Zólya Andrea Csilla
A jég hátán innen és túl
Balássy Fanni: Bocs, hogy élek (Korbuly Ági rajzaival)
Balássy Fanni Bocs, hogy élek című kisprózakötete tükröt tart minden olvasónak. Összetett és sokrétegű könyv, amely végtelen őszinteséggel és együttérzéssel kalauzol végig a kisgyerekkor, a kamaszkor és a felnőtté válás fontos pillanatain és szembesülésein. Úgy szólaltatja meg napjaink számos tapasztalatát, hogy közben folyton szembemegy a tabukkal. Helyet kapnak benne a nagyon kellemetlen érzések, félelmek, kérdések és válaszok, amelyeket újabb és újabb kérdések követnek. Nyitottsággal, daccal, ízes humorral, pengeéles iróniával és öniróniával mondja ki a nehezen kimondhatót. A Bocs, hogy élek prózáiban a mindent bekebelező múlt és a visszafordíthatatlan elmúlás élettel telítődik, a nincs mellett mindvégig ott a van. Balássy Fanni második kötete óhatatlanul eszünkbe juttatja Örkény egyperceseit, ahogy a nyúlfarknyi hosszúságú történetek és történettöredékek élesen és pontosan körvonalazzák a maga teljességében és sokszínűségében a világot.
A Bocs, hogy élekre tekinthetünk segítőkönyvként is. Pontos reflexiói és önreflexiói révén hol támaszt nyújt, hol követendő mintát, máskor pedig elrettentő példát mutat a kiútkeresés során. A könyv megszólaltatja, illetve kihangosítja a kiszolgáltatott helyzetbe került ember kétségbeesett gondolatait, érzéseit, de a kívülállóknak is segít megérteni a különböző nehéz és visszás helyzetek, gesztusok mögötti érzések és gondolatok egymásba kapaszkodó rétegeit. Így azok arca is beugrik e könyv olvasásakor, akik arra törekszenek, hogy kényelmesen, önmagukat megkímélve evickéljenek a nehéz és kínos kérdések mellett, lehetőség szerint kikerülve azokat. E kötet nekik is szól, hiszen azzal szembesít, hogy a kellemetlen kérdések és témák mögött mennyi szeretet, csalódás, remény, élet, vívódás és küzdelem rejlik. S a szembenézés ugyan korábban nem tervezett feladatokat ad, fájdalmas, de tovább is segít.
Balássy Fanni kisprózakötete izgalmas és emlékezetes olvasmány, érdemes az általa teremtett tükörtermek és tükörfolyósok sokaságát bejárni. Újszerű hangjával, dinamikájával és őszinteségével már a kötetindító írás megállít, megdöbbent, felkavar, és katartikus élményt nyújt az olvasónak. Erős vizuális és auditív elemek segítségével ábrázolja az alá-fölé rendeltségi viszonyok méltatlan állapotát, melyek kikerülhetetlenül hordozzák a valamikori összeomlást, a megsemmisülést, akárcsak az újjászületés pillanatainak lehetőségét, amikortól (újra) kimondható a kimondhatatlan. A kamaszok dühe tobzódik e szövegben, de valójában mindnyájunk keserűsége kap hangot benne, és a vágy, hogy végre halljanak, hallgassanak és lássanak meg bennünket. E rövid, tömör prózában a változás fokozatai jelennek meg. Kikerülhetetlen kérdés: meddig lehet megértőnek és türelmesnek maradni, ha nem hallgatnak meg? Fel lehet-e ébreszteni az öntelt embereket kiabálás nélkül. Láthatjuk a pillanatot, amikor az ember képessé válik a saját maga és a mások által felépített falakon átlépni, alá-fölé rendeltségi helyzetének határait felszámolni. A kényszeres szabadkozástól eljut oda, hogy kiálljon önmagáért, még akkor is, ha ezért kénytelen szembeszállni mással. Ugyanakkor a beszélőnek ily módon való szabaddá válása teremtő aktus, amely elindítja a kötet rövidprózáinak folyamát. Korbuly Ági illusztrációi remekül ragadják meg ennek az alá-fölé rendeltségi viszonynak az összetettségét: a szöveget egy vöröses árban úszó embertömeg veszi körül, e hatalmassá növekedő forgatag a pisai ferde torony alakját idézi, amely mintha egy tornádó földig érő, mindent magába nyelő tölcsérét formázná, mintegy képileg is ábrázolva a helyzet érzelmi összetettségét és elsöprő erejét.
A Bocs, hogy élek körbejárja a kényszeres bocsánatkérés mögött rejlő összetevők rétegeit. Rámutat arra, milyen nagy szerep jut ebben az anyáknak, ahogy a születés pillanatától tanulhatjuk a mindenért szabadkozást. „TÁGULÓ HÜVELY, TÁGULÓ UNIVERZUM: először sírsz fel. Anyád néhány pillanatig könnyes szemmel megilletődötten szorít magához, aztán felszáll a rózsaszín köd, a bömbölés egyre élesebbé válik, és ösztönösen csitítgatni kezd, hogy ne ordíts, nem szabad, ne zavard az osztály rendjét, ne bosszantsd a doktor urat” – ahogy kinyílik a világ, zárulni is kezd. Izgalmas és fontos felvetés ez az anya–gyerek, szülő–gyermek szerepekről, mintákról és a társadalmi elvárásokról.
