(A szerző fotóját
Mohácsi László Árpád készítette.)
Muszka Sándor
Űzött
Miért hozzám jöttök, ha eltaszítottak,
összekentek sárral, korommal
és nem maradt senki, aki befogadna?
Gyávák, kik féltek eldobni mindent.
Állni, ahogy én állok köztetek.
Keresztemen, némán, örökre.
Gyónás
Egy Pessoa-sorra
A lélek fáradt volt, öreg,
maga feküdt a koporsójába.
Eleget teszek a meghívásnak,
nem éltem bűntelen.
Mi okozta dermedtségemet,
kire is vártam annyi sok éven át?
Miként lehet, hogy csak árnyékát láttam,
és beleszerettem?
Körbe és körbe,
nem juthattunk ki a labirintusból.
Hiába vártuk a fény felé vivőt,
saját szörnyeink tartottak fogva.
Belül
Önmagukat zárták magukba,
eltorlaszolták a kijáratot.
Hallgasd, az élet ajtónk előtt áll,
csalogat hamis ígéretekkel.
– Vagyok az út, ki téged választott. –
Hová vezetne.
Vándor
Hová indultam a könnyebbik úton?
Ti, akiket nem leltem sehol,
űzzétek messze a közelgő éjszakát.
Túl
Kik átjutottak, emlékeznek ránk.
Szél jár, süvít a hófödte dombokon.
Nekifut újra és újra a hegynek.
Itt túl minden ellenetek van.
Árvák
Aki minket bezárt, vigyáz ránk.
Félelmeink juttatták trónra.
Senki másunk nincs.
További versek Muszka Sándortól
Megjelent a Bárka 2025/2-es számában.
