Szenti Ernő

 

Biztosra ment

 

Biztosra ment: hetek óta

ki se mozdult otthonról.

Vélte, a felkelő nap,

a világosság szemfedője.

 

A birtoklás, szokta volt mondani:

kieséses iszapbirkózás.

A kiinduló és a fordulópont között

legrövidebb út az egyenes beszéd. 

 

Miután felélte erkölcsi tőkéjét

még többre taksálta magát.

Programon kívüli hátraarc,

akasztófahumorú sintér.

 

 

Megyek már

 

Megyek már, mondta, s helyreigazított

léptekkel elindult egy ismeretlen világ felé.

A vékony pénzű téltől a silányabb

hótakarót is elfogadta a fázós föld.

 

Alighogy befejeződött a napkezdet,

kipróbálta az alkony a földet-érést.

Rohanó felhőárnyék, csiszoltkő alátét,

zátonyra futott a jobbító szándék.

 

A publikum ámulatba ejtése, ez volt

és maradt a nagyra törő nem titkolt vágya.

Tűzfallal határos félig eltakart gondolatjel.

Mérlegen az állatfölötti és az emberalatti.

 

 

  

Morális szike

 

A szónak adtál igazat,

a mondatot magadra haragítottad.

Ami kipotyogott az öröklét lyukas

zsebéből, sietve összekapkodtad.

 

Önmagát tűzzel emésztő fa.

Egymással kötekedő felhők.

Az asztal és a szék helyén ravatal,

bőséges a tudatalatti felhozatal.

 

Szomorúságra nyitott üres tekintet.

Találgatás mögé bújt sötétség.

Az önmagaddal őszinte szembenézés,

ügyesen alkalmazott morális szike

 

 

Újult erővel

 

Van néhány dolog, amitől semennyi

pénzért se válna meg a rögeszme.

A szív, az érzésből játszó dobos:

váltakozó szüneteket iktat be.

 

Fancsali képet vágott a téllel

közösködő tavasz a kialakult helyzethez.

Viharos taps. Játszi könnyedséggel

fektette két vállra a neheztelés a bajt.

 

A mai nap a terepgyakorlatra kirendelt

megszokások jegyében telik majd el.

A tegnap megtört lendület, ma újult

erővel halad tovább a tisztázatlan cél felé.

Megjelentek a Bárka 2010. 3. számában