Kocsis Csaba
„A vers a fontos” – Vári Fábián László
szerzői estje
A Debreceni Költészeti Fesztivál keretében kiemelt vendégként köszöntötték Vári Fábián László Kossuth-díjas költőt, néprajztudóst, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetőjét 2025. április 10-én a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Beszélgetőtársa Jánosi Zoltán irodalomtörténész, az MMA levelező tagja volt.
Az est középpontjában a költő két kötete állt: a 2020-ban a Magyar Napló Rádiusz-sorozatában megjelent A koponyámban gyertya című száz verset tartalmazó kötete, amely ötven év (1969-2019) terméséből válogat, és a legutóbbi kötete, a Közelít valaki, amely 2015-2023-ig írt verseiből merít.
A rendezvényt Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármesterének beszéde nyitotta meg, aki kiemelte: április 11-e kétszeresen is fontos Debrecennek, hiszen ezen a napon nem csak a költészet napját ünneplik, hanem azt is, hogy ekkor kapott kiváltságlevelet a cívisváros az 1693-as évben.
Jánosi Zoltán irodalomtörténész méltatta a vendég sokoldalúságát, aki finom érzékenységű és képgazdagságú, az archaikus és modern szemléletet ötvöző, az irodalmi hagyomány széles rétegeivel is párbeszédképes versvilágot kísérletezett ki mintegy fél évszázados munkássága során.
Utalt arra is, hogy Vári Fábián László nem csupán az irodalom és a néprajz területén állt helyt, hanem mint „polgárjogi harcos” is példát mutatott a felnövekvő nemzedéknek. Azt is megtanulta, hogy az iskolában nem szabad őszintén beszélni arról, amit otthon hall. (Akkor kapott egy megszégyenítő pofont, mikor gyanútlanul elmondta, hogy a nagyapjával közösen rendszeresen járnak templomba.)
Az általános iskolában került kapcsolatba először a versekkel, amiben nem az iskolának, hanem örökké szavaló édesapjának volt kulcsfontosságú szerepe. Már középiskolás korában látogatta az ungvári egyetem magyar tanszékének irodalmi körét. Nem szegték kedvét a bírálatok, hanem inkább inspirálta, hogy még jobb legyen. A hatalom nem vette jó néven, mikor kiderült, hogy megjelentek a Tiszatájban, ezért a Forrás közösségét ellehetetlenítették, és létrehoztak egy ellencsoportot. Retorzió is érte: nem hagyták, hogy elvégezze az egyetemet, behívták katonának. Szolgalati idejének jelentős részét az NDK-ban töltötte, később ebből az élményből született meg a Tábori posta című regénye. A balladák gyűjtése hatott később a verseire is – nem csak gyűjtéssel foglalkozott, hanem lefordította a ruszin balladákat is. A magyar szerzők közül Farkas Árpáddal és Kányádi Sándorral ápolt szorosabb kapcsolatot.
Vári nemcsak jól ír, hanem hiteles tolmácsolója is verseinek. A vérző pólya című összegző versének elszavalása emlékezetes pontja volt az estnek:
„Mikor a hold hideg csónakja ringat,
bagolyszárny-felhő húz át az éjszakán,
feljáró emlékek ligetébe vágyom:
ott tán majd meglelem hazám.
Vagy tutajra inkább az ében óceánon,
míg el nem parázslik drága két szemem.
A vizekre szédít harminchárom lábnyom,
ködöt szór szememre, száll az ég velem.
Fogadj társaddá, ó, hajnalsugaram,
mielőtt végképp feladnám magam!”
A beszélgetést a Körömvirág Együttes verskoncertje kísérte, akik több mint tíz éve népszerűsítik határon innen és túl a magyar irodalom gyöngyszemeit. Műsorukban most a kortársak gondolatait énekelték meg: az ikonikus Vári Fábián László-versek mellett a jelenlévők Dupka György, Bakos Kiss Károly, Finta Éva és Lőrincz P. Gabriella egy-egy megzenésített költeményét hallhatták.
