Versek

 

 Csillag_Tam__s.jpg

 

Csillag Tamás

 

Hazáig követnek

 

A meztelen fák hazáig követnek.
Távolodsz tőlem. Távol tartalak.
Vasnak ízét érzem, kedvét köveknek,
tegnapi hőjét hűlt parazsaknak.
Valami messzi városokba vágynék,
hol egész lehetek, egész a szándék,
hogy magamból kitagadhassalak.

Minden lugasodat bejártam, tudtam,
nem volt ott templom, ima kell, mákony.
Végül eltévedtem e lugasokban,
magam keresem, sehol a vászon.
Makacs a félsz, amit megfog, elcseni,
mit az égből loptam kell megfesteni,
mint köhögés ráz, sehol se látszom.

A műhely forgácsait elhagyták a
színek, lepkék: így láss! Hazajöttem.
Az égi ecsetek vak villanása
tombol így a földi börtönökben.
Csak a körmök félholdjai fénylenek,
nincs csillag, se út, hogy eltévesszelek.
Nem nézek hátra - itt állsz mögöttem.

 

Megjelent a Bárka 2024/5-ös számában. 


 Főoldal

2024. október 30.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Szabó T. Anna: Alkalmi és rögtönzött versekFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György versei
Grecsó Krisztián: Apám üzentBanner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: Eltűnők
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png