Versek

 

 G__m__ri_Gy__rgy.JPG

 

Gömöri György

 

Sorok a kőről meg a vízről

              „Gutta cavat lapidem...”

 

A kő halott, a víz termékenyít,
a napsugár klorofillal szinezi
a fák leveleit. Felülmarad
a fény és a kő is széthasad
idővel, hogyha sokszor verdesi
tavaszi zápor vagy lassú eső.
Csak a gazdag asszony szíve kőkemény,
egyedül az nem lágyul meg soha,
bármilyen ékes verssel udvarol,
megtörik rajta Bálint ostroma.

 

Apám nem várt meg

 

Márciusban, Apám születésnapja után
érkeztem Budapestre. Már egy ideje
kórházban volt, nem siettem
hozzá azonnal, előbb szálláshelyemre,
ahonnan fölhívtam feleségét: „Apád most
jobban van, voltam benn nála”. Ezért
csak este mentem ki a zuglói kórházba
ahol a helyén csak egy üres ágyat találtam.
„Jön a fiam Angliából!” mondogatta Apám
az ápolónak. De nem várt meg.
A temetésén, azon már ott lehettem.

 

Unokám, a közszereplő

 

Hat unokám van, mind fiú!
(Elkelne már egy lány is.)
A legkisebb Ezra, még nincs
hatéves, de közszereplő máris!
Egy széles londoni téren
egy mutatványos mellett
táncol, ugrál és hajlong:
nem csak okos, vagány is!

 

Megjelent a Bárka 2024/4-es számában. 


 Főoldal

2024. augusztus 23.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Debreczeny György verseiBorsodi L. László verseiOláh András verseiVörös István versei
Kiss László: A Fried-szobaBerka Attila: GyereksírásNagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringató
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png