Versek

 

 B__nk__vi_Dorottya.jpg

 

Bánkövi Dorottya

 

Üveggolyók biliárdasztalon

 

Valószínűtlenül terült szét a téli fényben
mintha útakadályt képezett volna csak teste
püffedt volt mint a hold De nem szóltam senkinek se
mesélte Vörösbor helyett kávéval kezében
majd belekezdett Közös kínba hogy sűrűsödtek
az évek Sötét játékteremben összeszaladt
üveggolyók Fények egy biliárdasztalon

Üveggolyók a biliárdasztalon Az évek
sötét játékteremben szaladtak össze A fény
sűrűsödni látszott mikor végre belekezdett
vörösborral kezében Túl rövid volt a kávé
ilyen meséhez Nem szólunk senkinek se Leszögezték
nem kell több akadályt képezni Valószínűtlen
ahogy felpuffadt a múlt mint egy élettelen test

 

Kikopott ég

 

Sűrű már az idő, süllyed az óhajó,
földrész csonkjain áll mind, aki tétováz.
Volt már így: Ataiszt hagyta a nép, s bukott.
Emlékét is a víz fedi.

Ott állt Ő anyaként, bús telihold övén,
térdén üstökösök, és az aranykapu
még napkelte előtt tűnt el a távozó
térség és az idő között.

Ő áll most is a hold, s éj közepén, akár
földi másai itt, lent a körút kövén –
kétség s félelem ül fénytelen arcukon.
Bambán is kegyes utcanők.

Régen megtagadott asszonyi részüket
hozza vissza a víz, s magzatok énekét.
Nincs több harc, s urakat körbedoromboló,
rettegő, beteges szívek.

Gyengéd újra a táj, tágul a tér, bizony
boldogasszonyi föld ez, s kikopott egén
már nem perzsel a nap, futnak az ördögök,
emlékezz, Ataisz felett.

 

Sziget és matrac

 

Egy matracon ült a Duna közepén,
míg kinyúló földnyelvről kémleltem,
– madárraj rebbent szét a közelben –,
hogy ő ül-e ott, vagy már esetleg én.

Tévedés volt, tán szégyen sincs ebben –
vívódott még, hiszen mégiscsak rejtvény
volt, ami látszódott a víz túlfelén,
hogy nincs lent és fönt, csupán keresztben.

Sirály lebegett a matrac felett,
elhasalt a napfény a folyó jegén,
nevethetett volna, nem nevetett,

egy matracon ült a Duna közepén.
Nézte, amin álltam: a szigetet,
és folyt a semmibe, mint egy rossz regény.

 

Megjelent a Bárka 2024/4-es számában. 


 Főoldal

2024. szeptember 13.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Debreczeny György verseiBorsodi L. László verseiOláh András verseiVörös István versei
Kiss László: A Fried-szobaBerka Attila: GyereksírásNagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringató
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png