Csillag Tamás
Hazáig követnek
A meztelen fák hazáig követnek.
Távolodsz tőlem. Távol tartalak.
Vasnak ízét érzem, kedvét köveknek,
tegnapi hőjét hűlt parazsaknak.
Valami messzi városokba vágynék,
hol egész lehetek, egész a szándék,
hogy magamból kitagadhassalak.
Minden lugasodat bejártam, tudtam,
nem volt ott templom, ima kell, mákony.
Végül eltévedtem e lugasokban,
magam keresem, sehol a vászon.
Makacs a félsz, amit megfog, elcseni,
mit az égből loptam kell megfesteni,
mint köhögés ráz, sehol se látszom.
A műhely forgácsait elhagyták a
színek, lepkék: így láss! Hazajöttem.
Az égi ecsetek vak villanása
tombol így a földi börtönökben.
Csak a körmök félholdjai fénylenek,
nincs csillag, se út, hogy eltévesszelek.
Nem nézek hátra - itt állsz mögöttem.
Megjelent a Bárka 2024/4-es számában.
