Oláh András
hiánytalanul
meglepett hogy használati
utasítás nélkül is jogosultságot
kaphattam hozzád
egy orosz fordítással kezdődött
– Pravda- és Izvesztyija-cikkek
pár történelmi forrás
köztük Nagyezsda Krupszkaja
levélváltása Leninnel
erre halálbiztosan emlékszem
mert az egyetlen volt
amibe beleolvastam
az elkészült anyagból –
a sikeres vizsgát a Zöld
Elefántban ünnepeltük
utána a hófedte utcák
kanyarulatait vettük célba
minden sarok közelebb hozott
tilosba tévedtünk hamar
feldolgozni sem volt időm
máris tagadni kellett
de mindig van másik út
ha nem a Jupiter holdjait
számlálgatjuk az ellenőrzőpontokon
így történt akkor is
s mire a kollégiumi szobádig értünk
egy új mesébe illesztettelek
hiánytalanul
örökös függésben
drótkosárban lógva
örökös függésben
– mintha Isten tenyerén –
himbálózik a Garasos-híd oldalán
a csöndes zápor után
ami odavonzotta a vadkacsákat is
buksi fejüket időnként a Körös
vizébe mártva hosszan előre
nyújtott nyakkal úsznak
föl sem tűnik nekik a lakatokkal
tömött korlát hiánya
a szerelvények rögzítését végző
munkás a szemüvegét törülgeti
a fénytörésben
megpillantja a fiatal párt
a kacsákat készülnek etetni
valamit kérdeznek tőle
de a lárma nagy
vadul sisteregnek
a hegesztőpisztolyok
fáradtan tárja szét a karját
s szemüvegét igazítva palástolja
szétfutó könnyeit
érvénytelenítve
úgy hittem az emlék is pótolható
mint a B-kategóriás jogosítvány
két álom között kialvatlanul
mégis téged szólongattalak
mennyi elfecsérelt idő
mégsem térhetünk vissza
érvénytelenítettelek
– jogszerűtlen használóm lettél
mióta kijelentkeztem belőled
Megjelent a Bárka 2024/4-es számában.
