Gyarmati Gabriella
Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.

A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum 61960 látogatót fogadott a Munkácsy-képek Erdélyben – Válogatás v. Pákh Imre amerikai műgyűjtő, a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum képeiből című tárlatán. A változatlan összeállítású műtárgyegyüttest ezután a Munkácsi Történeti Múzeum fogadta az intézménynek helyet adó várépület legkorábbi traktusában, kilenc donga-, illetve keresztboltozattal bíró teremben. A szerző által rendezett kiállítást 2007. július 27-én Viktor Juscsenko ukrán elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyitotta meg.
A Munkácson is élénk érdeklődésre számot tartó Munkácsy-művek – mint azt már többen és többször érintették/érintettük – a legszélsőségesebb vélemények megfogalmazására késztetik a közönséget (és a szakmát is), bár sajnos a Kárpátalján látható tárlat visszhangja a médiumokban meg sem közelíti a csíkszeredai kiállítás hír- és információs anyagát. Az egyik oldalon állnak azok, akik képesek órákig sorban állni a múzeumok bejáratánál, csak hogy bejuthassanak. A másik tábort is jól ismerjük, ők viszont gyakran meg sem nézik a kiállítást, progresszív kortárs(nak tűnő) szellemtől, tapasztalati úton szerzett megismerést nem igénylő előítélettől vezérelve csípőből tüzelnek. (Pedig ha megnézték volna az MNG Munkácsy-kiállítását, láthattak volna olyan műveket, mint a Fekvő nő.) „Munkácsy festményeit nagyjából annyira tartom unalmasnak, mint amekkorát az inas ásít egyik leghíresebb képén.” – írja Balla D. Károly¹. Látható, hogy a műalkotások/életművek megítélése akkor sem egyöntetű és problémamentes, ha az alkotó nem kortárs művész.
Amikor a békéscsabai Munkácsy-kiállítás kapcsán interjút készítettem v. Pákh Imre műgyűjtővel, elmondta, hogy már a családja is birtokolt egy művet a festőtől, amelyet ő örökölt. Ez a kép lett gyűjteménye első darabja. Mivel a gyűjtő – amiként a festő is – Munkácson született, és a családi örökség, a mester önarcképe több évtized után először tért vissza Kárpátaljára, szerencsésnek véltem ezt a rajzot a soron következő elemzés tárgyaként választani.

Önarckép (1870-es évek; kréta, papír; 480 x 310 mm; jelzés nélkül; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA)

Munkácsy e mű születése idején már Párizsban bérel műtermet, főműveket hoz létre, rendszeresen szerepel a közönség előtt, többek között a Bécsi Világkiállításon, és befolyásos barátai vannak. Tehát ezen az 1870-es évek első felében készült önarcképen is joggal láttatja magát magabiztos, határozott és öntudatos művésznek. E tanulmányrajzon viszont tekintetével elárulja magát, és azzal a nem ritkán kétségektől gyötört emberrel találkozunk, akit az utókor közreadott leveleiből ismerhetett meg.
És mi történik még ekkor? Munkácsy 1868-ban ekképpen fogalmaz egy unokanővéreinek írt levelében: „Én azt tapasztalom magamon, hogy hazámon kívül nem tudnék megtelepedni, nem tudom, gyengeség ez? ha nem úgy van, alig várom, hogy tanulmányaimat befejezhessem, s azután ismét otthon lehessek, mert bizony csak igaz az, hogy mindenütt jó, de mégis jobb otthon.”² Körülményei és a feltáruló lehetőségek viszont olyannyira megváltoztatták életét, hogy a hazatérésről kényszerűen lemond. Boros Judit szerint: „ Munkácsy ekkor érezte meg, mit jelent sok pénzt keresve élni »a művészet Mekkájában« (…) Természetesen az első párizsi évben még meggondolhatta volna magát, és ha Cécile Papier de Marches valamilyen tekintetben meghatározó szerepet játszott Munkácsy pályájának alakulásában, akkor csakis ebben: a köztük szövődő viszony, amely bizonyos jelek szerint már 1872 nyarán elkezdődött, eleve kizárta Munkácsy hazatérését.” ³

---

A magyarországi művészeti élet akkori jellemzőinek ismeretében könnyen eldönthetjük, hogy az ország Munkácsy Franciaországban maradásával nyert vagy veszített egy híres festőt.

Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián: Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

Főlap