színesceruza, grafit, papír, 30x40 cm
Kelemen Dénes Lehel munkásságában olyan egyediség jelent meg, amely alapján könnyen tudjuk azonosítani. Időtlenségbe helyezi a puttókat; olyan korból lépnek elénk ezek a figurák, amikor mindent áthatott a kitárt szárnyú angyalok templomi mindennapossága, a római katolicizmus jelenvalósága. Ráadásul a Szent év eseményei is most zajlanak az itáliai fővárosban. Úgy érezte, most vált igazán felnőtté. Mintha vele lettek volna ősei, szerettei, úgy fogadta magába a kulturális és vallási örökséget.