Míg Balássy Fanni kötete elénk tárja, ahogy a mai társadalomban a gyerek kiskorától tanulja önmagát és a világot, megmutatja ennek árnyoldalait is, azt, amiről kevésbé szokás nyíltan beszélni. Folyamatában láthatjuk, ahogy a gyerek a rokonok, ismerősök, az óvoda, majd az iskola által mutatott képpel azonosul. Viszont e tükörképeknek köszönhetően gyakran félrecsúsznak a dolgok, a gyerek azt is megtanulja, hogyan kell lenyelni, elnyomni magában az érzéseit, elfogadni az elfogadhatatlant, és teljesen magáévá tenni azt is, hogy sohasem lehet elég jó senkinek és semminek. A megalázó helyzet körkörösen magába zárul: a bántalmazók és bántalmazottak tökéletesen megtanulják a szerepeiket, amelyekbe beleragadnak, s a folytonos bocsánatkérés csupán a feszültségekre adott kétségbeesett válasz az enyhítés reményében. Rendkívül megrendítő e forgatókönyv, általa Balássy Fanni egy erősen provokatív társadalmi és szociális képet körvonalaz, amelynek kíméletlenségét a végletekig fokozza a méltatlan jelenetek ábrázolásával. Nem kíméli az olvasót, aki így kénytelen újra- és átgondolni a saját viszonyulását is másokhoz és önmagához.
Miért ajánlom e könyvet minden kisgyerekes és kamasz gyereket nevelő szülőnek, tanárnak és tinédzsernek? Mert sokaknak tart tükröt. Segít felismerni azokat az apró gesztusokat és pillanatokat, amelyek méretes téglákká válva fallá épülhetnek körülöttünk, elfedve magunkat is magunktól. A kisgyerekes szülőknek például segít felismerni, megérteni és visszafordítani a rossz irányba alakuló szokásokat. A kamaszok szüleinek segít megérteni a gyereküket, hogy tudjanak együttérezni és támaszt adni neki, s belátni, ha helye van, milyen kulcsfontosságú szülőként is bocsánatot kérni. A tinédzsereknek szintén támasza lehet azzal, ahogy rámutat, nincsenek egyedül, s mennyire fontos kérdezni és visszakérdezni, hogy megtalálhassák a legjobb megoldásokat és irányokat. E könyv életmentő, mert abban erősíti az olvasót, hogy mindenki járja bátran a saját útját, és igenis jól érezheti magát a bőrében, még akkor is, ha kilóg a sorból, vagy más, mint a többiek.
A Bocs, hogy élek hétköznapi jelenetek sokaságát vonultatja fel, amelyek a születés pillanatától az élet végéig meghatározzák és egy történetbe írják az életünket. A kötet számozatlan oldalainak nagy száma is ezt nyomatékosítja. Ugyanakkor e sokféle hang eggyé olvadva a mai kor emberének hangját leplezi le, annak megannyi problémájával. Eközben hallhatjuk az áldozat hangját, láthatjuk az áldozattá válás folyamatát, és a pillanatot, amikor képessé válik az áldozat kilépni a szerepéből. Fontos kérdés, mit tekinthetünk valódi segítségnek, van-e egyáltalán. Hogyan lehet jól segíteni? Hogyan lehet nem elfedni, eltakarni, elvermelni a fájdalmat és a megalázást?
A kötetet erősen meghatározó humor, irónia és önirónia valójában a túlélésünk kulcsa. Azt az éleslátást tükrözi, amely, ha kell, élesíti vagy épp meggörbíti a tükröt, hogy leleplezze a valóság tökéletességei mögött rejlő tökéletlenségeket, máskor pedig a tökéletlenségek mögött megbújó tökéletességet. A sok visszás helyzet megmutatásával a humor és az irónia nemcsak görbe tükröt tart, hanem a feszültséget is segít oldani.
Korbuly Ági grafikái remekül ragadják meg és teszik láthatóvá a kötet egyes jeleneteinek lendületét és az azokban rejlő feszültséget, akár fel is erősítve azokat, így segítve a szöveg értelmezését és továbbgondolását. A mindenért bocsánatkérés és a sosem kérni bocsánatot közötti világ sok-sok arca és mélységeinek rétegei lepleződnek le. S ahogy olvassuk az egyes mondatokat, töredékeket, részleteket, óhatatlanul meg-megállunk átgondolni, felidézni az általunk megélt, tapasztalt, ismert jeleneteket is, mintegy a könyvvel párhuzamosan a magunk könyvét, a bennünk rejlő, elfedett, félretett, elfelejtett történeteinket.
Pagony Kiadó, Tilos az Á könyvek, 2023.
Megjelent a Bárka 2024/3-as számában.
