Várfalvy Emőke
A barátság közelebb van, mint gondolnád
Rossz szomszédság török átok, tartja a mondás. De mi a helyzet a jó szomszédokkal? Egyáltalán akarunk mi barátkozni olyan szomszédokkal, akik hangosabbak, mint egy komplett olasz falu? Tényleg képes egy lány a harmadikon zsiráfbébit nevelni a szoba-konyhás lakásában?
Takács Viktória családi mesekönyvével a szomszédolás rejtelmeibe kukkanthatunk be, méghozzá madártávlatból.
Mondják, hogy a téma az utcán hever. Aztán arra száll egy élelmes városi galamb, felkapja, és berepül vele a meseíró ablakán, hogy tollba mondja neki. Ez az egyik valószínű forgatókönyve annak, hogyan készült el Takács Viktória Ott szemben. Városi mesék egy galamb csőréből című könyve, mely tavasszal jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában.
Aztán persze vannak más lehetséges megfejtések is. Ahogy arra is, mi történik a szemben lévő ház ablakai mögött a világutazóval, az akváriumgyűjtő hölggyel, a hegedűvirtuóz zenetanárnővel. A morcos kutyás nénivel, a félénk könyvmollyal, a veszekedő párral, azokkal, akik úgy élnek a lakásukban, mintha kalitka lenne. Károly bácsival, aki állítólag egy párizsi nőnek udvarol, méghozzá postai levelekben. A jövő kosárbajnokával, a lámpalázas bűvész-hivatalnokkal, a zsiráfbébivel, aki a harmadikon lakik – és még sorolhatnánk. Mert a szemben lévő házban mindig zöldebb a fű, mindig történik valami érdekes, és mindenkiről tudjuk, hogy kicsoda. Vagy mégsem?
Takács Viktória mesekönyve, melyet szerzőként és illusztrátorként is jegyez, több időszerű témát tűz tollhegyre, roppant egyedi nézőpontból, egy ölelni valóan kedves történetbe ágyazva. Egy galamb szemén át láthatjuk városi hétköznapjainkat: a magányt, a félreértéseket, az előítéleteket, a szorongás, és azt is, milyen egyszerű lenne ezektől mind megszabadulni. Mert bizony a megoldás gyakran csak néhány lépésre, sőt lehet, hogy néhány centire van tőlünk, s pont ránk vár a szomszéd ajtó mögött.
A nagyalakú mesekönyvben tizenhét lakó ablakán kukkanthatunk be – többek között a szerzőén is! –, ablakról ablakra fedezve fel, mennyi izgalmas embert, életet, lehetőséget rejt akár a legátlagosabbnak tűnő városi utca, társasház. Mikor végére értünk az olvasásnak, két alsós gyermekemmel megállapítottuk, hiba volt családi házba költöznünk, mielőtt alaposabban megismertük volna társasházi szomszédainkat. Bár gyanúm szerint a panel belmagassága miatt nem bukkantunk volna bébizsiráfra, és a házban lakó zenészek sem voltak virtuózok, biztos vagyok benne, hogy rengeteg érdekes embert ismerhettünk volna meg, ha tovább lépünk a kapcsolódási minimumon, a köszönésen.
Az Ott szemben három az egyben kötet: egy remek történet, lebilincselő böngésző és családi beszélgetős könyv, ami az óvodás, kisiskolás korosztály mellett szülőknek és nagyszülőknek is szórakoztató, elgondolkodtató olvasmány. Ott a helye a gyerekkönyvespolcon, a formátumban és hangulatban hasonlóan szeretnivaló Tesz-Vesz Város könyvek mellett. S ha már legalább egy tucatszor újraolvastuk, ne feledjük kölcsön adni a legkedvesebb szomszédaiknak sem, vagy még jobb együtt olvasni, és továbbszőni velük a történetet egy borús szombat délután.
(Takács Viktória: Ott szemben. Városi mesék egy galamb csőréből, Scolar Kiadó, 2024, 48 oldal, 4995 Ft)
