Vásároltam egy vidám, virágos nyakkendőt a báli szezonra. Hosszas mérlegelés után választottam ki, exkluzív darab, világoskék szaftban úszkálnak a jázminok. Szép Ernő miatt vettem jázminost. Egy szeles szerda este ugyanis komoly bölcsességére akadtam a Jázminok illatában. Azon kaptam magam, hogy bár sohasem volt emlékkönyvem, rutinosan kimásolom. Azóta tudom, hogyan kell viselnie magát egy bálozónak, hogyan kell állnia a farsangi szenvedést.
Alábbiakban néhány aprósággal kiegészítve megosztom ezt Önökkel.
A teljeség igénye nélkül felvázolom a bálozók kiskátéját.
A farsang vidéken komoly dolog, műgonddal kell nyakkendőt választani. A hagyományos bálba régi vendégek járnak, az ülésrend évről évre azonosan alakul. A tavalyi bálozók összeverődnek, a farsangi cimborák csurig vannak kedvességgel, jó szándékkal. Nem lehet, nem szabad elkeseríteni őket. Megjelenésünkön látszania kell az elmúlt év keserveinek, örömének, tanulságainak. A farsangi mulatság rögzített, biztos pont, amihez mérhetjük magunkat. Szellemileg, lelkileg mennyit gyarapodtunk. Például mikor egy föltűnően jó karban lévő, divatosan öltönyben feszítő, idős bálozón akad meg a tekintetünk, mindjárt Hunyady Sándorra gondolhatunk. Z. gróf tanulságos esete juthat eszünkbe a Nehéz étel című novellából. Az üdeségnek, ruganyos mozgásnak biztosan megvan az ára! Mennyivel jobb vadul szeretni, inni és dohányozni, mint egészséges öregnek lenni.
Legjobb, ha angolszövet öltönyt öltünk magunkra. Az angolszövet drága és kényes, de megéri az árát, mert az angolszövet zakó slankít. Elnyeli, átalakítja a pocakot, és ami fontos, a bálozó cimborákat nem keseríthetjük el, hogy híztunk. Ellenkezőleg, a fogyás látszatát szeretnénk kelteni. Az angolszövetnek egyetlen hátulütője van, kidörzsöli a combot, mint a homokos fürdőnadrág. Ha reggelig ropja benne a bálozó, a herezacskó mellett belül, alattomosan, egyszer csak ég a bőr. Pedig az előző lépésnél még nem égett. Boxer alsónadrág javallott tehát a lendületes bálokba, kár kockára tenni a mulatozást. A vidéki bálokban ott folytatódik a beszélgetés, ahol tavaly véget ért. Az élet, bár tavaly óta mit sem változott, és mi ugyanabban a mederben bukdácsolunk tovább, anekdotáinkban évről évre tartogasson meglepetést! Farsangi cimboráink költött cifraságainkat érdeklődve hallgatják. Nem hazugság ez, csak a szürkeség báli álorcája!
Ha megengednek egy személyes megjegyzést, elárulom, én szívesen füllentek magamnak színes, izgalmas életet, mert a mulatságban van értelme.
A vidéki bálokon az írónak ugyanis még akad picurka tekintélye. Előbb hoz neki a pincér röviditalt, mint a vállalkozónak. Előbb, mint az ügyvédnek. Csak az iskolaigazgatónak hoz elébb, de az iskolaigazgató ezt bocsánatkérő pillantásokkal igyekszik ellensúlyozni. És tüstént az író legutóbb publikált remek novellájáról kezd el diskurálni. Az író ilyenkor ellágyul, hamar a belső zsebében rejtőző laposüvegért nyúl. „Inkább ebből, barátom!”, súgja az igazgatónak, „kóser körte”. A pincér előzékenyen félrenéz, mert mint mondottam, vidéken az írónak még van respektje.
Zárásul csak annyit, ha véletlenül többet iszunk a kelleténél, és leszaggatjuk cifra kedvünkben a dekorációt, ne szégyelljük. Ne bujdokoljunk! Húzzuk ki magunkat, mint egy bálkirály, aki nem tud keringőzni. Mint valami foghíjas kazánfűtő, aki megnyerte a tombola főnyereményét, egy kismalacot, de nem akarja hazavinni a panellakásba.
Nem érhet minket veszedelem.
Azért van a farsang, hogy mulassunk.

Kapcsolódó:

Grecsó Krisztián: Hazai ízek

Grecsó Krisztián honlapja

Főlap