Grecsó Krisztián
Főnökösdi

A jó vezető következetes, előre tervez, kiszámítható, humánus, jól egyensúlyoz a különböző érdekek között. Ahogy mondani szokás, egyszerre tartja őket szem előtt. Hozzávetőleg ezt írják a „főnökről” egy bájos dolgozatban a sulineten. A mini-esszéhez természetesen hozzá is lehet szólni. A véleményezők többnyire feszültségtől, indulattól nehézlelkű haragosok, akiket nap mint nap jogos vagy jogtalan sérelem ér, és szapulják az őket megalázó, kihasználó főnöküket. A közhelyek koordináta rendszerében viszonylag gyorsan berajzolható az elvárások tengelye. Létezik egy tól-ig, ameddig tűrünk, és ahová vágyunk.
Jómagam életem első főnöki utasítását még a szocializmusnak nevezett államrendben kaptam, vízhordó fiúként kezdtem, majd előléptettek az építőbrigádba segédmunkásnak, ahol már száztíz forint volt az órabér, és mégsem kellett egy reménytelen biciklivel kacsázni a végeláthatatlan magyar rónaságon, akár egy korán balsorsra jutó, hirtelen haragú Toldi Miklós. A vízhordási karrierem végén odaálltam az építők brigádvezetője elé, akinek főnöki adottságairól annyit, hogy a legtehetségesebb fiktív brigádnapló-vezető volt, több, egész estés rendezvényt alkotott meg saját kútfőből, kitalálva, a mesék varázslatos birodalmában melyik íróelvtárs látogatott el az építők kíváncsi brigádjához, a kérdésekre mit felelt, összességében tehát azt mondhatjuk, Rácz brigádvezető elvtársban volt spiritusz, ütem- és arányérzék, a fenti ismérvek és szempontok szerint áhított főnök volt. Mikor megkérdeztem, hogyan is lendíthetnék a viszonylag óvatos tempóban poroszkáló üvegházi építkezés tempóján, egy fadarabra mutatott, és azt felelte, vigyem el azt a lécet az építési terület másik végére, de még a munkaidő lejárta előtt hozzam vissza, mert előfordulhat, hogy szükség lesz rá. A továbbiakban a leleményemre bízta, mivel ütöm el a napot.
Ezek az idők persze elmúltak, viszont a távolinak még azért közel sem nevezhető kommunizmus munkaügyben minden másnál maradandóbb örökséget hagyott ránk. Hiába minden generáció- és paradigmaváltás, ha a minták öröklődnek. Hogy ebben a hazában bődületesen ritkán találni megbízhatónak és alázatosnak mondott főnököt, és ugyanilyennek mondott munkaerőt, az bizonyosan annak az alapvető, közös élménynek a gyümölcse, hogy mindenki arra gyanakszik, a másik nem csinál semmit. És mint ilyen, mint rászedett, úgy éli életét, mint aki a másik helyett is dolgozik. A csalódott, rászedett, és többletmunkát végző ember pedig ott könnyít magán és jármain, ahol tud, akiben csak némi fantázia is van, a fentebb megénekelt Rácz elvtárshoz hasonlóan ki tudja találni, mit és hogyan csinált a múlt héten, még akkor is, ha egyszerre négy-öt vasat tart a tűzben, és első pillanatokban azt sem tudja, kivel beszél, miért, és az adott megbízóval miben is maradtak. A főnök-beosztott intim érintkezés ebben az értelemben új díszletek között zajlik, de ugyanabban a mezőben. A kódolás és dekódolás a régi. Mindenki tudja, hogy a másik hazudik, túloz, de a lecsupaszított eredmények még valahogyan konvertálhatóak.
A számlás munkaerő pimasz és távol van, miközben rettegős és dörgölődző. A hozzá tartozó középvezetői minta eszerint: kiszámíthatatlan, következetlen és idegesítő, hétvégén telefonálós, feledékeny, mert túl sok emberrel érintkezik, és nem világos számára, mikor kivel beszél. Azért tisztázzuk: a zavarosban halászóknak sem áll mindig a zászló, mert az el nem végzett munka néha úgy sikkad el, mintha sohasem kérték volna, máskor viszont borzasztó rombolást végez a maradék tekintélyen.
Hogy a rendszerváltozás óta mennyire nem mozdult semmi, annak az úgynevezett Mesterember-viszony a legnyilvánvalóbb bizonyítéka.
A Mesteremberekkel (szerelőkkel, szállítókkal, satöbbi) gazsulálni kell, a kedvükben kell járni. A megrendelő, mint Főnök, és a Mesterember, mint beosztott, valódi és pontos metaforája a hazai viszonyoknak. A helyenként kegyeket kereső, megalázkodó megrendelő abban a pillanatban, hogy a kontraktus létrejön, igyekszik a lehető leggyorsabban, legcsekélyebb energia-befektetéssel, legolcsóbban megúszni a munkát. Attól a ponttól kezdve, hogy a viszonyrendszer végre működik, nem fűti a lángot, csak melegszik nála. A megérkező Mesterember ezzel előre tisztában van, tehát nehezen hajtja igába a fejét, és addig kéreti magát, míg munkája valódi értéknek nem tűnik. A munkavégzés közben legfőbb gondja a kommunkáció, a teljesítmény felnagyítása, hogy megadja a megbízó (főnök) nézőpontját, ahonnan az elvégzett munka akár a duplájának is látszik. A főnök által a legkevésbé sem előkészített, és gondatlanul felügyelt munka aztán a végén felemás módon lesz elvégezve, és persze mindkét fél csalódott. Hogy ennek ellenére bizalommal kezdeményezünk újabb és újabb viszonyokat, kezdünk más és más munkákba, ez a Kelet-Európai csoda következménye. Vagy nem értjük, hogy mi van, vagy nagyon is.
A megadott egyenletnek nincs megoldása. Az ország, elvileg, nem működik.

Kapcsolódó:

Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián: Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra