Kísérlet a Munkácsy-életmű... V.

Tárca

Gyarmati Gabriella
Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.

A Munkácsy-vándorkiállítás, amely változó összetételű műegyüttessel, de továbbra is Pákh Imre magángyűjteményének középpontba állításával nyílt és zárt Esztergomban (majd 25 ezer látogatót vonzva), jelenleg a székesfehérvári Városi Képtár-Deák Gyűjteményben várja az érdeklődőket. A 2008. augusztus 1-jén megnyílt tárlat szinte első látogatója az a hajléktalanokból álló csoport volt, akiket a hatalmas és nagy értékű műegyüttes tulajdonosa, az Egyesült Államokban élő v. Pákh Imre kalauzolt. (Tudnunk kell, hogy Pákh Imre tulajdonát képezi – közgyűjtemények által is megirigyelhető módon – Munkácsy teljes festészeti hagyatékának több mint öt százaléka.) E nem mindennapi és tagadhatatlanul elgondolkodtató gesztus analizálását mellőzve egy olyan ember történetét feldolgozó festmény rövid elemzését közlöm, aki életét nagyrészt a szegények gyámolításának szentelte. Jézusról van szó.

Krisztus Pilátus előtt / vázlat (1881; olaj, vászon; 91,5 x 134 cm; M. Munkácsy; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA)

Az 1870-es évek végén Munkácsy és a karrierjének egyengetését nem érdek nélkül vállaló, ezért olykor alkotói orientációját is alakítani kívánó Charles Sedelmeyer olyan látványos és közérthető témát keres, amely híven szolgálja a festő művészi hírnevének öregbítését, valamint az egyébként is virágzó műkereskedelmi üzlet helyzetének még további javulását.^¹ Az újabb nagy erőpróbára készen álló Munkácsyval egyetértésben választja Sedelmeyer témaként „minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, az Istenembert”^².

Munkácsy bibliai tárgyú kompozíciókban korábban nem gondolkodik, így az első Krisztus-kép előkészítése igen nagy koncentrációt és körültekintést kíván tőle. Jó darabig csupán érleli az elképzelést, és a művészettörténet hasonló tematikájú alkotásainak megismerésén fárad. A vallásos pátosz megjelenítésének lehetőségeit szintén komolyan meg kell fontolnia. Előbbiek mellett figyelemmel kíséri a keletkutatás és a régészet akkori eredményeit, amelyek segítik a környezet, az architektúra, a kellékek és a viselet megválasztásában. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy Krisztusa arcához viszont nem a hagyományos zsidó karaktert kívánja mintaként alkalmazni. Nagyrészt az előbbiek nyomán lesz „az orientalizáló historizmus leginkább ünnepelt mestere…”, melynek lényegét Sinkó Katalin ekképpen foglalja össze: „Az orientalizáló biblikus képek a korszak keletkutatóinak nézeteire reflektálnak, miszerint az életmód, a szokások, a viselet és háztartás terén Észak-Afrikában, Szíriában, Palesztinában vagy a törököknél a bibliai idők óta majdnem minden változatlanul maradt fenn, így tehát a keleten végzett kortárs stúdiumok voltaképpen az »ókori« adottságokat találják.”^³

Munkácsy az évek során Krisztus szenvedéstörténetének bemutatását továbbfejleszti. A tulajdonképpen három táblába sűrítő feldolgozáson lejátszódó események közismertek az Újtestamentumból. A központi szereplő, a történéseket generáló Krisztus megjelenítése a szinoptikus (együtt látó) evangéliumokban foglaltakkal egybehangzóan (és a János-evangélium ellenében), emberi vonásainak kiemelésével történik. Ezt az emberi jelleget, amelyet Ernest Renan igen népszerű Jézus élete című művében is erősít, Munkácsy megragadhatónak találja. Célja az Istenember érzelmi úton történő megközelítése és bemutatása. E gondolat szimbolikájának megértését a kompozíciók teatralitása csak fokozza. A Pilátus elé hurcolt Jézus perének (a lehetséges kimenetel miatti) feszültsége, a jelenlévő táborokat jellemző erőviszonyok egyértelmű egyenlőtlensége, az érezhetően közelgő, elkerülhetetlennek tűnő dráma súlya Munkácsy számára átérezhető. Már festői alkatánál fogva is kellő fogékonysággal reagál. Igaz, hogy igen nagy számú figura szerepeltetésével hozza létre a kompozíciót, de a szereplők érzékletes jellemábrázolásával előtérben tudja tartani a pszichologizáló szándékot, amely megmenti az ábrázolást a sematizálódástól. (Az ekkor működő pogány filozófusok által e tárgyban megfogalmazottakkal a kép szemlélésekor nem kell feltétlen törődnünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a korabeli hatalom mennyire megrettent a tevékenységük eredményeképpen megindult változásoktól.) E műve, ahogyan sok másik is, az Egyesült Államokba kerül. „Minden évben húsvét időszakában a pennsylvaniai Philadelphiában, John Wanemaker áruházának impozáns »Nagy Csarnokában« tömegek gyűlnek össze, hogy abban az óriási nagy képben^⁴ gyönyörködjenek, amely ragyogóan megvilágítva a második emelet magasságában van felfüggesztve. Közelében látható a művészről készült szoborportré.^⁵Sok évtized elteltével, csupán 1995-ben kerül Magyarországra (de nem magyar tulajdonba) a Krisztus Pilátus előtt. Azóta rövid szünetekkel a Déri Múzeumban, az intézmény építésekor az Ecce homo számára kialakított teremben látható. A székesfehérvári kiállításban szereplő, a végleges kompozícióhoz készülő egyik első színvázlat a végleges megoldás minden lényeges elemét tartalmazza, és nagyrészt megegyezik az élő alakok felhasználásával készült tanulmányfotón^⁶ már elképzelt kompozícióval.

Fotótanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez (1879 körül; fotó, papír; 115 x 165 mm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 94.1.2)

Már erről az ábrázolásról is leolvasható az a türelmes önmérséklet, amely nélkül a XIX. század utolsó két évtizedében aligha lehet realista vallásos képet festeni. Miközben a képet nézzük, talán mellékesnek tűnhet, hogy Krisztust, az Istenembert személyének és viselkedésének megítélésekor a próféciák vagy a ténymegállapítás szemszögéből közelítjük meg. A lényeg, hogy olyan új erők szimbólumaként áll Pilátus előtt, amelyek új közös életeszményt keresnek. Az alkotás folyamatának vizsgálatára a három, Krisztus-támát feldolgozó kép előkészítő tanulmányai jó lehetőséget biztosítanak. A Krisztus Pilátus előtt Krisztus alakja különösen sok kérdést vethet fel a mester számára, a céljainak leginkább megfelelő karakter megtalálásához hosszú utat kell bejárnia. Az ismert Krisztus-vázlatok azt mutatják, Munkácsyban csak lassan érlelődik meg, hogy a választott ábrázolási séma (átható kék szem, középen elválasztott világosbarna, vállra omló, hullámos haj, ugyanilyen színű szakáll) milyen jellemet, karaktert és tekintetet kapjon. A ruha színét is megváltoztatja, a végleges fehér mellett zöldbe és vörösbe is felöltözteti főszereplőjét. Azt sugallja, hogy az áldozat, amit meghozni készül, a dolgok és a világ megértéséből fakad; sorsának be kell teljesülnie. Tekintete szigorú, ő maga határozott, kemény ember, aki megedződött a világban. A végleges változat Krisztusa – Lipp Tamás érzelmi alapú megközelítése szerint – „éteri tisztaságú, törékeny aszkéta”^⁷, akit veszett kutyákként acsarkodó ellenségei vesznek körül; az Istenember az emberevő emberek között.

1 Perneczky Géza szerint: „Munkácsy külső karrierjének iránya a szuperprodukciók felé tartott… (…) Munkácsy első Krisztus-képének, a Krisztus Pilátus előttnek a története – utólag visszatekintve rá – kísértetiesen hasonlít egy modern filmprodukció elkészítésére és forgalmazására.” (PERNECZKY 1970. 35.) A szerzőnek igazat kell adnunk, bár az a mód, amit Sedelmeyer a mű népszerűsítésére választ, a XIX. század végén nem tekinthető sem újdonságnak, sem egyedinek.

2 Idézi: VÉGVÁRI 1958. 211.

3 SINKÓ 2005. 66–67.

4 417 x 636 cm

5 MAASS 1988. 41.

6 „… Munkácsy is használta a fotótechnikát nagy élőképeinek a megkomponálása közben, és műterme, az odahelyezett fantasztikus rekvizitumokkal, kitömött lovakkal, kosztümökkel, bibliai reminiszcenciákkal, vagy sátorral és erdőt imitáló növényi vegetációval olyan volt, mint egy kezdetleges filmstúdió.” PERNECZKY 2005. 61.

7 LIPP é. n.

Bibliográfia:

LIPP é. n.

Lipp Tamás: A sátán körzője. Krisztus Pilátus előtt.

In: http://mek.oszk.hu/01300/01358/html/szuletes.htm

MAASS 1988

Maass, John: Munkácsy Amerikában. A Krisztus Pilátus előtt új megvilágításban. In: Művészettörténeti Értesítő XXXVII. 1988/1–2. 41–44. p.

PERNECZKY 1970

Perneczky Géza: Munkácsy. Corvina Kiadó, Budapest, 1970.

PERNECZKY 2005

Perneczky Géza:Halhatatlan akadémizmus? Jegyzetek Munkácsy festészetéről. In: Munkácsy-olvasókönyv. Szerkesztette: Markója Csilla. Enigma, XII., 2005/43–44. 55–63. p.

SINKÓ 2005

Sinkó Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa”.In: Munkácsy a nagyvilágban. Katalógus. Szerkesztette: Gosztonyi Ferenc. Magyar Nemzeti Galéria − Szemimpex Kiadó, Budapest, 2005.61–86. p.

SINKÓ 2005

VÉGVÁRI 1958

Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. 398. p. CCLVI képmelléklet

Összes munkatársi tárca: